A Commtech 4.0 "Battle Station" olvasó

A Modern Star Wars figurák története rovat első epizódjában már foglalkoztam egyszer átfogóan a Commtech chipek kérdéskörével és akkor a cikk végén említettem is, hogy a modernizált, soha ki nem adott újabb Commtech olvasóval, majd később, egy másik cikkben fogok foglalkozni. Nos, az idő most jött el és bár ez nem kapcsolódik szorosan a figurákhoz, azért ez mindenképpen egy olyan mellékvonalas termék volt, aminek a történetével érdemes foglalkozni, mert ez is hozzá tartozik a Star Wars játékok történetéhez. Úgyhogy a mai cikk témája az úgynevezett Commtech 4.0 rendszer lesz.

Először is mielőtt belelendülnénk…aki még esetleg nem olvasta az első Commtech chipekről szóló cikkemet, az szerintem mindenképpen pótolja, hiszen erősen kapcsolódik a mai íráshoz. A Commtech chip egyébként egy érdekes, 1999-ben új, figura kiegészítő volt, ami a megfelelő olvasó segítségével hangot tudott lejátszani, az adott karaktertől. A rendszer az Episode I figuráknál debütált (bár eredetileg a Power of the Force vonalhoz találták ki), de hosszú távon terveztek vele a Power of the Force illetve a Power of the Jedi sorozatokban is. Előbbinél korlátozott számban fel is használták. Az első generációs chip-ekkel és a melléjük kiadott olvasóval ugyanakkor több probléma is felmerült, így viszonylag hamar megkezdték a rendszer továbbfejlesztését a felhasználói élmény illetve a minőség növelése érdekében. Az első generációs Commtech chip-ek meglehetősen robotikus, gyenge minőségű, néha recsegős hangmintát tartalmaztak az adott karaktertől, amit sokszor nem is a filmekből vágtak ki, hanem egy teljesen más ember mondta fel őket. A harci zajok mintái viszont jók voltak és a chip-et gyakorlatilag figure stand-ként is lehetett használni, így nem volt teljesen haszontalan a termék. A chip-ekhez külön kiadott olvasó nem volt annyira rossz konstrukció, viszonylag jól is fogyott, de a megjelenése idején már egy picit elavult volt és magától értetődő módon, egy továbbfejlesztett chip bevezetése esetén egy új olvasót is ki kell mellé fejleszteni.

A régi olvasó ugyanakkor nem volt minden szempontból sikeres. A hangminősége gyenge volt, ezen kívül a kialakítása sem volt teljesen optimális arra a feladatra, amire megálmodták. Ahogyan a kép is mutatja ezt úgy találták ki, hogy a standként használható chip-re felállítja a gyermek a figuráját, majd ráteszi a Commtech olvasó megfelelő részére az egészet, ami után megnyomja a gombot és a karakter hangja megszólal. Az egész gép nem volt túl impozáns és a hosszúkás rész se volt teljesen optimális a standhez, így a gép alakját is át akarták tervezni. Arról ne is beszéljünk, hogy ez az egész egyben nem volt igazán mutatós, ezért a Hasbro már szinte a megjelenés pillanatában elkezdett dolgozni egy szebb, mutatósabb és jobb minőségű chip leolvasó berendezésen. Azt fontos kihangsúlyozni, hogy nem volt cél, az első generációs olvasó és a hozzá tartozó chip-ek teljes lecserélése, hiszen abból annyit gyártottak, hogy még hosszú ideig terveztek az árusításukkal. Ezt az újabb darabot inkább egy „deluxe” változatnak szánták, ami több pénzért egy kicsivel többet tud, ráadásul visszafelé kompatibilis is.

Az ötletelés első körében jóval nagyobb méretben gondolkodtak és egy egész kis színpadot álmodtak meg a figurákhoz, ami a naboo-i királyi palota dizájn elemeiből táplálkozott. Az ötlettel egészen a prototípus, sőt a csomagolásterv szintig is eljutottak és sokáig úgy tűnt ez lesz a következő a Commtech olvasók sorában. Ám a helyzet megváltozott, az Episode I vonal nem teljesített úgy, ahogyan a gyártó megálmodta, ezért azt hamarosan le is állították. A Commtech chip-ek következő generációját ugyanakkor a Power of the Jedi sorozatban is fel szerették volna használni, ezért most már egy olyan olvasóra volt szükség, ami egy picit általánosabb és kevésbé kötődik az Episode I-hez a küllemével.

Még az első tervek között felmerült egy szétnyitható olvasó ötlete is, aminek a belső része szolgált volna színpadként, a felső része pedig egy LCD kijelzőt kapott volna, egy kicsit laptop szerűen. A chip felhelyezése után a hang lejátszása mellett, a képernyőn adatok és képek jelentek volna meg az adott karakterről, ám mivel ez a technológia 2000 környékén nagyon drága volt, ezért ezt a tervet hamar elvetették.

Végül a kisebb, kompaktabb méret mellett döntöttek, aminek az alakja leginkább egy kisméretű konzolt vagy kvarcjátékot juttathat az eszünkbe. A forma egészen kompakt volt, ugyanakkor ez sem volt sokkal optimálisabb a figurák szempontjából. Az ember azt hinné ugyanis, hogy a Commtech chip-et a középső színpad szerű részre kellett volna állítani ám ez nem így van, az RFID olvasó végülis a gép jobb oldalán kapott helyet. Ez az olvasó mind a Commtech 1, mind pedig a fejlesztési fázisban lévő Commtech 2-es chip-et olvasta volna, úgyhogy megvalósította a visszafelé kompatibilitás igényét. Igazából az olvasó másik része az érdekesebb, ugyanis ide egy másik, -nem Commtech- olvasót terveztek beletenni.  

A Commtech 1 és Commtech 2 chipek olvasása mellett az új olvasó egy cserélhető hang cartridge hangjait is le tudta volna játszani, amelyeket egyrészt az olvasó mellé, másrészt külön Battlepack-okban és Accessory Pack-okban terveztek megjelentetni. A Naboo Royal Starship hiperhajtómű alkatrészére hasonlító, áttetsző műanyagból elkészített cserélhető cartridge egy úgynevezett Windbond chip-et tartalmazott, ami már 21-28 másodpercnyi hangminta lejátszását tette lehetővé. Ennek megfelelően ezeken a kártyákon több hangminta is jelen volt, ráadásul elméletileg jobb minőségben, mint a Commtech 1 vagy 2 esetében. A cartridge-en ugyanakkor nem a Commtech hangokat felüllicitáló, hanem inkább kiegészítő hangok voltak jelen, ami a gyakorlatban különféle filmes hangeffekteket jelentett. Az egyes cartridgek téma szerint voltak tematizálva, tehát volt Tattooine, Pod Race vagy Naboo Swamp témájú kártya is. Az egyes darabok 8-8 hangmintát tartalmaztak. A két külön olvasóról érkező hang párhuzamosan is lejátszható lett volna, tehát ha a Commtech chip-es figurát az olvasóra helyezték és bent volt a másik kártya is, a gombok nyomogatására mentek az effektek a kártyáról, a karakter beszéde meg a chip-ről. Ez jelentette volna az ún. Cinema Sound élményt, ami a mai fejünkkel nevetségesnek tűnik, de akkoriban azért nem nagyon voltak még ilyenek a játékokban, legalábbis olyan dolgok, ami nem eleve a gépbe beépített hangokat játszott volna le.  

A termék gyakorlatilag eljutott a végső, gyártásra kész fázisig. Voltak cartridge prototípusok, megtervezték az accessory és battle pack-okat, amiben fellelhetőek lettek volna, ezen kívül véglegesek voltak a kártyákra felkerülő hangminták is. Tényleg már csak meg kellett volna nyomni a gyártó gombot, ám az olvasó végül sosem kerülhetett ki a polcokra. Az ok nagyon egyszerű… egyrészt az Episode I vonal nem hozta azokat (az egyébként irreálisan túlzó) számokat, amiket a Hasbro elvárt volna. A boltokban hegyekben álltak az eladatlan Episode I figurák és a Commtech reader-ek, ezért az egész vonalat végül törölték. Nem sokkal később a Commtech 2-es chip fejlesztését is leállították, mert létezett egy olcsóbb és biztosabb megoldás a hangok lejátszására, ami ráadásul messze jobb minőséget produkált, mint a recsegős chip-ek. A cartridge és a Commtech 2 chip-ek egyébként sem váltották be a gyártó reményeit, mert ugyan valamivel jobbak voltak, mint a Commtech 1, de hangminőség dolgában, még mindig elég gyengén teljesítettek. A 90-es évek legvégére viszont a CD lemezek gyártása már elég olcsó volt, ráadásul mind minőségben, mind pedig adatmennyiségben messze felülmúlták a Commtech chip-eket és a cartridge-eket. A Hasbro így teljesen logikusan elengedte az egész chip-es, olvasós rendszert és inkább a multimédiás CD lemezek felé irányította át a fejlesztés hangsúlyát. Ez utóbbiakról már szintén írtam….a Power of the Jedi sorozatban tervezték ezeket felhasználni, ám végül ezeket sem csomagolták a figurák mellé. Az a projekt a viszonteladók érdektelensége miatt futott zátonyra.

Mivel ezek a projektek majdnem a fejlesztés legvégső stádiumáig eljutottak, ezért mind a Commtech 2 chip-ekből, az ilyen Chip-ekkel csomagolt figuramintákból és a Commtech 4.0 olvasóból is relatíve sok, különféle fázisban készült prototípus létezik, bár azt nem lehet mondani, hogy a gyűjtők ölnék egymást ezek megszerzéséért, talán a bontatlan chip-es figurákat kivéve.  

A Star Wars figurák mellé adott figyelemfelkeltő cuccok története egy idős a Star Wars-al….ezen belül is szintén nagy múltra tekint vissza a hangok / hanghatások használata a Star Wars játékoknál (már a vintage járgányok is tudtak hangokat kiadni). Ezen sorba illeszkedik a Commtech technológia használata is, ami viszont visszatekintve egy teljes zsákutcának bizonyult. Zsákutca volt a Commtech 4.0 olvasó is, ami a csinosabb dizájn ellenére nem tudta teljesíteni a fejlesztők egyik alapvető célkitűzését… a jobb hangminőséget.  Bár „deluxe” terméknek tervezték, igazából csak bonyolult és túlhaladott volt, ami leginkább a magas gyártási költségekben mutatkozott volna meg. Nem is csoda hát, hogy nem kerülhetett a boltokba és talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, ez nem is feltétlen baj….hiszen nem adtak volna el emiatt több figurát és a termék sem váltotta volna meg a világot az újszerűségével. Ugyanakkor maga a történet azért így is egy érdekes fejezete a Star Wars játékok képzeletbeli enciklopédiájának.

TB