Folytassuk akkor az interjú rovatot a második epizóddal. A mai részben elsősorban a játékkereskedelem átalakulásáról és a Hasbro-ról beszélgettem Györgyel, illetve karrierjének további állomásairól. Az is szóba került, hogy hogyan lőtték be a G.I.Joe figurák árait és hogy miért volt több társasjáték reklám, mint mondjuk Transformers. Egy kicsit ez most jobban a kereskedelem oldaláról lett megközelítve, de György azért elsősorban kereskedő és importőr, úgyhogy ilyen irányból tudja elmondani a dolgokat. Tehát ne azt várjátok kérlek, hogy olyanokról értekeztünk, hogy mondjuk a G.I.Joe Rolling Thunder vagy a Razorback volt-e a sikeresebb...mert ő brandekben, gyártókban, kereskedőkben gondolkodik és elsősorban erről tud mesélni. Mesélős lesz ez a rész is, nem kevés korrajzzal fűszerezve, de magukról a konkrét brandekről most egy kicsit kevesebb szó esett. Remélem azért így is tetszeni fog és természetesen a későbbiekben még nagyon sok mindenről lesz, ám szó, mert ez a rész egyfajta átvezetés volt. A második 56 perces beszélgetésünkön alapul, de átemeltem bizonyos logikailag kapcsolódó részeket a harmadik alkalomból is.

Mielőtt nekivágtok mindenképpen olvasstáok el a BEVEZETÉST és az ELSŐ EPIZÓDOT is. 

Hogyan alakult át a rendszerváltás környékén a játékimport?

Most elsősorban a nyugati („tőkés”) importról beszélünk…a KGST importra és a hazai gyártásra majd még visszatérünk.

Ameddig zárt volt a rendszer, addig, aki kontingenst kapott az hozhatott be hivatalosan játékokat. Beszéltünk róla, hogy ezeken pántlikák is voltak, tehát meg volt szabva, hogy mire kell azt az értéket felhasználni. Például, ha 1 millió dollárért lehetett játékot importálni, akkor annak mondjuk 60-65%-ánál meg volt szabva, hogy Lego-ra….vagy az, hogy Lego-ra és Matchbox-ra. Nem pont így, de nagyjából ez volt. Ennek megkerülésére, lehetett találni devizakímélő konstrukciókat, mi is egy ilyet használtuk 89-ben. Voltak másféle módszerek is, de mi ezt használtuk. A Skála csoportnak is megvoltak a maga árucsere ügyletei például. Aztán 90 környékén egy kicsit fellazult a világ. A forint konvertibilissé vált, bár nem egyik napról a másikra és a kontingens rendszer is ekkor szűnt meg. Létrejöttek új szabályok, amelyek döntően befolyásolták az importot… ilyen volt a vámrendszer átalakítása, az Áfa bevallás megváltoztatása és ezek egy új helyzetet teremtettek. Régebben úgy zajlott a dolog, hogy valaki behozott valamit, azt bejelentette, a vámot kiszabták aztán majd befizette. Aztán történt ez a drasztikus változtatás, hogy azonnal be kellett a vámot és az Áfát fizetni, mert addig nem is kapott az áru behozatali engedélyt. Ma is nagyjából így van. Addig viszonylag könnyen mentek a dolgok aztán ez egyik pillanatról a másikra megtörtént, mi pedig csak kapkodtuk a fejünket. Időben ez viszont nem tartott sokáig, mert nem lehetett várni. A megrendelt áruk ugyanis úton voltak és akkor hirtelen hoztak egy ilyen szabályt. Úgyhogy be kellett vallani, be kellett fizetni mindent előre, és bizony, akinek nem volt pénze, az mehetett hitelt felvenni, már ha kapott. Nem ehhez voltunk szokva, ugye és az árut nem is mindig kellett előre kifizetni, úgyhogy ez megnehezítette a dolgunkat. Az Áfa akkor 23 -24 % körül volt és az is elég nagy kárt okozott, hogy ezt is hirtelen előre ki kellett fizetni. Ezek megrázták az akkor nem annyira tőkeerős cégeket.

Meg gondolom megdrágította a termékeket is a forintromlással együttesen.

Ezt nem mondanám. Ez maga nem drágította meg a terméket, hanem bonyolulttá tette a beszerzését.  Az Áfa és a vám amúgy is bele volt kalkulálva a termék árába, csak ugye a pénzt kellett előre letenni. A hitelkamatok is erősek voltak, emlékszem, hogy 89-90-ben 36-38% volt a hivatalos banki hitelkamat….ma 2-4-6 % körül vannak. Úgyhogy bonyolulttá tette, mert nem lehetett ilyen gyorsan pénzt szerezni… eléggé pénzszűke is volt akkoriban. De nekünk szerencsénk volt, mert az a külkereskedelmi cég, akin keresztül importáltuk a játékokat, megfinanszírozta ezt nekünk. Kötöttünk árfolyam biztosításokat is és ezzel bebiztosítottuk a zavartalan árubehozatalt.

Lényegében akkor ez a textiles kereskedő cég, megkönnyítette önöknek az átmenetet és egyfajta biztonságot nyújtott.

A mi cégünknek igen. Másoknak nem tudom ki könnyítette meg, de akinek volt pénze igyekezte a partnerét olyan helyzetbe hozni, hogy ezt a nehézséget áthidalja. Ez egy rövid, de rázós időszak volt. Emlékeim szerint szeptemberben hozták ezt a rendelkezést és akkor már mindenkinek megvolt a maga árurendelése. Vártuk a karácsonyt… és aki nem tudta ezt elintézni annak ez igencsak elrontotta a karácsonyát. Márpedig ebben a szakmában, ön ezt tudja, az utolsó hat hét forgalma adja a forgalom 70%-át. A boltokban talán még magasabb az arány, de az importőröknek és a nagykereskedőknek, ugye előbb kell dolgozni. A mi cégünk is most, X hipermarket részére október 1.-én szállította be a karácsonyi árukat. Szóval a konvertibilissé válás az nem egyik napról a másikra zajlott le és kísérték ilyen jelenségek is. Kiszenvedtük….és nem csak mi a játékszakmában, hanem mindenki más is, aki importált az megszenvedte. És ez vagy meghozta a kívánt eredményt vagy nem.

És hogyan alakultak a dolgok ez után?

Telefonált nekem 1989 végén a már említett Taub Jenő azaz Gene Taub a Hasbro-tól, hogy a Hasbro szeretne csinálni egy magyar vállalatot. És mit gondolok….elvállalnám-e az ügyvezetését? Gondolkoztam három percig és igent mondtam.

Tehát ön volt a Hasbro Magyarország alapító vezetője?

Az első ügyvezetője voltam, az alapítója a Hasbro Europe volt hivatalosan. 1990-ben alapították és én voltam az első vezetője négy és fél éven át. Tehát van némi információm a Hasbro-ról, ami önnek érdekes lehet. Erről tudok mesélni önnek. Ha egyszer összeülünk és nekiállok, kb. négy óra múlva felállunk, hogy ki kell menni, de nem jutottunk a végére. Miután azt mondtam nekik, hogy elvállalom, 10 nappal később megjelentek. Az a két ember, akivel 79-ben is találkozunk tehát Jenő és a Hasbro európai elnökhelyettese. Velük beszéltem. Jenő felkarolta ezt a dolgot, gondolom volt benne némi hazafias gondolat is, bár ez nem hinném, hogy olyan sokat jelentett. Miután a vásárokról ismertük egymást, azt mondták, hogy vállaljam el, én meg még azt sem kérdeztem meg, hogy mennyit fizetnek. Ez egy olyan szakmai kihívás volt, amire nem tudtam nemet mondani. Ma már megbántam kicsit…nem nagyon, csak egy kicsit. Szakmailag hatalmas volt az a majdnem öt év, amit együtt dolgoztunk. Nem én lettem ettől a leggazdagabb magyar….ha részt vettem volna, mondjuk egy játéknagyker megalapításában, akkor jobban jártam volna – lehetőségem lett volna rá-, de én a szakmai oldalt választottam. Ezért aztán nem vagyok gazdag és nincs nagy kocsim.

Ahogy hallom azért….ön, ha visszatekint… úgy látja az életét, hogy jó volt. Azért úgy tűnik, hogy boldog szakmai időszak volt ez az ön életében és biztos voltak sikeres pillanatok.

Felejthetetlen volt! Három hetente voltam Londonban, egy évben kétszer pedig valamelyik európai Hasbro „házban” összeültünk és megbeszéltük a stratégiát. Ilyenkor bemutatták a legújabb fejlesztéseket is. Olyan dolgokat tanultam, amit sehol máshol nem tanulhattam volna meg. Az más kérdés, hogy hogyan hasznosítható, mert ez a világ már nem az a világ. A Hasbro ma már nem a világ legnagyobb játékgyártója, mint akkoriban. Most már csak a negyedik azt hiszem. De ezek annyira nem is fontosak.

Mik voltak a kezdeti lépések a Hasbro-nál?

Kaptam egy repülőjegyet Londonba és egy intenzív nyelvtanfolyamot. Ez kellett, mert gyenge volt nyelvtudásom. Bár amikor előtte a G.I.Joe importot csináltuk, akkor mondjuk azt egy olyan emberrel bonyolítottuk le, aki csak angolul beszélt, de nem beszéltem túl jól angolul. Ezt kaptam tőlük, mielőtt megcsinálták a céget. Végülis, a holland Hasbro volt az alapító tulajdonképpen. Megkaptam egy munkaszerződést, egy alapító okiratot, de egy fillért sem adtak mellé. Valamiből viszont finanszírozni kellett a céget. Iroda is kellett, de hát először még egy íróasztal sem volt benne, én vittem be a saját íróasztalomat. Az iroda a Teréz körútnál, akkor még Lenin körútnál volt, egy első emeleti lakás. A színvilága hasonlított a Hasbro Europe irodájának a színvilágára, az is ilyen kék-rózsaszín volt és ezért is vettük ki. Na de ez a hőskor… Hozzánk került két trainee, akik sokkal jobban tájékozottak voltak az angol-amerikai kultúrkörben, mint én. Ismerték például a rajzfilmeket. Én annyira nem voltam nagy rajzfilm rajongó, a Hasbro-nak meg azért elég sok rajzfilmje készült. Sok hendikeppel indultam, aztán 2 szemeszter, azaz 4,5 év után eljöttem a cégtől. Körülbelül 95 januárjában.

Ez volt az az időszak Magyarországon… a 90-95 közötti időszak, ami meglátásom szerint a legnagyobb felfutása volt a Hasbro-nak itthon. Ugye a G.I.Joe…a Transformers…és a nyugati társasjátékok is ekkor terjedtek el nagy számban. Az itteni Hasbro-nak ez az időszak volt az aranykora nem?

Ők ezt nem így érzik. Azért nem, mert a forgalom az nem olyan volt, mint amit elvártak volna, nem ilyen kis forgalomhoz volt a Hasbro szokva. Nem nagyon voltak ugyanis nagyobb kereskedők…az első Interspar mondjuk 94 körül alakult. Az első Metro áruház is akörül. Olyan nagykereskedőkkel kellett dolgozni…Régio, Gulliver, akik akkor még egyáltalán nem voltak olyan nagyok, mint később. A Gullivernél egyébként később marketing és eladási vezető lettem, miután a Hasbro-tól eljöttem. A Gulliver önkiszolgáló raktárháza, is valamikor csak a 90-es évek elején nyitott meg, a raktárházuk az M3-as mellett pedig csak pár évvel később. Amikor Hasbro alkalmazott voltam, csak a Hasbro-ra koncentráltunk és a Mattel-re. Az nem volt fontos mit csinál a Matchbox, az sem, hogy mit csinál a Lego, csak a Mattel-re figyeltünk. A fő versenytársra, aki a Barbie babájával megnehezítette, a mi Sindy babánk térnyerését. Vagy a járműveivel versenyzett a Transformers-einkkel. Ez volt a történet, annak ellenére, hogy egyébként a Mattel vezetőjével egészen jó viszonyban voltam. Ön azt említette, hogy ez a Hasbro hőskora volt. Valóban a hőskora volt, de nem volt elég pénzünk. Hiába adott volna a bank, olyan hitelt, amilyet akartunk….mi nem  akartunk hitelt. Ekkor már az anyacég finanszírozott minket valamennyire. Aztán lett egy gazdasági igazgatónk, könyvelőnk, üzletkötőink, de addig bizony sokmindent kellett csinálnom, még a napi dolgokat is nekem kellett beszereznem, meg kifizetnem.

Említette, hogy voltak kereskedők, de akkora nagy forgalmazók, mint a Tesco, Spar, meg a Metro még nem voltak és ez negatívan hatott a magyar Hasbro-ra. Ugyanakkor ebben az időszakban még mindig rengeteg trafik és kis játékbolt működött. Ezek még mindig külön forrásból, külföldről szerezték be az árut, vagy esetleg már a magyar Hasbro-tól?

Akkor már sokkal könnyebb volt importálni. Sokkal könnyebb is volt kimenni érte. Ha volt egy akció az osztrák szupermarketekben, arról az itteni kereskedők tudtak és simán kimentek az áruért, ha úgy volt. De nyilván kintről is és nagykerekből is vásároltak.

Ez akkor, hogy külön utakon is behozták az árut negatívan befolyásolta a Hasbro Magyarország eladásait?

Ezt nem mondanám. A Hasbro Magyarországot semmi nem befolyásolta negatívan…  pozitív sikerélmények nem lehettek. Ugye a hagyományos, klasszikus kereskedelmi modell úgy néz ki, hogy a nagykereskedők megrendelik az árut a gyártótól és eladják a boltosok részére. Ez évtizedek óta így van, manapság már csak részben, amióta itt vannak a hipermarketek. De a hipermarketek egy része is azért szerez be játékot itthonról. Na, most, amikor szabaddá vált a kereskedés, a többség megpróbálkozott saját maga az árut közvetlenül behozni, hogy minél nagyobb árrés maradjon neki. Nem is voltak még igazán nagy nagykereskedők.  Egyébként a Hasbro-nál is ameddig nem voltak üzletkötőink én szolgáltam ki a vevőket is, úgyhogy azért ismerem a kereskedők gondolkodását. Aztán a Hasbro után Gullivernél helyezkedtem el. Itt két dolgom volt…minél több vevőt találni és megalapozni Magyarországon a Gullivernek egy képviseleti láncát, olyan termékekre, amiket kizárólagosan ő importál és ő ad el. Magyarországon az átlagos játékbolt alapterület 1989-ben csak 54 nm-volt és ha jól emlékszem olyan pár milliárd forint volt az egész játékforgalom összesen. Ezek a számok nem voltak túl nagyok. Azon, hogy kicsik voltak a játékboltok, ugye nagyon sokat változtatott később az, hogy bekerültek a hipermarketek. Az első nagykereskedések egyike egyébként maga a TRIÁL volt még az 50-es évektől, utána lett a Skála és a Centrum nagyker, majd létrejöttek a különféle magán nagykereskedések a rendszerváltás után. Először a Varázs meg a Gulliver, ami kicsiben alakult, de később ez lett a legnagyobb. Aztán utána lettek még többen is például a Régió. De a Gullivert gyakorlatilag senki nem tudta megközelíteni. Összesen 14 vagy 15 nagykereskedés jött létre fokozatosan. Ebben az a fontos, hogy a nagykereskedők a hazai importőröktől vásároltak…a Hasbro-tól, a Mattel-től, a Matchbox-tól. Mindenki törte magát, hogy kiszolgálja őket, mert ezeknek a nagykereskedéseknek volt is tőkeereje. Aztán a Triál, a Skála nagyker, Centrum nagyker szépen lassan elfolytak és csak a magán nagykereskedések maradtak meg. De a játékboltok is elkezdtek lassan átalakulni, úgy ahogyan átalakult az egész kereskedelmi szerkezet. És ezek a változások elég nagy megrázkódtatást jelentettek a benne szereplőknek. Később el is erodálódtak a nagykereskedések és ma már azt hiszem, csak kettő nagyobb van. Létrejöttek a játékbolt hálózatok is, mint például a Galaxy, a Régió és a megmaradt nagykereknek is nyitniuk kellett az utcára, hogy felvegyék a versenyt a hipermarketekkel.

A Gullivernél melyik márkák kizárólagos képviseletét szervezte meg?

Amikor oda kerültem mondtam a tulajdonosoknak, hogy kizárólagos forgalmazású termékek nélkül elég nehéz meglenni a piacon. Mindenki arra törekszik, hogy minél több olyan terméke legyen, amit csak tőle lehet megvásárolni. Úgyhogy az egyik nagy feladatom volt ott ezeknek az exkluzív képviseleteknek a megszervezése. Másfél évembe került, hogy megszerezzem a Ravensburger termékek kizárólagos forgalmazásának a jogát. Ez volt a legnagyobb falat. Akkor még két nagykereskedés forgalmazta, amiből az egyik a Gulliver volt és bár a Gulliver nagyobb volt, a Ravensburger eladásokban a részesedése kisebb volt, mint a másiknak, úgyhogy el kellett intézni, hogy csak ők forgalmazzák. De voltak más márkák is, például a SES nevű kreatív játék, amit szintén én szerveztem meg. Nem akarok dicsekedni, de a Gullivernek 12 ilyen kizárólagos forgalmazása volt és abból 10 végülis az én munkám eredménye volt.

Hát akkor azért ön sosem unatkozott a munkában. De térjünk akkor még egy kicsit vissza a Hasbro-hoz.

Az hogy én lehettem a Hasbro Magyarország első embere személy szerint engem kárpótol azért, hogy nem lettem gazdag. A családom nem volt maradéktalanul kibékülve ezzel. De a Hasbro-ért én feladtam egy hihetetlen anyagi előnyt is, mert abban a dunakeszi cégben, amivel a G.I.Joe-kat importáltuk, a végére már társtulajdonos lettem és nagy lehetőségeim lettek volna. De otthagytam őket azért, hogy belevágjak ebbe a szakmai kihívásba. Amikor indultunk a Hasbro-val ugye szinte nem volt semmink. Kellett találni egy PR és marketing céget is, aki megfelelő módon megcsinálja a reklámokat….mármint a kész filmeket magyarítja illetve megfelelő hosszúságúra vágja, mert ugye a külföldi reklám spot az 30 másodperces, de itthon a drága reklámidő miatt 20 másodperces reklámok kellettek, úgy, hogy a mondanivaló megmaradjon. Ezen kívül meg kellett találniuk a megfelelő sugárzási időt is a reklámoknak. Ezeket megbízásos alapon ez az ügynökség végezte el. Persze nekünk jóvá kellett hagyni mindent.

Tehát akkor önök intézték azt is, hogy a G.I.Joe illetve Transformers játékok reklámjai magyarul menjenek a TV-ben.

Igen és nem csak a reklámot. A társasjáték fordításokat is mi csináltuk. Nem tudom, hogy ismeri-e a Scrabble-t. Az egy darabig Hasbro termék volt. És létezik belőle egy magyar nyelvű változat, ahol Györgynek és Ágnesnek hívják a szereplőket. Az Ágnes a marketing vezetőnk volt a György meg valaki más…

Na vajon ki?

Elképzelni sem tudom. :) Na de odáig el kellett jutni, hogy van például egy társasjáték az Élet játéka, amiből szintén van magyar verzió. Amikor elkezdtük ezt a céget csinálni én úgy döntöttem, hogy nem csak sima fordítást, hanem teljes magyar verziókat fogunk csinálni. Egy példát mondok a különbségre… az Élet játékában van egy rész…talán a tizenötödik vagy huszadik mező, aminél az volt az angol eredetiben, hogy hurrá meghalt a nagynéni örököltél 10 dollárt. Ezt nem lehetett Magyarországon betenni. Ezt meg kellett változtatni. Azt lehetett csak mondani…hogy örököltél tízezret, mert itt nem hatott volna jól az eredeti szöveg.

Tehát ezeket az apróságokat át kellett hangolni a magyar kultúrkörre.

Igen. Volt egy másik is. Go for broke volt az angol címe a társasjátéknak, talán Menj tönkre vagy valami hasonló volt a magyar címe. Ebben a játékban az volt a lényeg, hogy minél több pénzt elköltsünk, de szabályosan. Ismeri?

Ezt nem ismerem, de egyfajta inverz monopoly volt akkor

Mondhatjuk, de annyira nem volt összetett. Na és sokat törtük a fejünket például, hogy hogy hívják a játékban a szállodát. Az lett a neve végül, hogy Ezer… egy éjszaka… szóval ilyeneket kellett kitalálni és szerencsére a marketingünk ebben nagyon jó partner volt. Mi fordítottunk mindent az Egércsapdát. a Ki kicsodát és a többit. Mi hoztuk létre a magyar verziókat sok-sok munkával…élménymunkával… mert ez nagy-nagy élmény volt és az eredményei is megjöttek. Aztán ott volt például a Sindy baba…a Sindy babából igyekeztünk ellenfelet csinálni a Barbie-nak. És hát ez nem volt könnyű, mert nálunk a Barbie-nak –abban is volt egy kis részem – húsz éves előnye volt. Ezzel egy kicsit a saját korábbi munkám ellen kellett dolgoznom, mert abban hogy a Barbie itt megvetette a lábát volt némi szerepe a Triálnak és nekem is személyesen. Hozzáteszem én nem szerettem a Barbie-t, de hát meg kellett, hogy feleljünk ennek a korosztálynak is, még akkor is, ha annak a babának olyan mesebeli alakja van, amilyen a világon nincs. Viszont ettől még a kölykök imádták és szerették volna, ha olyanok lesznek, mint a Barbie. És mi pont meg is lovagoltuk ezt. A társasjátékoknál meg kellett egy olyan dolgot sugallni, hogy ne csak dobj és lépj….hanem próbálj meg a családoddal együtt játszani. Nem volt jó az a felfogása annak idején a magyaroknak, hogy a gyerek kezébe nyomtak valamilyen játékot aztán foglalja el magát… mi megpróbáltuk azt sugallni, hogy próbáljanak meg együtt játszani a családdal. Egy ideig ez ment is.

Igen ez a 90-es évek eleje a társasjátékoknál is a nagy felfutás ideje volt. Azért akkoriban voltak nagyon sikeres játékok…a Hotel…a Szellemkastély…nekem a Szellemkastély volt a személyes kedvencem. Szóval volt ekkor egy felfutás.

No meg ott volt még a Rizikó is…

Na, igen a Rizikó is. Társasjátékozáson csak egyszer vesztem össze valakivel komolyabban, de az egy Rizikózás volt, azóta azt kerülöm.  Még a magyarításokra kicsit térjünk vissza. Ugye beszéltük, hogy a katalógusok és a reklámok is magyarításra kerültek. A katalógusokból több ilyennel rendelkezem Transformers és G.I.Joe katalógussal is illetve a Youtube-on is megtalálható a magyar G.I.Joe reklámokból három, a Transformers-ből két féle. Ezek TV-ben egészen biztos mentek és többségében szombat délelőtt vagy a vasárnapi Walt Disney alatt. Társasjáték reklámokból viszont volt vagy egy tucat. Nagyságrendileg mennyi reklám volt, amit ilyenformán lefordítottak?

Nem a G.I.Joe és a Transformers voltak az elsődlegesen marketinggel támogatandó termékek. Tehát reklámmal ezeket csak kevésbé akartuk támogatni, mert mindkettőnek volt már neve. Ezért azokhoz kevesebb készült. A reklámstratégiánk fő irányai a társasjátékok voltak és a Sindy baba. Sok energiát fektettünk a társasjáték magyarításokba és ezért azt népszerűsítettük. A G.I.Joe és a Transformers eladta magát, azt annyira nem kellett nyomni. Ez nyilván nem 100%-ban van így, mert a jó bornak is kell a cégér, de mégis arányaiban több figyelmet fordítottunk a társasokra. A Hasbro a bevételeinek jelentős részét fordította reklámra. Ez nem csak a TV reklámot jelenti, hanem a teljes propaganda hadjáratot.

Tehát a katalógusok, szórólapok, TV reklámok stb.

Igen, meg kiállításokat, ilyesmiket. Mégis…azért korlátolt volt a pénz, mert itt nem voltak olyan nagyok a bevételek. Egy olyan országban, mint mondjuk Németország a maga 80 millió lakosával vagy Franciaországban, Angliában, ahol amúgyis nagy kultúrája van a gyerekjátéknak…ahol természetesek voltak azok a dolgok, amiket itthon meg kellett ismertetni az emberekkel, ott nyilván könnyebb volt. Itt más módszereket kellett alkalmazni a kereskedésben is. Itt elmesélek egy történetet. Volt egy Hasbro összejövetel azt hiszem Szicíliában vagy Spanyolországban már nem emlékszem… csak arra hogy négy napból hármon ömlött az eső. Ezen a gyűlésen sokminden más mellett megpróbálta a Hassenfeld nevű akkori CEO (szerk. Alan Hassenfeld a Hasbro alapító Hassenfeld testvérek egyikének unokája) megértetni a Hasbro filozófiáját. Az volt a lényege hogy az embereknek részt kell venni az életében. Még a konkurensekében is, de elsősorban a partnerekre kell nagy gondot fordítani. Mutatott egyszer egy almacsutkát, amit minden oldaláról rágott valami. Anyagi nehézségek, szabályok, konkurensek….mind az almacsutkát ették a tetején meg ott ült a Hasbro. És mutatta, hogy ha hagyjuk és engedjük…nem vigyázunk rá… akkor a körülmények kieszik alólunk bizniszt. Tehát más stílusban kellett kereskedni.

A múltkori beszélgetésünk kapcsán voltak még kérdések, amelyek felmerültek bennem. Ezek rövidek lesznek. Említette, hogy amikor a G.I.Joe-kat önök behozták nagy számban, a kereskedők túlbiztosították magukat és sok cuccot rendeltek. Ez pontosan mit jelentett?

Melyik időszakról beszélünk most a Hasbro előttiről?

Az előttiről. Ha jól értettem, akkor ott ön azt mondta, nem maradt eladatlan készlet, tehát mindent el tudtak adni a kereskedők.

A túlbiztosítás nem egészen jó szó. Reménykedtek abban, hogy megjelent egy relatíve új árufajta és az sikeres lesz. És lehetőséget láttak benne, helyet adtak neki. Egyrészt biztosan emlékszik, hogy akkoriban az áruházakban a játékosztályok nem is voltak túl nagyok, tehát helyet kellett nekik csinálni. Másrészt ez anyagi kérdés is volt, mert ugye ki kellett fizetniük az árut, mielőtt ők eladták. Ma is így van, előbb kell kifizetni, mint eladni, sőt egyre inkább így van. A kereskedők, ha tehették, nem spájzoltak, hanem biztosították maguknak a készletet. De azt nem lehetett tudni, hogy lesz-e a G.I.Joe-ból utánpótlás. Én sem tudtam megmondani még akkor ezért nem tudták, hogy nekünk lesz-e belőle még. Úgyhogy aki tudta, úgy állította be a készletet, hogy legyen áru bőven. A sok áru még az én cégemnek is gondot jelentett, mert nem volt akkora hely, ahol elfértek volna ezek.

Hát igen a G.I.Joe-nál is a nagyobb járművek, azért sok helyet foglaltak.

Igen, meg volt egy francia játék, már nem emlékszem a márkájára, egy távirányítós Toyota Land Cruiser autó volt. Ilyen rádióvezérlésű, na, az a dobozával nagyon sok helyet foglalt. A szállítókapacitást is ki kellett alakítani. Úgyhogy az áruházaknak is meg kellett találni egy optimálisnak tűnő árukészlet mennyiséget. Azt senki nem akarta, hogy rajta maradjon, de azt sem, hogy ha keresik, ne legyen. A tárolás nekünk is gondot okozott. 1989 december 5.-én mikulás előtti napon az akkori ügyvezetőtársam bejött a raktárba és nem tudott belépni az ajtón… Azt mondta, Gyuri, hát mi lesz ezzel.. ha ez megmarad, ebben kapod meg a fizetésed. De mondtam neki, hogy ezen, te sose aggódjál. Én is ebből élek…. És akkor azt hiszem összesen félmilliós zárókészlettel zártunk, ami az akkori árakon is nagyon kevésnek számított (szerk. tehát szinte, mindent eladtak) és ebbe beletartozott az is, ami nem játék volt. Úgyhogy nem maradt készlet, viszont a forgalom meg sokszorozódott. A létszám is a többszörösére emelkedett és felvirágzott a cég.  Mondjuk úgy, hogy ez a játékoknak volt köszönhető. Eredetileg ez a cég egy kis 3-4 milliós alaptőkéjű kis vállalat volt, úgyhogy nem is tudott volna kifizetni akkora mennyiségű árut, mint amit behoztunk. A partnercég a pénz egy részét megelőlegezte, de nem az egészet, úgyhogy hitelt kellett felvenni, de nehezen akartak adni, mert nem nagyon volt akkor még mire. De ezt végül sikerült elintézni. A cég árbevétele 27 millió körül volt előtte és csak azon a karácsonyon 200 millió forint körüli forgalmat csináltunk a játékokból. Lehet, hogy nem pont annyit, de az arányokat jól érzékelteti.

A Hasbro-ról akartam még kérdezni. Amikor ön vezette, akkor a Hasbro már felvásárolt egy csomó kisebb játékgyártót, a Kenner-t, a Parker-t satöbbi. A magyar Hasbro akkor ezeknek az alvállalatoknak is a teljes palettáját forgalmazta ugye?

Kicsit más irányból közelíteném meg. A Hasbro ugye, ahogy a kereskedelmi vállalatok szokták, felvásárolt más kereskedelmi vállalatokat is. A legfontosabb társasjáték beszállítója a Milton-Bradley volt és amellé vették meg például a Kenner-Parker-t. Ezeket szőröstől bőröstül felvásárolták, tehát feltalálókkal, licenszekkel, beszállítókkal, munkaerővel együtt. A megvásárolt brandek, Hasbro brandekké váltak. De vettek is ilyeneket, ilyen volt a Scrabble is.

Ezt csak azért kérdeztem, mert miután a Hasbro megvette a Kenner-t, az még a kilencvenes évek végéig bizonyos fokú önállóságot élvezett. Ez azt is jelentette, hogy bizonyos országokban a Kenner külön, a saját régi hálózatán keresztül értékesítette a dolgait, míg más országokban a Hasbro intézett mindent. Itthon akkor, ha jól értem, minden a Hasbro-n keresztül ment.

Igen. Nekünk ezek már Hasbro termékek voltak. Mindegy volt, hogy ki a háttérgyártó. Nekünk a Hasbro a rendelkezésünkre bocsájtotta a teljes palettát. Az összes Hasbro által kezelt brandet forgalmazhattuk, árusíthattuk. Hogy mit, az sokmindentől függött, több dolog is befolyásolta, például a hazai lehetőségek. Kezdésként, ugye nem nagyon volt pénzünk, hitelt meg nem akartunk felvenni.

A Hasbro egyébként kezdetben árut sem küldött, azt is úgy kellett megvenni tőlük?

Úgy ingyen árut nem küldtek…gyakorlatilag saját magunktól vásároltunk. Ez azt jelentette, hogy kisebb mennyiséget valamelyik európai Hasbro alvállalattól, nagyobb mennyiséget a gyárból rendeltünk közvetlenül és akkor időnként volt elszámolás. Úgy működtek a dolgok, hogy készítettünk egy üzleti tervet elsősorban az értékesítési lehetőségekről és hogy abból mikor lesz kb. pénz. Azt kellett eldönteni, hogy mennyiért lehet beszerezni egy terméket és itt mennyiért lehet eladni. A G.I.Joe figurákat McDonalds menüben mértük, tehát vagy 1 G.I.Joe került 2 Mcdonalds menü árába, vagy 2 G.I.Joe figura került, 1 menü árába, erre már nem emlékszem pontosan. (szerk. szerintem az utóbbi, de a menü árakra nem emlékszem már) De ehhez volt kötve az árazás. Tudomásul kellett venni, hogy a magyaroknak bérből, fizetésből volt pénze, esetleg egy kis GMK-ból, fusiból. Ez nem volt sok pénz. Mi úgy gondoltuk – és itt az én felfogásomat fogadta el a Hasbro – hogy a magyarok az alapvető, legfontosabb dolgokra költenek elsősorban. Azon felül csak egy elég kis hányad szabad rendelkezésű pénz állt a rendelkezésükre, ami nem kellett ahhoz feltétlenül, hogy fenntartsa magát a család. A tízmilliós Magyarországon kétmillió egyszázezer körüli gyerek volt. 14 éven aluliak. Ők voltak a célcsoportunk. Nekik kellett eljuttatni a játékokat, fel kellett csiklandozni az érdeklődésüket a reklámokkal. De úgy kellett beállítani az árakat, hogy a szülők meg is tudják vásárolni a termékeket és az nekünk is kifizetődő legyen.

A következő epizódban, már rátérünk a Lego-ra és a Matchbox-ra, de szó lesz még a G.I.Joe rajzfilm magyar TV-be kerüléséről, az Aliens játékokról és a hazai játékiparról is. Tartsatok velem akkor, is.

TB