A múltkor nagyon szerettétek a furcsa, bizarr figurákról szóló válogatásomat és már akkor is megígértem…a felsorolás bizony több részes lesz, hiszen alapanyag az van bőven. Ma a második tízes listával jelentkezem, amelyen megint olyan akciófigurák szerepelnek majd, amelyek a külső megjelenésükkel, béna funkciójukkal vagy épp a témájukkal viszolygást, értetlenséget vagy taszító hatást érnek el.

A kritériumok most is ugyanazok voltak, mint a múltkor. A furcsaság nyilván érzeti kérdés, hiszen ami az egyik embernek furcsa, vagy taszító az a másiknak éppen, hogy vonzó lehet… Így ez a lista teljesen szubjektív és nyilván a -számomra- furcsa és sok esetben kellemetlen figurákat fogom taglalni. A lista ugye több részes (ez a második rész), hiszen ezt a témakört nem is lehet igazán lerendezni egyetlen tízes felsorolással. Igyekszem nem értékítéletet mondani….bár ez nem mindig megy…de itt alapvetően nem is az a lényeg, hogy az adott cucc rossz-e, hanem a megközelítése vagy az érzete, amit kelt…. Ha ez az érzet viszolygás, undor, taszítás vagy értetlenség – számomra- akkor itt a helye az adott cuccnak a listán.  Most is a gyári, licenszelt figurákból válogattam….így a custom égett Owen bácsi figurák meg a custom G.I.Joe Hitler-ek stb. nyilvánvalóan nem játszottak. Igyekeztem az ismert és népszerű játékvonalakra vagy franchise-ok termékeire koncentrálni, hiszen ti is ezeket ismeritek a leginkább. Lássuk akkor a mai felhozatalt.

Skid the kid – Crash Dummies, Tyco, 1993

A Crash Dummies játékvonal önmagában is egy kicsit kérdőjeles széria, hiszen az alapötlet, miszerint az autók töréstesztjeihez használt bábuknak adjunk személyiséget, történetet stb. és csináljunk hozzájuk rajzfilmet, már alapból is egy kicsit fura koncepció. Ugyanakkor kreatív is, hiszen ezekből a meglehetősen sima bábukból, viszonylag sokat ki tudtak hozni. Azt viszont sosem éreztem egy túl jó üzenetnek, hogy az egész széria beleértve a járműveket is, a törésre, a balesetek szimulálásra lettek kihegyezve. A felnőtt bábuk esetében ez még valamennyire viselhető, de Skid személyében, egy csecsemő tesztbábut is megjelentettek. Tehát…egy gyerek bábut, amit beültettél mondjuk valamelyik Crash Dummies járgányba és a falhoz gurítottad, hogy jól szétrepüljön. Ez így számomra nem kicsit bizarr. Ezen kívül Skid-et, egy hozzá adott babakocsiba is be lehet ültetni, amiből gombnyomásra kirepül…. azt hiszem, erre a dologra az ember gondolni se szívesen gondol, nemhogy még el is játssza. Manapság szerintem ez már nem is jelenhetne meg.

Sandworm – Dune, LJN, 1984

Talán ez ma a leginkább zavarba ejtő darab, hiszen a Dűne könyvből/filmekből ismert Sandworm , játékváltozata már akkoriban is kiverte a szülőknél a biztosítékot. Többen is felháborodtak, így újságcikk és dühös szülői levelek is kísérték a játék útját…nyilvánvaló okokból. Az 1984-es David Lynch-féle Dűne filmből egyébként az LJN készíthetett akció figura vonalat, ami ugyanakkor sajnos a filmhez hasonlóan igencsak megbukott. A játékok ennek megfelelően viszonylag hamar kikoptak a boltokból, de a híres Sandworm azóta is a vicces játékokról készült listák egyik örök sztárja. Nos igen…mindannyian látjuk, hogy ez a creature figura mire hasonlít, de azt kell, hogy mondjam, az alkotók itt abszolút nem hibáztak, hiszen ez a lény, mindig is így nézett ki….A filmben, a könyvben, a TV filmben…mindenhol. A kinézete tehát filmhű… a gond inkább ott lehetett, hogy nem volt egy projektfelelős vagy marketinges aki azt mondta volna, gyerekek ezt inkább ne adjuk ki….úgy néz ki, mint egy műbráner. Akár kukacnak, akár másnak látjuk….elég bizarr hatást kelt.

Monstro Viper – G.I.Joe ARAH, Hasbro, 1993

A vintage G.I.Joe gyerekkorom kedvenc játéka volt és a mai napig egy igen fontos fiókot foglal el a szívemben. Az 1982 és 1994 között futó Real American Hero vonal egy meglehetősen koherens széria volt, amelyben főleg csak „katonás” jellegű akciófigurákat adtak ki, bár voltak kissé horror-os, űrhajós, vagy robotos mellékvonalak is. A 90-es évek elején aztán egyre több új ötlettel próbálkoztak, hogy fenntartsák a gyerekek érdeklődését és ennek köszönhetően bizony születtek olyan mellékvágányok is, amelyet ma már szerintem az egykori alkotók is legszívesebben letagadnának. Ilyen volt a Mega Marines sub team is, amelyben a kissé „Aliens Marine” ihletésű Joe-k, a Cobrák genetikai kísérleteiből született szörnyetegekkel küzdöttek meg. A 90-es évek divatjának megfelelően az egész csapat rikító UV színekben tündökölt, de a két szörny figura, a Monstro Viper és a Bio Viper még a szokásosnál is taszítóbbra sikerült. Először is, a két figura hatalmas, jóval nagyobb, mint a sima Joe-k, ezzel pedig alaposan kilógnak a mezőnyből. Szerkezetileg is eltérnek a többi figurától, így első látásra senki se azonosítaná a két figurát G.I.Joe-ként. A hatalmas mérethez kifejezetten csúnya kidolgozottság társult, nehéz eldönteni, hogy egy UV zöld jetit vagy egy mosolygó farkasembert akartak előállítani. A hasa lenyitható és ide lehetett tenni a Play Doh által gyártott gyurmát, amit a figura mellé adtak „biopáncélként”. Az egész úgy rossz, ahogy van, önmagában személve is, de G.I.Joe-ként értékelve még ennél is súlyosabb a helyzet. Talán nem is csoda, hogy a következő évben nem folytatták a dolgot (bár akkor meg a Star Brigade-ben adtak ki űrlény figurákat).

Stone Protectors – Ace Novelty, 1993

Biztosan mindenki emlékszik a 90-es évek egyik divatos játékára, a troll babákra. A csúf arccal és nagy színes hajjal ellátott babák, persze sokkal régebb óta léteztek már akkor, de mifelénk akkoriban lehetett először ilyenekkel találkozni. Ezek a figurák önmagukban se voltak túl ízlésesek, de sokan szerették őket. Nos, 1993-ban az Ace Novelty nevű cég úgy gondolta, hogy a „hagyományos” troll babákból akár akciófigurákat is lehetne fabrikálni és megjelentettek belőlük egy egészen bő figura vonalat. A karakterekhez sztorit találtak ki és persze a kornak megfelelően csináltak hozzá rajzfilmet is. A figurákat viszont elképesztően túltolták. Harsányak, erős neon színekben pompáznak…ezen kívül pedig, leginkább a He-Man-hez vagy a pankrációs figurákhoz hasonlító, kigyúrt testalkatot kaptak, ami az alapvetően taszító troll fejhez szerintem egyáltalán nem illett. A kiegészítők és a járművek is hasonlóan túltoltak voltak, úgyhogy ez az egész vonal úgy gáz, ahogyan van. Leginkább egy lélekből fakadó hányingerre emlékeztet. Így itt most nem is emelnék ki egy konkrét darabot, hanem az egész vonalat úgy, ahogy van idetettem a listára.

Psycho – Toxic Crusaders, Playmates, 1991

Felmerül a kérdés, hogy a Toxic Avenger című, meglehetősen gusztustalan horror vígjátékból, miért kellett Toxic Crusaders néven gyerekeknek szánt rajzfilmet csinálni. De ez csak egy dolog…na de miért kellett ebből még játékfigurákat is csinálni? Jó kérdés. A vonalat a Playmates gyártotta, akik a Tini Nindzsa Teknőcök figurákkal már bizonyítottak és ebben a vonalban aztán minden tudásukat felhasználhatták, amit ott a fura, kissé taszító figurák készítésében (is) szereztek. Az egész vonal szörnyű (bocsi…tudom, hogy van, aki szereti), de ezek közül is kiemelkedik a Psycho nevű karakter, ami egyenesen borzasztó. A hájas, zöld színű figuratestet mindenféle kelések és foltok borítják, amit csak tetéz a redős tokán látható ételmaradékok sora. Biztosan van, akinek tetszik az ilyesmi, de szerintem ezzel a figurával azért erősen átestek a ló túloldalára.

Twistoid – Masters of the Universe, Mattel, 1987

Az előző cikkben említettem, hogy a Masters of the Universe / He-Man vonalakba bizony szinte bármilyen hülye karaktert be lehetett tenni, hiszen valahogy az egész működött és koherens volt a teljesen eltérő figurák ellenére is. Ugyanakkor némely esetben azért olyan koncepciók is teret kaptak, amelyeket nem biztos, hogy tovább kellett volna engedni, részben az értelmezhetetlenségük miatt. Egy kicsit ilyen nekem Twistoid is…. egy tömör, rikító karakter, aminek a lába helyén egy pörgettyű van. A pörgettyű nagyon régi játék, ez ugye olyan, mint a búgócsiga, ami önmagában tök jó, de egy akciófigura végtagjaként használva, hát finoman szólva is furcsa kicsit. Ezt is fel lehetett húzni és akkor a figura pörgött a talpán. Két ilyet adtak ki, Twistoid-ot és Rotar-t, amelyek közül én azért Twistoid-ot választottam, mert ennek a színösszetétele is „csodás”.

Iron Express – Techno Spawn, McFarlane, 1999

A Spawn képregény és a képregény karaktereiből készült figurák is vadak, merészek és egy olyan dimenzióban mozognak, amibe nagyjából bármilyen durva karakter elfér a démonoktól kezdve, a zombikon át a különféle harcosokig. A Todd McFarlane által megalkotott világot, a saját maga által alapított játékgyár öntötte műanyagba, így senki és semmi nem foghatta vissza a figurák szabad kiadását. A rengeteg cucc között azonban voltak kevésbé értelmezhető darabok is, ilyen volt például a Techno Spawn sorozat, amelyben különféle robotikus állatokból jelentettek meg figurákat. A veszélyes, durva kinézetű állatokat még érti az ember… a gorillát, a rinocéroszt vagy a gyíkot… de vajon milyen ötlettől vezérelve alkottak meg egy robot pulykát (vagy ez strucc? Vagy Emu?)? Nem az… nem mondanám azt, hogy ez rosszul néz ki, de önmagában azért elég furcsa egy madár, legalábbis én nem tudok más hasonló figuráról. Kicsit engem gyerekkorom építhető T-Rex csontvázaira emlékeztet.

Sewer Spittin Turtles – Teenage Mutant Ninja Turtles, Playmates, 1992

A múltkori válogatásba már betettem egy Tini Nindzsa figurát és természetesen a mai listáról se maradhatnak ki. Akkor ki is fejtettem, hogy a Tini Nindzsákra mindenféle idióta tematikát ráerőltettek annak érdekében, hogy a gyerekek a sokadik Michelangelo-t és Donetello-t is megvetessék maguknak. A hülye tematikák mellett a különféle, akkoriban menő funkciókat is beléjük erőltették, így természetesen léteztek vizet spriccelő figurák is. Na de ezzel még önmagában nincs is baj…. ugyanakkor itt nem egy vízipuskát vagy valami értelmes vizes kunsztot találtak ki, hanem a spriccelő funkciót a figurák szájába helyezték, így gyakorlatilag…-csulázó- teknőcöket adtak ki. Ez nyilván egy gyerekeknek szánt figurában azért problémás, mert kb. minden szülő arra tanítja a gyerekét, hogy nem szabad köpködni… ezek meg a foguk között küldenek ki egy-egy jó hegyeset…. Ezen kívül a karakterek általános megjelenése se túl ízléses, úgyhogy gyakorlatilag mind a négy ilyen funkcióval ellátott példány taszítóan furcsa.

Oculus Orbus – Madballs Head Poppers, AmToy, 1986

A 80-as, 90-es években számos direktbe gusztustalan, polgárpukkasztó, vagy a szülőket kiakasztó játék jelent meg és nem voltak kivételek ez alól az akciófigurák se. A Madballs sorozat eredetileg egy golyó alakú, lágy anyagból készített játék volt, amely mindig valamilyen ronda fej képét mutatta. A golyó formájú rémisztő fejek engem leginkább a szintén akkoriban sikeres Garbage Pail Kids sorozatra emlékeztetnek, de azok leginkább csak kártya formában léteztek. A Madballs karakterekből 1986-ban aztán akciófigurákat is készítettek, mégpedig úgy, hogy a korábbi golyókat egy-egy hasonlóan gusztusos testre illesztették. A fejeket aztán ki is lehetett lőni, a figuratestbe épített mechanizmus segítségével. Nos, ezek a karakterek elég rondák voltak, de közülük is kiemelkedett Oculus Orbus, aki egy gigantikus szemet hordott a feje helyén… Mindehhez egy ízléses piros, izmos testet társítottak, ami leginkább az emberi test bőr nélküli megjelenésére hasonlít. Szinte azonnal viszolyog az ember, ha ránéz, de itt legalább ez volt az alkotók célja.

Eye Popping Eye Guy – Mighty Morphin Power Rangers, Bandai, 1994

A Power Rangers egy meglehetősen elborult, sokszor gagyi, ám mégis nagyon szerethető sorozat volt a 90-es években, amit természetesen azóta folyamatosan újabb és újabb szériákkal folytattak. Ez ugye egy a 70-es évek óta futó japán sorozat a Super Sentai, „amerikanizált” változata volt (Mighty Morphin Power Rangers néven), de őszintén szólva nálunk kevés ennél „japánabb” sorozat volt akkoriban…hiszen ebben kb. minden tipikus japán dolog előfordult… a több részből összeálló óriásrobottól, a szörnyeken át, az arcra zoom-oláson keresztül az erőltetett színészi játékig minden. Természetesen egy ilyen sikeres sorozathoz játékok is készültek és ezeknek fontos részét képezték a Bandai által gyártott akciófigurák. Na most a sorozatban kb. minden részben feltűnt valami nagyon elborult kinézetű szörny, ami első látásra nagyon veszélyesnek tűnt, de aztán kb 7 perc alatt a hősök el is intézték. Ezen szörnyek között voltak elég gusztustalanok is és némelyik ilyet figuraként is megcsinálták. Nálam a prímet az Eye Popping Eye Guy viszi, ami egy kizárólag ronda szemekből összeálló bestia volt. Az emberek többsége irtózik a sokszemű lényektől, illetve attól is, ha a szemek egy élőlényen nem a megfelelő helyeken látszódnak. Ezen kívül az emberek általában undorodnak a lyukacsos felületektől (pl. méhkas, lótusz magház) ez a szerencsétlen lény pedig pontosan ilyen mintázattal rendelkezik. Egyszerűen furcsa…taszító…rossz ránézni és nem is értem, hogy pont ebből, miért kellett gyerekeknek szánt figurát készíteni.

Köszönöm a figyelmet!

TB