A Kovalcsik Péterrel készített interjúm első részében beszéltünk egy keveset a legendás Gulliver játékkereskedés kezdeteiről, a Ravensburger-ről, a Gulliver saját gyártású dolgairól, de említés szintjén szóba kerültek a Matchbox-ok, a Lego-k és a Tini Nindzsa Teknőcök is… sőt még a híres G.I.Joe tolltartó titkát is felfedte nekem. Ma az interjú második felében ott folytattuk, ahol az előzőben abbahagytuk vagyis a Régiónál, majd beszéltünk egy sort a videójátékokról, Péter elképesztő gyűjteményéről, a Lego-ról, megint csak a Ravensburger-ről és a végén a Gulliver sajnálatos végnapjairól is. Ha valaki most csatlakozik be elsőként mindenképpen azt javaslom, hogy az interjú előző részét fussa át először, mert elég sok lesz a visszautalás (hiszen a két epizód egyszerre készült.) és az érthetőséghez is szükséges. Az első részt ITT OLVASHATOD.

Igen, manapság talán egyedül a Régió az a hálózat, ami szinte mindenhol jelen van, már, ami a fizikai boltokat illeti. Talán csak a nagy webshopok azok, amelyek veszélyeztetik, hiszen ma már mindenféle magyar és külföldi webshop-ból is lehet játékokat rendelni.

Igen, de ők is nagyon erősen fókuszálnak a web-re és ezt a pandémiát is azért vészelték át jól, mert nagyon ráerősítettek az internetes kereskedelemre. Én hosszú évek óta vagyok Gyaraki József, a tulajdonos mellett, mint tanácsadó, úgyhogy közelről is látom, hogy mit csinálnak.

Akkor ezek szerint, van posztja a Régiónál is? Ezt akartam is kérdezni, mert furcsa is volt, hogy itt találkozunk, hiszen azt tudtam, hogy az épület az önöké, de furcsállottam, hogy megtartotta ezt az irodát?

Én ezt megtartottam igen, az egyéb üzleti dolgaimat a mai napig innen intézem. Szóval azért rálátok a Régió dolgaira és nagyon profi módon csinálják. A pandémia alatt meg ráerősítettek a web-re és jól ki tudták használni, hogy a netes rendeléseknek ekkora felfutása volt a járvány alatt.

Ugye ön volt a Gulliver Játéknagykereskedés egyik tulajdonosa, illetve fő beszerzője kezdettől fogva. A későbbiekben változott a feladatköre, titulusa vagy ez mindvégig állandó volt?

Hát, az az igazság, hogy a beszerzést én az elejétől, egészen a végéig nem adtam ki a kezemből. De, amikor már olyan komoly cégeink voltak, amelyek már önmagukban is megkívántak volna állandó beszerzőket, akkor bizonyos márkákat…a Ravensburger-t, a SES-t, a Totum-ot stb. és feladatokat, azért leosztottunk 1-2 ember között. Felvettünk direkt erre a pozícióra, több nyelvet beszélő, szakirányú végzettséggel bíró kollégákat…kettő volt ilyen…és onnantól ők vitték ezeket a márkákat, 3-4-et egy-egy ember. Az egyikük a Régió-nál a mai napig beszerzőként dolgozik. Ezek már akkora márkák voltak, hogy szinte önálló embert igényeltek volna egyenként is, annyi feladat volt velük. De az utolsó pillanatig…amikor már 120 európai, illetve távol-keleti cégtől importáltunk…is én tartottam kézben a dolgokat. Én rendeltem, én választottam ki a termékeket…a hazai áruválasztékot is én állítottam össze. Megegyeztem a beszállítókkal az árban, a választékban és utána az asszisztensemnek volt a feladata, hogy leadja a rendeléseket. A társammal minden évben jártunk kétszer-háromszor Kínába, Hong-Kong-ba, Nürnberg-be. Úgyhogy a beszerzés kontrollálását mindvégig megtartottuk magunknak.   

Ennyi márka és ekkora mennyiségek mellett ez azért embert próbáló feladat lehetett

Igen, de nagyon szerettem és soha nem éreztem tehernek. Olyan szinten szerettem a szakmát, amit csináltam, hogy soha nem volt teher és a vásárokra is úgy tekintettem, mint az év ünnepeire…amikor találkozik az ember az új brand-ekkel, az új választékkal, az új termékekkel.

Ezt érezni is, ön azért nem úgy beszél ezekről a dolgokról, ahogyan egy átlag dolgozó a munkájáról, hanem érezni lehet, hogy ön szereti ezt a szakmát.

A lányaim mindig mondták is, hogy milyen jó, hogy én nem fegyverkereskedő lettem, hanem játékkereskedő, mert ez egy szerethető szakma.

Ők, azért gondolom jól jártak ezzel…mármint játék szempontból

Nos, igen nekik játékból soha nem volt hiányuk. Ahogy már az unokáimnak sincs természetesen.

Visszakanyarodva egy kicsit…ugye beszéltünk korábban a G.I.Joe-s tolltartóról és nagyon örülök, hogy ezt segített nekem megfejteni. De kapható volt még azon kívül itthon egy G.I.Joe-s képeslap is... esetleg azt is önök csinálták? Hasonló grafikákkal voltak ellátva, mint a tolltartó, de egyszerű képeslapok voltak és általában trafikokban árulták őket. 

Nem, képeslapokkal mi nem foglalkoztunk, azt nem mi csináltuk. Lehet, hogy azt is itthon csinálták, mert akkoriban, aki kapja, marja alapon mindenki gyártott mindenfélét. Akkoriban még egyfajta rablógazdálkodás volt, egy jogdíj nélküli világ, úgyhogy bárki csinálhatta.

Van egy másik ilyen is, amit régóta nyomozok és lehet, hogy önöknek ahhoz se volt köze, de amint említette, azért ön benne volt a 80-as évek végén a hazai játékgyártásban, úgyhogy hátha emlékszik rá ki csinálhatta. Ez egy nagyon egyedi, 1989-ben itthon gyártott G.I.Joe-s kártya volt (Skorpió Kommandónak hívják), ezt szintén trafikokban árulták és régóta próbálok rájönni, hogy kik csinálhatták.

Hát, az biztos, hogy ezt is kisiparosok gyártották, bárminemű jogdíj nélkül. Sajnos nem emlékszem, hogy ennek ki lehetett a gyártója, többen is foglalkoztak akkoriban mindenféle kártyával.

Értem. Beszéljünk egy kicsit akkor a videójátékokról is. A 90-es évektől kezdve egyre inkább elterjedtek a videójátékok a fizikai játékok rovására. Önök foglalkoztak ilyenekkel vagy sosem próbálkoztak vele?

Többször is nekifutottunk, mert én nem szerettem volna, ha ebből a piacból mi kimaradunk….de soha nem működött. Annyira specializálódott, annyira leosztódott ez a piac, hogy nem tudtunk erre kellőképpen figyelni. Annyira sokfelé kellett figyelnünk és olyan sokrétű volt a tevékenységünk, hogy soha nem tudtunk ezzel úgy foglalkozni, ahogyan szerettük volna. Ezt csak az erre specializálódott vállalkozások tudták megtenni. Amikor a videójátékok még mondjuk úgy fizikailag is megfoghatóak voltak, nem pedig mondjuk letölthetőek, akkor nekifutottunk egyszer-kétszer, de nagyon naprakésznek kellett volna lenni.

Emlékszik, hogy ezek a próbálkozások kb. mikor voltak? Gépeket és / vagy játékkazettákat is próbáltak forgalmazni? Milyen platformok voltak Nintendo? Game Boy? Sega?

Csak kazetták voltak, a platformra már nem emlékszem. Én akkor megkerestem, az akkori legnagyobb játékkazetta forgalmazót, már nem emlékszem a nevére… de olyan 95-96 körül lehetett, vagy tán valamivel kicsit később és egy választékot oda is tettek hozzánk. De az volt a tapasztalatunk, hogy nagyobb volt a bizodalmuk azokban az üzletekben, akik kizárólag csak ezekkel foglalkoztak. Nálunk ez mondjuk egy polcot megtöltött, de máshol meg egy egész üzletet megtöltöttek vele. Úgyhogy ezért nem is volt igazán sikeres és el is engedtük.  Ettől függetlenül… amikor én elkezdtem játékokkal foglalkozni, még jószerivel 0-tól 16 éves korig árultunk játékokat. Ez azért mára nagyon leolvadt. Akár mondhatom azt is, hogy lement mondjuk 10 éves korig, de már ott is a felső két év, már nagyon megosztja a piacot. A 7-10 évesig tartó korcsoport is jóval kisebb ma, mint a mi időnkben volt és ezt a réteget is megosztja a videójáték illetve a fizikai játék. Úgyhogy, ebből a szempontból, sajnos… a játékpiac eléggé leszűkült ebben a korcsoportban manapság.

És ez akkor részben a videójátékoknak is köszönhető.

Igen és ezt nem csak üzletileg sajnálom… mert mennyivel jobb a gyerek szempontjából, ha a réten rohangál mondjuk egy labdával, mint az, ha egy sötét szobában ül és nyomogat. Így mindenféle élményt, mindenféle információt készen kap meg, nem magának dolgozza ki és máshogy élvezi. Ez szerintem nem szerencsés dolog, de hát a világ ilyen…

A Lego-ról még nem beszéltünk…A Lego az egy speciális termék olyan szempontból, hogy ők azért jelen vannak Magyarországon nagyon rég óta még akkor is, ha a hivatalos márkaképviselet, csak szintén a 90-es évek elején indult el. Önök foglalkoztak Lego-val a Gulliver-nél? 

A Lego-val nekem nagyon nagy küzdelmeim voltak. Amikor mi kinyitottuk ezt a nagy áruházat, akkor ugye még csak nagykereskedtünk, de egy idő után azt mondtuk, hogy engedjük be az utcai vevőket is, mert olyan nagy igény lett erre a választékra…amit nem találtak meg sehol máshol. Úgyhogy elkezdtük beengedni a mezei vevőket, de természetesen más áron, mint a kereskedőket, nehogy elvegyük az ő piacukat. Nyilván őket nem akartuk ellehetetleníteni, hiszen ők voltak az elsődleges vevőink. A Lego-nak viszont az volt a szabályzata, hogy nagykereskedésnek nem ad árut… ő csak direktben szolgál ki. Én emiatt évekig hadakoztam velük, aztán egy olyan kompromisszumos megoldást sikerült tető alá hozni a Lego vezetőivel, hogy az áruházunkon belül, de mégis kívül… a kasszák túloldalán, felépítettünk egy teljesen külön részt- ami még ma is látható – gyakorlatilag egy Lego kiskereskedést. A kereskedők így persze ebből nem vittek, maximum a hiánycikkekből – hiszen mi is ugyanolyan áron kaptuk, mint ők direktbe – de mégis az utcai vevőt így ki tudtuk szolgálni. Aztán ahogy a Lego egy része kivonult Magyarországról – azt hiszem Lengyelországba – úgy átalakították a kereskedelmi modelljüket és szükségük lett egy nagykereskedőre. Így a Régiónak adtak nagykereskedelmi jogosultságot, ami azt jelenti, hogy a bizonyos éves forgalom alatt teljesítő kereskedők kiszolgálását, a Lego átadta a Régiónak. Csak az igazán nagyokat, a multikat…Metro, Tesco, Auchan stb. tartotta meg magának. Meg persze a saját boltjait, a Müller-t stb. Nem tudom, hogy mi ez a szám, de efelett ő szolgál ki, az alatt meg a Régió.

Én úgy tudtam, hogy a Müller-ek közvetlenül a német központból kapják az árut.

Igen, de közvetlenül a Lego-tól szerzik be, nem nagykereskedőn keresztül. Egyébként mi sokat balhéztunk a Müller-el anno a Ravensburger miatt is. Mi megmondtuk, hogy nem fogunk olyan termékeket reklámozni, amit a Müller is árul, ha azt nem tőlünk veszi. Azt ki is kötöttük, amikor a Ravensburger társasokat magyarítottuk, hogy azt csak tőlünk vehetik és aztán így is tettek.

Persze, nehogy kerülőutat vezessenek be

Igen, nehogy megvegyék kint az általunk magyar nyelvre lefordíttatott és legyártatott társasokat közvetlenül a gyártótól. Ha magyar nyelvű Ravensburger társast akartak árulni, azt tőlünk kellett megvenniük.

Ez azt hiszem, hogy így korrekt. A Ravensburger egyébként még megy manapság is?

Nos, a Ravensburger…szerintem ma is, a Puzzle csúcsa…minőségben.

Azt hiszem ez igazából nem is kérdés

Amikor még mi csináltuk a Ravensburgert a Gulliverrel, akkor eljött Magyarországra a cég egyik képviselője és a kereskedőknek tartott egy előadást. Aztán az egyik kereskedő feltette a kérdést…hogy mi a különbség a Ravensburger és a talán nem annyira színvonalas más gyártók, illetve a kínai puzzle-k között, amelyek a felébe, vagy csak a töredékébe kerülnek. A képviselő nem mondott semmit…egyszerűen megfogott egy darabot az egyik Ravensburger puzzle-ból…bevette a szájába, megrágta és lenyelte. – Ez- ennyit mondott erre.    

Hmm. Akkor nem is kezdte el fejtegetni a dolgot, hogy hány réteg papír, meg a nyomás minőség satöbbi…

Nem… ezzel demostrálta a minőséget, meg, hogy nem tartalmaz az egészségre ártalmas anyagot. Nem is volt kérdés többet ezzel kapcsolatban. Na de visszatérve a kérdésére. Nagyon megy a Ravensburger ma is, olyannyira, hogy az elmúlt szezonban óriási hiány volt a puzzle-kből. Nem tudtak minket se kiszolgálni a Covid miatt. Az amerikai piac nagyon megerősödött, hiszen ugye mindenki otthon ült…és mivel játszott? Legoval…amivel ugyanez volt, vagy puzzle-ozott, társasjátékozott. Az amerikai piac meg olyan hatalmas, hogy mindent felszívott.

A Ravensburger viszont nem csak puzzle. Vannak nekik ugye társasjátékaik is és nekem mindig az volt a meglátásom, hogy ez a cég termékpalettáján belül azért, mindig egy kicsit másodlagos volt. Illetve úgy láttam, hogy sose tudták úgy felvenni a harcot, korábban sem, a Hasbro-Parker-MB stb. társasokkal.

Ez így igaz. Egy Activity-vel vagy a sláger társasjátékokat gyártó cégekkel szemben, soha nem tudott olyan igazán átütő robbanást csinálni a társasjáték piacon. De ettől függetlenül azért, ha megnézzük mondjuk a Labirintust…illetve annak a 4-5-6 féle típusát és az eladási darabszámaikat…. azért a Labirintus ott van a világon a legtöbbet eladott társasjátékok között

Igen ez mondjuk kétségtelen, az az egy azért mindenki számára ismert. De ugye én megint csak a saját gyerekkoromból indulok ki, amikor azt látta az ember gyerekként, hogy volt a Monopoly, a Hotel, a Rizikó, a Szellemkastély…szóval azt láttuk, hogy ez az MB-Parker termékvonal nagyon erős és nagyon sokféle…a Ravensburger pedig úgy, próbálgat teret találni, de annyira nem sikerült neki.

Ezt jól látja, ez teljesen így volt. De ettől még ott volt, illetve ott van ma is a világ legnagyobb társasjáték gyártói között. Főleg már csak azért is, mert ennek a cégnek is vannak rajongói. Sokaknak az a színvonal a fontos, amit ez a cég képvisel, szóval azért van a vásárlóik között márkahűség.

Ez főleg Németországra jellemző gondolom

Igen, hát a német nyelvterület az egy olyan piac, ami hagyományosan a sajátjuk.

Ugye önök forgalmazták az MB-Parker-Hasbro féle társasokat is, mit szólt ehhez egyébként a Ravensburger a kizárólagosság nyélbe ütése után? Szólhatott-e egyáltalán bármit?

A Ravensburger azért volt kénytelen ezt elfogadni, mert mi a hiperek és a kereskedők felé csak a Ravensburger-el kereskedtünk tovább. De a kisker üzleteinkben, meg az utcai vevőink felé azt nem lehetett megengedni, hogy csak a Ravensburgert forgalmazzuk. Ekkora előnyt nem adhattunk egyetlen konkurenciánknak se, hogy legalább kisker szinten ne legyenek jelen nálunk mondjuk a Hasbro féle játékok.

Volt egyébként olyan időszak, amikor a Ravensburger társasok nagyjából felzárkóztak az előbb már említett gyártókhoz?

Azt gondolom, hogy a Ravensburger a széles választék okán, az össz forgalmat tekintve, felvette a versenyt a nagyokkal. De például egy olyan darabszámot, mint például a Piatniknál az Activity család…semmi mással nem sikerült elérni.

Egy kicsit még visszakanyarodva a Lego-ra… Ha jól értettem akkor a Gulliver indulásától kezdve egészen az M3-beli kis külön kisker blokk kialakításáig Lego-t akkor nem forgalmaztak. Ugyanakkor korábban említette, hogy a 80-as években a Triál készletéből mégis tudtak szerezni Lego-t. Azt, hogy sikerült vagy hogy ment az? Azt akkor így, magánban adták el még a nagyker megalapítása előtt?

Igen, a Gulliverben nem forgalmaztunk, csak már akkor az M3-ban. Viszont még a Gulliver, tehát 89 előtt, volt nekünk egy ilyen kis trafik – sport bolt jellegű üzletünk, amiben árultunk játékot is. Ugyanúgy a Kovács Csabával illetve a feleségeinkkel csináltuk, a Pillangó utcai metrómegállónál és azokat a Lego-kat, amire utaltam, ott forgalmaztuk kiskerben…amit a Triál készletből meg tudtunk szerezni.

És ezt, hogy lehetett tőlük megszerezni? Mert ugye erre éves fix devizakeretük volt és utána a meghatározott áruházaknak értékesítették…trafikoknak, maszekoknak nem nagyon szabadott adniuk belőle.

Úgy, hogy a Triál raktárban, aki dolgozott…aki kiadta, hogy mi az áru, az egy köpenyben dolgozott… aminek volt két nagy zsebe…és amikor érezte, hogy kotorászunk a zsebében, akkor megnyíltak a raktárajtók….és lett Lego.

Hát sejtettem, hogy így mentek akkoriban a dolgok, de azért úgy gondoltam rákérdezek…Nos, Beszéljünk akkor kicsit az ön gyűjteményéről is, mert úgy tudom, ön is játékgyűjtő, mégpedig nem is akármilyen. Hogy alakult ez ki önnél?

Igazából, ez úgy alakult ki, hogy volt egy barátom, akinek antik üzlete volt és nagyon sok antik játékot is árult. Aztán egyszer beszélgettem vele, mert engem a mackók érdekeltek mindig, de speciálisan mackókkal nem foglalkozott. Viszont sokszor vittek be neki antik mackókat is és úgy rajta keresztül ezeket elkezdtem vásárolni, gyűjteni. Amit itt lát, az most már egy húsz éves gyűjtemény és talán a legnagyobb antik mackó gyűjtemény itthon, ami magánkézben van. Rákóczifalván van egy mackómúzeum, de annak a 80%-a nem annyira öreg mackó. Jó, a 30-40-éves is öreg persze, de az én gyűjteményem 80-90%-a II. világháború előtti játékokból áll. Egyelőre csak egy kis házi múzeumom van, de ki tudja, lehet, hogy egyszer ez realizálódik majd egy rendes múzeumban is. Vannak nagyon különleges darabjaim is. Például, ami itt van fent egy dobozban.

Az egy Steiff…

Igen, ez egy bontatlan Steiff, amit a nejemtől kaptam. Egy New York-i aukción szerezte nekem és 1905-ös gyártású. Ebből a dobozból még soha nem volt kivéve.

Hát ezen igen, azért látszik is, hogy nagyon régi. Van hozzá igazolás is?

Igen…eszerint 1902-es. Rosszul emlékeztem. (szerk... a mackót nem mertem megfogni... TB)

Ezt akkor már lassan páncélszekrényben kéne őrizni…

De van egy olyan darabom is…ami nekem speciel a kedvencem…amit a II.Világháborúban, a partraszálló angol katonák a zubbonyuk bal felső zsebében hordtak kabalának. Ez azok közül az egyik darab, tehát ez megjárta a partraszállást. De van még egy pár különleges darabom…a Schucko-nak a parfüm szóró mackója például. Ez pedig egy replika, egy Steiff mackó eredeti replikája, aminek az eredetijét 1905-ben, vagy 6-ban az orosz cári családban az egyik gyereknek készítette a Steiff…egyedileg…tehát csak azt az egy darabot. Na most az az egy darab, valamikor az elmúlt években egy aukción valami 1 millió 800 ezer euróért cserélt gazdát. Úgyhogy ez annak a későbbi újrakiadása, amiből azt hiszem olyan 500 darab készült. De van még Ratzinger bíboros mackóm is, ott fent. De hogy ebben a mackógyűjtésben is micsoda őrület alakult ki a világban, az valami hihetetlen. Volt egy olyan sztori is képzelje el, hogy bejött egy 80-85 éves bácsi…és mondta, hogy nagyon tetszik neki a gyűjteményem. Neki van egy kerekeken guruló Steiff csacsija, nagyon szép állapotban, ami már akkor egy kb. 20 000 eurós játék volt. Mondta, hogy nem adja nekem… ez az övé, de ide szívesen betenné…úgy megőrzésre, hogy ki legyen állítva. Úgyhogy, most itt van. 

Milyen érdekes, hogy játék…játékgyűjtés, de mégis mennyi eltérő preferenciájú játékgyűjtő van. Én ugye figurázok főleg, de van, aki Lego-t van, aki társasjátékot gyűjt. Ugyanaz a hobbi, de mégis mennyire sokrétű, mennyire más.

Társasjátékokat én is gyűjtök. Szintén a háború előttieket. Van olyan társasom, amit még maga a Ravensburger is megsüvegelt, hogy megvan nekem. Ebben is vannak különlegességek, van olyan darabom, amihez hasonlókat csak a Ravensburger múzeumában lehet látni.

Hát…az egy dolog, hogy régi, de ilyen jó állapotban egy 30 éves társast is ritkán látni, nemhogy egy majd 100 évest. Ezek valóban múzeumba való példányok.

Ezeket is az antikos barátomtól vettem. Még a Ravensburger-el való kapcsolatunk miatt kezdtem el venni őket.

Az biztosan látszik, ahogyan az ön példája is mutatja, hogy ez egy életen át tartó őrület…nem lehet kigyógyulni belőle. No… beszéljünk még egy kicsit a 2000-es évekről a cég utolsó időszakáig bezárólag. Nem tudom mennyire szeretne beszélni a balhés időszakról…hogy mi vezetett oda, hogy el kellett adni a céget, illetve, hogy miként is volt ez a felszámolás. Már amennyit elmondhat belőle.

Én azt gondolom, hogy ez a része ugyanúgy hozzátartozik a történetünkhöz.Igazából az volt…hogy a társam családjában és az én családomban összesen öt gyerek van...de úgy alakult az élet, hogy mind az öt gyerek más pályát talált magának. Így azt láttuk, hogy nem lesz, aki tovább vigye a céget. Egy ügyvezetőnek nem volt szívünk odaadni, de a munkában és a vezetésben ugyanakkor szerettünk volna továbbra is részt vállalni, ameddig lehet. Úgyhogy azért döntöttünk úgy – különösen a társaim, mert én annyira nem szerettem volna – hogy adjuk el a céget, mert nem lesz megoldva az utódlás. Ezt látjuk ma is…mert aki a családjában akarja a céget tovább örökíteni, annak rendszerint ez nem sikerült. Statisztikák szerint 5 % alatt van ennek a sikeressége. Ezért adtuk el. Úgyhogy piacra tettük a 2008-as válság előtti utolsó pillanatban, 2007 decemberében. Jött egy belga pénzügyi befektető a KBC, aki ajánlott egy nagyon komoly összeget és feltételül szabták, hogy én azért maradjak bent a cégben, mint kereskedelmi vezető, aki továbbra is a beszerzést irányítja. Ők megpályáztatták az ügyvezetői pozíciót és megkérdezték a mi véleményünket is a jelöltekkel kapcsolatban. Aztán felvettek valakit – a mi tanácsunk ellenére- aki, mint utóbb kiderült, több céget is leültetett, kivéreztetett korábban. A Sconto bútoráruházat például.

Uhh arra a cégre emlékszem

Igen, ez az ember került ide és én négy évig itt voltam még, mint kereskedelmi vezető, de akkor azt mondtam, hogy én felállok, mert nem nézem végig, hogy ez az ember egyrészt ostobaságból tökreteszi a céget, amit felépítettünk. Másrészt láttam, amit láttam, hogy mit művelt a „kasszával”… és azt mondtam, nekem ebből elég és felálltam. Mondtam neki amikor eljöttem… T. Andrásnak hívják egyébként…hogy 1:100-ba lefogadom vele…tehát, hogy ő letesz X pénzt én pedig 100 X-et egy ügyvédnél…hogy két éven belül ez a cég be fog zárni. Nem fogadta el a fogadásomat és egy évvel később, karácsony előtt egy héttel, a Gulliver végleg be is zárt. Ez a történet. Semmi más okunk nem volt az eladásra egyébként, hiszen akkor dübörgött a cég…7 milliárdos forgalmunk volt meg 450 dolgozónk. De megmondom őszintén, ma már nem bánom, hogy így alakult…mert az akkori 12 óra munka – amiben akkor nagyon jól éreztem magam és el se hittem volna, hogy van más élet azon kívül – az nem hiányzik. Ma jól érzem magam a bőrömben, és még a szakmától se kellett eltávolodnom. Úgyhogy jó döntés volt az eladás, így utólag… de azért fájó döntés volt. 

Mit csinált ez az ember rosszul… milyen rossz döntések vezettek a csődhöz? Az újságcikkekből az látszik, hogy ez a 7 milliárdos forgalom a végére jócskán lecsökkent, előbb 5-re, majd 2 milliárd környékére, egy viszonylag rövid idő alatt.

Igen. Számos húzása volt…például, amikor bezárta az M3-ast, ahol most mi is beszélgetünk… az ország legnagyobb játékáruházát, hogy spóroljon a bérleti díjon… közben meg a nyereség 20-30%-át elveszítette ezzel. A bérleti díj kb. ötvenszeresét dobta ki ezzel az ablakon, mert a vevők rögtön elmaradtak. Aztán átköltözött egy újpesti raktáráruházba, ahol meg minták alapján akarta kiszolgálni a kereskedőket. Ez körülbelül olyan, mintha valaki ma bemenne egy nagy közértbe és ott nem lenne áru, hanem fel kellene íratni, hogy mit akar megrendelni. A kereskedők meg jöttek a pénzükkel az áruért és szerették volna azt azonnal a polcra tenni, ahogyan megszokták, de ez így nem volt lehetséges. Aztán a megrendelés után sokszor 3 napos kiszállítás helyett hetekig nem érkezett meg a szállítmány, majd volt, hogy nem is azt vitték, amit kértek. Amikor ezt így megcsinálta, én akkor mondtam fel…3 nappal később…mert egyszerűen nem akartam végignézni, ahogy ez az ember tönkreteszi a céget. A bezárt M3-ast persze a Régió utána boldogan kivette és azok a vásárlók, akik korábban megszokták a helyet egyből oda is mentek (szerkesztői magyarázat: Ez azért volt lehetséges, mert az M3-as épületet nem adták el a Gulliverrel együtt, így azt a Gulliver elköltözése után, Péterék annak adták ki, akinek akarták). Az újpesti raktárba, meg egyetlen utcai vevő se ment be, pár nap alatt szinte lenullázódott a forgalom a költözés után. Gondolj bele ezt a bezárást a karácsonyi aranyhétvége előtt December 18.-án csinálta meg, amikor az összes Gulliver üzletnek éppen 300 milliós forgalma volt. Az az igazság, hogy ő egy rettenetesen hiú…és ostoba ember volt… ezen kívül kapzsi is. Erőből akarta átvinni a rossz döntéseit és nem hallgatott senkire. Egy másik ostoba döntése volt például… ő ugye a bútorszakmából jött, ahol már lenullázta a Sconto-t…és nekem, mint beszerzőnek ki kellett mennem vele Kölnbe egy bútorvásárra és elkezdett bútorokat behozni a Gulliverbe…egy játékkereskedő cégbe.

Jézusom…

Ő ehhez ragaszkodott és izomból átvitte, mondhattunk neki bármit. Aztán olyan embereket hozott a vezetésbe… a saját embereit, hogy két nap után néztünk, hogy úristen ezek nem értenek semmihez. Közben meg az olyan kollégáinkat, akik 15-20 éve ott dolgoztak és jól végezték a munkájukat elküldte, mert nyilván hozzá lojális embereket akart maga körül tudni. Ezen kívül szórta a cég pénzét…mivel szeretett utazni, így indokolatlanul, 3-4-szer kellett egy évben kiutaznia Kínába / Hong-Kong-ba, ahol azért költött rendesen. De rengeteg húzása volt, reggelig tudnám mesélni….némelyiket nem is feltétlenül nevezném törvényesnek. De nem akartunk miatta évekig bíróságra járni, meg azért le is védte magát, úgyhogy annyiban hagytuk.

Mi volt a Gulliver nagy sikerének a titka? 

A Gulliver sikereinek titka az volt, hogy a négy, tulajdonosi szemlélettel rendelkező tulajdonos a maga területén magát nem kímélő, odaadó munkát végzett....Az,hogy a terheket meg tudtuk osztani.

Nos, ennyi lett volna az első beszélgetésünk, de szerintem, ha mindkettőnknek lesz alkalmas időpont, akkor még folytatni fogjuk. Elég jól eljutottunk szerintem a kezdettől, a végig. Szerencsére téma az van még és Péter is szívesen beszélget velem, úgyhogy remélhetőleg folytatása következik… ha bármi felmerülő kérdésetek lenne, kommentben jelezzétek.

TB