A múlt héten nagy sikert aratott a köreitekben a Veszélyes játékokról szóló válogatásom (18700 megnyitással a blog történetének negyedik legsikeresebb cikkje lett), úgyhogy úgy gondoltam, csinálok egy hasonlót a más szempontból problémás játékokból is. Amikor az előző cikkhez gyűjtöttem az anyagokat, találtam egy rakás olyan esetet, amikor egy játék ugyan nem volt veszélyes, de mégis, valamilyen felháborodást, tiltakozást váltott ki egyes csoportokban (szülőkben, vallásos csoportokban stb.) és ennek a hatásai sokszor befolyásolták az adott játék vagy más vonalak sorsát is. Ilyenen esetekben tényleg bővelkedik a játéktörténelem, úgyhogy akár három tízes listát is gond nélkül meg tudtam volna tölteni a sztorikkal. Némelyik esetben a felháborodás teljesen jogos volt, máskor viszont inkább az emberi hülyeség példájaként szolgál a dolog, de ezek megítélését én inkább rátok bízom. Egy saját kritériumom volt csak a listát illetően, mégpedig az, hogy csak olyan játékot rakok fel, ami „gyári” volt, tehát nem egy mókás kedvű alkotó vagy művész saját kreálmánya és a boltokban is kapható volt (valameddig). Jöjjön akkor tíz példa a játéktörténelemből, amikor a játék nem csak örömet és szórakozást, hanem felháborodást vagy tiltakozást váltott ki egyesekből.

Alien – 1979, Kenner

Szögezzük le, a maga idejében az Alien 1 azaz magyar nevén a Nyolcadik utas a halál, gyakorlatilag horror filmnek számított és mint ilyen egyáltalán nem ajánlották gyerekeknek a  megtekintését. Nos, ennek ellenére nyilván minden gyerek látta és jó néhányuknak évekre meg is alapozta a rémálom készletét. Az akkori viszonyok között, némiképp meglepő is volt, hogy a Kenner, a népszerű Star Wars figurák gyártója, megszerezte a film játékkészítési jogait, akkoriban ugyanis még nem volt általános, hogy a horror filmek szereplőiből akciófigurákat készítenek. A Kenner úgy gondolta, hogy az Alien figurákkal nagyot foghatnak, úgyhogy nem zavartatták magukat és megterveztek egy Star Wars-hoz hasonló 3,75”-es figurákból álló játékvonalat illetve egy nagyméretű 18”-es Alien figurát. A nagy Alien-t és egy Alien témájú társasjátékot hamar piacra is dobtak, de a kisebb akciófigurákat csak egy kicsit később tervezték megjelentetni. Nos, ez végül sosem jött el. A nagyméretű figura boltokba kerülése után felháborodott szülők ezrei tiltakoztak a játék ellen és a Kenner-t elárasztották a panaszkodó levelek. Az ilyen körülményeket nem szeretik a forgalmazók sem, úgyhogy a Kenner-nek nem volt más választása és törölte a még meg sem jelent Alien vonalat. A már megjelent cuccok is nagyon hamar kikoptak az üzletek polcairól. A licensz viszont náluk maradt és 1992-ben, sokkal gyerekbarátabb formában, már megjelenhettek az Aliens játékok, de még ekkor is voltak aggályok azt illetően, hogy miért csinálnak egy alapvetően horror filmből gyerekjátékot.  

E.T. Finger light – 1982, Knickerbocker

Talán ez az egyik leghíresebb darab a listáról, hiszen a különféle játékos fórumokon illetve Facebook csoportokban rendszeresen felbukkan poénforrásként. 1982-ben alapvetően az LJN készíthetett játékokat az E.T. című film mellé, ám a Knickerbocker toys is kiadhatott kiegészítő termékeket. Ezt meg is tették, de az eredmény az egyik legátgondolatlanabb formatervezésű valami volt a játékok történetében. ET ujja a filmben világított és úgy gondolták, hogy jó ötlet lenne ezt a világító ujjat zseblámpa formában is kiadni. Ezzel még önmagában nem is lenne gond, csakhogy ET ujja eléggé félreérthető formájú, úgyhogy a teljesen filmhűre sikerült zseblámpa (ami nyilván átment egy csomó termék manager, marketinges és vezető kezén) inkább hasonlít egy szexuális segédeszközre, mint ET ujjára. Legalábbis 14 év felett mindenképpen ez ugrik be róla az embernek még akkor is  ha a cucc csak világít…nem rezeg. Természetesen a termék közfelháborodást keltett, kifejezetten népszerűtlen volt és vissza is hívták a boltokból. A Knickerbocker toys nemsokára csődbe is ment, de elvileg nem ezzel az esettel összefüggésben, bár biztosan ez sem tett jót a cég renoméjának.

Manglors – 1984, Ideal Toys

Ha egy játékot egy bizonyos funkció ígéretével adják el, majd kiderül, hogy ezt a dolgot a termék egyáltalán nem tudja teljesíteni, az az egyik legszemetebb dolog a játékiparban. Pontosan ez történt az Ideal Toys Manglors figuráival is 1984-ben. A patinás gyártó (ami már ekkor a CBS tulajdonában állt) két hullámban összesen hat, nagyjából festetlen, mozgatási pontokkal nem rendelkező dínós-barbáros fantasy figurát adott ki, amelyek ugyanakkor nagyon rugalmas és nyúlékony gumiszerű anyagból voltak. A reklám és a dobozokon szereplő leírás alapján ezeket a figurákat nyugodtan lehetett nyúzni….hajtogatni, nyújtani, de nem álltak meg ennyinél. Egyenesen azt állította a gyártó, hogy le lehet szakítani a figurák végtagjait, amelyeket aztán gond nélkül ugyanúgy vissza lehet tenni. A dobozokon arra is javaslatot tettek, hogy a gyerekek nyugodtan kombinálják az egyes figurák végtagjait, egyedi konstrukciókat létrehozva ezáltal. A nem kicsi probléma viszont az volt, hogy ez a feature egyáltalán nem működött. Gyakorlatilag lehetetlen volt a reklámban látható módon visszahelyezni a leszakított végtagokat a figurákra, ami óriási felháborodást eredményezett a gyerekek és a vásárló szülők köreiben. Az Amerikai Vásárlók Szövetsége is vizsgálódott az ügyben és ők is arra a megállapításra jutottak, hogy a reklámok megtévesztőek voltak. A cég kapott is valami büntetést, de maga a termék is hamar népszerűtlen lett, úgyhogy nem is sokáig volt elérhető. Ennek ellenére néhány helyen Európában is kiadták. Nem sokkal később egyébként maga a gyártó is becsukta a boltot. A visszarakhatatlan végtagok és a kevés eladott játék miatt ma igencsak nehéz ép példányokat találni a Manglors cuccokból.

Breath Blasters – 1986, Axlon

A Breath Blasters egy kifejezetten furcsa koncepciójú játék volt, bár az nyilvánvaló, hogy az elsődleges célja a polgárpukkasztás lehetett. A különféle figurákat megnyomva ugyanis elképesztően büdös szagokat eresztettek ki magukból, ami ugye már önmagában se egy kellemes ötlet. Elvileg mindegyik karakter másféle bűzt adott ki, de igazából maguk a figurák sem túl ízlésesek. A 4”-es figurák játékra kevésbé alkalmasak, úgyhogy az egyetlen emlékezetes dolog velük kapcsolatosan az a szaguk volt. Borítékolható is volt, hogy a szülők tiltakozni fognak ellene és így is lett. A gyártó egy csomó felháborodott szülői levelet kapott és a mérvadó napilapok is foglalkoztak a kérdéssel, ami végülis ingyen reklámnak is jó lehetett. A gyártó lerázta magáról a dolgot annyival, hogy ez a gyerekek lázadásának egyik veszélymentes eszköze lehet. Ennek ellenére a Breath Blasters-t kitiltották egy csomó iskolából és számos játékbolt is megtagadta a forgalmazásukat. Később az is kiderült, hogy mérgező anyagokat is tartalmaz, ezért beszüntették a játékok gyártását. A koncepció viszont nem tűnt el teljesen, a 2000-es években egy másik gyártó Stink Blasters néven adott ki, némiképp kellemesebb kinézetű, de hasonló funkcióval bíró figurákat.

Talking Freddy – 1989, Matchbox

A félelmetes horror karakterekből készült játékok bizony még a 80-as években is bőven ki tudták csapni a biztosítékot a szülőknél. Pontosan ez történt a nagyméretű, beszélő Freddy figura esetében is, amit a Matchbox dobott a piacra, 1989-ben. A Rémálom az Elm utcában gyerek és tinigyilkos szereplőjéből valóban nem volt túl szerencsés gyerekeknek szóló figurát a piacra dobni, ami még ráadásul felhúzás hatására félelmetes sorokat is fel tudott mondani a filmből. A cucc azonnal balhét is generált, szülői és vallásos csoportok (például az Amerikai Családok Szövetsége) is erősen tiltakoztak a játék miatt, amit a közfelháborodás hatására (újságcikkek, tv műsorok) a Matchbox hamar vissza is hívott az üzletekből. Összesen csak 40000 darabot lehetett megvenni, a maradék legyártott 160000-et ki sem szállították belőle a boltokba. Ennek más területekre is kihatása volt, hiszen emiatt nem jelenhetett meg a Maxx FX figura sorozat, amiben egy „színész” figurát lehetett volna felöltöztetni horror film karaktereknek, többek között Freddy-nek is. Azt szintén a Matchbox gyártotta volna, de az aláírt szerződések ellenére a Freddy balhé után leállították a fejlesztését.

Monster Face – 1992, Hasbro

A Monster Face „társasjáték” mindenképpen versenybe szállhatna a leggusztustalanabb játék címért azon darabok közül, amelyeket ténylegesen széles körben forgalmaztak. Ez gyakorlatilag a klasszikus és ismert Mr.Potato Head játék, horror változata volt, amelyben egy szörny arcot lehetett felépíteni a mellé adott mintegy 30 kiegészítő (szemek, szájak stb.) segítségével. Eleve elég ízléstelenül néz ki, de ezen kívül még az ekkoriban népszerű ooze trutyit is ki lehet folyatni a különböző nyílásain, úgyhogy tényleg egy kissé gyomorforgató játék, amit leginkább a szülőket/ tanárokat megbotránkoztatni akaró, nagyobb gyerekeknek szántak. Széles körben reklámozták is, ám a szülők és a boltok egy része felháborodott a játék gusztustalanságán és a Hasbro is kapott emiatt egy csomó panaszos levelet. Több bolt is megtagadta a forgalmazását, de a cucc ettől függetlenül is elég rosszul fogyott. Ennek ellenére nem vonták vissza a boltokból és egészen 1995-ig hozzá lehetett jutni.

Bionicle – 1999, Lego

Természetesen a világ jelenlegi legnagyobb játékgyártóját sem kerülték el a balhék a hosszas története során. A legkeményebb eset egyértelműen a Lego Auswitz-os készlettel kapcsolatban volt, de azt nem tehettem fel a listára, hiszen az NEM egy gyári Lego készlet volt, hanem egy ízléstelen saját kreáció. Attól még a Lego is elhatárolódott. A Bionicle vonal kapcsán viszont ténylegesen volt némi (talán jogos) felháborodás, hiszen az építhető figurák témájához a Lego bármilyen engedély vagy megkérdezés nélkül használta fel a Maori kultúrkör egyes elemeit. Mivel az isteneikről és a vallásuk elemeiről van szó, ezért a Maorik érthetően tiltakozni kezdtek és bojkottfelhívást tettek közzé a Lego ellenében. Volt ebből némi balhé, még az itthoni újságok is foglalkoztak az üggyel, de a Lego mindent elkövetett, hogy elsimítsa a problémát. Ez végül sikerült is (bár azt nem tudni hogyan, gondolom pénzzel), így a Bionicle lett az egyik legsikeresebb Lego téma, ami hozzásegítette a Lego-t a talpraálláshoz a 2000-es évek elején.

Black Canary Barbie – 2008, Mattel

A Barbie babák hosszú története során annyi tabudöntögető Barbie-val volt már probléma (terhes Barbie, mexikói Barbie, Oreo Barbie), hogy arról simán lehetne egy külön listát állítani. Én a sok felháborodást generáló baba közül végül a Black Canary Barbie-t választottam, a képregényes vonatkozása miatt. Black Canary egy DC képregény karakter, aki heccharisnyában és magassarkú csizmában üldözi a bűnt, többek között Gotham utcáin. A Mattel valamiért úgy döntött, hogy megcsinálják Barbie baba formátumban is, noha a kislányoknál nem valószínű, hogy egy ismert vagy kedvelt karakter lett volna. A célközönség ennek megfelelően valószínűleg inkább a felnőtt gyűjtők köre lehetett. A baba maga nagyon képregényhű, bőrcuccot, neccharisnyát és magassarkú bőrcsizmát kapott, amivel pont úgy néz ki szegény, mint egy hivatásos domina. Hamar rá is ragadt a szado-mazo Barbie gúnynév és rengeteg felháborodott szülő illetve vallási csoportok is tiltakoztak a forgalmazása ellen. TV műsorok és újságcikkek százai is foglalkoztak a kérdéssel. Ebben az időben egyébként több „túlszexualizált” Barbie ellen is tiltakoztak a népek, például nem sokkal később a deréktetkós Barbie is hasonló balhét váltott ki. Végül a Black Canary Barbie nem volt egy sikeres termék, de ezt nem igazán a bojkottfelhívásnak, hanem inkább a 40 dolláros kezdőárának köszönhette.

Django Unchained – 2013, NECA

2012-ben jelent meg a Django elszabadul című Quentin Tarantino film és noha a filmben az afroamerikai szereplők egészen pozitív fényben vannak bemutatva, mégis voltak olyan hangok, amelyek nem tetszésüket fejezték ki a rabszolgaság témájának ilyesfajta tálalása miatt. Ez a balhé átragadt a Django-ból készült 8” –es Neca figurákra is, így a különféle afroamerikai jogokért küzdő szervezetek hatására a figurákat visszavonták a boltokból. A dolog nem állt itt meg, hiszen az eddig eladott / kiadott darabokra a balhé hatására óriási kereslet lett, aminek következtében az amúgy 40 dolláros figurákat, elkezdték egyesek 200-ért árulni az Ebay-en. A különféle jogvédő szervezetek végül annyira nyomást gyakoroltak az Ebay-re is, hogy egyedülálló módon ott is letiltották a kereskedést a Django figurákkal. Ma már természetesen gond nélkül meg lehet venni ezeket 100 dollár körüli áron… ( Alkotói megjegyzés: Én itt nem akarok balhét… szépen kérlek titeket okosan kommenteljünk…ez a cikk a játékokról szól meg az emberi hülyeségről, nem az aktuális eseményekről. Köszi)

Breaking Bad – 2014, Mezco

A Breaking Bad kétségtelenül a 2010-es évek egyik legnépszerűbb TV sorozata volt. A drogkészítő kémiatanár történetét több millióan követték, úgyhogy egyáltalán nem volt meglepő, hogy a filmes és egyéb popkult figurákra szakosodott Mezco kiadott egy szériát a szereplőkből. A tűrhetően kidolgozott figurákat a Toys R Us forgalmazta, noha az első látásra nyilvánvaló volt, hogy a Breaking Bad vonalnak a felnőtt gyűjtők és nem a gyerekek a célközönsége. Ennek ellenére balhé lett a dologból, a szokásos szülői és vallásos közösségek felháborodtak és a gyártó illetve a forgalmazó ellen hergelték a közvéleményt. Ez egy erőszakos sorozat volt, úgyhogy az erőszak illetve a drogozás népszerűsítésével vádolták a játékbolt hálózatot, ami egyébként teljesen nevetséges. A tiltakozók online petíciókat is indítottak a forgalmazás megakadályozása végett, úgyhogy a TRU úgy döntött enged a nyomásnak és levették a polcokról a Breaking Bad figurákat.

+1 bónusz:  Yarna D’Al’ Gargan – 1985, Kenner

Ezt a darabot mindenképpen meg akartam említeni, noha ez nem volt balhés játék, mert a licensztulajdonos előre megelőzte a lehetséges problémákat. A Kenner a vintage Star Wars éra végén a Power of the Force sorozatban adta ki azokat a Jedi Visszatér karaktereket, amelyek nem fértek be időben a Return of the Jedi sorozatba. Megtervezték Yarna D’Gargan figuráját is, aki a Jabba palotájában látható testes táncosnő volt. Gyakorlatilag majdnem minden készen is állt a figura gyártásához, amikoris a licensztulajdonos Lucasfilms letiltatta a figurát, így a Kenner nem küldhette azt a boltokba. Az indoklás szerint a szülők felháborodtak volna a karakteren, aki gyakorlatilag egy rabszolga és vélhetően prostituált is, úgyhogy nem szabadott belőle akciófigurát készíteni. A Lucasfilms nem kockáztatta meg akkoriban az ilyesmit, noha a fejvadászokkal, gyilkosokkal és Hutt gengszterfőnök figurákkal semmi bajuk sem volt. A karakternek ekkor még nem volt megírva a háttértörténete, de azóta persze úgy írták meg, hogy Yarna pusztán egy egzotikus táncosnő volt, bár az a történet ma már nem kánon. Ennek ellenére egészen 2008-ig nem készült belőle figura, pedig a többi Jabba táncosnőt és Oolát, -aki vélhetően szintén nem csak a tánctudása miatt kellett Jabbának – kiadták a 90-es években.

A lista egyébként szinte végtelen, hiszen a játéktörténelem nagyon sok olyan próbálkozással rendelkezik, ami kivívta valamelyik közösség vagy a vásárlók haragját. Egy csomó dolog nem fért fel a mai listára, úgyhogy elképzelhető, hogy ennek a válogatásnak lesz majd egy második része is, amennyiben úgy ítélem meg, hogy igény van rá. Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad.

TB