Ebben a cikksorozatban azoknak a játékgyáraknak a rövid történetét fogom ismertetni, akiknek köszönhetjük gyerekkorunk kedvenc játékait.... Kenner, Tyco, Mattel, Playmates....ismerős márkák a játékcsomagolásokról. Lássuk mi a sztorijuk. 

Az előző, Kennerről szóló trilógiát itt olvashatod: 

1.rész

2.rész

3.rész

Az LJN Toys története

Az LJN egy kevésbé ismert játékgyártó…sokkal rövidebb és szegényesebb a története, mint például a Kennernek, de mégis mivel több érdekes játékvonaluk volt, ezért az ő történetüket is meg kell énekelni.  Ez a cég egy harmadik vonalas apró játékgyártóból a szerencsés körülményeknek köszönhetően egy pillanatra második vonalas gyártó lett, majd végül eltűnt a süllyesztőben. Egy kicsit engem a Gázszerre vagy Stadler FC-re emlékeztet a történetük.

A céget Jack Friedman alapította 1970-ben. Friedman nem volt ismeretlen a játékiparban, a hatvanas években sales-esként dolgozott a Norman J. Lewis játékgyárnál és főleg plüss játékok eladásával foglalkozott a keleti parton. (Érdekesség, hogy később Friedman alapította a ma is ismert Jakks Pacific játékcéget is) Friedman a cége nevét az előző munkahelye nevének kezdőbetűiből alakította ki….visszafelé olvasva. Így lett a Norman J. Lewisból (NJL) LJN. A kezdőbetűkön kívül a cég hathatós pénzügyi támogatást is nyújtott Friedmannak, enélkül aligha tudott volna elindulni. A Norman J. Lewis később eladta az LJN-beli érdekeltségét egy kínai befektetőnek. A LJN New york-i székhellyel jött létre.

Az LJN a hetvenes években főleg a nagyméretű, 12” –es G.I.Joe-khoz hasonlatos figurákat gyártott. Friedman a kezdetektől fogva a licenszelt tartalmak megszerzésében látta a jövőt és ebben állítólag egészen jó volt. Visszaemlékezések szerint  ösztönösen felismerte a később sikeres filmeket, sorozatokat és a nagyon jó tárgyalástechnikája miatt pillanatok alatt megszerezte az adott licenszeket. Na ennek mondjuk néhány későbbi licensz megszerzése ellentmond, de végülis mindegy. A hetvenes években főleg népszerű TV sorozatokhoz készíthettek figurákat. Ilyen volt az Emergency! nevű játékvonal, amely egy mentős sorozaton alapult. Ehhez több figurát, mentőautót, playsetet és accessory packot gyártottak 1973-tól kezdve.

Nagyon hasonló volt a Rookies című rendőrös sorozaton alapuló játékvonal. Itt is ugyanazt a receptet követték, mint az Emergency-nél. Egy rendőrautót, egy walkie talkie szettet, négy figurát és egy felszerelés csomagot adtak ki.

Volt egy másik, inkább kommandósokról szóló tv sorozat is S.W.A.T. címmel. Az LJN ehhez is nagyméretű figurákat gyártott. 8 figura, 2 jármű és egy accessory pack került kiadásra, teljesen azonos recept alapján. A figurák , a felszerelések sőt még a reklámok is nagyon hasonlítottak az előző két játékvonalra.

Ezek a játékok egészen jól teljesítettek. Leginkább a Mego hasonló jellegű figuráival versenyeztek. Persze az LJN nagyon messze volt még a nagy játékgyáraktól.

Persze nem csak babákat gyártottak. 1975-ben beszálltak a kisautó bizniszbe is a Road Stars sorozattal. Az az érdekes ebben a sorozatban, hogy mindenféle licenszelt autót adtak ki, filmes és sorozatos ihletésűeket is. Volt Pókemberes, Flash Gordonos, Space 1999-es, Waltons-os, Archie-s, Flintstone családos, Scooby Doo-s. Érdekes látni, hogy ezt ők már sok évvel a Hot Wheels és a Matchbox előtt nyomták. Ezt a vonalat, olyan 1980-ig forgalmazták, de azért jóval kisebb sikerrel mint a HW vagy a Matchbox.

1980-ban kiadtak egy érdekes, programozható, önjáró Corvette autót, ami a 255 Computer Command Car névre hallgatott. Nagyon érdekes koncepciójú játék volt. Akkoriban azért a távirányítós autók mentek a leginkább, ennek viszont a motorház alatti gombokkal előre meg lehetett adni, hogy mit csináljon, aztán letetted és ment, mint a meszes. Persze nem meglepő módon ezt nem az LJN találta ki. A Milton Bradley Big Trak programozható sci fi járműtől lesték az ötletet.  

1981-ben mivel a 255 Computer Command Car koncepció egész sikeres volt, kiadtak egy ugyanilyen elven működő Datsunt is, illetve megterveztek több másféle modellt is ( pl. Jeep), viszont ezek már kevésbé fogytak jól, úgyhogy a Jeep-et is már csak korlátozottan adták ki.

1982-ben az LJN sikeresen megszerezte az E.T. című, igen sikeres Spielberg film játékkészítési jogait. Az év során mintegy 16 alapfigurát, 3 elektronikus, beszélő figurát és 2 felhúzós figurát adtak ki. Ezek főleg kisebb méretűek voltak és többségüket mégcsak mozgatni sem lehetett. Nem hagytak túl mély nyomot a játékok történelmében.  Szerintem sem túl szemrevalóak.

Ebben az évben sikerült megállapodni a kor egyik nagy sztárjával Brooke Shields-el és az LJN kiadhatott egy a nevével fémjelzett játéksorozatot. Brooke akkoriban elég népszerű tinisztár volt. Mintegy 16 babát és számtalan kiegészítő csomagot, illetve egyéb játékot nyomtak ki. Bár a Barbie-val nem tudta felvenni a versenyt, azért egészen szépen fogyott.

A hetvenes évek végén volt még egy tv sorozatos licensz, ami végül az LJN-nél landolt 1983-ban. Ez volt a Chips, ami hazánkban ugyan tudtommal nem ment, de talán német adókon azért többen nézték. A sorozat hat évadot élt meg 77 és 83 között.  Eredetileg a Mego készítette hozzá a játékokat, viszont a 80-as évek elején a Mego balhéba keveredett, majd beszüntette működését, úgyhogy a licenszeiket, más gyárak szerezték meg. A Chips-et az LJN, akik a szokásos nagy babaszerű játékok helyett immáron 3,75”-es figurákban gondolkodtak. Gyakorlatilag egy az egyben lemásolták a G.I.Joe figurák méretét és felépítését. Összesen 5 féle figurát, 2 féle motort és egy kilövőállomást adtak ki, természetesen motorral. A motorok egészen pofásan néztek ki.

Ekkor kezdte el kiadni az LJN a korábban megszerzett Advanced Dungeons and Dragons licenszhez tartozó figurákat is. Az Advanced Dungeons and Dragons egy népszerű fantasy társasjáték egyik változata volt. A társasjátékban szereplő klasszikus fantasy karakterekből készítettek igazán remek figurákat. Érdekes, hogy nem sokkal később animációs sorozat is készült a témában, ám a játékok azzal nem harmonizálnak, kevés szereplő van a játékok között, ami a rajzfilmben is feltűnt. Ezek a figurák egészen jól sikerültek. Részletgazdagok és sokszínűek. Az első hullámban 11 figura és 1 playset látott napvilágot. Bár a vonal nem váltotta meg a világot, azért megtalálta a közönségét és folytatódott a játékok készítése.

A Chips-en kívül, más tv sorozathoz is készített játékokat ebben az évben az LJN. A Magnum P.I. című, nálunk is sikeresen futó sorozathoz is kiadtak pár cuccot. A TV sorozat nagyon sikeres volt, de a játékvonal kevésbé. Egyrészt kiadásra került 1 G.I.Joe szerű Thomas Magnum figura és 1 Magnum figura Ferrarival egybecsomagolva. Ez a figura a Chipshez hasonlóan eléggé G.I.Joe szerű felépítéssel bírt. Másrészt ebben az évben debütált az LJN új kisautós játékvonala a Rough Riders és ezen játékokból is kiadtak 3 Magnum ihletésű kocsit illetve 1 playsetet. (Érdemes megjegyezni, hogy Franciaországban feltűnt még egy LJN logóval ellátott Magnum játék is. Konkrétan még Higginsről van egy kép, ami egy Stars Series nevű játékvonalban jött ki. Viszont csak egy kép kering róla a neten és ez a figura annyival silányabban néz ki, hogy elképzelhető, hogy customról van szó csupán)

A Rough Riders egy nagyobb, kicsit vadabb kinézetű kisautós játékvonal volt. A kocsiknak nagyobb kerekei voltak és elemes, önjáró funkcióval rendelkeztek. Mindenféle licenszelt változatuk is készült, például szupercsapatos,  Knight Rideres, Hazárd megye lordjais vagy Dűnés is. Pontosan nem találtam meg, hogy ezekből hány félét adtak ki, de 20-at minimum. A Szupercsapatoshoz például, egy nagy playsetet és egy elemes helikoptert is. A játék sikeresnek volt mondható, így folytatták a kiadásukat.

Ebben az évben az LJN már 51 millió dolláros forgalmat bonyolított le, ami felkeltette az MCA nevű cég figyelmét. Ez a cég egy elég nagy médiavállalat volt, többek között a Universal és a Paramount stúdiók tulajdonosa. Ebben az időben vettek pár játékgyárat is a portfóliójukba és felmerült, hogy az LJN-be is bevásárolnák magukat.

1984-ben is folytatódott az Advanced Dungeons and Dragons játékok kiadása. 15 lényt, 7+6 minifigurát, 15 alap figurát, 3 felhúzható figurát és 18 PVC figura csomagot adtak ki. Ezeknek az eladásai viszont már nem hozták a várt számokat, így a játékvonalat megszűntették.

A Brooke Shields-es babák sikere nyomán, ekkor egy másik sztárt is sikerült baba formába önteniük. Bár azt nem tudom, hogy Michael Jackson miért ment bele ebbe, de mindenesetre tény, hogy legalább 6 féle öltözékű, barbie méretű Michael Jackson babát adtak ki ebben az évben.

Persze folytatódott a Rough riders játékok kiadása is. Ebben az évben csavartak egy kicsit a dolgon (1984-et írunk, na vajon minek a hatására csavartak? kommentben jöhet) és némi képpen átalakíthatóvá tették a járműveket. Ezt az al-vonalat Switch Force néven hozták forgalomba. Egészen jónak tűnő kis cuccok voltak ezek.

Ekkor sikerült megegyezni a WWF-el, ami akkor az egyre népszerűbb pankráció vezető szervezete volt amerikában. Korábban nem hoztak forgalomba pankráció ihletésű figurákat és szerintem másoknak nem is jutott eszébe eddig. Az LJN megszerezte a licenszet és elég sok figurát adtak ki egészen 1989-ig. A figurák mintegy 8 inchesek voltak és egészen kevés kiegészítőt adtak melléjük. Az első szériában 9 figurát adtak ki köztük olyan rendkívül népszerű karaktereket, mint Rowdy Piper vagy Hulk Hogan. A figurák nagyon népszerűek lettek, mert bár nem lehetett őket mozgatni, mégis sikerült a karakterek személyiségjegyeit jól figurába önteni. Így visszatekintve, ez volt talán története során az LJN egyik legsikeresebb játékvonala. Manapság is sokan gyűjtik ezeket a játékokat.

Amint azt a múltkori Kenneres cikkben megírtam, a Kenner eléggé befürdött az Indiana Jones első epizódjához készített játékokkal, ezért nem szándékoztak a többihez is gyártani. Viszont Lucasék szerettek volna a 2. részhez, a Végzet Templomához is játékokat készíttetni, ezért más partnert kerestek. Végül az LJN csapott le a lehetőségre, ám nekik sem jött igazán össze a dolog. Mindössze 6 db, 6 inch méretű figurát adtak ki, ám ezek sem lettek igazán sikeresek. Nekem személy szerint egyébként tetszenek.  

Egy másik sikeres film licenszét is ekkor szerezték meg. a Gremlins – noha manapság már eléggé B filmnek számít – elég nagy siker volt a maga korában és várható volt, hogy játékként is sikeres lesz. Az LJN 3 alapfigurát, 2 felhúzós figurát , 2 nagy méretű figurát és egy olyan figurát, ami víz hatására megnő. A fogadtatásáról nem találtam információt, de a következő évben már nem adtak ki Gremlins játékokat.

Ekkor filmesítette meg David Lynch a Dune című sikeres Frank Herbert könyvet és azt várta mindenki, hogy ez lesz kb. az új Csillagok Háborúja. Az LJN megszerezte a játékkészítés jogát. 6 alapfigurát és 7 egyéb játékot készítettek a témából. Nos a film megbukott…. igaz hogy azóta némelyeknél kultstátuszba emelkedett, de a film sikertelensége nem volt jó hatással a játékokra sem. Ezeken kívül nem adtak ki újabb figurákat a témában.

1985- ben végülis pont került a cég felvásárlásának a végére. Az MCA végül 66 millió dollárt fizetett a cég 63%-áért. (Később a maradékot is megszerezték) Ezenkívül volt még egy 32 millió dolláros részvénycsomag üzlet is aminek a részleteit nem igazán értem, de az a lényeg hogy Friedmann a kifizetése után is a cégnél maradt, de Kaliforniába kellett költöznie és ott intéznie az LJN ügyeit. Az MCA be is fektetett némi pénzt a cégbe és szerették volna , ha az LJN felzárkózik az 5 nagy játékgyártó (Mattel, Hasbro, Kenner, Tonka, Coleco) mögé. Ennek érdekében minden lehetséges mozdítható licenszet meg akarták szerezni.

Az egyik ilyen volt a Rémálom az Elm utcában című horror film. Nem sokkal korábban debütált és eléggé sikeres lett. Ma is alap horrorfilm. Csak 3 játékot készítettek hozzá, úgyhogy ettől nem várhatták a nagy áttörést.

De nyitottak a lányos játékok felé is. A Baby Blinkins egy világítós tündér babákból álló sorozat volt. Kisebb, nagyobb babák és plüssjátékok is születtek a témában.

Egy másik, kisebb sci fi TV sorozat a V-Visitors is ekkoriban futott és az LJN ennek is megszerezte a jogait. Viszont valamiért (valószínüleg mert a sorozat nem volt túlságosan sikeres) a játékvonalat még kiadás előtt törölték. Csak egyetlen 12” –es figura került a boltokba végül.

A WWF játékok kiadása folytatódott, 6 figurát és 2 nagy ringet adtak ki ebben az évben. Ez a vonal továbbra is sikereket hozott.

A Rough Riders Switch Force helyett bevezették a Switch Bots nevű játékokat. A „rendkívül eredeti” ötlet alapján, a rough rider kocsikat többé nem fegyveres járgányokká…..hanem robotokká lehetett átalakítani! Hát egy kicsit azért másolás szagú a dolog…. Nem is lett sikeres, kb 12 darabot adtak csak ki belőle.

Ekkor debütáltak viszont a Thundercats játékok, amelyek vitán felül a legismertebb LJN produktumok. A rajzfilmsorozat 85-89 között futott a TV-ben és még Marvel képregény is volt a témában. A játékokat az LJN készíthette és az első évben 8 figurát, 1 kardot, 1 szörnyet , 3 járművet és 1 pedálos triciklit adtak ki. A játékok elég jóra sikerültek. Szinte minden figura tudott valamilyen különleges mozdulatot, ami ebben az időben még nem volt mindennapos. Mind a játék, mind a rajzfilm sikeres volt ezért fel sem merült, hogy ne folytatnák a figurák kiadását. A Thundercats tényleg egy majdnemhogy első vonalas játék lett.

Az 1986-os év lett végül a cég csúcspontja. Természetesen nyomták a Thundercatset. Ebben az évben már 17 figura, 3 jármű, 2 szép playset (ezekkel találkozhattatok a legnagyobb, legjobb playseteket bemutató cikkemben), 1 mail in figura és 1 plüssfigura került kiadásra. A játékok továbbra is nagyon jól teljesítettek.

További sikeres rajzfilmlicenszek is az LJN-nél landoltak. A Bionic Six-et az MCA terjesztette, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy a „házi” játékgyáruk készíti hozzá a játékokat. A rajzfilm nagyon sikeres volt, bár hasonlóságokat mutatott a Six Million Dollar Man és a Bionic Woman egykori sorozatokkal. 13 figurát adott ki az LJN, ezen kívül 5 járművet és 1 playsetet. Egy rövid fellángolás után viszont a játékok hamar elveszítették a népszerűségüket, így hamar feledésbe merültek. Maguk a figurák 4 inchesek voltak és a felépítésük G.I.Joe szerű volt.

A Photon nevű élőszereplős sci fi sorozathoz is kiadhattak összesen 5 figurát. Lehet, hogy az alacsony kiadásszám nem véletlen, mert ez a sorozat mai szemmel valami pusztulat volt.

A Voltron viszont teljesen más tészta. Ez egy japán rajzfilm (Beast King Go Lion) amerikai adaptációja volt és annak ellenére, hogy átalakulós-robotos cucc, mégis nagyon más mint a Transformers. Ez a rajzfilm hazánkban is megfordult és én is kedveltem. 52 japán részt sugároztak és az amerikaiak is hozzátettek 20 sajátot. A mai napig sokak által ismert és kedvelt brand (most éppen a Netflix csinált valami új rajzfilmet a témából.) Először még a Matchbox adott ki jópár játékot 84-ben, amelyeket japánból importáltak. Viszont később az LJN is készíthetett ilyen témájú játékokat. Az LJN összesen 11 robotot és 1 kardot adott ki de sajnos ezek nem lettek olyan népszerűek mint a rajzfilm.  Meg kell hagyni, hogy a Matchbox féle játékok jobbnak tűnnek.

A WWF vonalon sem tétlenkedtek. 17 új figurát adtak ki, köztük olyan kult karaktereket, mint Randy „Macho Man” Savage vagy Jesse Ventura.

Volt még egy apró babafigurákat tartalmazó játékvonal is az Oodles. Ezzel a kisebbeket próbálták megcélozni.

Ebben az évben az LJN strukturális változásokat is végrehajtott. Egyrészt megalapították a videójátékos részlegüket, ami innentől kezdve Nintendo ES gépekre adott ki játékokat. Másrészt létrehoztak egy Entertech nevű leányvállalatot, ami kifejezetten vizipisztolyok gyártására szakosodott. Ezek nem egyszerű vizi fegyverek voltak, hanem majdnemhogy valódinak tűnő kézifegyverek vizipisztoly változatai. Némelyik annyira élethűre sikeredett, hogy ebből gond is lett. Több bűnöző is rablásra használta a játékokat és a rendőrök is többször összetévesztették őket az igaziakkal, így később csak neon színekben adták ki ezeket a játékokat. Egyébként némelyik elemes volt és hangot is kiadott. Az Entertech egyébként a jó kezdet után nem igazán tudta kiheverni a balhétól megtépázott renoméját. Viszont a későbbiekben ők találták fel a Super Soaker vizipisztolyt, amelynek egy más cég által készített továbbfejlesztésével mindannyian találkozhattunk a magyar strandokon a 90-es években.

1987- ben változatlan intenzitással nyomták ki a Thundercats játékokat. A harmadik széria 8 figurát, 2 pörgő figurát, 1 óriás figurát, 3 kisebb járművet, 4 kardot és 2 deluxe figurát adtak ki. A játékok viszont egyre inkább veszítettek a népszerűségükből.

Ennek ellenére elindítottak még egy hasonló jellegű játékvonalat is. A Tigersharks rajzfilmet pontosan azok készítették, akik előtte a Silverhawks és a Thundercats rajzfilmet is bár ez sokkal kevésbé lett népszerű. A kissé egy kaptafára készülő rajzfilm csak 26 epizódot élt meg. A „házon belül” hozzá kijött játékok sem lettek sikeresek. Csak 8 figurát adtak ki a játékvonalból.

A WWF sem pihent. Újabb 17 figura jött ki.

Megindult a videójáték terjesztés is. Az LJN gyakorlatilag videójáték kiadóként működött, de ők maguk nem végeztek fejlesztést. Tehát bedolgozó alvállalkozókkal íratták a programot és ők csak a kereskedelmet valamint a gyártást intézték. Az év során megjelentek az első LJN logós NES cartridgek. Jaws…Karate Kid….Gotcha!

1988-ban véget ért a Thundercats játékok története. Hiába tervezték meg és kezdték el előállítani a negyedik szériát… a játékvonalat törölték, és a gyakorlatilag a kész állapotban lévő 7 figura és 3 jármű nem kerülhetett ki a boltokba.

Ráadásul a WWF sorozat felé is kezdett lanyhulni az érdeklődés. Mondjuk azért 13 figurát, így is kiadtak, bár ezek között volt újra kiadott karakter is.

Próbálkoztak egy Plantsters nevű, kertészkedést imitáló játék kiadásával is. Ez gyakorlatilag egy mini üvegház volt, amiben a gyerek rendes növényeket nevelgethetett. Nem eresztett gyökeret a játékpiacon.

1988-ban már csak egy filmes licenszet sikerült az LJN-nek megszereznie. A Roger nyúl a pácban című, nálunk is nagyon jól ismert filmhez készíthettek, 10 nem túl jellegzetes figurát és 1 járművet.

Az év során csak pár konzol játékot tudtak kiadni, de ezek között azért van ismertebb is. A Major League Baseball játékot ők adták ki NES-re.

1989-ben  volt a cégnek egy érdekes együttműködése a Topps sportkártya gyártó céggel. Kiadtak 164 db „beszélő” sportkártyát. Ezeket, ha a Sportstalk nevű lejátszóba behelyezték, akkor az egy 2-3 perces rögzített szöveget játszott le. A hangminőségük borzalmas volt, úgyhogy a koncepció csúnyán megbukott. Az eredetileg 4 dolláros kártyacsomagokat a végén kb. 50 centekért árulták már. Egy szép és jól működő lejátszó ma nagyon ritkának számít és akár 2-300 dollárt is megér, akkor viszont senkinek nem kellettek.

WWF vonalon még az utolsó szériában kiadtak 11 figurát, immáron fekete hátlappal. Ezek egy része megintcsak újrakiadás volt. Már ezek a játékok sem fogytak jól, így hamarosan a WWF új partner után nézett és a következő évben már a Hasbro gyárthatta a pankrációs figurákat.

Ahogy haldokolt a cég a hagyományos játékok területén, úgy kezdett egyre jobban belelendülni a konzoljátékok területén. Csupa licenszelt tartalmat öntöttek videójáték formába ilyen például az NFL, Back to the future, Friday the 13th, X-men és a Nightmare on Elm Street …. viszont ez a rész sem hozott elegendő pénzt. A cég elég nagy bajban volt anyagilag és az MCA eldöntötte, hogy megszabadul az LJN-től.

1990 áprilisában az Acclaim videójátékos cég megvette az LJN-t mindössze 13,75 millió dollárért. Az Acclaimnak az igazi érték az LJN videójátékos részlege volt, a játékgyár részre nem igazán volt szükségük, így azt megszüntették. Az Entertech részleget továbbértékesítették 1,7 millió dollárért. Az Acclaim leginkább azért járt jól az ügylettel, mert a Nintendo korlátozta, hogy egy külső fejlesztő cég hány játékot adhat ki egy évben az adott konzolra. Az Acclaim így viszont megduplázta a „slotjainak” számát. Az Acclaim/ LJN logóval ellátott játékok a következő években egészen sikeresek lettek. WWF, Terminátor, Pókember, Megtorló, Alien és NFl-es játékokat is kiadtak….de például ők forgalmazták a Mortal Kombat 2-t is. 1995-ben aztán az LJN részleg teljesen beleolvadt az Acclaimba és teljesen megszűnt létezni.

Jack Friedmann elhagyta az LJN-t, amikor azt az Acclaim megvette és 1 millió dollárból megalapította a THQ nevű céget, ami videójátékok kiadásával foglalkozott. Pár évvel később Friedmann ebből is kiszállt, de a cég azóta is él és virul. Friedmann aztán 1995-ben, 3 millió dollár befektetésével megalapította a Jakks Pacific nevű játékcéget, amelyet majdnem haláláig, 2010-ig vezetett. A Jakks ma a nagyobb játékgyártók közé tartozik.

Az LJN játékvonalak többsége elveszett a süllyesztőben, viszont néhányat más játékgyártók szereztek meg. Ezért létezhetnek most is például Thundercats figurák vagy pankrációs figurák.