Az argentín csodák

A vintage G.I.Joe-k területén az egyik legviccesebb szegmenst számomra az egzotikus helyek „egyedi” termékei jelentik. A 80-as 90-es években az eredeti ARAH G.I.Joe-kat számtalan távoli országban kiadták, amelyek mellett mindig megjelentek a vicces vagy éppen érdekes „helyi” cuccok is. Ezek némely esetben a Hasbro engedélyével készültek, gondoljunk csak a francia G.I.Joe hajóra, a koreai építhető G.I.Joe figurára, kártyákra vagy a spanyol Josman-féle G.I.Joe cuccokra. Ugyanakkor a „nem hivatalos” cuccok esetében is meglehetősen széles a paletta…így szinte minden eldugottabb piacon készültek engedély nélküli G.I.Joe termékek is, amelyekkel az „élelmes” helyi vállalkozók próbáltak hasznot húzni a G.I.Joe brand nevéből. Létezik ugyanakkor egy másik fajta termékfelhasználás is, amikor az adott országban a túlgyártott, hiányos, vagy éppen felesleges játékoktól szabadultak meg az eredetitől valamelyest eltérő formában. Ennek egy egészen tipikus példáját a görög zacskós G.I.Joe-k jelentik, ahol a túlgyártott figuráktól gyakorlatilag zsákbamacskaszerű zacskókban szabadultak meg. A mai érdekességünk is egy kicsit hasonló lesz ehhez, bár kissé változatosabb képet mutat. Nézzük meg, hogy Argentínában milyen csodás módon használták fel a G.I.Joe-kat, mindenféle „érdekes” termékhez.

(DECEMBER 2.-ÁN ÚJRA FIGURAFESZT. A FACEBOOK ESEMÉNYT ITT TALÁLOD)

Argentínában eredetileg a Plastirama cég szerezte meg a G.I.Joe játékok gyártási jogait. Ők más piacokkal ellentétben nem csak importálták és átcsomagolták a játékokat, hanem ténylegesen megkapták a Hasbro-tól a mintákat és saját gyártást indítottak be. A legyártott figurák és járművek minősége kicsit rosszabb volt, mint az amerikai daraboké, a színek se pontosan olyanok voltak és a hátlapok is eltértek, de összességében azért a Plastirama relatíve nívós termékekkel látta el az argentín piacot. A gyár (a csomagolásokon és a gyűjtői oldalakon látható dátumok ellenére) kb. 1988-tól kezdte kiadni az első Joe-kat (az 1988-as Plastirama kereskedői katalógusban szerepeltek először) és nagyjából 1989-90-ig viszonylag sok figurát, illetve járművet megjelentettek, közte az olyan mára legendássá vált egyedi argentín figurákat is mint a Glenda, a Ninja-Ku vagy a Satan. A biznisz ugyanakkor nem mehetett túl jól, mert valamikor 1990 körül befejezték a gyártást és onnantól kezdve, ha minden igaz az argentín piacot is a brazil Estrela látta el G.I.Joe-kkal. Ráadásul a Plastirama cég is teljesen megszűnt, noha ennek részleteiről nem nagyon lehet infókat találni.

Az Estrela a saját gyártású Commandos Em Acao márkanévvel ellátott, portugál nyelvű termékeit küldte argentínába. Mivel Argentínában alapvetően sapnyolul beszélnek, ezért szükséges lett volna a cuccok átcsomagolása. Ezt azonban az Estrela nem csinálta meg, egyedül egy spanyol nyelvű matricát ragasztottak a termékre, ami mutatta, hogy ezek a 2. generációs G.I.Joe figurák.

A Plastirama-féle gyártás befejezése után aztán pontosan az történt, ami mindig történik az ilyen eldugottabb, szabályozatlanabb piacokon. A legyártott, de be nem csomagolt overstock illetve a nyomóminták valahogy kikerültek a gyárból, aminek egyenes következménye lett, hogy az eredeti, licenszelt termékeket így engedéllyel nem rendelkező bootleg cuccok kiadásához is felhasználták. Argentína ebben különösen erős volt, így az ottani Joe-k a 90-es években többféle más, néhol vicces formában is megjelentek. Az első ilyen, ha minden igaz a Trinchera nevű cucc volt, amelyben a Plastirama gyártás után megmaradt, be nem csomagolt G.I.Joe figuráit használták fel. A Trinchera spanyolul fedezéket jelent, ami utal is a figurák mellé csomagolt műanyag fedezékre. Ezt a kiadást az Antex nevű cég követte el, ami egyébként a Transformers, a Rambo, a Silverhawks és a Playmobil cuccok licenszével is rendelkezett Argentína területén belül. Ezért nagyon valószínű (hiszen a Transformers miatt ők Hasbro partnerek voltak), hogy ők engedéllyel vehették át a Plastirama megmaradt Joe készleteit, bár az jó kérdés, hogy utána miért nem G.I.Joe néven adták ki őket a továbbiakban. A Trincheras csomagokban eléggé véletlenszerűen jelentek meg a G.I.Joe figurák, létezik belőle Doc, Storm Shadow, Sgt. Slaughter, Ripcord, Destro, Blowtorch, Quick Kick és Airborne változat is, de gyakorlatilag bármelyik Plastirama féle Joe figurával előkerülhet egy. Azt, hogy a Plastirama megmaradt készleteit vették át, az bizonyítja, hogy létezik belőle olyan darab, ami a Plastirama által kitalált Sokerk v2 figurát tartalmazta, ami egy máshol nem létező, egyszínű, barnás Ripcord figura volt.

Valószínűleg a Trinchera szetteket nem túl nagy példányszámban dobták a piacra és nem is terjedtek el különösebben. Ma eléggé ritkának számítanak, olyannyira, hogy gyakorlatilag jó minőségű képet se nagyon lehet találni róluk.

Azt nem lehet tudni, hogy az Antex mennyit szerzett meg a Plastirama overstock-jából, de az biztos, hogy másnak is jutott belőle. Nem sokkal később, még a 90-es évek elején megjelentek ugyanis a C.O.P.S. elnevezésű bootleg kiadások, amelyek így gyakorlatilag dupla jogsértést követtek el, hiszen nem csak a G.I.Joe termékeket használták fel engedély nélkül, hanem egy másik Hasbro figuravonal a (G.I.Joe-tól teljesen független) C.O.P.S. nevét is. Ezek a C.O.P.S. kiadások nagyon érdekesek, ugyanis a figurákat 1-1 ablakos kartondobozban, a G.I.Joe figuráktól teljesen idegen dobozgrafikákkal adták ki. A szintén a Plastirama-tól származó figurákat itt néha felszerelések nélkül tették a csomagokba, de a dobozok a figurákon kívül még tartalmaztak 1-1 kisebb G.I.Joe playset-et is, például a Forward Observer Unit-ot vagy a Machine Gun Defense Unit-ot. Érdekes, hogy ezek a mini playset-ek bár gyári zacskókban voltak a dobozokban, de matricákat pl. nem mellékeltek hozzájuk, úgyhogy sokan lehet, hogy fel sem ismerték volna, hogy ez G.I.Joe.

A dobozon nem látható se gyártó, se semmilyen embléma, ami alapján be lehetne azonosítani, hogy ki adta ki ezeket. Egyedül az Industria Argentina felirat olvasható az oldalán, amiről nem tudni, hogy egy konkrét céget jelöl, vagy csak annyit jelez, hogy „Made In Argentina”… mindenesetre ugyanilyen felirattal, nagyjából ugyanebben az időben adtak ki egy bootleg gumi Roadblock-ot és egy minősíthetetlen minőségű G.I.Joe-s matricacsomagot is, így ez a felirat több engedély nélküli G.I.Joe terméken is feltűnt.

 A C.O.P.S. figurák több hullámban jelentek meg szintén valamikor a 90-es évek elején. Az első hullám az „Ultimate Warrior” alcímet kapta, amivel sikerült a bootleg kiadójának egy harmadik jogsértést is elkövetnie, hiszen Ultimate Warrior ebben az időben egy híres pankrátor volt (mellesleg szintén a Hasbro adott ki belőle figurát ekkoriban). Az első hullámban szintén a Sokerk v2, Cover Girl (Sparta), Doc (SOS), Sgt. Slaughter és Ripcord (Fuego) voltak megszerezhetőek.

A második hullám a „Ninja’s Revenge” alcímet kapta és itt a dobozgrafikánál már érzek egy lehelletnyi Mortal Kombat-os behatást is. Ugyanakkor a névhez méltóan ebben legalább csak harcművész karaktereket adtak ki, így újra megjelent Storm Shadow (Cobra De Hielo), Quick Kick (Siglio), Ninja-Ku (a Plastirama féle fekete Storm shadow) és Satan (a Plastirama féle piros Storm Shadow) is. A dobozba ugyanakkor egy Machine Gun Unit került, ami annyira nem illik a ninjákhoz, de ez már részletkérdés.

A harmadik és egyben utolsó C.O.P.S. hullám a Hawk’s Power alcímet kapta, amiről még akár azt is gondolhatnánk, hogy kapcsolódik a G.I.Joe-hoz, de a robotos dobozgrafika miatt én ezt kétlem. Ebben a hullámban jelent meg újra Airborne (Condor), Crazylegs (Alado), Destro (Fuera De La Ley) és Blowtorch (Antorcha) is.

Az argentín C.O.P.S. figurák jóval elterjedtebbek és ismertebbek, mint a Trinchera kiadások. Valószínűleg nagyobb számban is adták ki őket, illetve több darab élte túl bontatlanul az elmúlt évtizedeket. Ugyanakkor az áruk azért általában nem olcsó, jellemzően több száz dollárt is elkérnek 1-1 jó állapotú, bontatlan példányért.

A C.O.P.S. figurák viszont még nem jelentették a G.I.Joe végét Argentínában. Miután a brazil Estrela abbahagyta az eredeti G.I.Joe figurák exportálását az országba, egy másik nevesebb argentín játékgyártó a Josca kapta meg a Hasbro-tól, a G.I.Joe alapú Street Fighter cuccok kiadásának jogait. A Josca, így hamarosan be is indította, mind a Street Fighter figurák, mind pedig a járművek kiadását, bár itt inkább csak saját csomagolásról, nem pedig saját gyártásról beszélünk. Ennek a sorozatnak ugyanakkor több elgondolkodtató érdekessége is van. Egyrészt a Josca kiadott több olyan G.I.Joe járgányt is Street Fighter köntösben, amelyeket máshol nem adtak ki ilyen formában. Ilyen volt például a Night Landing, a Triple T, az APC és a Hydrofoil is, amelyekhez ráadásul nem is SF2, hanem a Plastirama-féle „rendes” G.I.Joe grafikákat használtak fel. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Plastirama-tól valahogy ezek a minták és grafikák a Josca-hoz kerülhettek, de az is lehet, hogy ezek is még mindig overstock-ok voltak. Másrészt érdekes, hogy csak G.I.Joe járgányokat újráztak, de figurákat ők nem, így a például a full Cobra matricákkal ellátott Night Landing-hez (ami alapból nem is tartalmazott figurát), egy random zacskós Street Fighter figura járt.

Az biztos, hogy a Josca kiadások hivatalosak…nem bootleg-ek és azoknál sokkal jobb minőségűek is voltak, köszönhetően annak, hogy a figurákat és a felszereléseket készen kapták Kínából. Ez utóbbiakat néha zacskóban, néha öntőkerettel együtt kapták, így sokszor eléggé véletlenszerű módon csomagolták őket a figurák mellé. A Josca így csak hátlapokat és dobozokat gyártott a cuccokhoz és a csomagolást végezte, ami viszont jóval rosszabb minőségű volt az amerikai Street Fighter figurákhoz képest. A bliszter vékony volt és gyűrődött, illetve a kartonok is vékonyabbak voltak, sokkal gyengébb minőségű nyomattal. Ennek ellenére a rajongók szerették és a mai napig szeretik ezeket a kiadásokat, így manapság olyan 2-300 dollár körül lehet venni egy ilyen bontatlan figurát.

A történet persze itt még mindig nem állt meg. Ugyanis a későbbiekben még mindig előkerültek a Plastirama féle Joe cuccok, sőt, immáron kiegészültek a Josca féle Street Fighter figurák overstockjával is. A Miluplast féle Brigada Rescate kiadások már a 90-es évek második felében születtek, de egészen biztosan engedély nélkül. A Miluplast cuccokon szintén szerepelt az Industria Argentina felirat, ugyanolyan betűtípussal, mint a korábbi bootleg-eknél, úgyhogy elképzelhető, hogy ezeket ugyanaz a csapat csinálta, mint a korábbi matricákat, a gumi Roadblock-ot vagy a C.O.P.S. figurákat. Miluplast gyártói megnevezéssel korábban már számtalan gagyi játékot és bootleg cuccot adtak ki Argentínában, közte például My Little Pony koppintásokat is, úgyhogy ez a cég nem éppen a tisztességes üzleteléseiről volt híres. A Brigada Rescate csomagolása ugyanakkor talán már egy fokkal igényesebb volt a korábbi produktumokhoz képest, így a kettes pakk formában kiadott G.I.Joe- Street Fighter csomagok a mai napig ismertek és keresettek.

A csomagok meglehetősen változatosra sikerültek. A Josca-féle Street Fighter-ek közül Bison-t, Sagat-ot és Ken-t használták fel hozzájuk nagy számban, míg a Plastirama-féle Joe-k közül Crazylegs-et, Sgt. Slaughter-t, Destro-t, Airborne-t, Quick Kick-et, Storm Shadow-t és Ninja-Ku-t. Tehát voltaképpen ugyanazokat a G.I.Joe figurákat, amelyeket már elsütöttek a C.O.P.S. kiadásoknál is. A leosztás gyakorlatilag teljesen random volt, léteznek pakkok két Street Fighter figurával és 1 Street Fighter, 1 Joe figura leosztással is. A hátlapon egyébként át is nevezték a 3 Street Fighter karaktert, így Ken-ből Rudo Fierro (Durva Vas), Sagat-ból Macizo Joe (Szilárd Joe), Bison-ból pedig Capitán Bermellón (Cinóber kapitány) lett. A figurák minősége megegyezett a Plastirama és a Josca-féle kiadásokkal, illetve a kiegészítők is megegyeztek a korábbi Street Fighter figurák mellé adott cuccokkal. Ráadásul itt már nem öntőkerettel vagy zacskóval együtt csomagolták be a felszereléseket. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezekhez szintén legyártott, de korábban be nem csomagolt figurákat használtak.

A Brigada Rescate pakkok sokkal gyakoribbak, olcsóbbak és könnyebben beszerezhetőek, mint a többi, fentebb taglalt kiadás. Nagyjából 50-70 dollár körüli áron már hozzá lehet jutni egy ilyenhez, ha valaki szereti az ilyen nem hivatalos kiadásokat.

A Milusplast-féle Brigada Rescate cuccokból ugyanakkor létezik egy sokkal ritkább, ámbár gagyibb külsővel bíró single card-os kiadás is. Ezekből nem csinálhattak túl sokat, mert képet is alig lehet találni róluk és a csomagolás jellegéből én arra következtetek, hogy később is keletkeztek, talán már a 2000-es években. Csak Ken-t találtam meg, de a hátlapkép alapján ugyanúgy kiadhatták ilyenben Sagat-ot és Bison-t is, ugyanazokkal a cuccokkal, mint korábban.

A felsorolásnak azonban még itt sincs vége. Szintén a 90-es évek végén keletkezett egy másik argentín csoda is, amelyhez valószínűleg szintén ugyanannak a brigádnak van köze, amelyik a C.O.P.S. kiadásokat elkövette. Itt megint csak egy teljesen más brandnév alá húzták be a Plastirama-féle G.I.Joe figurákat, csak éppen a C.O.P.S. helyett, most a Jonny Quest volt a nyerő. A Real Adventures of Jonny Quest című rajzfilmsorozatot 1996-ban mutatták be Amerikában. A rajzfilmhez kapcsolódóan a Galoob adott ki egy figuravonalat, amelyben zömében 2-es pakk-okban lehetetett Jonny Quest figurákat szerezni, általában 1 jó 1 gonosz figura leosztásban. Argentínában viszonylag hamar 1997 körül már adták a sorozatot a TV-ben, úgyhogy a hozzá kapcsolódó figurák is hamar megjelentek. Bár azt nem találtam meg, hogy az eredeti figurák eljutottak-e Argentínába, de az biztos, hogy hamisítványuk az volt belőle…

Az argentín bootleg-et Jhony Ques néven adták ki és megpróbálták teljesen lemásolni a Galoob-féle figurák csomagolását. Olyannyira, hogy még a Made in China feliratot is meghagyták, noha egyértelmű, hogy ezek Argentínában készültek. A csomagolás egyébiránt borzalmas minőségű volt, vékony, gyűrődő kartonok és tűzött, gyűrődő bliszterek jellemzik. A valódi Jonny Quest figurák közül csak egyetlen darabot másoltak le, az X-treme Action Jonny Quest-et, de ezt is úgymond „G.I.Joe alapokon”, tehát nem tartották meg a Galoob féle figura szerkezetet, hanem G.I.Joe-szerű alkatrészekből rakták össze a figurát. A másik figura persze a már jól megszokott Plastirama féle Joe-k közül került ki. Szokás szerint Quick Kick-et, Crazylegs-et, Storm Shadow-t, Airborne-t, Ninja-Ku-t és Destro-t használták fel erre a célra.

Az argentín Jhony Ques csomagok jóval ritkábbak, mint mondjuk a Brigada Rescate pakkok. Körülbelül 300 dollárt szoktak értük elkérni, állapotuktól függően.

Amint azt olvashattátok az argentín G.I.Joe kiadások soraira nem éppen a rend és a szervezettség volt jellemző. A Plastirama földbe állása után sok figura (és/vagy nyomóminta) került idegen kezekbe, amelyeket aztán éveken keresztül különféle vicces csomagokban igyekeztek elsózni. Ezek között voltak illegális és legalális kiadások is, de az a közös bennük, hogy így is színesítik a G.I.Joe brand nemzetközi történetét.

TB