A Játékok a Polcról blog 99.999%ban játékokkal foglalkozik, de néha azért meg szoktam osztani a véleményemet bizonyos (főleg Star Wars-t illető) dolgokkal kapcsolatosan is és ti is gyakran meg szoktátok kérdezni, hogy bizonyos témákról mi a véleményem. Most egy ilyen véleménycikk következik…tehát kivételesen nem játékokról lesz most szó.

Korábban már két cikkben foglalkoztam a Star Wars Rebels című sorozat örökségével, (Ezeket ITT ÉS ITT OLVASHATOD) azonban akartam egy olyan cikket is írni, amiben megosztom, miért is volt szerintem ez egy nagyon jól sikerült alkotás….bár nem vagyok megmondóember...tehát kit érdekel az én véleményem...de ezeket ki akartam írni magamból :)  A cikk spoilereket tartalmaz....így aki még nem látta végig, az csak ennek tudatában menjen tovább. 

Viszont az utóbbi két hétben elég sokszor futottam bele olyan keményebb, agresszívebb véleményekbe is a sorozat kapcsán, amelyek sajnos már általánosak lettek minden Star Wars produktumot illetően. Én ilyen kommenteket nem szeretnék…úgyhogy előre bocsájtom….én nem akarlak meggyőzni, hogy ez a sorozat jó volt-e vagy sem….ha te úgy gondolod, hogy nem….hogy csillagközi aladin…rohadt dizni ….mi az hogy időutazás ésatöbbi akkor lehet hogy nem is érdemes tovább olvasnod a cikket. Én elmondom szerintem miért is volt ez fontos és jól sikerült alkotás….aztán vagy egyet értetek vele vagy nem….de kommentháborúzni nem akarok miatta. Természetesen kultúrált beszélgetést szívesen folytatok a témában, de az megmondom őszintén egy kicsit elszomorít, hogy az emberek kőkeményen egymás torkának ugranak egy olyan témában, amiért alapvetően mindannyian rajongunk és amit amúgy rendesen meg lehetne vitatni érvek mentén is.

Én igyekszem mindig meglátni a jót és a rosszat is minden Star Wars alkotásban (igen a Birodalom visszavág sem tökéletes film és a Last Jedi sem teljesen rossz), de úgy gondolom, hogy amíg a pozitív motívumok száma magasabb, mint a negatívumoké, addig végülis nincsen baj.  Igen van egy pár SW alkotás, amelyeknél szerintem a pozitívumok száma sajnos kevesebb, mint a negatívumoké (Episode I, Last Jedi, Ewoks, Droids, Tartakovsy féle Clone Wars- hú ezért mit fogok kapni…), de a filmek és a sorozatok többsége szerencsére nem ilyen. A Rebels sem…. és most lássuk, hogy szerintem miért is sikerült a végére nagyon jól ez a sorozat.

1. A Rebels íve

Bizony a TCW-vel ellentétben Filoniéknak most megadatott, hogy egy rendes történetívet vigyenek a képernyőre. A sorozat itt ugyanis nem igazán „in medias res” kezdődik el, hanem egy viszonylag laposabb szituációban és csak lassan halad előre a történetépítés az első évadban. Úgy is mondhatjuk, hogy kezdetben lehet, hogy nem ez az ív volt a cél, mert az egyes részeknek simán csak „napikaland” jellege volt és nem folytatta a TCW összefüggő történetszálainak örökségét. ( Ott is kb a 2. évadtól jelent meg az hogy 2-3-4 rész alkot egy történetet és ezek a blokkok sokszor lazán kapcsolódnak egymáshoz vagy egymásból következnek). Az első évad végére aztán ez  szerencsére átalakult és immáron elkezdtek bizonyos mértékben egymásra épülni a részek, ez pedig minőségbeli ugrást eredményezett. A második évadtól egyértelműen építkezett már a történet és minden évad végére el is érkezett, egy újabb fontos fordulópontig. Az utolsó évad pedig már teljesen a szálak egybefuttatásáról és elvarrásáról szólt, amelyeket véleményem szerint jól sikerült megoldani. A történet így elindult egy pontról….építkezett….voltak csúcspontok és a végére….el is jutott valahová úgy, hogy egyrészt kellemesen nyitva hagyta a folytatás lehetőségét, másrészt úgy érezte az ember, hogy ez egy olyan kerek, elmesélt történet volt, amely rendesen összhangban volt a többi ismert (kánon) történettel.

2. Karakterfejlődések

Az olyan hosszas történeteknél, mint a sorozatok, vagy az egy univerzumon belül játszódó filmek, én mindig fontosnak tartom a karakterfejlődést. Olyan ugyanis nincs, hogy egy karakter lelkülete, személyisége pontosan ugyanolyan maradjon a sok sok kaland és történés után, mint előtte. Ezért én a karaketereknél is azt szeretem, ha az elindul valahonnan és az események hatására megváltozik, átalakul jó vagy éppen negatív irányba. A Rebelsnél kezdetben kevés karaktert kedveltem. Hasonlóan gondoltam, mint a sorozat sok kritikusa, hogy Ezra egy idegesítő kis béna gyerek, aki totál alkalmatlan Jedinek és idegesítően picsog végig….hogy Kanan kb a világ leggyengébb Jedi kezdeménye, aki kb a klónháborúk alatti Jedi hiánynak köszönheti, hogy kardot kaphatott a kezébe….. hogy Sabine egy marketingkarakter, akit azért találtak ki hogy több kislányos SW cuccot tudjanak eladni és hogy Zeb meg egy nem túl kreatív beszélő Chewbacca. Egyedül talán Hera és Chopper voltak azok, akik kezdettől szimpatikusak voltak. Aztán ez is elkezdett megváltozni. Láttam, hogy fokozatosan, hogyan szocializálja egymást mesterré és tanítvánnyá Ezra és Kanan. Láttam, hogy Sabine, hogyan lesz egyre komolyabban vehető igazi mandalori mentalitású harcos és egyre inkább megkedveltem mindannyiukat, ahogyan maga a csapat is egyre inkább összerázódott. Az utolsó két évadra pedig….egyikükre sem mondtam volna már többé, hogy gyenge egydimenziós karakterek. Mindegyik főszereplő személyisége elindult valahonnan, fejlődött majd eljutott valahová és ez fontos.

3. Jó, új mellékszereplők

Minden sorozatban fontosak a mellékszereplők, mert általában ők tudják kiszínezni, előremozdítani a történéseket. A Rebelsben több olyan új, színvonalas mellékszereplő is feltűnt, akik egyrészt teljesen beleillettek a Star Wars világába másrészt apró kis részletekkel, de ők is hozzátettek a történet kibontakozásához. Ilyen például Cikatro Vizago, egy devaroni bűnöző, akinek már csak a faja miatt is örültem, hiszen ezt a fajt eléggé mellőzni szokták mostanában a SW produktumokban. Azmorigan is hasonló karakter volt, bár ő inkább negatív értelemben „tetszett”. Érdekesség, hogy őt McQuarrie egykori terveiből mentették át (sok helyszínhez és karakterhez hasonlóan) a Rebelsbe.  De mondhatnám Sato parancsnokot , AP-5-öt, Ketsu-t, Fenn Rau-t vagy akár Ryder-t is…. ők mind mind hozzátettek a történethez és árnyalták, mélyítették azt. És egy idő után értük is lehetett izgulni. 

4. A történet kitöltése

Fontos, hogy korábban nem láttuk a vásznon, hogy miért is olyan rossz a birodalomban élni. Ugyan azért kicsit gyerekbarát módon, de itt több kisebb részletben láthattuk a diktatúra természetének leszivárgását a polgárok életébe. A felégetett, kizsákmányolt bolygók, a katonai elnyomás és a végső ponton az ártatlan civilek bombázása, mind megjelent a Rebelsben. Úgyhogy természetesnek hatott a helyzet, hogy kifejlődött a Lázadás. Először ugye kicsiben….amit ugye sok más nézőhöz hasonlóan én is sérelmeztem először. Ez lenne a lázadás? Hogy naftát meg élelmet lopnak?  Aztán szépen fokozatosan láthattuk, ahogyan Bail Organa és a többi lázadó is becsatlakozik és a kis küldetésekből egyre nagyobbak lesznek. A kis sejtekből Főnix század….a Lázadók laza kis csoportjaiből pedig Lázadó flotta. Nem mondom, lehetett volna még több infót, még több ezzel kapcsolatos részt csinálni, de azért ez így is rendben volt, hiszen ez a történet majdnem teljesen csak egy rendszerre koncentrált. Tetszett az is hogy nem múlt el nyomtalanul a klónok háborúja…elhagyatott egészségügyi állomás, elhagyott régi haditechnikák, még működő droid sereg maradványok stb. is megjelentek a vásznon. Ez is hozzátett a kontinuitáshoz. Úgyhogy a Rebels egészen jól teljesítette azt a küldetését, hogy bizonyos szemszögből kitöltse az Episode III és a Rogue One közötti űrt. Persze most sokan mondjátok, hogy hát, de ez az időszak x y (Legenda) könyvben ez már le volt írva….de ugye ezek egy része már nem kánon, illetve a könyveket (sajnos) nem is olvassák annyian, mint amennyien egy sorozatot néznek. Nyilván nem töltötte ki teljesen azt a hosszú időt ami eltelik a két film között, de sok fontos kérdésben plusz infókat kaptunk….és ez nagyon jó volt.

5. Ismerős arcok

A Rebels igazi erejét az adta meg, amikor az ismertebb szereplők elkezdtek fel feltűnni benne. Először csak fokozatosan, kisebb epizódszerepekben…az ifjú Leia, Lando, Bail Organa. Aztán, ahogy haladtunk előre jött Tarkin, Vader és Ashoka és ez már komoly minőségbeli ugrást eredményezett. A rajongók mindig szeretik a jól ismert arcokat újra látni, más szituációkban és a Rebels ezt az igényt számtalanszor kielégítette. Aztán megjelentek további kisebb, de ismerős arcok…Wedge, Dutch Vander, Mon Mothma, Darth Maul, Hondo, Bo Katan, Saw Gerrera, Obi Wan (sőt egy távoli árnyékként maga Luke is) és az ő megjelenésük mintegy „bekötötte” az egész történetet a többi Star Wars történet folyamába, elsősorban persze a Clone Warsba és a Rogue One-ba. A Clone Wars-ban nagyon sok olyan érdekes, kedvelt karakter volt, akivel nem tudtuk, hogy mi lett a sorozat történései után (persze néhányan feltűntek azért könyvekben is). Ezen karakterek egy része visszatért és kisebb részetekkel, de mégis folytatták az ő történetüket is. Ami nekem szintén nagyon tetszett, hogy ezek a karakterek is változtak valamennyit az eltelt időben. Például…Hondo már nem az a gonosz nagyhatalmú kalóz, aki volt, csak egy nagyotmondó vén hülye, aki még mindig azt képzeli, hogy ő tényező bárhol is. Ashoka is jóval komolyabb, komorabb, érett „jedi” lett, már közel sem az a cserfes vidám fruska, aki szkájsrácozott. Tehát az eltelt évek a CW-ből ismert szereplőket sem kímélték. Saw-t is jó volt újra látni és teljesen hozta a formáját. Láthattuk, hogy mi lett belőle a CW eseményeinek hatására… és ugye a Rogue One-ban meg azt láthattuk, hogy hová vezetett az ő útja. A mellékszereplőket illetően még Rexről akartam kicsit megemlékezni, akinek ( és persze veterán harcostársainak is) a feltűnése szintén minőségi ugrást jelentett a sorozatban. Az ő személyisége és a dinamikája más szereplőkkel ( Ezra, Kanan) szintén nagyon jól sikerült. Nála a poénok is ültek és egyszer sem éreztem magam kínosan. (hallod ezt Poe Dameron? )

6. Epikus jelenetek

Ahogyan a Clone Wars, úgy a Rebels is bővelkedett jól sikerült, emlékezetes jelenetekben. Olyan 30mp alatt tudnék összeszedni minimum tízet amiről szívesen írnék, de inkább most „csak” háromról fogok. Ez is bőven sok lesz. Esetleg kommentben majd értekezünk a többiről. Szóval nagyon sok olyan jelenet volt, ami megérintett és amin még sokáig gondolkodtam az adott rész után, mert belemászott a fejembe. Nem csak az olyanok, amelyek vagányak voltak, vagy jól néztek ki, hanem inkább azok, amelyek lélektanilag fogtak meg. Apró jelenet volt például az amikor Chopper és AP-5 ismerkednek és rájönnek, hogy voltaképpen mind a ketten komoly háborús veteránok. Ez a momentum egészen megható volt. Tényleg olyan érzetet keltett, mint amikor két sokat látott veterán találkozik és összeköti őket a közös fájdalmas múlt. Ez a jelenet kiegészítve azzal, amikor Chop látja egy másik epizódban a lezuhant Y-Wingjét, amiből Hera kimentette, az rendesen megérintett. Főleg, hogy ugye a nagyon hasznos (ám nem túl jófej) AP-5 ezek után áll át a lázadókhoz. Tetszett, hogy itt is (pedig ő csak egy droid) és később Kallus esetén is, volt oka annak, hogy miért álltak át. Mert minden lázadás, minden ellenállás a személyes lelkiismerettel és a személyes érintettséggel kezdődik….úgyhogy örülök, hogy figyeltek arra, hogy a szereplők miért is döntöttek úgy ahogy.   A másik hasonlóan megérintő jelenet a Rex AT-TE vs AT-AT csata volt…. de nem a csata miatt, bár az is jó volt, sőt az egész epizód nagyon jól sikerült. Egyszerűen csak megérintett az, amikor a veterán öreg harcosok még egyszer utoljára, a kb. biztos halál tudatában harcba lendülnek… és még egyszer utoljára oda akarnak csapni. Mert katonák…erre alkották őket… és ezt a sorsot akarják….a dicső halált, ahogyan a bajtársaik haltak meg annak idején. Persze megmenekültek végül, de ez a jelenetsor akkor is nagyon jól sikerült. A harmadik jelenet pedig természetesen a Maul vs Obi Van párbaj…..erről a pár másodpercről szerintem órákat tudnék beszélni. Egyszerűen tökéletes volt, minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Maul…a parttalan, öreg, kiégett ex-Sith, akit már semmi más nem éltet, csak az, hogy bosszút álljon azon, akinek az élete kisiklását köszönheti…. és sok sok lépésen keresztül eljutunk oda, hogy ott állnak egymással szemben. És Maul ugyanazt akarja előhúzni a tarsolyból, ami Qui Gon-nál annó bevált. Látszik a tekintetéből, a súlypont áthelyezéséből….úgy akarta lezárni a dolgot, ahogyan ez az életszakasza elkezdődött és mégcsak hibáztatni sem lehet érte. A párbaj feszült, rövid, milliméterre pontosan kiszámított….és megadja a katarzist…. legalábbis én így voltam vele. Azóta milliószor újranéztem és még mindig nagyon jó. Úgyhogy ezzel méltó módon lett lezárva egy fontos, jó karakter története…és hálistennek nem maradt annyiban a dolog hogy egy padavan vágta ketté szegényt mielőtt még ez a jó karakter kibontakozhatott volna.

7. Misztérium

A sorozatban többször is jól sikerült árnyalni, mélyíteni és megjeleníteni az erő misztériumát. Én továbbra is úgy vélem, hogy az erő nem csak annyi, amennyit az eredeti 3 filmben láttunk sőt mégcsak nem is annyi, amennyit az előzmény trilógiában mutattak. Az erő nem egyenlő a tárgyak mozgatásával, vagy a nagy ugrással és mégcsak nem is egyenlő a Jedikkel. Az erő a végtelen minden, az energia ami körülveszi a hőseinket és minden mást a SW univerzumában. Viszont ez az én értelmezésemben nem korltozódhat csak a Jedikre és a Sithekre. Én úgy gondolom, hogy a Jedik és a Sithek csak egy kis részei, minimális használói ennek a végtelen erőnek. És mivel ezt így gondolom, ezért mindig örülök , ha bemutatják nekünk az erő más, újabb aspektusait….legyen szó dathomiri boszorkányokról a TCW-ben, vagy Benduról, esetleg különleges sith vagy jedi templomokról. A templomok egyébként is fontos részei voltak a sorozatnak. Nem egyszer olyan jelenetek játszódtak itt, amelyeken szintén sokat lehetett elmélkedni.  És akkor itt egy rövidke értelmezés az „időutazás” problémájáról, mert ezt a dolgot sokan nehezményezték az utolsó részek kapcsán. Azt tudjuk, hogy az erő közel végtelen….és ahogy Yoda mondta, a segítségével „láthatod a jövőt, a múltat, távoli városokat” tehát az erő az időben is végtelen, de ugyanakkor minden lehetséges jövő és minden múlt kvázi egy pontban létezik benne. Szerintem az a templom, ahol Ezra járt az erő egy ilyen időtlen…az időtől független pontja, ahol a lehetséges múltak és jövők egy pontba mosódnak össze (erre lehet a suttogásokból is következtetni). Ezra láthatta azt a pontot, ahol belenyúlhatott az eseményekbe visszamenőleg és kiragadta Ashokát abból az időpillanatból a templom időtől független pontjába. Viszont ugye később Ashoka visszatért a saját idejébe tehát voltaképpen időutazás nem történt, csak a „saját koordináta rendszeréből ragadták ki a semmibe majd tért vissza oda ahonnan jött”.  Persze ez a húzás megkérdőjelezhető és el is hiszem, hogy nem tetszik mindenkinek. Viszont az vitán felül zseniális, hogy erre a történésre már két évaddal ezelőtt gondoltak…hiszen már akkor láttuk a távozó árnyékot ugye. Szerintem ez a jelenetsor -és a többi misztériumot érintő történés a sorozatban- nem volt sem idegen sem összeegyeztethetetlen azzal, amit ez erőről eddig tudtunk sőt nekem inkább kellemesen bővítette azt a misztikus, filozófiai vonalat , amit én nagyon szeretek a Star Wars-ban.  

 8. Járművek , Bolygók, Fajok

No az előző után kicsit evezzünk pragmatikusabb vizekre. Én egy új SW sorozattól, filmtől mindig azt várom, hogy a legendáriumba illő új dolgok mellett, azért a régi bolygók, járművek, fegyverek is vissza-vissza köszönjenek. Ezt a részt a Rebels csillagos ötösre hozta. Ugyan kezdetben furcsa volt pár új gép és a Lothal-al is barátkozni kellett, de végülis minden beleillett a nagy összképbe. A Lothal-nál egyébként legalább nem az volt az érzése az embernek, hogy jééé ez egy ír sziget….. Az új gépek egy része tényleg nagyon jól sikerült akár az AT-DP-re akár a változatos kalóz és szállítóhajókra is gondolok, no meg a bányavállalatos módosított Tie Fighterre is. De persze hőseink hajója a Szellem…illetve a kisebb hajóik is jól sikerültek. Én annak is örültem, hogy a Szellem egyáltalán nem volt egy Millenium Falcon utánérzés. Ezeken kívül arról se feledkezzünk meg, hogy egy csomó gépet ebben a sorozatban láthattunk sok sok év után újra ( Imperial Troop Transporter, V-35 Speeder) illetve jó pár gépet ez a sorozat emelt a kánonba ( Tie Defender, Imperial Landing Craft). És persze feltűnt egy csomó jól ismert gép…A/X/U – Wing….láthattuk az első Y-Wing-ek zsákmányolását és a B-Winget még prototípus korában. A technkai részben talán egyedül csak a nagyon változatos küllemű speeder bike-ok lógtak ki egy kicsit, de ezt is meg lehetett szokni. Úgyhogy a járművek, fegyverek, gépek, droidok….mind nagyon rendben voltak. A helyszínek is tetszettek. Bár főleg a Lothalon játszódott a sztori , de azért jártunk ismerős helyeken (Tatooine, Ryloth, Concord Dawn, Yavin) és korábban már ismert, de még meg nem mutatott helyeken (Malachor , Dantooine- bár ez utóbbit csak kívülről láttuk azt hiszem) is. Minden a helyén volt, volt helyi élővilág, eltérő földrajz és éghajlat….úgyhogy semelyik helyszín sem lógott ki. A megjelenített lényeket illetően is teljesen elégedett vagyok. Jól használták a már rendelkezésre álló fajokat és nem akartak görcsösen újakat kitalálni. Külön jó volt újra Weequay-okat, Ugnaught-okat, Ródiai-akat látni….minden olyan lényt, ami elvileg milliárdos létszámban van jelen a galaxisban, ám az új trilógia környékén sajnos épp egy sem járt a forgatáskor. Volt azért 1-2 újabb faj is pl. ugye nagy hangsúlyt kaptak a Lassat-ok, akik szintén nem lógtak ki a SW színes, de azért már alaposan megtöltött világából.

   9. Gonosz karakterek

A birodalmi karaktereket illetően kezdetben eléggé negatív voltam. Olyanok voltak, mintha csak a birodalmi tisztek karikatúrái lettek volna.... Viszont mind Kallus, mind (a nyilvánvalóan Irina Spalkóról ihletett) Pryce kormányzó tudott fejlődni. A birodalmi tisztek közül talán egyedül Constantine admirális volt arcpirítóan gyenge karakter, de őt legalább fokozatosan el is engedték. Tarkin és Vader megjelenése hatalmas minőségi ugrást eredményezett a gonosz karaktereket illetően. Tarkinnal végre megjelent némi agy is a gonosz oldalon, bár sajnos nem szerepelt túl sokat (máshol volt ugye dolga). Vader pont annyit szerepelt, amennyi szükséges volt és megkaptuk végre az Ashoka vs Vader szembenézést is, ami szintén a kedvenc jeleneteim között van. Érdekesre sikerültek az inkvizítorok is. A Grand Inquisitor kifejezetten izgalmas karakter volt és bár viszonylag hamar kikerült a képből, azért így is sokat tett hozzá a sztorihoz. A többi inkvizítor valamivel kevesebbet szerepelt, ám azt tudom, hogy ők más formátumban (képregény) azért valamivel több időt kapnak. A karakterek nagyon jól néztek ki és a végük is teljesen megfelelő volt. Egyedüli túlzásnak csak a fénykardjukat éreztem…. a helikopterezést szerintem sem kellett volna. A sorozat végén Palpatine is feltűnik egy kis időre, sőt még Krennic-et is megemlítik, úgyhogy szinte minden főbb gonosz karakter be volt kapcsolva egy kicsit. A legfontosabb negatív karakterről majd egy külön pontban emlékezek meg. Az egyéb „töltelék” negatyv karakterek, terén már kevésbé volt jó a helyzet. Rengeteg béna Stormtrooper és egyéb birodalmi katona volt látható és a bénaságot néha én is kicsit túlzónak éreztem. Néha lehettek volna komolyabb ellenfelek az átlag katonák is. Az viszont nagyon jó volt hogy mindenféle birodalmi katona megjelent a sorozatban…. Stormtrooper, Scout trooper, Tie Fighter Pilot és a vége felé még Death Trooperek is, ami megintcsak jó kapcsolódási pont volt a Rogue One-hoz.

  10.Thrawn

És akkor a sorozat egyik legerősebb pontja. Filoniéknak volt egy kis esze és behozták a sorozatba a „legendává” minősített történetek egyik legjobban sikerült , ténylegesen vitán felül közkedvelt karakterét Thrawn admirálist. Így azok, akik esetleg nem olvasták Timothy Zahn klasszikus könyveit így megismerhették ezt a zseniális karaktert. Jól sikerült a beépítése a sorozatba. Rengeteget hozzátett a történethez és a személyiségéről önmagában órákat lehetne beszélni. Egyszerre hideg, számító taktikus, pszichopata vadállat és tekintélytisztelő, hűséges katona…..és mindegyik oldala megjelent a sorozatban. A megjelenítése és az angol szinkronhangja is jól sikerült, no meg persze a "Thrawn zene"...az is hidegrázós... így összességében elképesztően divatossá tudott válni ez a karakter. Ez így van jól, hiszen jó, hogy Vadernek hatalmas kultusza van, de hosszútávon nem elég ha csak egy pólusú a gonosz oldal. Sokaknak bizonyára nem lett a szíve csücske a Rebels sorozat….de szerintem Thrawn az a pont, amire még a legellenségesebb SW rajongó sem tudja azt mondani, hogy hiba volt újra előszedni. Ha másért nem…miatta bárkinek sokáig emlékezetes maradhat a Rebels. 

No hát ez jó hosszú lett…..persze, ahogyan egy SW alkotás sem, úgy a Rebels sem tökéletes….rengeteg apró hibát fel tudnék sorolni kezdve a néha csúnyácska animációtól (vékony fénykardok), az elején még kissé túltolt poénkodáson át a karikatúra szerű kisebb gonosz szereplőkig sokmindent…. viszont ezek jó részét le tudta vetkőzni a sorozat a második évadra, így összességében ezek egészében nem rontottak annyit nálam az általános megítélésen, mint amennyit javítottak a pozitívumok. A Rebels sokat adott ….. akár LEGO-k akár figurák szintjén is….és mindenképpen hiányozni fog. Én csak azt remélem, hogy a következő SW animációs sorozat legalább ennyire jó lesz. Én bízom Filoniékban, sőt azt sem tartanám ördögtől valónak, ha egyszer az ő csapata felelne majd az egész SW univerzum alakításáért. Az biztos, hogy ha az új trilógiához közük lett volna….akkor nem lenne ennyi harag manapság a rajongókban.

A cikk jó sok napon át készült, de ezekeről mindenképpen szerettem volna beszélni. Gratulálok, ha idáig eljutottál, mert biztosan nem volt egy könnyű olvasmány. Természetesen továbbra is 99.99%-ban játékokról fogok írni….de azért talán néha belefér ez is…vagy egy kis könyvajánló vagy akármi. Köszönöm hogy végigolvastad. A véleményeteket természetesen kultúrált formában….most is várom kommentben.

TB