Az Arena Confrontation Windu figura problémái

Az utóbbi időben a Modern Star Wars figura érdekességek sorozatban egy kicsit többet szerepeltek a Power of the Force dolgok illetve önálló történeti cikkekben is foglalkoztam a kérdéskörrel. Ugyanakkor természetesen a későbbi, modernebb Star Wars vonalak figuráival kapcsolatosan is van még egy csomó érdekesség, amiről lehet egy kicsit beszélni, így most igyekeztem valami nem POTF témát keresni. A Saga sorozat 2002-ben debütált, a Klónok Támadása című második Star Wars epizóddal egy időben, így a vonal java része a filmben látható karakterekre fókuszált. Pont ezért szokták ezt a sorozatot az AOTC rövidítéssel is emlegetni, legalábbis azt a részét, ami a filmből táplálkozott (mert azért nem csak AOTC karakterek voltak a Saga sorozatban). A Saga széria sok ismert és mondjuk úgy hírhedt figurát is tartalmazott, amelyeket manapság is kívülről ismernek a gyűjtők és ezek közül több, nem éppen a tökéletességéről híres. Ilyen a gúnynevén csak „sikítós” vagy „ordítós” Windu-ként ismert Geonosian Rescue Windu, ami kétségkívül az egyik legismertebb és legelterjedtebb Saga figura. Ugyanakkor Windu-ról készült a sorozatban egy másik, sokkal kevésbé ismert figura is, az Arena Confrontation (illetve még két másik a Deluxe illetve a Jedi Council-es, de azok nem basic figurák voltak), amivel kapcsolatosan annyi bénázás történt, hogy megérdemli az önálló cikket.

Az Arena Confrontation Windu 2003-ban jelent meg, sima single card-os Saga a figuraként. Ugyanakkor a funkcionalitását tekintve abszolút eltért a többi Saga figurától. Azt már korábban is megszokhattuk, hogy bizonyos Saga figurák (mint például az ordítós Windu) tudtak valamiféle kunsztot csinálni… ami vagy egyfajta speciális mozdulat volt vagy pedig egy mágneses funkció. Valamelyik a karjával tudott lecsapni, van, amelyik rúgni tudott és kiadtak olyan Anakin-t is, aminek ketté lehetett szedni a kezét egy mágneses csatlakozó mentén. Ezen logika alapján további hasonló figurákat is csináltak, amelyek közül az egyik az Arena Confrontation Windu volt, aminél viszont egy kicsit más technikával valósították meg az extra mozdulatot. A figura kissé szoborszerű lett, egyfajta fénykardos alapállásban mutatja a karaktert, aminek egyébként sikerült egy egészen szép – Samuel L. Jackson-ra kifejezetten jól hasonlító – arcot csinálni. A mindössze hat mozgatási ponttal rendelkező figura hátán egy nagy gomb található, amelyet oldalirányba csavargatva a figura karjai egyfajta csavaró mozdulattal, jobbra-balra mozgatják a fénykardot. Fogalmazhatnék úgy is, hogy Windu kalimpál a fénykard pengéjével. Ezt a figura úgy tudja megcsinálni, hogy a karja relatíve lágyabb műanyagból van, úgyhogy ez a csavaró mozdulat nem mozgatási pontokon keresztül valósul meg. A karokhoz egy iszonyú ronda fénytengely csatlakozik, ami gyakorlatilag átmegy a figurán, kilóg a hátán és erre raktak rá egy fület, hogy azzal lehessen szabályozni a mozdulatot. Nem nagyon lehet más szavakat használni erre a megoldásra, mint a pusztulat, a szörnyedelem és az ocsmány, de az az igazság, hogy a tekerőn kívül a szerkezet többi részét eltakarja a figura szövet köpenye, így azt csak akkor látjuk ha valamennyire kinyitjuk a köpenyét. Nos…eredetileg ez nem volt így.

Eredetileg ugyanis a figura egy műanyag köpenyt kapott volna ugyanúgy, ahogyan a Saga széria figuráinak nagy része is (bár volt másik szövetköpenyes figura is). Ezt a műanyag köpenyt majdnem teljesen végig is vezették a megvalósulás útján…voltak belőle gyártásra kész, festett és festetlen prototípusok is, de az utolsó pillanatban mégiscsak lecserélték, egy amúgy költségesebb vászonköpenyre. A lecserélés oka nyilván többrétű volt. Egyrészt a műanyag köpeny sokkal kevésbé takarta el az atomronda mozgató szerkezet és ez nyilván szemet szúrt a döntéshozóknak is. Másrészt a műanyag köpeny, bármennyire is rugalmas anyagból volt, akadályozta a forgató mozdulat végrehajtását illetve a figura normál mozgását is. Hiába volt a hátán lyuk, nehézzé tette a köpeny levételét is, pedig azt végig levehetőnek tervezték, hiszen a geonózisi arénában Windu is lecsapatta magáról. Ezért a vászon köpenynek az utolsó pillanatban mennie kellett és helyette egy teljesen standard, barna Jedi köpenyt adtak Windu mesternek, ami véleményem szerint sokkal szerencsésebb választás volt, mert nagyjából jól takar és nem akadályozza se a levételt, se a mozgást. A változtatás viszont elég későn történt, úgyhogy a figura hátlapjai már készen voltak, így a boltokba kerülő card hátoldalán egy műanyagköpenyes festett prototípus látszik a funkció bemutatóképén. Viszont nem ez volt az egyetlen probléma a szerencsétlen figurával kapcsolatosan.

A másik gond a forgatómozdulat kivitelezése volt. A kezet kezdettől fogva lágyabb műanyagból tervezték azért, hogy ezt a csavarást meg lehessen vele csinálni. Ugyanakkor a koncepció már eleve hibás volt, hiszen itt egy fém alkatrész fejtett ki erőt egy műanyag végtagra, ráadásul csavaró erőt, így a gyártónak borítékolhatóan problémákkal kellett szembenéznie. Ez így is lett, a Hasbro (és nyilván a kínai partnere) nagyon nehezen tudta belőni, hogy milyen anyagot használjanak a karokhoz. Némely esetben túl merev lett a dolog és nem tudta csavarni a tengely a karokat, néha pedig túl lágy lett, így az első erőkifejtésre (vagy a sokadikra) a kezek eltörtek. Ezzel, ha minden igaz elszórakozgattak egy darabig, amíg végül sikerült kikísérletezni a megfelelő anyagot a végleges prototípushoz. A gyártásba kerülő darabbal így már nem voltak ilyen minőségi problémák. De azért persze nem lehetetlen a végleges verzió kezét se eltörni, ha az ember esetleg túl vehemensen tekergeti azt a gombot… Ez a procedúra és a műanyag köpenyes balhé is csúszást okozott a figura elkészültében, úgyhogy elképzelhető, hogy eredetileg nem is a 2003-as hullámban, hanem valamikor korábban kellett volna eredetileg megjelennie (a  datestamp is 2002-es rajta, de ez nem annyira ritka).

Bár a kezdeti problémákat kijavították, azért az Arena Confrontation Windu így se lett egy matyó hímzés. Nem hiszem, hogy ez a figura lenne bárki gyűjteményének az ékköve. Ugyanakkor az a rögös út, ami a megvalósulása felé vezetett érdekes és megmutatja, hogy azért a Hasbro a modernebb játékvonalakban is tudott jó kis bénázásokat produkálni. Főleg, ha valami koncepcionálisan rossz volt.

TB