Gyújthető G.I.Joe kártyák Dél-Koreában
A G.I.Joe kártyák története gyakorlatilag egy idős a Real American Hero sorozattal, hiszen Amerikában (ahol ugye mind a gyűjthető kártyáknak, mind pedig a kártyajátékoknak óriási hagyománya van), már 1982-ben megjelent az első Joe-s kártyajáték, majd ezt követték 1986-ban a gyűjthető kártyák is. Ezeket annak idején a Milton-Bradley gyártotta és óriási sikerük volt, így onnantól kezdve számos alkalommal jelentek még meg G.I.Joe-s tematikájú kártyák a világ minden táján. Az engedély nélküli magyar Skorpió kommandó kártyákkal és a szintén magyar HGTC rajongói kártyákkal már foglalkoztam korábban, de ez a mai egy teljesen más jellegű cucc lesz. Dél-Koreában ugyanis kétféle G.I.Joe kártya is elérhető volt annak idején, amelyek igen érdekesek és nem túl sokan tudnak a létezésükről.
Először viszont el kell különítenünk két dolgot. Egyrészt vannak a G.I.Joe tematikájú gyűjthető kártyák, aminél a képek és a gyűjtésük a lényegesek, illetve vannak azok a kártyajátékok, amelyek G.I.Joe témájúak, de alapvetően valamiféle játékra találták ki őket. A gyűjthető kártyák (vagyis Trading Card-ok) voltak a gyakoribbak a G.I.Joe-k történetében. Ezeket először a Milton-Bradley, majd a Comic Images végül pedig az Impel nevű cég gyártotta és Amerikán kívül is eljutottak a világ minden tájára. Nálunk mondjuk ezek pont nem voltak elérhetőek, de Angliában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és pár Nyugat-Európai országban azért kaphatóak voltak. Főleg az Impel-féle sorozat volt az elterjedt, ezt 1991-től kezdték el forgalmazni és manapság is viszonylag könnyen beszerezhetőek.
Természetesen azért kártyajátékok is jelentek meg. Az első ilyet 1982-ben adta ki az International Games nevű cég, ami voltaképpen egy stratégiai, pontgyűjtős játék volt. Ha úgy vesszük kicsit hasonló jellegű volt, a mi illegális Skorpió Kommandó kártyánk is, hiszen ott az egy színcsoportba tartozó kártyákat kellett gyűjtögetni.
Dél-Koreában ugyanakkor teljesen más oldalról közelítették meg a kérdést. Az itt kiadott kártyák nem hasonlítanak egyetlen (vintage) „nyugati” Joe kártyára, sem külső megjelenésükben, sem pedig funkciójukban. Ezek ugyanis gyűjthető kártyák, de játszani is lehet velük, legalábbis a különféle rájuk írt értékekből erre lehet következtetni. A jellegük hasonlít egy kicsit a szerepjátékos kártyákéra ugyanakkor a korai japán Pokemon vagy Dragon Ball kártyák is eszünkbe juthatnak róluk.
A „hivatalos” vagyis engedélyezett, licenszelt korai G.I.Joe kártyák körülbelül 1993-ban jelentek meg, de nem forgalmazták őket túl sokáig. A lapokon az 1987-1993 között megjelent, Dél-Koreában is elérhető G.I.Joe figurák hátlapképeit használták fel, de sok esetben a „lelopott” kép némileg átalakításra került. T.A.R.G.A.T. képét például elforgatták, a torkolattüzeket több esetben lemontírozták, illetve valamilyen érthetetlen oknál fogva Gnawgahyde fejéről eltüntették a kalapot és azt hajjal !!! helyettesítették. Kár, hogy ez utóbbiról nincsen jobb minőségű képem, mert ez bizony nagyon vicces.
A kártyák jó minőségűek voltak, vastag volt az anyaguk és a nyomatok is élesek voltak. Látszik is rajtuk, hogy nem egy kalóz kiadásról volt szó. A lapokon szereplő értékek sajnos nem tudom, hogy mit jelentenek, de ha a mi autós kártyáink logikájából indulok ki valószínűleg, a szám minél nagyobb volt, annál keményebb volt a karakter. Mondjuk ezen logika alapján érthetetlen, hogy Grid Iron miért keményebb, mint Storm Shadow vagy, hogy Voltar, miért üti Gnawgahyde-ot…de hát ez már részletkérdés.
Sajnos azt nem tudni pontosan, hány féle létezett ezekből a lapokból, illetve a gyártó céget se találtam meg a logója alapján. Az biztos, hogy ez a cég nem azonos azzal, akik Dél-Koreában forgalmazták a G.I.Joe figurákat és azzal se, ami az összerakható Deejay figurát gyártotta. Azt sem találtam meg, hogy hány darabos kiszerelésben forgalmazták őket, illetve nem maradt fenn kép a csomagolásukról sem. A kártyák egyébként akkoriban se terjedtek el igazán, így manapság is elképesztően ritkának számítanak. Még a koreai gyűjtők között is ritkaságszámba megy, ha valakinek 1-2-nél több kártya gazdagítja a gyűjteményét. Beszerezni őket gyakorlatilag lehetetlen, mert sosem jutottak ki Dél-Koreán kívülre.
A hivatalos koreai G.I.Joe kártyák nem terjedtek el túlságosan és nem is lehetett őket sokáig beszerezni, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne létezne a kártyának „bootleg” vagyis engedély nélküli, „nem hivatalos” változata (ugye maguknak a G.I.Joe figuráknak is volt dél-koreai bootleg változata). Ezt egy teljesen más cég követte el, viszont időben nagyjából ugyanakkor lehetett ezeket is beszerezni, mint a hivatalosakat.
Ezeknek a kártyáknak más a méretük, jóval egyszerűbb a hátterük és természetesen sokkal gyengébb a minőségük is. Vékonyabbak a lapok és sokkal inkább karton jellegűek. Kevesebb féle létezik belőlük és zömmel csak az (amerikai kiadási rend szerinti) 1989-1990-es hátlapképeket használták fel hozzájuk. Nagyjából változtatások nélkül, de azért látszik, hogy itt ténylegesen kivágott hátlapképekkel dolgozhattak. Ezeken is olvashatóak különféle adatok koreai nyelven, illetve a Cobra lapokon látható 1-1 nagyobb méretű szám, hasonlóan, mint az eredeti kiadásoknál. Gondolom ezzel is lehetett így valamit játszani.
A „kamu” kiadásnak, amit a koreai gyűjtők „G.I.Gerilla” kártyának szoktak hívni, szerencsére fennmaradt a csomagolása is. Látható, hogy egy viszonylag gyengébb minőségű kartondobozban forgalmazták őket, amin gyártó logó nincs, csak az illegálisan felhasznált koreai G.I.Joe felirat.
Nekem ezek a kártyák őszintén szólva nagyon tetszenek. Kicsit ilyen „G.I.Joe-s Hatalom kártyái” vagy „G.I.Joe-s autóskártya” jellegük van. Vicces lett volna valami hasonlóval játszani gyerekként.
TB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.