A Star Wars akciófigurákat manapság az egyik legnagyobb és legsikeresebb játékgyártó, a Hasbro gyártja, ezt mindenki tudja. A jogot eredetileg még a Kenner szerezte meg 1976-ban, majd ezt a jogot a Hasbro a Tonka-Kenner-Parker csoport felvásárlásával úgymond, megörökölte. Akciófigurákat azóta is csak a Hasbro készít, noha számos más játékterületen, a gyűjtői figuráknál, a die cast-oknál vagy a kisgyerekek számára készülő figuráknál azért ma már más gyártók termékei is megtalálhatóak a piacon. A Lucasfilm és a Hasbro éppen nemrég, 2022 elején újította meg a szokásos megállapodását, úgyhogy a jól bevált recept az elkövetkezendő években sem fog változni. Ugyanakkor a Star Wars figurák történelmében volt egy pár eset, amikor más cégek is – majdnem – helyzetbe kerültek és ezen próbálkozásoknak maradtak is fenn kézzelfogható nyomai, figura prototípusok vagy concept art-ok formájában. A mai cikkben megpróbáltam összegyűjteni az összes olyan próbálkozást, amikor egy a Kenner-Hasbro tengelyen kívüli cég megpróbálta elcsenni magának a Star Wars akciófigurák licenszét, egyúttal felfogható ez az írásom egyfajta történeti áttekintésnek is, amiben átvesszük a Star Wars akciófigurák licenszének történetét.

Azt, hogy hogyan indult a Star Wars figurák története ma már szinte mindenki tudja. George Lucas miután megállapodott a Fox-al és biztossá vált, hogy az első Star Wars filmet le tudják majd forgatni, különféle merch partnerek után nézett, hiszen úgy gondolta, hogy a kiegészítő termékekből jelentős bevétele lehet. Eleve úgy is állapodott meg a Fox-al, hogy a merch-ek után járó bevételekből csak csekély mértékben kellett a stúdióval osztoznia, úgyhogy erősen érdekelt volt abban, hogy a filmre ráharapjanak a gyártó partnerek is. Az elsőszámú célterülete természetesen a játékipar volt, hiszen egyrészt az akkoriban a menő scifi brand-ekhez már mindig készültek akciófigurák (Star Trek, Planet of the Apes), másrészt a gyerekeknek szánt játékoknak akkoriban is hatalmas piaca volt. Lucas-ék így szépen sorban megkeresték a kor nagy játékgyártóit a filmmel, akik viszont nem igazán lelkesedtek az ötletért, így mind a Hasbro, mind pedig a Mattel elhajtotta a lelkes csapatot. A szóbeszéd szerint az egyik cég olyannyira komolytalannak gondolta az egész Star Wars ötletet, hogy a tárgyalópartnerek összevitatkoztak és Lucas embereit szabályosan kitaszigálták az irodából.

A harmadik célpont így a Mego lett, ami nagyjából ekkoriban volt a csúcson. Lucas-nak is ez a cég volt az elsőszámú favoritja, mert állítólag tetszettek neki a Mego szuperhősös illetve Star Trek figurái. A sikeres játékgyártó viszont rendkívül nagy arccal fogadta a Lucasfilm embereit és szépen levezették, hogy semmi szükségük egy ilyen kétes kimenetelű megállapodásra a sikeres licenszeik mellé, így végülis ebből a tárgyalásból sem született megállapodás. A legenda szerint a rossz döntésben az is közrejátszott, hogy a tárgyalás idején két fontos Mego vezető is éppen házon kívül volt, így a főnök Martin Abrams tanácsadói nélkül, egyedül hozott döntést, ami a cég későbbi története szempontjából végzetesnek bizonyult (a Mego nem kis mértékben a Star Wars figurák sikere miatt 1983-ban csődbe ment). Egyes vélemények szerint, ha az a két vezető éppen ott van a helyszínen, akkor rábeszélték volna a cégvezetőt a megállapodásra, de ezt így utólag már sosem fogjuk megtudni. A Mego fiaskó viszont érdekes fordulatot vett, amikor Lucas-ék úgy döntöttek, hogy megpróbálnak beszélni, az ugyanabban a new york-i házban szintén irodát fenntartó Kenner Products embereivel is. Ez a tárgyalás már sokkal sikeresebb volt és ahogy szokták mondani a többi már történelem. Olvastam még arról is, hogy Lucas úgy állapodott meg a Kenner-el, hogy közben szóban már megígérte másnak, egy kisebb gyártónak, hogy a Mego tárgyalás sikertelensége esetén majd őket választja, de erről sajnos nem találtam bővebb információt.

A Kenner az ölébe hulló lehetőséggel élve, az elkövetkező években sikert sikerre halmozott a Star Wars figurákkal és 100 milliós nagyságrendekben adták el a játékaikat a világ minden táján. Az óriási bevétel mellett ez azt is jelentette, hogy a Kenner a korábbi másodvonalas státuszából egy pillanat alatt a legnagyobb amerikai játékgyártók egyikévé vált, amit aztán egy pár évig meg is tudott őrizni. A sikerből természetesen a Lucasfilm is részesedett, így Geroge Lucas a merch területből is hatalmas vagyonra tett szert. Ugyanakkor itt egy dologról meg kell emlékeznünk, mert ez nagyon fontos lesz a későbbi sztorik szempontjából. A Lucasfilm ugyanis egy borzalmasan előnytelen szerződést kötött a Kenner-el, amin egyébként én nem is csodálkozom a három kútba esett tárgyalás után. Lucas ugyanis „örökjogot” adott a Kenner-nek a Star Wars akciófigurák és más játékok készítésére, cserébe csupán -egy mai szemmel nevetséges összeget – évi 100 000 dollárt kért. A szerződés szerint, amíg a Kenner átutal évente 100 000 dollárt, addig az övék a jog és ezt nem is lehetett elvenni tőlük még akkor se, ha esetleg éveken keresztül nem gyártanak egyetlen darab játékot se. Ezen kívül a Lucasfilm ugyan még kapott részesedést minden egyes eladott játékból is, de egyrészt ez a rész is jóval kevesebb volt a szokásosnál (pár százalék), másrészt a fix éves licenszdíj attól még mindig nagyon kevés volt. A Star Wars játékok viszont sikeresek lettek, úgyhogy Lucas végülis úgy keresett rengeteg pénzt az üzletből (legalábbis az eladások után járó részből), hogy közben a rossz szerződés miatt rengeteget veszített is, ami persze nyilvánvalóan zavarta a zseniális üzletembert. Nem is hagyta annyiban a dolgot és állítólag az elsöprő sikerű Birodalom Visszavág után, de még a Jedi Visszatér előtt ráállított egy rakat ügyvédet, hogy nézzék meg hogyan is lehetne megváltoztatni a Kenner-el kötött előnytelen megállapodását. A kísérlet kudarcba fulladt, úgyhogy a jogok maradtak a Kenner-nél az eredeti szerződésnek megfelelően. Lehetséges, hogy ez a kisebb tüske is befolyásolta Lucas-t akkor, amikor elkaszálta a Kenner saját Jedi Visszatér utáni játékterveit, de erre konkrét bizonyíték nincs. A kreatív kontroll ugyanis mindig a Lucasfilmnél volt, tehát azt, hogy a Kenner pontosan kiből-miből gyárthatott játékot, azt minden esetben a Lucasfilm-el kellett engedélyeztetni (ma is), ami nem mindig volt egyszerű. Számos ígéretes Kenner projekt létezett, ami éppen emiatt halt el.

A Star Wars figurák kiadása aztán 1985-ben véget ért a Droid-s illetve az Ewoks szériákkal. A két animációs sorozathoz a Kenner a Lucasfilm kérésére gyártott figurákat, de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így a Star Wars vonal 1986-tól téli álomba merült, ami a Kenner számára se volt túlságosan kifizetődő. A gyártó az elkövetkezendő években is számos sikeres játékvonalat forgalmazott (M.A.S.K, Real Ghostbusters), de a sikeres évek után, anyagilag mégis egy erőteljes visszaesés következett. A 80-as évek végén így a Kenner-t birtokló General Mills csoport eladta a céget egy másik nagy játékgyártónak a Tonka csoportnak, így 1987-ben a Kenner a Tonka irányítása alá került. A felvásárlás ugyanakkor meggyengítette a Tonkát és mivel a 80-as évek vége nem erről a két játékgyártóról szólt, ezért 1990-re már az egész Tonka csoport is nehéz anyagi helyzetbe került. A Kenner ugyanakkor továbbra is birtokolta a Star Wars jogokat, hiszen minden évben kifizették a pénzt és bár új termékeket nem csináltak, azért fontosnak tartották a licensz megtartását. Az, hogy egészen 1995-ig nem születhettek új Star Wars figurák az alapvetően nem a Kenner döntése volt, hanem a Lucasfilm-é, így azért ezen cégek gyengülésében George Lucas-nak is volt egy kis közvetett szerepe.  A meggyengült Tonka csoportot aztán 1991-ben felvásárolta a Hasbro (500 millió dollárért) és a döntésükben az is szerepet játszott (a konkurencia irtásán kívül), hogy így olyan licenszek kerültek a birtokukba, mint például a Star Wars.

1991-ben aztán fordult a kocka és eljött az a pillanat, amire George Lucas már tíz éve várt…a Kenner hibázott. A felvásárlás utáni nagy kavarodásban ugyanis figyelmetlenség vagy túlzott spórolás miatt (nem tisztázott, hogy melyik történt) a Kenner/Hasbro elfelejtette átutalni időben a szokásos 100 000 dollárt a Lucasfilm-nek és George rögtön kapott is az alkalmon, hogy kiküszöbölje az 1976-os rossz szerződés okozta csorbát. Rögtön megvonta a Kenner-től az „öröklicenszet” és nyitottá vált a többi játékgyártóval való tárgyalásokra. Ebbe a pillanatnyi vákuumba aztán több cég is megpróbált gyorsan bevonulni, úgyhogy 1991-ben úgy tűnt, bizony hamarosan más cégek is megpróbálkozhatnak majd a Star Wars figurák gyártásával.

Az egyik ilyen próbálkozó a hong kong-i Playmates volt, ami 1991-ben az egyik legsikeresebb nem-amerikai játékgyártó volt a népszerű Tini Nindzsa Teknőcök figuráknak köszönhetően. A cégnek megvolt már a „neve” a szakmában, megvolt a pénze és komoly hadjáratot indítottak a Star Wars figurák megszerzése érdekében. Ennek két érdekes mementója is fennmaradt az idők során.  Az egyik egy figura prototípus, amit a Playmates szemléltetési célból készített a Lucasfilm részére. A nagyméretű, nagyjából TMNT figuráknak megfelelő méretű Yoda prototípus wax-ból készült és kb. 6 pontos mozgathatóságot mutatott. A figura feje rendkívül részletesre és filmhűre sikerült, ugyanakkor a többi része kissé elnagyolt, illetve aránytalan volt. Bár prototípusnak ez teljesen megfelelő volt és a feje tényleg jól sikerült, de összességében nem valószínű, hogy meggyőzte a Lucasfilm döntéshozóit.

Fennmaradt egy másik tervezet is, ami ugyanakkor szerintem egy borzalmas elképzelés lett volna. A Playmates koncepciós rajzokat készített ugyanis a népszerűségük csúcsán lévő Tini Nindzsa Teknőcök és a Star Wars karaktereinek ötvözéséről, ami a TMNT világától ugyan egyáltalán nem volt idegen, ám a Star Wars karaktereknél akkoriban elég elképzelhetetlen volt. A rajzok pár éve kerültek elő és akkoriban elég nagy nyilvánosságot is kaptak. A részletes tervek miatt látszik, hogy komolyan is gondolták az ötletet, de szerencsére nem lett a dologból semmi. Miután nem a Playmates lett a befutó – amiben az is közrejátszhatott, hogy a cég nem amerikai – végül egy másik Scifi brand-et ötvöztek a Tini Nindzsákkal, így 1994-ben megjelenhettek a Star Trek ihletésű TMNT figurák. Azok is borzasztóak voltak, de legalább nem Star Wars volt….

Volt egy másik cég is, ami ugyanakkor félig-meddig sikeresen használta ki, a Kenner/ Hasbro hibáját. 1991-ben a Galoob volt Amerika 3. legnagyobb játékgyártója. Sikertermékük a Micro Machines vonal mellett számos akciófigurát is készítettek, többek között ők csinálták ekkoriban a Star Trek, az A-Team korábban pedig a Blackstar figurákat is. A gyártó ugyanakkor éppen pillanatnyi hanyatlásban volt, így Star Wars licensz megszerzése komoly fegyvert jelentett volna nekik a cég növekvő pályára állításában. Állítólag George Lucas-nak nagyon tetszettek a Micro Machines járművek, jó ötletnek gondolta, hogy a Star Wars járműveket ekkora méretben dobják a piacra, ezért 1991 végén egy képviselőt küldött az egyik Trade Show-ra, ahol a Galoob vezetői is a meghívottak között voltak. A képviselő megkereste a Galoob-ot és megkérdezte tőlük, nem-e lenne kedve a cégnek megvenni a Star Wars licenszet és kiadni például Star Wars-os Micro Machines-okat. Természetesen a Galoob nagyon lelkes volt az ötlet hallatán, így igent mondtak, ám volt egy kis bökkenő, mégpedig a dolog anyagi része. Lucas ugyanis mérhetetlen mennyiségű pénzt kért a licenszért, amit a Galoob egyáltalán nem tudott farzsebből kifizetni. Végül első körben csak a kisméretű játékokra kötöttek megállapodást – a nagyobb figurákra nem – de a Galoob jelezte, hogy a későbbiekben, a sikeres termékek után, majd erre is előteremtik majd a fedezetet.

A megállapodás értelmében a Galoob 1992-től kezdve gyárthatott kisméretű járműveket, playset-eket és figurákat, amiért cserébe fix, több tízmillió dolláros licenszdíjat fizetett, illetve magas részesedést adott minden egyes eladott játék után. Az üzlet végül kifizetődött, mert a Micro Machines illetve az Action Fleet vonalba tartozó játékok rendkívül népszerűek lettek az egész világon. 1991-ben a Galoob még csak 43 millió dollárt keresett a MM játékokból, de a Star Wars-nak köszönhetően ez az összeg 1994-re elérte az évi 113 millió dollárt. Persze ebből George Lucas is szépen megkapta a maga részét.

A Hasbro ugyanakkor komolyan veszélyben érezte magát. Ekkoriban a cég a Mattel-el versengve hol az első, hol a második volt a legnagyobb amerikai játékgyártók listáján. Folyamatosan igyekeztek egymást megelőzni minden tekintetben. A Tonka-Kenner csoport kiesésével a Galoob feljött a 3. helyre, de félő volt, hogy a Star Wars licensz felének megszerzése után a pozíciójuk tovább fog majd emelkedni. Állítólag maga Alan Hassenfeld csapott az asztalra, hogy minden áron meg kell állapodni a „nagy játékokra” tehát az akciófigurákra illetve társasjátékokra vonatkozó licenszekről a Lucasfilm-el, így a Hasbro mindent meg is tett az ügy érdekében. A Kenner valaha az egész licensz csomagot birtokolta, így a 100 000 dolláros baki után menteni kellett, ami menthető, ha már a Galoob ügyesen megszerezte a csomag egy részét. A Playmates és a Galoob mozgolódása miatt a Hasbro végül komolyan a zsebébe nyúlt és kénytelen volt Lucas-nak kifizetni egy elképesztően magas összeget (a pontos összeget sajnos nem találtam meg, de több tízmilliós összeg lehetett), illetve beleegyeztek egy példátlanul magas, 18%-os alapjogdíjba (ekkoriban kb. 10% volt az általános), ami nagyjából azt jelentette, hogy minden egyes Star Wars figurából keresett Hasbro dollárból, 18 cent a Lucasfilm-et illette meg. Nagy ugrás volt ez a Kenner évi 100 000 dollárjához képest, de így is megérte a dolog, ugyanis a Hasbro/Kenner egyúttal abban is megállapodott 1992-ben, hogy hamarosan újra megjelenhetnek a piacon a hagyományos, 3,75”-es Star Wars figurák is. Ezen kívül a Hasbro immáron csinálhatott Star Wars-os társasjátékokat, elektronikus játékokat, plüssöket és gyakorlatilag bármilyen terméket, amit csak akart, ha abba a Lucasfilm is beleegyezett.

A Power of the Force vonal így aztán 1995-ben debütált. Az akciófigurák újra elképesztően népszerűek lettek és mind a Hasbro, mind pedig a Galoob nagyon sokat keresett a Star Wars-os játékokon. Az 1997-es évben például a Hasbro 200 millió, a Galoob pedig 140 millió dolláros bevételt könyvelhetett el a Star Wars-hoz köthető cuccokból. Persze ebből azért George bácsi is keresett kb 60 milliót….egyetlen évben. Állítólag a játékok sikere után döntötte el Lucas végleg, hogy készít majd az eredeti trilógiának egy felújított változatot, illetve, hogy belefog majd egy új Star Wars trilógia elkészítésébe is.    

1997-ben viszont George Lucas megint megmutatta, hogy mitől is volt zseniális (más szemszögből pedig rohadt kapzsi) üzletember. Amikor bejelentette, hogy elkészíti az előzménytrilógiát, egyúttal azt is rögzítette, hogy az ezekhez a filmekhez kapcsolódó játékok licenszére külön megállapodást kell majd kötni, hiszen a korábbi szerződés csak az addig létező Star Wars produktumokra, az eredeti trilógiára, illetve később a Shadows of the Empire-re és a Special Edition-re vonatkozik csupán. Az Episode I-II-III egy teljesen új fejezet volt, ezért George új megállapodást akart, főleg úgy, hogy az új filmektől bevételi rekordokat vártak. A Galoob és a Hasbro így hirtelen elég nehéz helyzetben találta magát, mert az anyagilag sikeres évek után most várhatóan megint keményen a zsebükbe kellett nyúlniuk. A hirtelen támadt vákuumba ezúttal a Mattel próbált befurakodni, ami a 80-as, 90-es években folyamatosan a Hasbro-val csatázott a legnagyobb játékgyártó címéért. Többször is szó volt róla ekkoriban, hogy a Mattel megpróbálja bekebelezni a Hasbro-t, majd éppen a fordítottjáról jelentek meg hírek, de igazság szerint, egyikük se volt annyival nagyobb a másiknál, hogy egybe le tudja nyelni. A Star Wars licensz esetleges megszerzése után viszont ez a helyzet akár változhatott is volna. A Mattel komoly erőket mozgósított a Lucasfilm meggyőzésére, leígérték a csillagos eget is és kész koncepciókat is mutattak a Lucasfilm képviselőinek. Ennek mementójaként fennmaradt hat wax-ból készült figura koncepció is, amelyet a Mattel készített szemléltetési célból. Mivel ekkoriban épp csak túl voltunk a Shadows of the Empire-ön és az új trilógiából még egyetlen karakter sem létezett, ezért a Mattel sculptora a SOTE illetve más Expanded Universe karaktereket vette alapul. A hat figura elméletileg Leia-t, Dash Rendar-t, Leebo-t, a Dark Trooper-t, Thrawn-t és egy számomra ismeretlen karaktert ábrázolnak. A karakterek gyakorlatilag alig felismerhetőek, de nem is a pontos ábrázolás volt a cél, hanem a jövőbeli figurák méretét, felépítését és részletességét akarták ezekkel a darabokkal szemléltetni. A prototípusok alapján ezeknek a figuráknak mozgott volna a térdük és nagyobbak lettek volna, mint a jól megszokott 3,75”. A projekt végül nem hozott sikert, a Mattel végül nem nyerte el a licenszet, de ebben ezeknek a mintáknak valójában nem sok szerepe volt.

Az új trilógiára vonatkozó licenszet ugyanis egyáltalán nem meglepő módon szintén a Hasbro és a Galoob szerezte meg. A Hasbro ekkorra már majdnem teljesen magába olvasztotta a Kenner-t és az előzmény trilógiához köthető játékokat már teljesen önállóan, kizárólag a Hasbro égisze alatt akarták megjelentetni. A sikerhez persze egyetlen dologra volt csak szükség….mérhetetlenül sok pénzre, így a Hasbro és a Galoob egyszerűen túllicitálták a Mattel ajánlatát. A szerződés 10 évre vonatkozott, ez alapján a Hasbro az előzményfilmekhez köthető játékok eladásából ez idő alatt, minimum 450 millió dollárt garantált a Lucasfilm részére, de nem sokkal később ezt Lucas-ék egyoldalúan, 590 millióra módosították. Ez a pénz a minimum összeg volt, tehát ezt akkor is ki kellett fizetni, ha a Hasbro nem ad el egyetlen játékot se és ha kifizették, a 18%-os darabonkénti licenszdíj persze továbbra is járt. A megoszlás a következő volt. 1997 októberében 100 millió USD előleget kellett fizetni. Az Episode I bemutatásakor 250 milliót, majd a másik két epizód után további 120-120 milliót. Ez elképesztő mennyiségű pénz volt (emlékezzünk pár évvel korábban 500 ért vettek meg egy komplett cégcsoportot Tonka-stul, Kenner-estül, Parker-ostul), még annak a tükrében is, hogy az elemzők az Episode I-es játékoktól 1 millárd USD körüli teljesítményt vártak. A megállapodást az Episode II a vártnál gyengébb debütálása miatt egyszer lefelé is módosították, de tény, ami tény, hogy 1997- 2005 között a Hasbro alsó hangon 505 millió dollárt fizetett a Star Wars-ért.

A Galoob „olcsón” megúszta… nekik 150 millió USD körüli összeget kellett fizetni, de mindezt úgy, hogy az éves bevételük olyan 350 millió körül mozgott, aminek „csak” az 1/3adát hozta a Star Wars. Ezért ezt a pénzt sajnos nem tudták zsebből kifizetni, úgyhogy részvény csomagot és részvény opciókat is bevettek az üzletbe, aminek köszönhetően a Lucasfilm kb. 20%-os részesedést szerzett a Galoob-ban. A részvényeket 15 dolláros fix áron hívhatták le, ami elég jó volt az akkori 17 dolláros árfolyamhoz képest, de egyenesen aranybányának tűnt a megegyezés utáni 21 dolláros árfolyamnál. A Lucasfilm tehát nagyon jó üzletet kötött, gyakorlatilag kizsákmányolta a játékgyártókat, aminek hamarosan két következménye is lett. Egyrészt a Galoob végzetesen meggyengült… a pénz kifizetése után szinte csődközeli helyzetbe kerültek, így 1998 szeptemberében megvásárolta őket a Hasbro potom 220 millió dollárért. Így a Hasbro birtokolta 1998-tól kezdve immáron (majdnem) minden Star Wars játék készítésének a jogát és egyúttal övék lett a Micro Machines brand is.

A másik hatás általunk is nagyon jól ismert, hiszen mindannyian találkoztunk már Episode I-es Hasbro figurákkal. Ez lett minden idők leginkább túlgyártott figuraszériája, köszönhetően annak, hogy a Hasbro-nak valamiből vissza kellett (volna) termelnie ezt a potom 730 millió dolláros befektetést. A széria viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, -bár elképesztő mennyiségben fogytak – de közel sem olyan mértékben, mint amit legyártottak belőlük, így hamarosan csak nagyon nyomott áron, gyakorlatilag fillérekért tudtak csak megszabadulni a felhalmozott készletektől. Kisebb mértékben, de nagyjából ugyanez történt az Episode II-höz köthető Saga sorozatnál is, az első hullámokat ott is nagyon túlgyártották, de azért közel se akkora mértékben, mint az Episode I-et. A pénzt azért mindenesetre megkereste velük a Hasbro.

A Hasbro 2003-ra már kifizetett a Lucasfilm-nek mintegy 470 millió dollárt, így amikor az Episode II gyengébb szereplése miatt, Lucas-ék hajlandóak voltak lefelé módosítani a megállapodást, már „csak” 39 milliót kellett kiköhögniük 2005-ig. Ezért cserébe viszont sikerült legalább kitolni a megállapodás idejét egészen 2018-ig, így biztonságban, korlátlan mennyiségben, gyakorlatilag versenytárs nélkül onthatták a figurákat, persze a Lucasfilm kreatív kontrollja mellett. Az idő kitolásért nem tudni, hogy pontosan még mit adott a Hasbro, de az egyes eladott játékokból a Lucasfilm továbbra is részesedett a garantált összegen felül, így 1997-2013 között legalább 730 millió USD-t toltak át Lucas bácsi számlájára, de a valós összeg inkább az 1 milliárdot karcolhatta. A Clone Wars-ért viszont elvileg nem kellett garantált pénzt fizetni, csak sima részesedést, úgyhogy nem is csoda, hogy akkora elánnal tolta a Hasbro – hiszen jobban megérte anyagilag, mint az előzmény trilógiás cuccok.  

Bár a megállapodás 2018-ig szólt, a szerződést egyszer mégis újra kellett tárgyalni, mégpedig a 2013-as Disney felvásárlás miatt. Mint azt tudjuk a Disney 2013-ban megvásárolta a teljes Star Wars franchise-t a Lucasfilm-el egyetemben, de ez a „megörökölt” szerződéseket természetesen nem érintette. Az újratárgyalást a folytatástrilógia miatt kellett megejteni, hiszen a Disney bejelentette, hogy további három új Star Wars filmet és több spin off filmet is fognak készíteni az elkövetkezendő években, így meg kellett állapodni az ezekhez köthető játékokról is. Állítólag ekkoriban a Mattel megint komoly erőket mozgósított, hogy helyzetbe kerüljön és erre elvileg minden esélye meg is volt, ugyanis az együttműködésük a Disney-vel ekkor már 30 évre tekintett vissza. A Mattel erősen lobbizott a Star Wars-ért, de a Hasbro-nak élő szerződése is volt, így végülis nem tudták teljesen elérni amit akartak. Logikátlan is lett volna ekkoriban gyártót váltani. Ráadásul a Barbie és a Hot Wheels gyártója ekkoriban nem is volt éppen túl jó bőrben, úgyhogy egy többszáz millió dolláros kiadást nem is biztos, hogy túléltek volna. A Lucasfilm, így végül megegyezett a Hasbro-val az új filmek tekintetében is, amiért relatíve kevés pénzt, garantáltan 225 millió dollárt kértek, természetesen az eladott termékek utáni részesedés fenntartásával. Ez a 225 nem tűnik soknak, ugyanakkor a részesedést nem sokkal később az Ébredő Erő bemutatása előtt, a film várhatóan jó eredményei miatt, a Lucasfilm egyoldalúan megemelte 20%-ra, ami azt jelentette, hogy bizony immáron, minden egyes Star Wars játékból származó dollár után a Hasbro 20 centet „azonnal” kicsenget a Lucasfilm-nek. Ez azt eredményezte természetesen, hogy a valós kifizetés jóval magasabb volt a 225-nél…. 2013-2018 között a Hasbro így mintegy 1,9 milliárd dollárt fizetett ki összesen licenszekre (ez minden licenszre vonatkozik, nem csak a Star Wars-ra, 2015-től ebben már benne van a Marvel), ami egy irtózatosan magas összeg volt, kb 2-300 millió dollárral több, mint amit 2006-2013 között kifizettek. Ennek tetemes része mehetett a Lucasfilm-nek. A pontos összegek persze nem ismertek, de a Hasbro-nak ezekben az években kb 250-350 millió dolláros éves forgalma volt a Star Wars játékokból. 

A Hasbro ugyanakkor a 2013-as újratárgyalás óta, nem rendelkezik kizárólagossággal minden játékterületre (sőt már 99-ben se volt mindenre kizárólagossága, így jelenhettek meg a Lego Star Wars cuccok). Így az olyan játékok esetében, amit a Hasbro nem gyárt, mások is megvehették a Star Wars licenszet, így azóta már részesedett belőle az összes többi gyártó is. Ennek köszönhető, hogy ma más gyártók is csinálhatnak gyűjtői Star Wars figurákat, szobrokat, vagy éppen Star Wars ihletésű Hot Wheels kocsikat.

Még egy érdekes adatot megosztanék veletek, mert a teljes jelenlegi helyzet értékeléséhez ezt is látni kell. A Hasbro kereskedelmi árrése kb. 11-15% az egyes termékeken. Ez azt jelenti, hogy a Lucasfilm a maga 20%-ával többet keres gyakorlatilag munka nélkül a Star Wars játékokból, mint maga a gyártó. A Lucasfilm és a Hasbro ennek ellenére 2018 óta most már több alkalommal is meghosszabbította az együttműködésüket, mégpedig azért, mert ez az üzlet valamilyen szinten mindkét fél számára kifizetődő. Ugyanakkor érthető, hogy a Hasbro az utóbbi években miért fektetett inkább más területekre hangsúlyt, az amúgy is csökkenő tendenciát mutató akciófigurák és más hagyományos játékok helyett. Ezen kívül az is érthető, hogy olyan brand-eket tolnak inkább, aminél nem kell 20%-os licenszdíjat fizetni, hiszen ez elviszi a haszon java részét. Így most egy kb. 20 dolláros figurán a cég nagyjából 2 dollárt keres. Ennek ellenére a gyártást nem állíthatják le, a szerződés ugyanis számos kitételt tartalmaz, köztük azt is, hogy van egy minimális értékesítési mennyiség, ami alatt a Hasbro automatikusan elveszítené a licenszet. Ezért a Star Wars figurák (és más játékok) kiadása továbbra is garantált, hiszen a Hasbro nem szeretné elveszíteni a jogait azért, hogy ezzel a versenytársakat erősítse.  

A Star Wars figurák kiadása így manapság is folytatódik, bár azért azt nem lehet mondani rá, hogy ez lenne a világ legjobb üzlete. Az is biztosított, hogy az elkövetkező években ugyanúgy a Hasbro fogja gyártani az ilyen termékeket. Ugyanakkor a cikkből láthatjátok, néha ez a dolog nem is volt olyan egyértelmű és voltak esetek, amikor csak kevésen múlt, hogy más gyártónál landoljon, a világ egyik legértékesebb licensze.

TB