A 80-as évek akciófigura történelme leginkább a játékgyártók háborújáról szólt. A Star Wars figurák mindent megváltoztattak és az új helyzethez alkalmazkodva, a többi játékgyártó is megpróbálta lemásolni a Kenner sikerreceptjét vagy kialakítani egy teljesen sajátot. A fordulatos próbálkozások közepette viszont voltak olyan játékvonalak is, amelyek bizonyos okokból soha nem kerültek kiadásra. Több ilyen is létezik és ilyen volt a ma tárgyalt játékvonalunk is, a Last Starfighter.

A 80-as években a Star Wars nemcsak a játékipart, hanem a filmipart is megváltoztatta. Egyre másra próbálta minden stúdió megcsinálni a maga Star Wars-át, ami általában nem sikerült túl rózsásan. A röhejes próbálkozások közepette azért voltak olyan filmek is, amelyek ugyan nem ütötték meg a Star Wars hatalmas mércéjét, ám önmagukban szemlélve azért nem is voltak annyira rosszak. A Jedi Visszatér bemutatása után a Universal is megpróbálta megcsinálni a maga Star Wars-szerű és hasonló hatásúnak szánt űrhajós scifijét ( érzékeny gyomrúaknak űroperáját) a Last Starfightert avagy magyar nevén, az Utolsó Csillagharcost.

A film persze jóval, kisebb büdzsével forgott, mint Lucas bácsi művei. Míg a Jedi Visszatér alsó hangon 33 millió dollárból készült el, addig erre mindössze 15 millió állt rendelkezésre. Ez nyilván kompromisszumokat is jelentett, például a színészek terén ahol egyetlen ismertebb nevet sem tudtak felvonultatni. Ennek ellenére azért nem volt vészes a színészi játék sem. A látvány terén is megpróbálták kihozni, amit lehet például ez volt a Tron utáni egyik következő film, amiben kezdetleges CGI-t is használtak és az akkori viszonyok között ez nem is volt csúnya. A történet érdekes, de ugyanakkor nem túl bonyolult, Alex a főhős a film elején, egy játékgépen játszik, amelynek megdönti a rekordját és így kezdődnek el a kalandjai. Kiderül, hogy a játék története valós és a csillagharcos tudományát hamarosan valós űrcsatában kell majd alkalmaznia. A cselekmény kiszámítható, kicsit lassú és teljesen családbarát. A látvány a mai szemnek nem túl acélos, de egy csomó hagyományos maszkot us használtak, amelyek egyáltalán nem voltak rosszak, legalábbis szorult beléjük némi kreativitás. Úgyhogy nagy vonalakban kijelenthetjük, hogy ugyan a film a célját nem érte el – nem robbant ki egy új Star Wars őrület- ám egy igen tisztességes B film lett, amelyet érdemes volt annó kikölcsönözni a lakótelepi 10 emeletes aljában található videótékákból. Gyerekként én egy csomószor láttam ezt a filmet és ugyan rajongó nem voltam, de mondhatjuk, hogy tetszett. Hozzánk ez már bőven a rendszerváltás környékére ért csak el és a Kedves Ellenségem-el egyetemben ez még egy értékelhető űrhajós sci fi volt a Star Wars hatalmas árnyékában. A film nem ért el különösebb sikereket, de azért tisztességesen teljesített. Pár millió dollár nyereséget is össze tudott szedni, viszont nem lett egy olyan valami belőle, amiért rajongtak volna a gyerekek.

A Jedi Visszatér játékok kifutása után a többi játékgyártó is megpróbálta megcsinálni a maga váltó termékét. A recept egyszerűnek tűnt… végy egy nagyon jó scifit vagy bármilyen filmet, amiért megőrülnek a gyerekek, csinálj hozzájuk sokféle színvonalas figurát és reklámozd őket masszívan. Mégsem igazán sikerült senkinek újra megcsinálni…. A Star Wars ugyanis elhozta azt a világot is, amikor a játékokat már a film előtt illetve azzal párhuzamosan készítették, úgyhogy azt, hogy melyik filmből lesz a bombasiker, és hogy mihez érdemes játékot csinálni azt már előre meg kellett jósolni. Na, ez az, ami senkinek sem sikerült igazán, még magának a Kenner-nek sem. A Star Wars után minden játékgyártó azonnal film, rajzfilm és képregény jogokra vadászott és megpróbálták megismételni a sikert, de ennek egyenes következménye volt az is, hogy számos alkalommal nagyon mellélőttek. Volt olyan, amikor a film jó és sikeres volt, de a játékokat nem találták el és olyan is előfordult, amikor az amúgy pocsék filmhez készítettek egészen jó játékokat. A Last Starfighter azért is érdekes, mert itt egy egészen tűrhető filmhez készítettek volna mondjuk úgy tűrhető figurákat.

A Last Starfighter jogaira a Galoob csapott le. Ez is egy hagyományos amerikai játékgyártó volt, amely leginkább a Micro Machines márkájával lett ismert. A 80-as években számos másodvonalas akciófigurát is előállítottak, így egy-egy film játékjogaiért rendszerint ők is harcba szálltak az igazán nagyok mellett. A Last Starfighter játékokat végülis ők készíthették volna el, ha nem kaszálják el a dolgot idő előtt. Később, a 90-es években aztán felvásárolta őket a Hasbro, ezért láthattok ma a Micro Machines cuccokon is Hasbro logót.

A Last Starfighter figurák 3, 75”-es méretben készültek volna (bár a katalógusban 4-et írtak, de kerekítettek), csakúgy, mint a Star Wars. 5 pontos mozgathatósággal rendelkeztek volna szintén, mint a Star Wars figurák. Ezen kívül a testük részletessége, a fejek, a kialakítás és gyakorlatilag minden a Star Wars figurák ötleteiből lett merítve. Egyedül talán a kezek állása volt másmilyen. A fejek kialakítása szerintem egészen jól sikerült, főleg az idegen karaktereknél. Simán elmennének akár Star Wars figura fejeknek is. Az emberi karakterek viszont meglehetősen szürkére sikeredtek vagy akár nevezhetjük őket rondának is. Talán nem véletlen, hogy ezekből elsőre csak négyet terveztek. Egyik képen sem látni fegyvert, vagy más kiegészítőt, de gyanítható, hogy ezek is jártak volna a figurák mellé csak ezek még nem álltak készen a fotózáskor.

A Galoob elkészített 12 figura prototípust a főbb karakterekből. Ezek gyakorlatilag a sorozatgyártásra kész állapotban voltak már, amikor a vonalat beszántották. Pedig készült már katalógus és más reklámanyagok is. Készen állt a csomagolás is és azt is tudjuk, hogy kettes pakkokban kerültek volna a figurák kiadásra… egy-egy gonosz és pozitív karakter minden kartonon. Járművet és playsetet viszont az első körben nem terveztek, ami egy űrhajós filmhez készült játéknál elég nagy butaság szerintem, főleg, hogy a filmben szereplő csillagvadász nem is nézett ki rosszul. A prototípusok közül több is gyűjtőkhöz vándorolt, így szerencsére ma megcsodálhatjuk ezeket a figurákat a katalógusképeken kívül is. A figurák csomagolása mondjuk elég fapados lett volna, még a kor viszonyaihoz képest is.

Hogy miért fújták le az egészet, amikor már a kiadás kapujában álltak? Nos…. több oka is volt a dolognak. Egyrészt a figurák a sikeres filmbemutató után kerültek volna csak gyártásba és mivel a film nem robbantott nagyot ezért esélyes volt, hogy a játékokkal sem tudnának túl sok mindent elérni. Másrészt egyéb, nem akciófigura jellegű játékokat kiadtak a témából, amelyek viszont nem fogytak túl jól. Ez is egy intő jel volt a Galoob felé, még akkor is, ha a videójáték adaptáció meg relatíve jól teljesített. Harmadrészt pedig maguknak a prototípusoknak sem volt jó fogadtatása. A prospektust bemutatták a viszonteladóknak, ám a meglehetősen lanyha fogadtatás miatt végül a Galoob úgy döntött, megelőzi a bajt és inkább le sem gyártja a megtervezett figurákat. Később a mozikban a film már kicsit összeszedte magát és átfordult nyereségesbe, ám akkor már nem volt értelme legyártani a játékokat.

Véleményem szerint a Galoob-nál jól döntöttek. Nehéz megítélni mai szemmel, de szinte kizártnak tartom, hogy a még egészen 85-86-ig kihúzódó Star Wars, az ereje teljében lévő G.I.Joe és az új őrület a Transformers mellett ez a vonal meg tudott volna élni. Sem a változatossága, sem a kinézete nem volt a figuráknak olyan formabontó, hogy labdába tudtak volna rúgni a nagyok mellett. Ugyan önmagukban szemlélve nem színvonaltalanok, ám szerintem ez a piacon kevés lett volna. Mindenesetre a Last Starfighter vonal egy érdekes és soha meg nem valósuló epizódja volt a 80-as évek akciófigura történelmének.

TB