Egy játékvonal megjelenés előtti törlésének számtalan oka lehet… Előfordult, hogy az alkotók az elöljáróik vagy a marketingesek hatására húzták be a kéziféket, a bizalom hiánya, a túlhaladottság vagy a partnerek reakciója miatt. Volt, hogy valaminek a Toy Fair-es debütálása volt sikertelen és olyan példát is tudunk mondani, amikor némi jogi hercehurca okozta a szép reményekkel induló játékprojekt gyors halálát. Ezeken kívül viszont voltak olyan esetek is, amikor egy komplett cég hirtelen összeomlása vezetett az amúgy színvonalas játékok kiadásának meghiúsulásához. Ma egy ilyesmi esettel fogok foglalkozni… az ígéretesen induló, de ma már feledésbe merült N2 Toys történetével és az örökre fiókban ragadt, az Ötödik Elem című filmhez készített figuráikkal.

Mielőtt még rátérnénk a figurákra egy kicsit körbe kell járnunk, hogy hogyan is született meg az N2 Toys és mi vezetett el a hirtelen összeomlásához. A jó kapcsolatokkal, de viszonylag kevés pénzzel bíró amerikai játékgyártó céget egy veterán játéktervező, Ronald G. Hayes alapította 1999-ben. A vállalat annak ellenére is be tudta írni magát a játéktörténelembe, hogy mindössze csak 3 évig tudott működni. Igaz nem vastag betűvel és nem feltétlenül a – Sikertörténetek – címszó alatt írta be… de a Mátrix, illetve a Mad Max filmekhez készített figuráik azért sokak által ismertek voltak. A cég alapítója, Ron Hayes egy sikeres játéktervező volt, aki még 1983-ban csatlakozott, az akkor épp fénykorát élő Kenner-hez, így az első munkái is a vintage Star Wars játékokhoz voltak köthetőek. A későbbiekben dolgozott gyakorlatilag az összes fontos Kenner-hez köthető játékvonalon, a M.A.S.K.-on és a Ghostbusters-en is. 1991-ben viszont a Kenner-t felvásárolta a Hasbro, akikkel ugyanakkor Ron nem igazán tudta megtalálni a közös hangot. Ennek ellenére azért a következő években még dolgozott a Batman, a Jurassic Park és az Aliens játékokon is, de volt, amikor a Play Doh cuccokkal is foglalkoznia kellett. A vezetés és Hayes között végül 1995-ben romlott meg teljesen a viszony, aminek köszönhetően Ron (és egy jó pár közeli Kenner-es barátja) otthagyta Cinncinnati-t és átmentek az Acme Design & Development nevű céghez, ami a Warner egyik merchandise termékekre, közte játékokra is specializálódott alvállalata volt. Itt Ron először a Space Jam-hez készülő merch termékeken dolgozott, majd más különféle filmekhez kötődő projektekben is részt vett.

Ron-ban az Acme-nél töltött idő alatt fogalmazódott meg az ötlet, hogy egy saját játékgyártó cég alapításába vágja a fejszéjét. Állítása szerint a McFarlane Toys sikerei ihlették meg a leginkább és 1998-ra már úgy gondolta, hogy az akciófigurák jövőjét nem a gyerekeknek szánt darabok, hanem a filmekhez, vagy TV sorozatokhoz kötődő, de felnőtt / fiatal felnőtt gyűjtők számára készülő, részletes, nagyméretű figurák jelentik majd. Ennek szellemében 1998-ban el is kezdte megalapozni a saját cégét, amiben egyrészt segítségére volt a Warner, akikkel nagyon jó személyes kapcsolatot épített ki, másrészt komikus módon a Hasbro, aki 1998-2000 között végleg bedarálta a Kenner-t, így onnan egy csomó játékiparban jártas szakember keresett új munkát. Ron Hayes hívására pedig jó pár egykori Kenner alkalmazott csatlakozott az új N2 Toys névre keresztelt céghez. A vállalat aztán 1999-ben indult el, mégpedig hatalmas előnnyel, mert a Warner-es kapcsolatoknak köszönhetően az N2 nagyon jó feltételekkel kapott meg több ígéretes licenszet is, közte például az 1999-es év legnagyobb durranásának szánt, Mátrix című film játékjogait. Ezen kívül megkapták a szintén Warner-es forgalmazású Mad Max franchise-ot is, kooprodukciós szinten beszállhattak az akkor már jóideje futó Babylon 5 játékok tervezésébe, illetve ők készíthettek figurákat, az akkoriban nagyon népszerű Crocodile Hunter című dokusorozathoz is (Steve Irwin neve szerintem mindenkinek ismerős, aki valaha is nézett Discovery Channel-t….ami ugye szintén Warner tulajdonú csatorna). Ennek köszönhetően az induló cégnek megvoltak az ütős licenszei, megvoltak kapcsolatai (a kínai gyártókkal is), a jó szakemberei és Ron személyében egy ismert, hozzáértő vezér vihette a boltot. Minden adott volt tehát, hogy az N2 letarolja a játékpiacot nem? Nem….ugyanis egyvalami hiányzott a képletből mégpedig a megfelelő mennyiségű likvid tőke, amivel fel lehetett volna futtatni a vállalkozást. Ron Hayes és a társai belerakták a cégbe, amijük volt, de ez önmagában nem lett volna elég az induláshoz. A gyártókat ugyanis ki kell fizetni, a tervezésnek szintén vannak költségei és az alkalmazottakat is valamiből fizetni kellett. Ezért az N2 jókora hitelek felvételével tudott csak elindulni, amelyek részletei a következő években folyamatosan hátráltatták a cég sikerességét.

A cég egyik első munkája úgymond egy csapatmunka volt, amelynek keretei között a Warner közbenjárására beszállhattak az Exclusive Premiere cég mellé a Babylon 5 figurák tervezésébe és forgalmazásába. Sajnos ez az együttműködés csak a 4. szériás Babylon 5 figurákat érintette és mivel a vonalra ekkoriban már erősen csökkent az érdeklődés, ezért a közös munka nagyjából ennyiben is maradt. Így összesen csak 4 db Babylon 5 figurán szerepelt az N2 logója, amivel gyakorlatilag ez a széria véget is ért 2000-ben.

Ugyanakkor a 2000 novemberében debütált N2-féle Matrix figurák egészen sikeresek lettek. Bár nem ezek voltak a világ legjobb akciófigurái, de azért a 6 és 12”-es méretekben készülő Matrix figurákban igencsak tetten érhető egyrészt a Kenner-es szaktudás, másrészt a McFarlane-es hatás is. Ahhoz képest, hogy mennyire kevés idejük volt a cuccokat megtervezni, mindenképpen jól sikerültek és a boltokban se szerepeltek olyan rosszul. Ugyanakkor az érdeklődés viszonylag hamar alább is hagyott, amint a film által keltett divathullám lecsendesedett. Összesen 21 féle Matrix cucc jelent meg az N2 jóvoltából, amelyek többsége ma is könnyen és viszonylag alacsony áron beszerezhető. Így visszatekintve ez volt az N2 egyetlen vonala, amivel némi sikert tudtak elérni.

A cég szintén a 2000-es évben adta ki a Crocodile Hunter sorozathoz készült gyűjtői figuráit és a Max Max 2-höz készült gyűjtői figuráit is. Ez utóbbi vonal 2 hullámban összesen 10 féle, meglehetősen sematikus 6”-es méretű akciófigurát tartalmazott, amelyekkel nem is igazán a kinézetük, hanem az összetettségük volt a probléma. A nagy méretükhöz képest kevés mozgatási ponttal rendelkeztek és a kiegészítőik se voltak túl színvonalasak. Ennek ellenére, a film rajongótábora miatt azért megtalálták a maguk közönségét, de a tervezett további figurákat és járműveket (terveztek egy 6”-es figurákhoz való Last of V8-at is) elnapolták, mert összességében nem hozta a vonal azokat a számokat, amiket elvártak volna tőle. A Mad Max-hez köthető (főleg kiadatlan) játékok története egy külön cikket is megérne egyszer, lehet, hogy hamarosan neki is fogok látni (bár nem vagyok egy nagy Mad Max rajongó).  

2000 végén jelentek volna meg az N2 jóvoltából a szintén Warner-hez köthető Red Planet (Vörös bolygó) című filmhez tervezett figurák is. Az egészen jól sikerült játékokat be is mutatták a 2000-es Toy Fair-en, ám a további sorsuk ismeretlen. Az biztos, hogy sosem kerültek a boltokba, de hogy ez a rossz ToyFair-es fogadtatás vagy a film bukása miatt következett-e be azt sajnos nem lehet tudni. Mindenesetre én kedvelem azt a filmet és szerintem ezek a figurák is egészen jól sikerültek. Más kérdés, hogy hányan vásárolták volna meg őket...

Az N2 a 2000-es évben még próbálkozott egy videójátékhoz köthető, kissé „Spawn szerű” vonallal is, ami a Heavy Metal Fakk 2 névre hallgatott, illetve 2001-ben belefogott még több, eleve bukásra ítélt projektbe is. A Tick (Kullancs) című vígjátéksorozathoz köthető játékokra például nem sokan voltak kíváncsiak, azért sem, mert maga a TV sorozat is viszonylag gyorsan megbukott (Ez a Tick nem azonos a Nickelodeon-ra készült későbbi Tick című sikeres rajzfilmmel. Ugyanabból a képregényből készültek, de ez a Tick élőszereplős volt). A másik 2001-ben megbukott játékvonal a Son of the Beach című vígjátéksorozathoz készült, ami gyakorlatilag a Baywatch prosztó vígjáték változata volt (nálunk azt hiszem Tengerparti Fenegyerek néven futott és talán a Cool TV adta). Ehhez az N2, 4 féle szörfös figurát gyártott, de nem túl sokan vásárolták meg őket.

Sajnos az Abow the Law (Törvényre törve) című Steve Segal filmhez, illetve a Rambo 2-höz kiadott egyszerű gyűjtői figurák se robbantottak bankot, így a cég a 2002-es évre borzalmas anyagi helyzetben találta magát. A beszállítókat és a kínai partnereket egyre kevésbé tudták kifizetni, ezen kívül folyamatosan csúsztak a hitelek törlesztésével, illetve az alkalmazottak fizetésével is. A céget két, korábban sikeres, jó rajongói bázissal rendelkező film játéklicenszének kellett volna megmentenie, de végül ezek közül csak az egyik kerülhetett a boltokba. A Big Trouble in Little China című 1986-os Kurt Russel film egy igazi klasszikus 80-as évekbeli fantasy elemekkel tarkított akcióvígjáték volt, amit szinte mindenki kedvelt, aki látta, így az N2 logikusan gondolhatta, hogy lehet igény a film karaktereiből készült gyűjtői figurákra. Ezekből összesen 6 félét adtak ki a 2002-es esztendőben, de egyrészt némelyik karakter elég rosszul sikerült, másrészt az ellátási és fizetési nehézségek miatt a cuccok többsége egyszerűen nem is tudott kikerülni a játékboltok polcaira. A Nagy zűr kis Kínában vonal lett így az N2 hattyúdala, hiszen nem sokkal később a cég csődöt jelentett.

A csőd következtében két projekt maradt megvalósítás nélkül az N2 Toys fiókjában. Az egyik ahogyan azt fentebb említettem, a Mad Max vonal folytatása volt, a másik pedig az Ötödik Elem című igen sikeres filmhez készült figurák voltak. Az Ötödik Elemhez elég érdekes ötlet volt figurákat tervezni ekkoriban, hiszen maga a film még 1997-ben jött ki, de az tény, hogy a maga idejében viszont nem készültek hozzá játékok.

Az N2 az első prototípusokat a 2001-es Toy Fair-en mutatta meg a nagyérdeműnek. Összesen négy festett prototípust készítettek, amelyek Korben Dallas-t, Leeloo-t, Zorg-ot és a Mangalore Warrior-t ábrázolták. A figurák alapvetően fel is keltették a közönség figyelmét (A ToyFare magazinba is volt cikk róluk), így elképzelhető, hogy a boltokba kerülésük esetén sikeresek lettek volna, bár ezt ennyi idő távlatából nehéz megítélni. A szokás szerint 6”-es figuráknak ugyanakkor látszódtak azért a negatívumai is. A Matrix vonalhoz hasonlóan a nagy mérethez itt is túlságosan kevés mozgatási pont tartozott, ami miatt a figurák statikusak és szoborszerűek voltak. A kidolgozásuk egészen részletgazdag volt, alapvetően jól megidézték a film karaktereit, -különösen Zorg és a Mangalore sikerült jól-, de a kevés kiegészítő és az egyszerű ruházatok miatt a figurák mégis kissé üresnek, sematikusnak tűntek. A testtartást minden esetben akció pózokban oldották meg, de ez szintén erősítette a figurák statikusságát.

A 4 figurából álló első hullám megjelenését 2002 telére tervezték, de addigra az N2 már olyan pénzügyi állapotba került, hogy a vonal piacra dobása igazából szóba se kerülhetett. Ennek ellenére az alkotók további figurákon is dolgoztak, így fennmaradt további kettő, alacsonyabb készültségi fokon álló figura prototípus is. Az egyik egy másfajta Leeloo volt, ami immáron fegyvert is kapott, a másik pedig az emlékezetes Díva karakterről készült. Ez utóbbihoz kiegészítőnek a négy követ adták volna.

A Luc Besson által kreált Ötödik Elem egy kifejezetten sikeres film volt a maga idejében és a könnyed hangvétele miatt a gyerekek is kedvelték. Emiatt egyáltalán nem volt ördögtől való ötlet figurákat készíteni hozzá, de ennyi évvel később már jó kérdés, hogy ezek mennyire lettek volna sikeresek. Véleményem szerint, ha a boltokba kerültek volna, az N2 Toyst akkor se menthették volna meg a meglévő likviditási és ellátási problémák miatt. A csőd után aztán az Ötödik Elem licensze jó ideig gazdátlanul maradt és csak 2015-ben csapott le rá a Super7 illetve a Funko. Az N2 csődje után Ron Hayes továbbra is a játékipar közelében maradt. Napjainkban ő a Patch Products nevű társasjátékgyártó alelnöke.  

TB