Hát újra eljött a karácsony....sajnos a karácsonyi körkép rovatommal idén is megcsúsztam, úgyhogy a rengeteg heti teendőm miatt a maradék három epizód ebből már nem készült el. No, nem baj majd jövőre előbb kezdem…ahogyan azt már tavaly is megfogadtam. Ma egy kicsit megint nosztalgikusra veszem a figurát….gondoltam elmesélem milyenek is voltak nekem azok a gyerekkori karácsonyok, amelyek örökre megfertőztek a játékok iránti szenvedéllyel.

Ez most csak egy ilyen emlékcunami jellegű leírás lesz….nyilván, kit érdekel, hogy nekem milyenek voltak a karácsonyaim…de úgy vélem, közületek is igen sokaknak lehetnek hasonló emlékei. A kapcsolódó fotókat már sokszor mutogattam, itt a blogon is, úgyhogy ebben újat nem tudok mutatni és a sztorik egy részét is meséltem már. De azért így egyben hátha nektek is megindítom az emlékeiteket és ha ez így lesz….vagy ne adj isten vannak karácsonyi játékos képeitek is a gyerekkorotokból…ne habozzatok megosztani ezeket kommentben!

A 80-as évek végétől emlékszem a karácsonyokra….a 90-es évek elejére már nyilván tisztán és ezek mindig egy meghatározott rend szerint zajlottak. A felkelés után már rögtön izgalom lett úrrá rajtam, hiszen ilyenkor már régóta vártam ezt a napot. Nyilván nem a kaja miatt….hiszen nem véletlenül kívántam, sugalltam ajándékötleteket a szüleimnek már ősztől kezdve. A reggeli rutin után rendszerint a külföldi TV csatornák nézése következett, mert akkoriban még az ilyen alkalmakkor mentek bizony rajzfilmek délelőttönként és azokat én már akkoris korlátlan mennyiségben bírtam nézni. Közöttük pedig mentek a játékreklámok, amiket a jó múltkor egyszer már kiveséztem.

Édesanyám készülődött…vásárolt, főzött, ahogyan szerintem mindenhol megszokott volt. Édesapám pedig előadta a „fafaragó” című operát néha a pincében néha a lakásban. Én nem tudom milyen fenyőfatalpakat árultak akkoriban, de hogy semmilyen karácsonyfa tárolására sem voltak alapértelmezetten alkalmasak az is biztos. Amikor nagyobb voltam már igyekeztem segíteni neki, noha erre neki egyáltalán nem volt igénye. Pont eléggé idegállapotban volt már a fafaragás ténye miatt is, hát még hogy én is ott tébláboljak. De aztán végül csak bekerült a talpba a növény valahogy. Ez után alig vártam már az ebédet és hogy végre délután legyen. Addig rendszerint G.I.Joe-ztam vagy mással játszottam, a lényeg csak az volt, hogy teljen az idő. Kaja után…ami rendszerint kiválló volt… nekiálltunk a fa díszítésének, ami szintén nem volt egy feszültségmentes történet. Szerintem sosem raktam jó helyre a díszeket és megkajáltam a szaloncukrot még mielőtt felkerült volna a fára. Ezt édesanyám persze nem igazán nézte jó szemmel (nezabáldleaszaloncukrotafárólamikorottvanmellette) A végén azért mindig szép lett az eredmény, noha a képek tanulsága szerint a szépet inkább az akkori ízlés szerint kell érteni.

Díszítés közben mentek a csodálatos TV műsorok…. Ha magyar adóra kapcsoltunk, akkor vagy valami iszonyat semmitmondó adás ment vagy valami olyan családi tv film, amitől én már akkoris hidegrázást kaptam. Ha külföldi adó ment, akkor jellemzően vagy egy semleges zeneadó ment (nyilván már a 90-es években) vagy valamelyik csodás német csatorna. Akkoriban még mentek a német adókon ilyen revü szerű zenés karácsonyi műsorok, amik már akkoris műnek és mesterkéltnek hatottak, de azért háttérzajnak elmentek. Ezekre a műsorokra ma is vicces nosztalgiával tekintek.

Ilyenkor már nem nagyon bírtam magammal és alig vártam, hogy beesteledjen, felvegyük a szép ruhát és had szóljon a recsegő csomagolópapírok zaja… késő délután megérkezett a nagymamám, hogy szállítsa a halat és megkreálja a krumplisalátát. Ez a jó szokása mai napig megvan, úgyhogy ma szintén ez lesz a menü. Ilyenkor ajándékozott ő is…. és rendszerint a szüleimmel összehangolva szintén szuper játékokat. Aztán eljött végre a showtime…néha volt csengő, néha nem, néha volt lámpaoltás + csillagszóró kombó néha nem…de ilyenkor hágott a tetőfokára az izgalom, úgyhogy a körülmények nem is igazán izgattak csak az, hogy végre feltárjam azokat a csodákat, amiket a színes csomipapírok rejtettek. Olajszagú...halízű...üdítőtől telített, de izgalmas pillanatok voltak ezek. 

Ma is nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy elképesztően jó játékokat kaptam akkoriban. Nyilván akkor még nem is sejtettem, de azért mégiscsak ezek az élmények alapozták meg azt a rajongást, amit manapság is érzek a játékok iránt. A legszebb években ilyenkor mindig volt valami nagyobb durranás…persze szülinapomra és húsvétra is kaptam nagyon frankó cuccokat, de azért mégiscsak a karácsony volt a fő attrakció. A nagyobb G.I.Joe járműveim nagy részét például mind karácsonyra kaptam. Jellemzően ilyenkor 1 nagyobb járgány, 2-3 figura és valami egyéb cucc volt a zsákmány, legalábbis a szüleimtől és akkor, még volt amit a nagyszülők hozzátettek, így rendszerint minden évben egy elég kemény Joe kontingens csatlakozott a többiekhez. A család azért félig-meddig össze is hangolta, hogy kitől mit kapunk, de azért néha persze befigyelt a duplázás 1-1 figurából (pl Recoil, HEAT Viper), amit én sosem bántam. Hozzátenném, hogy nekem ebben az időben a világ legkönnyebb dolga volt ajándékot venni, és ha azt vesszük ma is az. Ma is ugyanúgy tudnék örülni, mondjuk egy bontatlan Shockwave v1 G.I.Joe figurának, mint akkor. :D  Egyébként fogalmam nincs, hogyan hozták össze azt a csomó és egyáltalán nem olcsó játékot nekünk, mert azért egyáltalán nem voltunk eleresztve.

Az ajándékozás pillanata számos alkalommal emlékezetesre sikerült….az egyik első ilyen, amire emlékszem, az 89-ben volt, amikor a Dreadnok Air Skiff-emet kaptam. Ez a karácsony két egyéb dologról is megmaradt és valószínű, hogy ezért is emlékszem annyira tisztán, hogy ekkor kaptam az Air Skiffet. Ugyanis ekkor rendhagyó módon nem a szokásos helyen volt a karácsonyfánk (ahol előtte és utána mindig), hanem a szoba másik végében illetve az ajándékozás után nem sokkal valahogyan ráborultam a fára, ami szerencsére csak egyszer fordult elő a történelemben.

Egy korábbi kép tanúsága szerint Lego Basic dolgokat is kaptam karácsonyra, de erre már nem emlékszem. Ez tényleg nagyon kicsi koromban lehetett, mert a képeken szereplő gyönyörű tapéta egyáltalán nincs meg. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy két Joe-m Zandar és Lifeline tuti hogy karácsonyra érkezett (mégpedig a Snow Serpent, a Cobra Trooper és a Crimson Guard után, amit az előttelévő szüli és névnapjaimra kaptam), de nem tudom, hogy melyik évben, csak az a biztos, hogy 90 előtt. A Novoplast szőnyegvárosomat sem tudom, hogy mikor kaptam, de az szintén 90 előtt volt, mert a képek alapján még elég kis suhanc voltam és a Mamámnál még nem volt kint az öcsém képe a polcon.

90-ben érkezett a Fang II Cobra járgányom, ami az egyik kedvencem volt sokáig sőt, manapság is nagyon kedvelem, noha már sajnos nincsen meg. Emlékszem, hogy a dobozát is nagyon sokáig megtartottam, noha édesanyám eléggé üldözte mind a hátlapokat, mint a járgány dobozokat. Sajnos ezért nem maradt fenn egyetlen saját hátlapom sem. Ugyanebben az évben kaptam a Transformers Action Masters Prowl-omat is, ami szintén egy nagyon kellemes karácsonyi ajándék volt és nagyon szerettem a motor részét használni a G.I.Joe-záskor. Erről a karácsonyról szerencsére fennmaradt kép is, amit ugye már láthattatok korábban és ez alapján könnyű volt belőni mindent. Öcsém itt még láthatóan nem tudott járni, úgyhogy ez csak 90-ben lehetett és a képen látszik is mind a Prowl, mind a Fang II doboza. A figuráim közül a fent már említett Shockwave is ekkor érkeztetett és emlékszem, hogy nagyon örültem neki. A Countdown és a Recoil is ekkor érkezhetett, de ebben nem vagyok biztos, csak abban, hogy valamelyik karácsonyra kaptam őket és nagyjából egyszerre, majd másnap egy rokontól befigyelt egy másik Recoil is.

Bár én úgy emlékszem, hogy csak a következő karácsonyon történt, de a képek részletei alapján a Sky Sharc-ot is ekkor kaptam….egy Sky Sharc…aminek szerintem még ma is elképesztően örülne bármelyik gyerek. Oké nem Raven, de nekem egyébként ma is jobban bejön a Sharc. Ekkor kaptam a Slaughters Marauders Low Light figurámat is, ami az egyik kedvencem volt a játszások során, de ezt már sokszor elmeséltem. Bár én úgy emlékszem, hogy ezek nem egy évben történtek....öcsém disney farmja nem hazudik...mindkét képen ott van és a frizurák is azonosak. 

A következő évben kaphattam a  Tiger Force Psyche Out figumat. Arra sajnos nem emlékszem, hogy a Backblast és a Tiger Force Lifeline mikor jött, de szerintem az is ekörül és emlékszem is hogy karácsonyra. A TV játékot viszont ekkor kaptuk.... A TV játék nem a sokak által sokszor emlegetett sárga kazettás cucc volt… nekem olyanom sosem volt, hanem ez egy piacos Atari 2600-as klón volt. Én nagyon szerettem és egészen működőképes játékok voltak rajta. Arra már nem emlékszem, hogy ekkor már megvolt a ZX Spektrumunk vagy nem.

Az egyik legnagyobb karácsony a 92-es volt, amikor két nagyobb járgány is horogra akadt. Ekkor kaptam a Badgert, amiről már videóztam is nektek illetve a Cobra Ice Sabre-t ami egy nagyon atom járgány volt. Erről az eseményről szerencsére elég sok képünk maradt fenn. Ekkoriban kaptam, a 91-es Cobra Commander figurámat is, aminél folyamatosan az birizgálta a fantáziámat, hogy milyen arc lapulhat a narancssárga maszk alatt. A Ninja Force figurák is ekkor törtek be. Egy családi videó tanúsága szerint a nagymamámtól kaptam a Ninja Force Storm Shadow és TJ Bang figurámat és még mondja is a felvételen, hogy a boltos szerint ezek a legújabb, legjobb G.I.Joe-k. No, hát én sem panaszkodtam, mert azért akkor azért elég menők voltak. A 93-as karácsony lehetett az utolsó, amikor Joe volt a fa alatt, mégpedig egy RAT járgány volt, ami nekem már akkoris nagyon tetszett. Emellé szinte egész biztosan kaptunk még figurákat is, de sajnos már nem emlékszem, hogy miket.

A 90-es évek közepén aztán lassacskán már kikoptak a G.I.Joe-k a kínálatból, de 94-ben azért még bőven kaptam más játékfigurákat. Csak ekkor már a Toybiz féle Pókember sorozatból. Venom, Lizard és egy kihúzható madzagos Pókember volt a termés. Azt hozzátenném, hogy bár sokkal kevésbé játszottam ezekkel, mint a Joe-kkal, de azért a Venomot imádtam.

96-ban már elég nagy voltam és inkább a számítógépet bújtam, de azért a POTF2-es Star Wars figurák még befigyeltek két karácsonykor is. Ezekről sajnos nem találtam fotót.

Aztán az ajándékozás után rendszerint megindult a szenteste népvándorlás része. Hol mi mentünk dédnagymamámhoz és nagymamámhoz hol mások jöttek hozzánk. Ekkor azért én már rendszerint játszottam, vagy a TV ben néztem az éppen aktuális filmet, ami sajnos túl sokszor volt a Reszkessetek betörők. Meg is utáltam egy életre. (a Bunyó karácsonyigért pedig a legkeményebb büntetést adnám mindenkinek, aki részt vett benne…már akkoris a világból ki lehetett kergetni a Bud Spencer filmekkel). Késő este már rendszerint hazatértünk és teli gyomorral kollektíven fetrengtünk a TV előtt. Ha mamám nálunk aludt, akkor jellemzően a Názáreti Szűz Mária vagy valami hasonló film ment, pedig ezeket még ő maga sem szerette (vicces, hogy a Dunán a mai napig adják ezeket illetve a Legyetek jók ha tudtok-ot is, ami korának talán leglehangolóbb filmje volt, mégis a pár kakás poén miatt úgy gondolták, hogy ez egy tök aranyos gyerekfilm. Nem volt az. Depresszív volt, legalábbis nekem.). De ebben a műsorsávban a két darab magyar adón már nem volt túl változatos a kínálat. A jó nagy alvás után aztán a következő két napon is folytatódott a mászkálás. A 25.-ét mindig szerettem, mert ekkor mentünk kispestre a mamámékhoz. Ott azért még mindig vártak rám csodák például a fent már említett Ninja Force figurák is. És persze ott volt a nagybátyám, akinek annyira menő cuccai voltak mindig….a Star Wars figuráktól kezdve a Kaland Játék Kockázat könyveken át a műanyag csontvázig minden. Sokat köszönhetek neki, hiszen, ahogyan már sokszor meséltem, tőle örököltem meg egy csomó játékot többek között a gyerekkori Lego-im 90%-át. Ez a nap is nagy családi banzáj volt, csak éppen a család másik felével és mondjuk, úgy hogy a hangosabbik felével. Ilyenkor azért volt italozás meg érvütköztetés is főleg a nagyfater részéről, aki a véleményében is mindig kemény volt, mint a vídia. De még a néha kicsattanó balhék ellenére is én igazán szerettem ezeket az eseményeket. Nagyon szerettem a karácsonyt aztán, ahogyan kinőttem a gyerekkort ez szinte természetes módon némiképp megváltozott. A kellemes emlékek mindenesetre megmaradtak és mindig szívesen agyalok ezeken. Persze igyekszem csak a szépre emlékezni, mert átélni, nos…az azért nem volt mindig ilyen idilli. Főleg ha lezabáltam az összes zselés szaloncukrot a fáról vagy balhéztam az öcsémmel.

Nyilván nem kaptam, nem kaphattam meg mindent, amit a jézuskától kértem…de ez nem is baj, hiszen az embernek nem is kell mindent megkapnia…így sosem lapult a fa alatt a német adókon látott Pro Action Football játék, sem a G.I.Joe Razorback vagy a Mudfighter járgány. Ugyanakkor a Karate Fighters bunyós játékot például jobb is így utólag, hogy nem kaptam meg, mert csak gyerekszemmel volt annyira menő. De azért, amint olvashattátok sok-sok szép ajándékkal dicsekedhettem így is. Rajta is maradtam a dolgon rendesen.

Karácsonyra játékot kapni nyilván ma is szeretek….ezt a gyermeki örömöt legutóbb tavaly ilyenkor éltem át, amikor a feleségem a Kylo Ren Shuttle Lego-val lepett meg. Az egy kicsit visszahozta azt a bizonyos bezsongós, csillagszórós, lélegzetvisszafojtós érzést. Szuper volt és ezúton is köszönöm neki. Idén mondjuk azt mondtam, hogy ne vegyen játékot karácsonyra, mert ebben az évben már kb. egy rosszabb kocsi árát költöttem rájuk. De hát azért hátha nem fogadta meg a tanácsomat….

Mindenkinek békés és boldog karácsonyt kívánok! Ha a kis sztorizáson előhozta a te emlékeidet, ne tartsd magadban.

TB