Következzék hát az újabb interjúm első része, amiben Kovalcsik Péterrel, az egykori Gulliver Kft. alapítójával beszélgettem. Hogy ki ő és miért fontos a játékok szempontjából, azt a beharagozó epizódból megtudhatjátok... A beharangozót - ITT ÉRITEK EL. A beszélgetésünk során számos témát érintettünk. Nyilván sokat beszéltünk a kezdetekről, a játékkereskedelemhez való kötődéséről és a Gulliver történetéről. A 90-es évek magyar játékpiaci viszonyai és az akkori trendek is szóba kerültek, illetve megmutatta nekem a saját gyűjteményét is. Bár azon a területen én abszolút nem vagyok képben, de higgyétek el nekem, hogy az is egyedülálló. Beszéltünk egy keveset a Ravensburger-ről, a Gulliver saját gyártású dolgairól, de említés szintjén szóba kerültek a Matchbox-ok, a Lego-k és a Tini Nindzsa Teknőcök is… sőt még a híres G.I.Joe tolltartó titkát is felfedte nekem… Az első beszélgetésünket két részre szedve olvashatjátok itt a blogon, egy hetes eltéréssel. 

Elsőként akkor megköszönném a lehetőséget az interjúra. Az első kérdésem az lenne, hogy mi vesz rá egy profi jégkorong játékost…egy sikeres, válogatott jégkorong játékost, hogy játékokkal kezdjen el kereskedni? Mik voltak a kezdetek? Miért pont a játékkereskedelem lett a profil és voltak-e esetleg korábban kereskedelmi tapasztalatok vagy bármi kötődés a játékokhoz?

Igazából nekem az édesapám, még az átkosban, műanyag heggesztő kisiparos volt és ő már gyerekkoromban is bedolgozott sokfelé. Még a hőskorban a kacsintós pénztárcákat – ha valakinek mond ez valamit – csinálta többek között a papa. Amikor én leérettségiztem, kiváltotta az iparengedélyt – addig nem merte, hogy tovább tudjak tanulni-, hiszen akkoriban még az volt, hogy a „maszek” gyerekeknek hátránya volt a továbbtanulásban. Kiváltotta az engedélyt és az első perctől, amiket ő gyártott én már elkezdtem árulni. Elkezdtem ügynökösködni, jártam az áruval vidékre és már akkor ifiválogatottként – később felnőtt válogatottként is – sokat jártam külföldre. Onnan hoztam be az új mintákat, amiket a papa aztán megcsinált – mert műszakilag zseniális volt. Akkor még itt a játéknagykereskedelem egy üldözendő cselekmény volt, mivel a TRIÁL-nak kizárólagossága volt ugye erre a területre. De egy-két ilyen pincékben létrehozott sufni játéknagykereskedés azért működött és én is szállítottam be oda a papa dolgait. 1989-ben aztán eljött a rendszerváltás, pont akkor amikor én abbahagytam a jégkorongot 36 évesen és akkor a társammal a Kovács Csabával (szintén legendás válogatott jégkorongozó), -akivel azóta is együtt üzletelünk, együtt csináljuk a meglévő vállalkozásainkat, a legjobb gyerek és felnőttkori barátok is vagyunk több mint 50 éve -kitaláltuk, hogy mi is csináljunk egy játéknagykereskedést. Próbáljunk meg a jégkorong utáni életünkben ezen a területen boldogulni. Az indítás nagyjából így történt. Az első üzletünk az Egressy téren egy 70nm-es pinceszuterén helység volt, amiben nagyjából másfél méter magasan állt a sitt…. nekiálltunk, kipakoltuk és abból csináltunk egy nagykereskedést. A két családnak – mert a feleségeinkkel csináltuk a vállalkozást- összesen volt 300 000 forintja…és ebből álltunk neki kereskedni. Nekem megvolt az összes kapcsolatom a játékszakmából, hiszen amikor a korábbi, kisebb játéknagykereskedésekbe beszállítottam, akkor onnan nekem mindenkihez volt kapcsolatom. A vízipuska gyártótól kezdve a fakocka gyártóig mindenkihez, hiszen ismertük egymást a szakmában. Ugye mi gyártottunk a papával úszógumikat, felfújható játékokat is– voltak ilyen óriási nyuszik, kacsák satöbbi – meg tolltartókat is, úgyhogy nagyon széles volt a skála. Aztán az ilyen kapcsolatokon keresztül összeszedtük a magyar gyártókat és elkezdtünk kereskedni.

Először csak magyar játékokkal kereskedtek? Mert később ugye pont, hogy a széles nyugati játékkínálatukról voltak híresek.

Kezdetben csak magyar dolgokkal, de nem sokkal később már elmentünk Franciaországba is import árut beszerezni. Ott volt egy nagy méretű európai nagykereskedés és elkezdtünk importálni, illetve a nyitásunktól számítva a második évben már kimentünk Kínába, Hong Kongba is, hogy onnan is hozzunk be játékokat. A hőskorra jellemzően teljesen mindegy volt, hogy mit veszünk, mennyiért vesszük…olyan hiány volt a játékkereskedésekben és annyira nem volt sokféle játék. Igazából a leghálásabbnak azt hiszem, hogy a Triálnak kell lennünk, akiknek volt vagy 30 évük arra, hogy a játékkereskedés hegemóniáját felépítsék… de ugye sajnos az úgy működött…ahogy. Az nem egy magán cég volt, nem privát tulajdonosok voltak, így mindenkinek többnyire arra járt az esze, hogy honnan mit tud megcsípni magának. Úgyhogy mondjuk úgy, hogy nem a sajátjukként kezelték azt a céget, így 1-2 éven belül nagyjából átvehettük tőlük a szerepet. Illetve még azt se mondom, hogy csak mi vettük át kizárólag, hanem többen. A rendszerváltás utáni 1-2-3 évben ugyanis már 300-nál is több játéknagykereskedés működött Magyarországon, de nyilván akkor még bármi működött…bárki bármit kinyitott egy ideig működött. Nyilván az volt ebben az igazi megmérettetés, hogy 20-25 évvel később, amikor már jóideje piacgazdaság volt, ki tudott talpon maradni. Ameddig mi el nem adtuk a céget.. tehát 25 évvel a rendszerváltás után már nagyjából csak két nagy szereplő maradt a piacon… a Gulliver és a Régió.

A kis Egressy téri üzletből végül hogyan nőtték ki magukat?

89 márciusában nyitottunk, aztán amikor beindult az üzlet a 70 négyzetméter után kivettük a földszintet, majd az emeletet is… de 140 nm is kicsi volt, úgyhogy a nyitástól számított két év múlva már megnyitottuk a Szőnyi úton a 2500 nm-es, 4 szintes áruházunkat.

Ott készült az a riport videó a Vasárnapi turmix című tv műsorba

Ez Magyarországon egyedülálló volt, mármint, hogy egy ilyen méretű játéknagykereskedés nyílt, hiszen általában 50-100-200 nm-en dolgoztak a többiek, úgyhogy ez egy nagyon komoly előrelépés volt. Rá hat évre aztán már az is kicsinek bizonyult, úgyhogy megnyitottuk 98-ban ezt a 6200 nm-es áruházat itt az M3-as bevezető szakaszánál. Itt már rengeteg kizárólagosságunk megvolt. 120 cégtől importáltunk árut, úgyhogy itt már komoly nagyságrendű készlet volt jelen. Aztán amikor eladtuk a céget, akkor már 25 áruházunk volt, összesen 450 dolgozóval. De visszamennék az elejére. 1989. márciusában nyitottunk. Az első évünkben ott a 70 nm-en nagyon jól össze tudtuk rakni a választékot és sikerült szinte mindenhonnan mindent beszerezni. Már akkor a társammal mentünk Franciaországba egy 1600 km-re lévő nagykereskedésbe. Úgy mentünk, hogy elindultunk hajnal 4-kor, estére odaértünk, összeválogattunk egy teherautóra való árut, aztán másnap reggel hazajöttünk. Vezettünk 3200 km-t, 24 óra alatt. De ettől voltak olyan áraink, ami már az elejétől fogva megkülönböztetett minket a többiektől. Márciusban nyitottunk, de decemberben, amikor egyébként nagy hóesés volt, az utcán álltak sorba a boltunk előtt a kereskedők, kézzel írott listákkal és várták, hogy bejuthassanak hozzánk. Nagyon jól sikerült elkapnunk a rajtot. Ennek köszönhető, hogy két év múlva meg tudtuk építeni a Szőnyi úti áruházat.

Azt akkor saját maguk építtették, nem bérlemény volt.

Igen….és még ma is egy nagykereskedésnek …egy illatszer nagykereskedésnek ad otthont, úgyhogy nagyon jól funkcionál.

Említette a kizárólagos forgalmazási jogokat. Úgy tudom ezek közül a Ravensburger volt az egyik legnagyobb hal. Hogyan alakult ki ez a kapcsolat?

Mi 1990-ben többek között a Ravensburger-t is megkerestük és elkezdtük forgalmazni a termékeiket az országban. Sok mindenki furcsállta…azt mondták, hogy merünk mi egy ilyen méregdrága termékhez hozzányúlni, hiszen voltak az árának a negyedéért is puzzle-k és társasjátékok, de mi komoly jövőt láttunk benne. Ettől függetlenül az első 4-5 évben tényleg nem lehetett vele pénzt keresni, sőt inkább csak áldoztunk rá. Az első időben, ketten árultuk a Ravensburger termékeket, a Kék Kobra és mi. A Ravensburger akkor még nem merte a kizárólagosságot odaadni senkinek, mert még mi is évekig árultuk a Triálnak a ki nem fizetett, Triál feliratos társasjátékait. Úgyhogy ez érthető volt. Aztán végülis, 1995-ben megkaptuk a kizárólagosságot.

Más cégek nem próbálták ezeket a forgalmazási jogokat elvenni önöktől, vagy önök elől?

De igen. Pár évvel később megkeresett minket a Ravensburger vezetéséből két felső vezető, hogy többen is el akarják érni azt, hogy vegyék el tőlünk a kizárólagosságot. Egy külön céget akartak rá csinálni. Úgy gondolták, hogy nekünk annyi képviseletünk van, hogy nem tudunk elég figyelmet fordítani rájuk és ezek közül egyébként többet is megkerestek….például a SES-t és a Lisani-t is. De a Ravensburger egy tisztességes cég volt és szerencsére nem adta oda nekik magát, mert ezt a mentalitást ők se szerették. Mint kiderült az akkori kereskedelmi vezetőnk keze volt a dologban, aki az utolsó két évében ezeket a márkákat megpróbálta leültetni, majd felmondott és megpróbálta kiszervezni őket alólunk….magának. Szerencsére a Ravensburger a tisztességes üzletelés pártján állt, úgyhogy nem voltak vevők a dologra.

A Gullivernek tudomásom szerint voltak saját gyártású dolgai / játékai is (pl. G.I.Joe-s tolltartók, saját márkás társasjátékok). Tudtommal olyan is előfordult, hogy a Gullivernél forgalmaztak, hát…mondjuk úgy, nem igazán jogtiszta játékokat is… Voltak-e esetleg ezekből jogi problémák?

Mondok egy példát… a Hasbro csinálta mondjuk a Jengát. A magyar piac meg kapott -mondok egy számot- 2000 Jengát…pedig 200 000-re lett volna igény.

Amit mondjuk meg se tudtak volna fizetni…

Igen. Természetesen az ügyes magyar vállalkozók, mint amilyen a Gulliver is, legyártották a Jenga helyett a Jungát…. amivel aztán elláttuk a piacot. Ebből persze azért voltak problémáink, de ezeket megoldottuk. Volt még egy másik utalása is, hogy mi jogdíj nélküli termékeket is forgalmaztunk…

Nem is az, hogy jogdíj nélküli… hanem, ugye találtam például olyan Batman figurát Gulliver-es matricával ellátva, ami mondjuk nyilvánvaló hamisítvány volt. De voltak ugye Tini Nindzsás, Batman-es magyar gyártmányú társasjátékok is, amelyek elég valószínű, hogy engedély nélkül készültek és én úgy hallottam, hogy a Gulliver ezekben benne volt.

Mi ebben úgy voltunk benne, hogy behozták nekünk…a beszállítók. Nekünk nem volt tisztünk az eredetét ellenőrizni, hiszen az mindig a forgalomba hozónak a felelőssége. Jó oké lehet, hogy sejtettük vagy tudtuk…volt bűvös kockánk is, ami nem volt bűvös kocka, de amikor mi elindultunk ezen a pályán annyira nem volt még jogdíjkötelezettség semmire, hogy a papámmal a Walt Disney-s tolltartóktól kezdve a Tini Nindzsás termékekig mindent gyártottunk. Aztán amikor ezt jobban számon kérték, persze azonnal leálltunk vele. Egy érdekes esetünk volt egyszer a Gulliver-ben, amiben mondjuk teljesen vétlenek voltunk. Már itt ebben az épületben voltunk, amikor egyszer csak berontott 8-10 állig felfegyverzett kommandós…géppisztolyokkal mindennel. Berontottak én meg kérdeztem őket, hogy tessék parancsolni, mit keresnek. Mint kiderült importáltunk Angliából, raktáron lévő készletből ilyen jogdíjas plüssöket. 5000 fontért vettünk belőle szóval nem volt egy nagy tétel, de jött egy feljelentés nekik valahonnan, hogy mi ilyen jogdíj nélküli plüssöket árulunk. Aztán kiderült, hogy a kereskedőnek, akitől vettük, nem volt jogosultsága az árut az EU-n kívül eladni, Magyarország pedig akkor még nem volt EU tag. Ezt mi nem tudtuk, úgyhogy tisztázódott a dolog, ki kellett vonni őket a forgalomból és ennyi. Úgyhogy az ilyenekben mi szándékosan nem vettünk részt. Tudtuk már, hogy a jogdíj nélküli dolgokat nem szabad importálni, úgyhogy nem is tettük. Később ezt egyre szigorúbban is kezdték venni -érthető módon- és azoktól a kis importőröktől, akik bele mertek vágni ilyesmibe el is kobozták az árut meg megbüntették őket, úgyhogy ők is leálltak vele. Így az, hogy magunktól részt vettünk volna a Gulliver-el mondjuk hamisítványok előállításában, vagy importálásában az nem igaz, de amikor még nem volt ez annyira szigorúan véve, akkor forgalmaztunk pár olyan dolgot, amit ma már nem szabadna. 

Említette a tolltartókat. A már említett Vasárnapi Turmix-os videóban látszik a Szőnyi úti üzletben pár G.I.Joe-s tolltartó is. Nekem is van egy ilyenem és tudom, hogy volt belőle többféle is. Tudom, hogy ezeket a Gulliver forgalmazta, de nem tudja véletlenül, hogy ki gyártotta őket?

Hehe…de tudom. Az én édesapám gyártotta őket… Önnek van ilyenje? De jó…küldjön róla képet, hadd nézzem meg.

Tud esetleg ezekről mondani még bővebbet? Kb. hányat csináltak belőlük, meg hányfélét? Elvileg mi olyan 4-5 félét számoltunk össze (a G.I.Joe-sokból). Honnan szerezték hozzá a képeket? Mert látszólag úgy tűnik, mintha nem a figurák hátlapjáról lett volna „lemásolva”.

A tolltartókból úgy emlékszem 30-40 féle készült. Barbie-tól a G.I.Joe-ig…. Walt Disney-s, Sindy-s is volt, azt tettük rá, ami épp népszerű volt. És bizony 10000-es nagyságrendben gyártottuk őket. A képanyagot többnyire a cégek prospektusaiból, katalógusaiból másoltuk.

Térjünk vissza még akkor a már emlegetett társasjátékokra. Ezeket akkor magyar vállalkozók csinálták.

Igen

Ki lehet-e azt jelenteni, hogy ezeket is ilyen kisebb, hátsó udvarokban működő műhelyek, kft-k csinálták … saját ötletből és indíttatásból, kezdetleges módszerekkel, kisebb mennyiségben, de legalább olcsón?

Igen, abszolút. Volt például a moncsicsi időszak korábban. Akkor a magyar vállalkozók teherautószám gyártották a moncsicsit….mert Magyarországra be se jött. Mégis egy olyan világőrület volt, hogy az elképesztő, úgyhogy itt is volt igény rá. Volt, hogy utaztunk a csapattal… Hollandiában voltunk és én bementem a legdrágább játékboltba, ahol felvásároltam az összes moncsicsit. Itthon pedig az ottani belvárosi árakhoz képest is simán, háromszoros áron el lehetett adni, úgy... hogy sorban állás volt érte…meg felírás… és protekcióval osztottuk ki. Tehát ilyenek voltak. Ugye a Triálnak volt egy kontingense… 20 000 dollár mondjuk Lego-ra, azt behozták és mi már akkor is meg tudtunk szerezni valamennyit belőle és azt is 100%-os árréssel lehetett eladni. Hiszen alig volt itthon ezekből… és örült aki kapott...valamilyet. Aztán hál istennek piacgazdaság lett és aki életképes volt az azért boldogult és onnantól tisztességesen lehetett már importálni, illetve kereskedni.

A 90-es évek legeleje, amikor önök kezdték, egybeesik azzal az időszakkal, amikor megjelentek hazánkban a nagy gyártók itteni képviseletei. A Hasbro, a Matchbox stb…velük vették fel először a kapcsolatot, vagy megpróbálták a termékeiket direktbe, külföldről importálni? Megpróbáltak mondjuk az európai Mattel-el kapcsolatot keresni, vagy csak a magyarral?

Először próbálkoztunk, de az nem működött túlzottan. Jellemző, hogy 1989-ben, amikor a pincében árultunk…egyszer csak jött valaki, hogy engem keresnek. Én voltam a cégnél a beszerző és engem keresett valaki a Matchbox-tól. Felmentem a bejárathoz, hogy ne ott a sötétben beszélgessünk, bemutatkozott az úr, hogy ő a Matchbox Kelet-európai képviselője, én is bemutatkoztam, hogy én vagyok a cég egyik tulajdonosa és beszerzője. Kérdezte, hogy hol van az irodám hol tudunk leülni? Én meg mondtam neki, hogy nekem itt van az irodám…. ott volt két kuka, úgyhogy mondtam hogy erre le tudja tenni a táskáját és akkor tudunk beszélni….mert lent nem lehetett, hiszen tele volt épp vevővel. Tehát volt, hogy a gyártók kerestek minket, de jellemzően mi a magyar képviseletekkel tárgyaltunk. Mindig kerestük a hivatalos, legjobb formát és amikor már tudtuk tőlük vásárolni, akkor már mással nem is foglalkoztunk.

Így akkor nem is kellett a vámmal, szállítással stb. annyira foglalkozni

Igen ezt ők így megoldották. Aztán ahogy a piac erősödött a reklámokkal satöbbi úgy nőtték ki magukat egyre jobban.

A 90-es évek elejét játék szempontból én nyilván a saját gyerekkorom miatt egy aranykornak látom. Akkor volt az az időszak, hogy hirtelen mindent lehetett kapni és minden szuper jó volt. De mégis mik voltak azok a játékok, amelyek kiemelkedően mentek….amivel a leginkább megérte foglalkozni, ami nagyon jól hozott?

Voltak olyan őrületek, amit előre nem is gondolt volna az ember. Volt egy termék…. kis műanyag fröccsöntött cumik…amiket elkezdtek gyűjteni a kislányok.

Emlékszem. Kulcstartónak hordták, meg ilyenek

Nyakláncra, karkötőre fűzték, meg igyekeztek, minél több színt összegyűjteni belőle. Óriási kereslet volt rá és volt egy magyar gyártó, aki ezekből a kis cumikból – egy zsákba elfért vagy 10-20000 darab…egy 50 kilós papírzsákba – teherautószámra hordta hozzánk a zsákokat. De korábban például, amikor még a Gulliver nem is volt meg, csak a papa dolgait vittem, akkor – amit az ember ma el se hisz –a Modern Talking plakátok voltak ilyenek. A Modern Talking plakátokat az egyik kereskedőnek, akihez vittem be árut, egy komplett nyomda nyomta 0-24-ben…és megvette mondjuk 8 forintért darabját, de 80 forintért kb. a raklapról vitték el a kereskedők tőle. Persze később is voltak telitalálatok…meg slágertermékek, de az már utána azon múlt, hogy mennyire sikerült betalálni a TV reklámokkal. A Tini Nindzsák is nagyon sikeresek voltak, azt mi forgalmaztuk először….az is berobbant, de mindig volt 1-2 évente egy nagy sláger ami nagyon működött.

Az lehetett a tudomány, hogy valaki előre kitalálja mi lesz az, ami majd be fog robbanni

Aztán már lehetett úgy irányítani a piacot, hogy mi legyen az. Egy másik érdekesség, ami hozzánk tartozik…amikor mi kinyitottunk 89 márciusában, a társam a Kovács Csaba elment a Szarvasi Labdagyárhoz…. mert szerettünk volna labdát is tartani, hiszen egy játékkereskedésbe… kell labda. Azt mondták neki, hogy sajnos nekik még KGST kötelezettségeik vannak különféle kelet-európai országok felé, úgyhogy érdeklődjünk majd legközelebb, október felé… Azt gondoltuk, hogy hát a labda…az olyan egy játékkereskedésben, mint az autó vagy a baba, anélkül nem lehet dolgozni. Utólag már nagyon hálásak vagyunk ennek a szarvasi cégnek, mert akkor a társammal beültünk a kocsiba…elmentünk Németországba és megkerestük az egyik német labdagyártó céget. Megkérdeztük tőlük, hogy milyen leselejtezett labdagyártó gépjük van és szerencsére volt is ilyen nekik, úgyhogy megvettünk egy kiselejtezett labdagyártó gépet, nagyjából vas anyagárban. Mogyoródon megvettünk egy beszakadt tetejű istállót….és kitaláltuk, hogy mi most labdát fogunk gyártani. Az első fél évben szinte csak húsvétra lett volna jó, amit legyártottunk, mert mindegyiknek tojás alakja volt. Nem tudtuk még tökéletesen a technológiát, de aztán kitanultuk. Ma Magyarországon jószerivel ez az Europlast…a labdagyártó cég. Ezeket a hagyományos pöttyös labdákat meg minden félét gyártunk azóta is. Ezt nem adtuk el, megtartottuk, mert ez a gyár egy szerelem nekünk, meg nem is jár annyi munkával.

Meg fix nem? Tehát gondolom kell évi valamennyi labda, amit felvesz a piac azt le kell gyártani és ennyi.

Igen és hát szinte csak mi gyártjuk itthon már.

Ezt a szegmenst nem nyomta le az olcsó távol-keleti import? 

De…sajnos, ezért olyan 8-10 éve elkezdtünk vegyesen működni. Importálunk is és gyártunk is. 

Térjünk vissza még egy kicsit a Gulliver-re. Az látszódott azon a már említett videón, hogy az általam preferált márkákból, Transformers-ből, G.I.Joe-ból iszonyatos szortimentet tartottak. Ha jól értelmeztem, akkor ebben az időszakban, gyakorlatilag az önök cége volt a kapocs a hazai márkaképviseletek és a kisebb kereskedők között. Önökön keresztül áramlott át az országon belül az ilyen játékok java része.

Igen  

Akkoriban még nem voltak igazán nagy játékboltok, talán a Happy Land volt az egyetlen, amit meg lehet említeni. Mennyiben akadályozta ennek a nagy választéknak az értékesítését a játékboltok mérete? Hipermarketek akkor még ugye nem voltak, nem volt nehéz így egy kicsit a kereskedés?

De az elején nagyon nehéz volt. Ahogy mondtam, például a Tini Nindzsákat is mi kezdtük el itthon forgalmazni…és óriási választékban. De pont ezért a legelején nem is voltunk vele olyan sikeresek. Mert nem tudtuk azt a szortimentet odatenni a boltokba…Ma lát mondjuk egy Lego sarkot egy boltban, ahol van 50-60 folyóméternyi Lego – de akkor összesen 50-60 folyóméternyi hely volt egy egész játékboltban…minden árura….a labdára, a babákra, a figurákra, a Matchboxra stb. Az elején emiatt nagyon nehézkes volt és pont ezért annyira akkor még nem is működtek ezek a világcégek. A Matchbox-nál is, a játékboltosok persze, bevitték a kicsiket….de hát egy Matchbox-ból sok-sok féle termék volt és mindenki csak a jéghegy csúcsát csipegette. Aztán ahogy bejött a Metro, meg a többi hiper, akik nagy felületet adtak a játékoknak, akkor a magyar játékkereskedők is rájöttek, hogy ezekben a pici méretekben nem lehet felvenni a versenyt és nem lehet rentábilisen működni. A magyar piacra rázúduló választékot ugyanis valahol be kellett mutatni. Ezért elkezdtek nőni a játékboltok is.

A kicsik így eltűntek és a helyüket átvették a hiperek illetve a nagy játékbolt hálózatok. Gondolom ebben a helyzetben az is gondot okozott, hogy mondjuk kint volt önöknél egy komplett kínálat valamelyik márkából… de a kisebb kereskedők meg kettőt vittek ebből, egyet abból… bizonyos karakterekből többet, nagyjárművet egyet sem stb.  

Igen és így náluk meg nem volt választék, hanem csak 1-1 darabok. A vevők meg oda akartak volna menni, ahol meg megvan a választék. Ezért aztán később mentek a hiperbe.

Ezért kezdték el önök is nagyjából ekkoriban megszervezni a saját játékbolt hálózatukat.

A 90-es évek első felében már volt Budapest mellett, Szegeden, Keszthelyen és Nyíregyházán is nagykereskedésünk. Azért, hogy oda menjünk a kereskedőkhöz…ne nekik kelljen mindig Budapestre eljönni. Utána elkezdtük gyűjteni a játékboltokat…. és a végére már 25 nagykereskedésünk és nagy játékboltunk volt. Sok közülük plázákban.

Ezek voltak a Bambini játékboltok?

Igen a Bambini Játékbolt hálózat

Emlékszem a Mammutban is volt, én abban jártam párszor. Ez a hálózat, akkor inkább a 90-es évek végén kezdett el formálódni.

Igen, akkor kezdtük el őket gyűjteni.

Gondolom azért, ha eljutottak 25-ig….akkor azért ez ment, rentábilis volt

Persze. Nyilván volt mindig olyan, hogy ami nem működött azt levágtuk, hiszen voltak bizonyos elvárásaink, de összességében jól mentek.

A plázák is ekkoriban kezdtek megerősödni és akkor még szinte mindegyikben volt egy-egy nagy játékbolt.

Ahogyan általában most is van. Aztán amikor mi eladtuk a céget és rá pár évre becsődöltették, akkor a Régió vette át az összes játékboltunkat. Gyakorlatilag ők ajándékba megkapták azt a piacot, amit mi huszon-évig építettünk. Persze ők is nagyon életképesen működtek, de amikor mi eladtuk, akkor azért a Gulliver forgalma a kétszerese volt a Régió-énak. Ők is a 90-es évek elején indultak és mindig színvonalas, profi módon kereskedtek. Jól szervezetten…és ma gyakorlatilag egyedül ők tudják felvenni a harcot a hiperekkel szemben. Mondhatom, hogy a kisker piacot egészen jól kézben tartják.

Folytatás jövő héten....ugyanekkor...addig is kommentben jöhet a véleményetek, emlékeitek

TB