Vannak olyan játékok, amelyek akkora népszerűségre tesznek szert, hogy a nevük átragad egy egész termékkategóriára. A katonás akciófigurákat sokáig mindenki csak G.I.Joe-nak hívta, a kocka alapú építőjáték a mai napig Lego és a köznyelvben a kisautókat is gyakran csak Matchbox-nak hívják. Így van ez a robotos játékoknál is, ahol a Transformers globális sikerei miatt, egy átlagos ember szinte bármilyen robotra rá tudja mondani, hogy Transformers. Ennek nyilván vannak pozitív és negatív hozadékai is, ugyanakkor az tagadhatatlan, hogy az a játék, aminek a neve ilyen státuszba jutott, bizony az örök nyomot hagyott a történelemben. Az ilyen játékok sikereit természetesen millió cég megirigyelte. Sok-sok gyártó igyekezett lemásolni a látható formulákat és próbáltak maguk is betörni mások farvizén egy-egy divatos, új játékterületre. Ennél fogva a Transformers receptjét is nagyon sokan próbálták lemásolni, aminek következtében millió egy robotos játékvonal jelent meg a 80-as években. Ezek közül most igyekeztem azt a 10-et összegyűjteni, amelyik egyrészt egyedi volt, másrészt amelyik a Transformers játékok kihívójaként jelentkezett a piacon.

Mielőtt, azonban a felsorolásba belekezdenék, szükséges egy kis áttekintés. A 80-as évek játékipara ugyanis kis túlzással élve nem állt másból, mint újításokból, az ezekre született válaszokból, majd ellenválaszokból… ezért is szokták ezt az időszakot sokan „Játékháborúnak” nevezni. Ha egy nevesebb gyártó kitalált valami újdonságot, ami betalált és gyerekek millióit fogta meg, akkor a rivális gyártók erre azonnal válaszoltak valami hasonló termékkel, annak érdekében, hogy helyet fogjanak a piacon és csökkentsék az ellenfél eredményeit (minden Bravestarr-ra volt egy Galaxy Rangers...és minden M.A.S.K.-ra volt egy Jayce and the Wheeled Warriors válaszul). Mivel sok gyártó volt és sokan reagáltak az aktuális játékdivatra, ezért minden területen iszonyatos túltermelés és túlkínálat jött létre, ami törvényszerűen bizonyos játékvonalak sikertelenségével, illetve néhány játékgyártó csődjével vagy beolvasztásával járt. A formabontó, új divatot teremtő játékoknak (G.I.Joe, MOTU, Transformers, Tini Nindzsa, M.A.S.K. stb.) ennél fogva mindig megvoltak a maga árnyékai és hasonmásai, amelyekkel meg kellett küzdenie a boltokban a gyerekek figyelméért. A mai cikkben a Takara-Hasbro Transformers játékainak „árnyékaival” fogok foglalkozni, de csak és kizárólag azokkal, amelyek legálisak voltak.

A Transformers játékok egy érdekes, „új” bevezetési formulát hoztak a játékpiacra. Japánban már az 50-es évektől kezdve egyre népszerűbbek lettek a robotos témájú játékok, ám a nyugati világba egy ideig ezek csak részben szivárogtak át. A 70-es években viszont már egyre több japán gyártó épített ki nyugati kapcsolatokat, aminek köszönhetően a robotok is egyre inkább beépültek a köztudatba. A Transformers eredetileg nem a Hasbro, hanem a japán Takara találmánya volt. Eredetileg Diaclone-nak illetve Micro Change-nek hívták ezeket a robotokat és nagyon sikeresek voltak, ám úgymond csak egyek voltak a sok ottani, átalakítható robotos játék közül. A világsikerhez kellett a Hasbro is, akik a játékminták licenszelése után egy egész világot alkottak a már létező játékok köré. Így születtek meg a szembenálló oldalak, a karakterek, a történet és ehhez kapcsolódóan a képregények, majd pedig a rajzfilmek is. Ez az egész kellett ahhoz, hogy a Transformers világszerte sikeres legyen, de legtöbben, csak azt fogták fel a rivális gyártók közül, hogy a pénzkeresés érdekében „átalakulós robotokat kell licenszelni Japánból”. Ennél fogva a Transformers sikereit más gyártók nem igazán tudták megismételni, de azért persze voltak érdekes próbálkozások.

A lista összeállításánál most is voltak szabályaim, mégpedig eléggé szigorúak. Az első és legfontosabb az volt, hogy másolat...hamisítvány…bootleg játék nem kerülhetett fel, tehát olyan koppintás cucc, amelyet meglévő Transformers, Gobots stb. játékokról másoltak vagy a vonal nem volt licenszelt. Így a kínai és taiwani kamu-Transformers-ek java rögtön ki is esett. Ezen kívül igyekeztem a Hasbro riválisainak, tehát a nevesebb játékgyártóknak a termékeiből válogatni és szinte csak olyan cuccot tettem fel, ami ténylegesen kapható is volt az amerikai vagy a Nyugat-Európai nagyobb játékboltokban. Ezen kívül az is fontos szabály volt, hogy a rengeteg robotos játékból csak azokra koncentráltam, amelyeknél a robotokat át lehetett alakítani, valamilyen más formába. Járművé, használati tárggyá…az már mindegy volt. Engedékeny voltam viszont abban a tekintetben, hogy az átalakítás módja nem számított, tehát nem csak a Transformers „rendszerű” próbálkozások kaptak helyet. Ezek a szabályok ugyanakkor nem jelentettek minőségi garanciát, így azért némelyik vonalnál bizony kiakadt a gagyiság mérőm…de hát ha valaki robotos játékokról ír cikket, akkor ez bizony előfordul. Lássuk hát mik voltak a Transformers riválisai a 80-as évek játékboltjaiban.  

Gobots – Bandai / Tonka, 1983

Kezdjük a legfontosabbal: A Gobots igazából nem is számít a Transformers kihívójának, hiszen majdnem egy évvel előbb megjelent a nyugati játékpiacon, mint a Takara- Hasbro termékei. Bár sikeres volt és gyakorlatilag pontosan ugyanazt a receptet követte, mint a nagy testvér, mégsem ez hozta el a robot forradalmat. A Gobots eredetileg a Bandai terméke volt, Japánban Machine Robo néven volt ismert, de a nyugati forgalmazáshoz itt is kerestek egy amerikai partnert. Ez lett a Tonka, ami abban az időben az egyik legnagyobb játékgyártónak számított. A Gobots termékek általánosságban elég jól sikerültek, a robotokat főleg járművekké lehetett alakítani, mégpedig nem is mindig a legegyszerűbb módon. Gyártásuk során jó minőségű műanyagokat és sok fémalkatrészt is felhasználtak, úgyhogy viszonylag minőségi érzetet keltettek. A csomagolásuk ugyanakkor egy kicsit japán jellegű volt, ami nem biztos, hogy hozzájárult a nyugati eladásokhoz. Bár a Gobot-ok előbb debütáltak, de a Transformers hamar követte őket, így a piacot nem tudták leuralni. Onnantól kezdve egészen 1987-ig egymás közvetlen riválisai voltak és teljesen párhuzamosan futott a két márka a boltokban. A Gobots-ból is készült rajzfilm, ami teljesen egy időben debütált a Transformers rajzfilmmel. Hagyományos képregény ugyanakkor nem készült hozzá, ami középtávon lehet, hogy nem vált a Gobotok javára. Az biztos, hogy a két robotos márka harcából, mind a boltokban, mind pedig a TV-ben végül a Transformers került ki győztesen. Tudat alatt egyébként a Gobots is a Transformers javára hajtotta a vizet, hiszen sokan a Gobots cuccokat is a Transformers-el azonosították (én kiskoromban simán azt hittem pl a Gobots rajzfilmre, hogy Transformers). Ennek ellenére ez is egy klasszikus és színvonalas brand volt, amit a mai napig sokan gyűjtenek. Érdekesség, hogy ma már a Gobots brand is a Hasbro tulajdona, hiszen a Tonka csoportot is bekebelezték a 90-es években. Így a Gobots-ot természetesen valamennyire beillesztették a Transformers világába is.

Switch Bots – LJN, 1985

A robotos korszakból természetesen nem maradhatott ki az LJN sem, ami a 80-as évek közepén a nagy játékgyártók stabil, második vonalában helyezkedett el. 1985-ben jelentették meg a saját robotos vonalukat a Switch bots-ot, amelyben 12, egyedi mold alapján készült, egyszerű harci járművekké alakítható robotot adtak ki. A Switch bot-ok jóval gyengébb műanyagból voltak, mint a márkás társaik, ezen kívül meglehetősen faragatlan, tömpe külsővel is bírtak. Ugyanakkor olcsóak voltak és ezeket is össze lehetett építeni 1-1 nagyobb robottá (tehát combiner-ek voltak.) Bár a szoros értelemben véve ezek nem voltak Transformers másolatok (hiszen egyedi tervezésű robotok voltak és más volt a csomagolás is) de azért az LJN pár ponton igyekezett mégis megidézni a nagy testvér jellegét. Ilyen volt például a klasszikus „More than meets the eye” felirat helyett a „More than they appear to be” szöveg, ami számomra elképesztően szánalmasnak hat. A vonal a boltokban nem aratott túl nagy sikert, így hamar abba is hagyták a gyártásukat. Ma is könnyen és relatíve olcsón beszerezhetőek Amerikában, már, ha valaki be akarja őket szerezni.

Zybots – Remco, 1984

Kétség sem fér hozzá, hogy a Remco volt a 80-as évek amerikai játékiparának az egyik vérszopó piócája. Ha bármelyik cég, bármilyen eredeti ötlettel állt elő és megjelentek a játékaik a boltokban, biztosak lehettek benne, hogy a Remco legalább három ugyanolyan vonallal jelenik majd meg, nagyon rövid időn belül. Ráadásul ezek a riválisnak szánt termékvonalak néha nem is csak súrolták, hanem olykor át is lépték a törvényesség határvonalát. Ugyanis a Remco néha nem csak ihletett lopott, hanem bizonyos dolgokat egy az egyben másolt is, így a cég ügyvédje igencsak gyakori vendég volt a bíróságokon, ahol hol a Mattel, hol pedig más cégek igyekeztek a Remco-val szemben bizonyítani (többnyire sikeresen) az igazukat. Volt egy rakat G.I.Joe-szerű akciófigurájuk (American Defense, Desert Patrol stb.), egy szakajtónyi MOTU érzetű „barbár” figurájuk (Conan, Warlord, Warrior Beasts stb.) és természetesen voltak robotos játékaik is. Ezek közül egyedül a Zybots kerülhetett fel a listára, mert csak azok voltak átalakíthatóak. A Zybots minden szempontból az egyszerűbb, hátlapos Transformers-eket idézte meg. Majdnem minden példány kisméretű és járművé alakítható darab volt, amelyben voltak ugyanúgy autók, munkagépek és persze űrhajóvá alakítható példányok is. Ezen kívül a csomagolás képe is erősen hasonlított a Transformers-re, de legalább nem támadható módon. Némelyik darab persze combiner volt, így hat kisebb robotból itt is össze lehetett állítani egy nagyobb karaktert. Ráadásul ezeket kiadták úgynevezett gift pack formátumban is, aminek a csomagolása, megint csak erősen hasonlított a Transformers vonal ilyesmi kiadásaira. Összességében a Zybots egy olcsó, gagyi hatású robotos vonal volt, aminél messziről ordított, hogy a Transformers sikereinek farvizén próbál némi eladást fogni. De 1 dollár 99-ért….azért volt aki megvette, így manapság is fel szoktak bukkanni az aukciós portálokon.   

Robo Tron – Buddy L, 1984

A Buddy L egy tradicionális amerikai játékgyártó volt, amely leginkább a különféle fém autóiról volt híres. A 80-as években nem ment túl jól a cég szekere ezért igyekeztek nyitni mindenféle más játékterület felé is. Ennek keretein belül a Transformers berobbanása után nem kevesebb, mint három robotos vonalat is piacra a dobtak és nem túlzok, ha azt mondom, egyik rosszabb volt, mint a másik, pedig ennek is japán gyökerei voltak (Grand Model). A Robo Tron egy hagyományosabb küllemű vonal volt, ennél a robotokat egyszerű járművekké lehetett átalakítani, míg a Bug Bots-nál az altmódok rovarokat formáztak (egy kicsivel az Insecticon-ok előtt). A harmadik vonal a Charger Tron volt, aminél egy kisebb robotot lehetett kilőni, egy nagyobból. A Robo Tron és a Bug Bot szériákat hátrahúzós mechanizmussal is ellátták, amit akár nevezhetnénk innovatívnak is, de ekkoriban azért ez a funkció már nem volt az. A Robo Tron-ban összesen 16 féle, meglehetősen olcsó hatású, gyenge minőségű játék jelent meg, de ennek ellenére még a következő évben is forgalmazták őket. Sőt, 1985-ben még megjelent három új karakter is, akiket teljesen egyértelműen a Dinobot-okról koppintottak. Mindenesetre talán nem is csoda, hogy ezek a játékok se terjedtek el túlzottan.

Roadbots – Marchon, 1984

A Marchon egy sokadik vonalas kisebb amerikai játékforgalmazó volt, ami sok más céghez hasonlóan megpróbált felülni a 80-as évek játékdivatjának hullámaira, a maguk olcsó, saját ötleteket nélkülöző játékaival. A G.I.Joe-val szemben nekik volt M-Force-uk, a My Little Pony-alapján ők kiadták az Enchanted Kingdom vonalat és a Masters Of The Universe játékokhoz is csináltak méretben passzoló járgányokat Trundaxx néven. Természetesen a Transformers sikere se hagyta őket hidegen, sőt, ha lehet ilyet mondani ez a játékvonal ihlette meg őket a leginkább, hiszen a 80-as évek második felében nem kevesebb, mint három robotos vonalat is a piacra dobtak. A leginkább vállalható ezek közül a Road Bots névre hallgató széria volt, amelyet teljesen egyértelműen a constructicon-ok ihlettek. A négy kiadott robot altmódja ugyanis minden esetben egy-egy munkagép volt, sőt ezek szintén combiner-ek voltak, hiszen az alkatrészeikből fel lehetett építeni egy óriásrobotot. Ugyanakkor az átalakítás dolgában messze elmaradtak a Transformers-től, hiszen ezeket a játékokat csak úgy lehetett átalakítani, ha alkatrészeire szedte őket az ember, majd egy másik módon újra összerakta. A minőségük, a csomagolásuk és a külső megjelenésük is messze elmaradt a nagy testvértől, így nem is csoda, hogy nagyon hamar kikoptak a köztudatból.

Convertors – Select, 1984

A new york-i illetőségű Select Merchandise cég szintén a 80-as évek szülötte volt. Ez a vállalat is egyike volt annak a számtalan cégnek, akik ki szerették volna használni a 80-as évek játékipari fellendülését. Ők is hasonló módszereket próbáltak alkalmazni, mint a nagyok, így Ninja-s akciófigurákkal illetve robotokkal igyekeztek betörni a piacra. A robotok tekintetében szintén ragaszkodtak a bevált módszerhez, így ők is japán partnereket kerestek, hogy a már meglévő játékok mold-jaival betörhessenek az amerikai robot piacra. A Convertors sorozat ennek megfelelően nem volt annyira rossz, hiszen nagy múltú japán cégek cuccait használták fel hozzá (Takatoku, Gakken, Mark, Excite), így a minőséggel nem, maximum a karakterek kinézetével lehetett probléma. 1984 és 85 során összesen 42 féle ilyen Convertors robotot dobtak a piacra, amelyeket egyedileg elvevezett sub team-ekbe osztottak be. Voltak repülővé alakítható darabok (Avarians), hadigéppé alakítható cuccok (Defenders), rovar altmóddal bíró karakterek (Insectors) és „hétköznapi” tárgyakká alakítható robotok is (Spies). Ez utóbbi kategória volt a legviccesebb, hiszen ritkán látott az ember rulettasztallá, távcsővé vagy félkarú rablóvá alakítható robotokat. Bár a Convertors szériát semmiképpen sem lehet rossznak vagy színvonaltalannak nevezni, azért egy kicsit nehezen találta meg a vásárló közönségét. Ennek főleg a relatíve magas eladási ár volt az oka, hiszen egy ilyen robotért 4 dollárt kértek el, ami több volt, mint mondjuk egy card-os Transformers mini vehicle (pl Huffer, vagy Bumblebee) ára és kb. azonos volt egy combiner alkotóelem (pl. First Aid, Mixmaster) bolti árával. 4 dollárért így viszonylag nehezen fogytak, úgyhogy a játékboltok java végül csak 1-2 dollárért tudott megszabadulni a meglévő készletektől. Ennek ellenére később azért a gyűjtők megtalálták a vonalat, így manapság egy keresettebb Transformers-szerű sorozatnak számít. Némely tagja (pl. a vicces Spies csapat) erősebb árakon mozog, mint a többi listán szereplő brand példányai.

Pow-R-Trons – ERTL, 1985

Az ERTL szintén egy tradícionális amerikai játékgyártó volt, ami leginkább a modellautóival tett szert hírnévre. Azonban úgy voltak vele, hogy ha már vannak kisautóik, illetve nagyobb autók is, akkor miért ne próbálnának meg némi piacot szerezni autóvá alakítható robotokkal is. Természetesen ehhez ők is a bevált formulát alkalmazták, tehát nem új dolgokat terveztek, hanem már kész formákat importáltak Japánból. A Pow-R-Trons vonal alapja a Fujisho cég Attack Change Machine Powertrons vonala volt és részben még a nevet is ebből merítették. Összesen ötféle kisautóvá alakítható, egyszerű, de azért pofás robotot adtak ki, amelyek mindegyike el volt látva lendkerekes mechanizmussal is. Sőt, azon túl, hogy a mechanizmus, mind robot, mind pedig jármű módban képes meghajtani a kerekeket, kapott egy nyitó mechanizmust is, ami jármű módban történő ütközés esetén kiugrasztja és ezzel robot módba alakítja a cuccot. A vonal érdekessége továbbá, hogy a Fy-Ton nevű karakterből – aminek az altmódja egy Pontiac Trans Am volt, kiadtak egy átmatricázott Knight Rider-es változatot is, amit furcsa módon nem KITT-nek, hanem csak szimplán Knight Rider-nek hívtak. Érdekes párosítás az egyszer biztos. A vonal kapott TV reklámot és nagyon igyekeztek piacot fogni vele, de ez végülis, nem sikerült. Ugyanakkor még Brazíliában is kiadták, ahol a helyi Glasslite nevű cég licensz alapján gyártotta.  

Super Alternators – Tomy, 1986

Ma már furcsának tűnhet, de egykoron a Takara és a Tomy még két külön cég volt, amelyek egymás közvetlen riválisai voltak. A Bandai volt a harmadik „nagy”, úgyhogy, ha a Bandai-nak ott voltak a Gobot-ok, a Takara-nak, meg a Hasbro-val karöltve a Transformers, akkor bizony a Tomy-nak is muszáj volt megjelennie valamilyen robotos játékkal a nyugati játékpiacon. A Tomy-nak ugyanakkor nem volt szüksége nyugati disztribútorra, hiszen a 80-as években már minden piacon jelen voltak a kisebb gyerekeknek szóló játékaikkal. Én a Super Alternators-ra is azt mondanám, hogy elsődlegesen kisebb gyerekeknek szánhatták őket, hiszen egyszerűbbek, robosztusabbak és könnyebben átalakíthatóak voltak, mint egy átlagos Transformers. A forgalomba hozatal módja is inkább a kicsiket célozta, hiszen ezeket a cuccokat először az amerikai és a kanadai Mcdonalds-okban lehetett beszerezni. A mekis változatokat kisebb kartondobozban adták, de később, amikor bekerültek az amerikai boltokba már bliszteres csomagolásban lehetett őket beszerezni, rendkívül kedvező, 99 centes áron. A kissé tömpe külső és a végletekig egyszerű csomagolás ellenére azért relatíve strapabíró és minőségi cuccok voltak, amelyek még hátrahúzós mechanizmust is kaptak. Ma is könnyen beszerezhetőek viszonylag fillérekért.

Parasites – Matchbox, 1985

Beszéltünk már róla, hogy a 80-as években a nagy múltú Matchbox tulajdonosváltáson esett át és ezután, néha kétségbeesetten, de próbált a cég a kisautók gyártásán felül is, úgymond több lábra állni. Ennek keretein belül egy csomó másféle játékterületbe is belekóstoltak, így például a robotos játékok gyártásába is. A Parasites vonalat egy Stephen Lee nevű tervező alkotta meg, aki annak idején a Mego Micronauts vonalán dolgozott. A Mego csődje után aztán új lehetőségeket keresett és egy kaliforniai játéktervező cégnél a California R&D-nél kezdett dolgozni. Itt alkotta meg a Parasites játékterveit is, amit aztán eladtak a Matchbox-nak. A Parasites a listán szereplő többi játékkal ellentétben ténylegesen saját, egyedi megközelítésen alapult, így nevezhetjük akár ötletesnek is. Adott egy Matchbox autó alap és egy külső autó váz, ami leszedhető, az alapról. A leszedhető járműtest belsejében pedig egy „összehajtogatott” robot kapott helyet, amelyet szétnyitva, egy körülbelül 10 centi magas robotszerű karaktert kapunk. Nem az a klasszikus átalakulós robot, de mégis, azért volt egy kis Transformers utánérzése az embernek. A Matchbox kanyarított a vonalhoz egy történetet (Ezek idegen lények, akik a Haley üstökössel vetődtek hozzánk), volt TV reklám is, ám mégis úgy tűnt, hogy a Matchbox csak félszívvel kötelezte el magát a projekt mellett. A Parasites-t nem minden régióban terjesztették és felmerültek vele minőségi problémák is. Lee eredetileg sok fémalkatrésszel, krómozott részekkel és vastag járműhéjjal tervezte meg a játékot, amit a Matchbox aztán költségcsökkentési okok miatt, minden tekintetben lerontott (1-2 dolláros áron akarták a boltokba küldeni, így ezek a minőségi dolgok nem nagyon fértek bele). Gyengébb a festés, vékony a karosszéria, lazulásra hajlamosak az ízületek és a karosszéria kapcsolódási pontjai is hamar megadták magukat. Ennél fogva a Parasites se a gyártó, se a tervező, se pedig a vásárlók reményeit nem váltotta be, így nagyon hamar eltűnt a süllyesztőben. Pedig maga az ötlet még nem is volt rossz és a csomagolása is frankóra sikerült.

Robot Racer – Esso, 1985

Mekkora üzletnek tűnhetett az átalakítható robotos játékok árusítása 1985-ben, ha még egy olajtársaság figyelmét is felkeltette a dolog? Valószínűleg nagynak, így az amerikai Esso (azaz ExxonMobil) európai, angol és kanadai benzinkútjain 1985-ben megjelentek a „sajátmárkás” átalakítható robotok. Elméletileg Amerikában is volt belőlük valamennyi, de elsődlegesen nem arra a piacra szánták ezeket. Persze ezeket a játékokat nem konkrétan az Esso gyártotta, hanem a Maruka Toys nevű japán cég, már meglévő termékeit (Magic Robo, Change Robo ) csomagolták át Esso-s köntösbe. A játékok ennek megfelelően egészen színvonalasak voltak, volt amelyik hátrahúzós mechanizmussal vagy éppen szikraszóró funkcióval voltak ellátva. Összesen nyolc féle létezik belőlük és ezek mindegyike promóciós ajándékként került a forgalomba, tehát nem pénzért árulták, hanem bizonyos mennyiségű üzemanyag vásárlása felett ajándékba adtak egy ilyet. Még TV reklámot is szenteltek az ajánlatnak. Egyszerű, könnyen átalakítható darabok voltak, de azért tűrhetően néztek ki és ajándék cuccnak tökéletesen megfeleltek. Mivel elég sokat kiadtak belőlük ezért ma is könnyen és relatíve olcsón beszerezhetőek, akár bontatlanul is például Angliából.

Természetesen a tíz kivesézett szérián kívül most is volt 1-2, amit ilyen-olyan okból végül nem tettem fel a listára.

Ro-Bots – Lanard, 1984

Természetesen a robotos játékok piacán nem csak az amerikai vagy a japán cégek voltak jelen, hanem igyekeztek betörni a normálisabb kínai gyártók is. Ezek persze főleg másolatokkal voltak jelen, de azért néha előfordult az is, hogy saját kútfőből alkottak valamit. Az akciófiguráiról jól ismert Lanard Toys például a rendkívül kreatív Ro-Bots névvel ellátott sorozatában egyszerű Corvette autóvá alakítható robotokat adott ki, amelyek aztán megjelenhettek a világ többi részén is. Elméletileg hatfélét adtak ki, de mivel ezek szerkezetileg közel azonosak voltak és csak a színük, illetve a matricáik tértek el, ezért végül ezt a szériát nem raktam fel a listára. Érdekesség, hogy ezen vonal esetében nem az történt, hogy egy japán cég mold-ját vette meg egy másik csapat a gyártáshoz, hanem ellenkező irányú üzlet jött létre, így a Lanard mintáit használta fel később a japán Cerise cég a saját robotos sorozatához.

Mysterians – Marchon, 1984

A Mysterians, a Roadbots-hoz hasonlóan a Marchon terméke volt. Jellegében ugyanakkor a Select Convertors Spies csapatához hasonlít, ugyanis itt is olyan robotokról van szó, amelyeket valami „hülyeséggé”, jelen esetben dobozzá, gömbbé vagy „szekrénnyé” lehetett átalakítani. Eredetileg ezt a vonalat még a Knickerbocker Toys alkotta meg 82-ben, de végül nem küldték a boltokba, mert a cég tönkrement és bekebelezte a Hasbro. A Marchon ugyanakkor valószínűleg egyességre jutott a Hasbro-val (erről nincs dokumentáció), így kiadták a Knickerbocker által alkotott robotokat. A listára azért nem tettem fel, mert az én olvasatomban, az nem számít átalakítható robotnak, ha az altmód egy szimpla kocka vagy egy gömb.  

TB