A Vintage Collection elnevezésű játékvonal maradt manapság az egyetlen aktív 3.75”-es méretű Star Wars figura sorozat. A fennmaradását és dominanciáját nem kis mértékben annak köszönheti, hogy a rajongók a mai napig szeretik a modern, jól kidolgozott figurák, régies, vintage-es jellegű csomagolásban való prezentálását. A csomagolás elemei a mai napig merítenek és visszautalnak az első 1977-1985 között forgalmazott Star Wars figurák jellegére, ezért a „régi” rajongók számára a sorozat mindig ad egy kis nosztalgikus érzést. Ugyanakkor a modern kidolgozás és az új Star Wars produktumokhoz köthető karakterek pedig akár a fiatalabb rajongók érdeklődését is meg tudják ragadni. Ez a kettősség régebben is működött és ma is működik, ugyanakkor ez több más Star Wars vonallal ellentétben a TVC nem egy pillanatnyi ötlet szüleménye volt, hanem egy hosszas evolúció következtében jött létre, hiszen az elején ez széria még teljesen másként festett, mint manapság. Éppen ezért úgy gondolom, érdemes áttekintenünk, hogy a Vintage Collection milyen fontos mérföldköveken keresztül fejlődött ki azzá a sorozattá, amit manapság is szeretünk és gyűjtünk.

A Vintage Collection története szempontjából elengedhetetlen, hogy egy pillanatra megemlékezzünk az „eredeti”, 1977-1985 között forgalmazott Star Wars figurákról. Ezeket ma már „vintage-nek” hívjuk, de természetesen akkoriban, az adott, aktuális filmek nevével futottak. Az első 1978-ban piacra dobott figurák csomagolási jellemzői is számos terven és fázison keresztül alakultak ki, ami után viszont a Kenner éveken keresztül ragaszkodott a kitalált paraméterekhez. A fekete hátlap, felül az adott film logójával, a színes részbe írt névvel, a nagy hátlapképpel és a bal oldalon elhelyezett bliszterrel, egy olyan letisztult és ikonikus dizájn csomag volt, ami egyrészt tökéletesen működött a maga idejében, másrészt milliók asszociáltak róla azonnal a Star Wars termékekre. A Kenner éppen ezért, az első film kifutása után sem változtatott érdemben a csomagolásokon, gyakorlatilag mindig csak a hátlapképeket és a film logóját cserélték. Az első igazi változtatást csak az 1984-es Power of the Force sorozatnál hajtották végre, ám lényegében itt is csak a logó általános cseréje, a kép méretének csökkentése, a névtábla áthelyezése és a figurák mellé adott coin helyének kialakítása történt meg. Ennek köszönhetően, ezek a dizájn elemek gyakorlatilag rajongók millióinak égtek be az agyába, így a feltűnésük esetén is, sokan azonnal a „régi”, a „klasszikus”, a „vintage” Star Wars érára asszociáltak róluk.

Ezeket az elemeket aztán a 90-es években a Power of the Force 2 érában teljesen ignorálták. A termékek csomagolását teljesen újratervezték az alapoktól kezdve, mondjuk úgy, hogy a 90-es évek ízlésének megfelelően. Ez a hozzáállás aztán a Hasbro teljes hatalomátvétele után sem változott meg érdemben, így az Episode I, a Power of the Jedi és a Saga / AOTC vonalak időszakában sem nyúltak vissza a régi idők megoldásaihoz. A szemléletben aztán nagyjából 2003-ban történt változás és ez az a pont, amire közvetlenül is vissza lehet vezetni a mai Vintage Collection figurák történetét.

A Hasbro a Power of the Jedi, majd a Saga / AOTC sorozatba is beillesztett eredeti trilógiás karaktereket. A POTJ-ba azért, mert sok olyan figura lapult a fiókban, amit még a POTF2 sorozatba terveztek, de aztán nem adták ki, másrészt azért, mert a két új film egészen egyszerűen nem adott annyi új karaktert a kánonnak, amiből értelme volt akciófigurákat csinálni. Az Episode I vonalban pont ez a jelenség okozta azt, hogy nagyon rövid időn belül, rengeteg közel ugyanolyan Obi-Wan, Qui-Gon, Darth Maul stb. figura jelent meg, ezeket pedig egyre nehezebb volt eladni a vásárlóknak. A Power of the Jedi vonal eredeti trilógiás karaktereinél aztán a Hasbro azt vette észre, hogy ezek sok esetben jobban fogytak az „új” Star Wars karaktereknél és itt nem feltétlenül a Luke-okról meg a Han-okról volt szó, hanem óriási érdeklődés volt az egyes eddig még ki nem adott mellékkarakterekre is. Ekkoriban történt az is, hogy az első Hasbro által szervezett Fan’s Choice figura választást is például Elors Madak karaktere nyerte meg, amit aztán a Power of the Jedi szériában hatalmas sikerrel ki is adtak. A Saga / AOTC időszakban aztán megismétlődött az Episode I sorozatban jelentkező probléma, tehát az, hogy egymás után / mellett, nagyon sok Anakin, Jango, Obi-Wan stb. figurát kellett kiadni, ami mellé a későbbi hullámokban kénytelenek voltak megint csak eredeti trilógiás karaktereket illeszteni, többek közt olyanokat is, amelyek korábban még sosem jelentek meg. Ebből fakadt a Hasbro-nak az az ötlete, ami végül is sok évvel később a Vintage Collection megszületéséhez vezetett.

A Hasbro 2003-ban dolgozta ki az ún. „Classic Collection” elnevezésű vonal munkatervét. Ennek az volt a lényege, hogy az eredeti trilógiás karaktereket kiszervezték volna egy külön, gyűjtőknek célzott játékvonalba. A dizájn elemekben visszanyúltak volna a Kenner féle vintage figurák időszakára, ám magukat a figurákat moderneknek képzelték el. Egészen pontosan úgy gondolták, hogy majd a POTF2, POTJ illetve Saga vonalban kiadott (a Kenner első 12 figurájának megfelelő) eredeti trilógiás karaktereket újracsomagolják egy teljesen vintage-szerű köntösben ( vélhetően a POTF2 Commtech Han, a POTF2 C-3PO, a POTF2 Leia, a POTJ Obi-Wan, a POTJ Vader, a POTJ Tusken, a POTJ Sandtrooper – Stormtrooperként, a POTF2 Commtech Farmboy Luke, a POTF2 R2-D2, a POTF2 Jawa, a POTF2 Death Squad Commander és valamelyik POTF vagy POTJ Chewie lett volna újracsomagolva) . Első körben így nem is terveztek új figurák létrehozásával.

Amint látható a Classic Collection sorozat kidolgozásában egészen a csomagolási prototípus fázisig jutottak. Ez gyakorlatilag egy totális vintage hátlap klónozást jelentett, amiben a Kenner logótól kezdve, a hátoldalig minden pontosan ugyanúgy nézett volna ki, mint az eredeti vintage figurák esetében. A különbséget csak a modern figurák, illetve a hátlapba épített elektronikus, hanglejátszásra képes chip jelentette volna. Ez utóbbit úgy képzelték el, hogy a Kenner vagy esetlegesen Hasbro logó megnyomható lett volna és ekkor a kis hangszóró lejátszott volna egy sort az adott karaktertől. Nem igazán értem, hogy erre miért lett volna szükség, de ugye akkoriban a Hasbro mindig ilyen plusz dolgokkal kísérletezett.

A Classic Collection-t kifejezetten a felnőtt, a vintage érában még gyerekkorú gyűjtőknek célozták. Az eladási ár is jóval magasabbra volt tervezve, mint a korabeli más figura vonalak esetében. A vonal sikere esetén aztán a 12 karakteren felül is folytatták volna a sorozatot, de erre aztán a Hasbro-nak már nem volt lehetősége. A terveket ugyanis bemutatták a Lucasfilmnek, akik erős fenntartásokkal fogadták a sorozat ötletét. Először is, ők inkább az új filmek / sorozatok, új játékaira szerették volna helyezni a hangsúlyt. Közeledett a Tartakovsky-féle Clone Wars sorozat és az Episode III, így nyilvánvalóan ezeket határozták meg a Hasbro számára is prioritásként. Másrészt nem tetszett nekik az ilyen fokú múltba révedés és a dizájn elemek totális átvétele, főleg azért, mert aggódtak, hogy a vásárlók esetleg összetévesztenék ezeket a cuccokat a régebbi játékokkal. A nevet is meg akarták változtatni, illetve a karakter szelekcióval se voltak teljesen elégedettek, ezért a Hasbro-nak számos ponton meg kellett változtatnia az eredeti elképzelését.

Először is a sorozatot átkeresztelték Original Trilogy Collection (OTC)-re. A Lucasfilm egyetértett abban, hogy az eredeti trilógiás karaktereket részben ki lehet szervezni egy külön vonalba, ám ez nem mehetett a másik két korabeli, boltokban jelen lévő széria rovására. Így tehát az Original Trilogy 2004-ben párhuzamosan volt jelen az üzletekben az új Clone Wars és a még nem teljesen kifutott Saga / AOTC figurákkal. Mivel 2005-ben jött a Revenge of the Sith, ezért eleve egy rövid, korlátozott, gyűjtőknek készülő sorozatként számoltak vele és ez így is lett, tehát nem terjedtek ezek annyira el, mint a többi korabeli széria. A csomagolási jellemzőket is meg kellett változtatni. A beszélő hátlapot természetesen költségcsökkentési okokból azonnal elhagyták, de maradt a hátlap alakja, a logó és a névtábla is, viszont a vintage-es karakterkép helyett inkább a karakterekhez kapcsolódó képes hátterek mellett döntöttek. A karakter szelekciót is megváltoztatták. Mehettek az újracsomagolások, de nem az első 12 karakterrel és végülis, újabb figurák kiadásával is számoltak. Sőt, a széria vége felé már nem is csak az eredeti trilógiához kapcsolódó karaktereket is beillesztettek a sorozatba, ami teljesen eltért az eredeti koncepciótól. Ennek megfelelően az Original Trilogy teljesen fel lett vizezve és nem az lett belőle, amit eredetileg a Hasbro ki akart belőle hozni, még Classic Collection néven.

Ugyanakkor istennek hála, a Lucasfilm végülis mégiscsak engedélyezte, hogy a Hasbro az Original Trilogy Collection-ön belül, egy korlátozott alvonalban kipróbálhassa a vintage koncepció életképességét, de szigorúan csak úgy, hogy a csomagolásokra egy jól látható, nagy méretű matricát raknak, ami megakadályozza, hogy a vásárlók összetévesszék a termékeket az eredeti vintage cuccokkal. Ezen kívül a karton hátoldala se lehetett teljesen az eredeti vintage lapok másolata. Ebben az alvonalban végül, ami a „Vintage Original Trilogy Collection” – VOTC, elnevezést kapta, tényleg 12 figura jelent meg, de a Lucasfilm kívánalmainak megfelelően, nem csak az első „Kenner-féle” 12 figurából, hanem általánosan a főszereplő karakterekből válogatva (a Farmboy Luke, a Vader, az Obi-Wan, a Han, a Chewie, a Leia, a Stormtrooper, az R2 és a C-3PO maradt, de a Tusken, a Death Squad Commander és a Jawa helyett végül Yoda, Lando és Boba Fett kerültek be). A figurák ugyanakkor teljesen újak lettek, így egyáltalán nem tartalmaztak újracsomagolásokat. Ennek következtében a régies kinézet ellenére, ez a széria mégiscsak egy újszerű megközelítésként hatott. A kért matrica végül nem is a hátlapra került fel, hanem az egész figurát egy műanyag védőtokban hozták a forgalomba, aminek az elejére került a Vintage Original Trilogy feliratú matrica. Így megadták a lehetőséget a gyűjtőknek, hogy ha kiszedték a figurát a tokból, akkor az eredetileg megálmodott „matrica mentes” vintage hátlapot láthassák, ami egy elegáns megoldás volt, a véleményem szerint, ráadásul ezek a védőtokok nem is szoktak éppen olcsóak lenni.

Bár az Original Trilogy nem húzta túl sokáig, az bebizonyosodott, hogy a VOTC koncepciója életképes. Számtalan felnőtt gyűjtő döntött ugyanis úgy, hogy „gyerekkora figuráit” ilyen formában (is) beszerzi, így a boltokban a korlátozottabb elérés ellenére ez a sorozat is jól szerepelt. Ennek megfelelően egy kisebb szünet után (amikor ugye a Clone Wars és a Revenge of the Sith volt a terítéken), 2006-ban tértek vissza a kérdéshez, amikoris az új Saga Collection elnevezésű sorozatnál újra megismételték a VOTC-nél bevált receptet. Ez megint 12 teljesen vintage stílusú hátlappal kiadott figurát jelentett, amelyeket megint védőtokban hoztak a forgalomba. Ismét a tokra ragasztották az immáron „The Saga Collection” feliratot mutató matricát. Ez alapján ezt az alsorozatot Vintage Saga Collection-nek (VSC) szokták hívni. A karakterszelekciót viszont a VOTC szériához képest, sikerült valamivel izgalmasabbá tenni. Továbbra is csak az eredeti trilógia karaktereiből dolgoztak, de a szokásos főszereplő karakterek mellett (X-Wing Luke, Bespin Luke, Endor Han, Endor Leia, Hoth Han) végre megcsináltak egy pár mellékszereplő karaktert, illetve troopert is (Biker Scout, Snowtrooper, Bossk, IG-88, Greedo, Tusken). Ezeken kívül mail-in formában, egyfajta poénként kiadtak egy George Lucas fejével ellátott Stormtrooper figurát is. Ezt közvetlenül a Hasbro-tól lehetett megszerezni, mégpedig úgy, hogy ha az ember megvette az adott hullám mind az 5 tagját egyenként 9.99 dolláros áron (plusz áfa), akkor a csomagolásokban megtalálható 5 db igazolással megrendelhette a Hasbro-tól a George Lucas figurát is kedvezményes, 4,95 dolláros áron. Ilyenformán egy egészen különleges figurát is meg lehetett szerezni a VSC sorozatban. Érdekes egyébként, hogy a sorozat második hulláma (Bossk, Hoth Han, IG-88, Bespin Luke, Endor Leia, Snowtrooper) csúszott is egy kicsit, így csak 2007-ben került a boltokba. Ezért így már nem is a „normál” Saga Collection figurákkal, hanem immáron a 30th Anniversary figurákkal versenyeztek a polchelyekért.

A koncepció életképessége bebizonyosodott, ám a következő pár év terveibe nem fért bele egy ilyen Vintage stílusú sorozat futtatása. Emlékezetes, hogy ekkoriban nagyot ment a Clone Wars, ami az akkori fővonalként értelmezhető és ott volt a gyűjtőknek szóló Legacy is, amely a maga droid darabjaival szintén népszerű szériának számított. Ezért a Hasbro csak a Legacy kifutása után állt neki az immáron Vintage Collection-nek keresztelt vonal fejlesztésének. A Vintage Collection végül 2010-ben indult el világhódító útjára. Ez a kezdetektől fogva egy gyűjtőknek célzott sorozat volt, amelyet ugyanakkor a Clone Wars és a korábbi Legacy figurák árával azonos módon csupán 9-10 dollárért forgalmaztak. Ez azért is érdekes volt, mert a 6 évvel korábbi Original Trilogy idején, a sima figurák még csak 5, de a VOTC alsorozatba tartozó figurák már 10 dollárba kerültek, míg a 4 évvel korábbi Saga Collection esetében ez a rés már csak 7 és 10 dollár volt. A vintage stílusú darabok ára így gyakorlatilag nem nőtt az évek során, ellenben a sima „basic” vonalak ára erősen felzárkózott.

Az új Vintage Collection szériában ugyanakkor hoztak két alapvető újítást, ami nagyban hozzájárult a vonal sikerességéhez. Először is szakítottak azzal a korábbi hagyománnyal (a VOTC-ben és a VSC-ben így volt), miszerint csak olyan karaktert adnak ki, amelyből létezett figura az eredeti vintage időszakban (1977-1985) is. Következésképpen olyan darabok is megvalósításra kerültek, amelyeknek nem volt „eredeti” hátlapképe stb. Ennek köszönhetően a VTC ugyan kevésbé lett autentikus, vintage-szerű vonal, de egy csomó olyan figurát is kiadtak, ami egy kicsit adta a „mi lett volna, ha a vintage korszakban is kiadták volna” érzést. Ilyen volt például a Slave Leia, a Mon Calamari pilóta vagy éppen a Deck Ralter figura is. A másik sokkal gyökeresebb változtatás a karakter szelekció szempontjából az volt, hogy részben szakítottak az eredeti trilógia időszakával. Innentől kezdve nem csak az eredeti trilógia karaktereiből készülhetett vintage hátlapos figura, hanem gyakorlatilag bármilyen Star Wars produktumhoz köthető szereplőből. Ennek köszönhetően egy csomó prequel trilógiás, Clone Wars-os, sőt EU-s karaktert is kiadtak ilyen vintage-szerű hátlapokkal. Ez már teljesen lerontotta az autentikus vintage érzést, de mégis megmutatta, hogy ez a dizájn elem készlet jól áll gyakorlatilag bármilyen Star Wars figurának.

Szerencsére a Vintage Collection-t a gyűjtők is kajálták. 2010-2013 -között az extra csomagokat és egyebeket nem számolva, mintegy 115 Vintage Collection figurát adtak ki, ami az exkluzívokkal, többes pakkos figurákkal, a „lost line-al” és a járművek mellé adott figurákkal együtt közel 200 sokszor teljesen új figurát jelentett. Ez egy igencsak impozáns kiadási ütem volt, ahhoz képest, hogy ez a sorozat ekkoriban még nem fővonalként funkcionált. Ráadásul a figurák árát végig 10 dollár körül tartották, ami már csak azért is volt érdekes, mert a Clone Wars figurákat a széria legvégén már 11 dollárért árusították. Tehát a széles tömegek és a gyerekek számára tervezett figurák ekkor már drágábbak lettek, mint a gyűjtőknek célzott, elvileg jobban kidolgozott cuccok.

A Vintage Collection kiadások aztán 2013-ban (pillanatnyilag) befejeződtek. Ennek érdekes módon nem az volt az oka, hogy a boltokban rosszul teljesítettek, hanem az, hogy a Hasbro úgy gondolta, mostmár ideje újítani valamit. Érdekes módon az újítást megint egyfajta múltba révedéssel képzelték el, hiszen – ahogy korábban egy cikkben már beszámoltam róla – a droid alkatrészekkel ellátott Legacy vonalat akarták feltámasztani. Ez azonban a Lucasfilm-ben bekövetkező változások és a termékdizájnok egységesítése miatt nem így történt, így 2013-től kezdve a Black Series lett a gyűjtők számára ajánlott széria.

A Black Series (3,75”-es méretű) ugyanakkor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ismeretes, hogy ezeknek a figuráknak a kezdeti időszakban borzalmas volt a csomagolási minősége, így a gyártónak egyrészt egy csomó visszáruval kellett megküzdenie, másrészt a rajongók szemében is elerodálódott a sorozat megítélése. Voltak olyan országok (pl. Spanyolország, Olaszország), ahol a figurákat gyakorlatilag újságmellékletként (is) forgalmazták rendkívül nyomott 6 eurós áron, így annak ellenére, hogy 2015-re megoldódtak a csomagolási problémák, ez a sorozat semmiképpen sem könyvelhető el egy sikertörténetnek.

2018-ban aztán a Hasbro úgy gondolta, hogy érdemes lenne visszahozni a jól ismert és szeretett Vintage Collection sorozatot. Azt figyelték meg, hogy ez a széria (a 2010-2013 között kiadott darabok) kifejezetten keresett lett a másodlagos piacon és némelyik karakter komoly áremelkedést is produkált, így jó üzletnek tűnt a TVC feltámasztása. Ez azért is jó döntésnek tűnt, mert a Lucasfilm a 2018-at követő időszakban egy csomó új film és sorozat elkészítésével számolt, amelyekhez így egységes kinézettel bíró, gyűjtőknek szóló figurákat tudtak csatolni.

A Vintage Collection másodvirágzása így gyakorlatilag 2018-óra tart. 2020 után pedig ez maradt az egyetlen 3,75”-es méretben készülő Star Wars figuravonal, így manapság gyakorlatilag majdnem minden új Star Wars produktumhoz jelennek meg ilyen figurák. 2018-óta így jóval több mint 200 TVC figura jelent meg, ami azért mindenképpen egy erős kiadási ütemnek számít, még akkor is, ha a 2000-es években volt, hogy 1-2 év alatt jelent meg ennyi figura. Persze ez a sorozat sem tökéletes…bizonyos hullámoknál erősen rontottak a csomagolási minőségen, bőven vannak ellátási, terjesztési problémák és az új figurák ára is nagyon durván megemelkedett az elmúlt években (2013-ban egy TVC figura 10 dollárba került, később egy 3,75”-es BS 10 majd 2018-ban 13-15 dollárba került, a TVC 13 dollárral indult újra 2018-ban, ezzel szemben manapság egy TVC figura hivatalos ára lassan felkúszik a 20 dolláros határ környékére).

Ezen kívül, ha közelebbről is megnézzük, ez a több, mint 200 kiadott figura csak papíron tűnik óriási számnak. Az új TVC figurák esetében ugyanis nagyon sok esetben teljes vagy részleges újrakiadásokkal sikerült ezt a sok figurát megoldani. Sok esetben a korábbi TVC figurákat sütötték el megint (esetleg egy kis arcfrissítéssel részlegesen megváltoztatták őket), máskor pedig a korábbi Black Series cuccokat csomagolták egy az egyben újra. Így mondhatjuk, hogy minden 2-3 teljesen új figura mellé érkezik 2-3 olyan, amelyet már beszerezhettünk korábban is. Ez persze nem mindig baj… Hiszen sokszor olyan figurákat is kiadtak így újra, amelyek az évek során szinte megfizethetetlen mértékű áremelkedést produkáltak. De ugyanakkor mégis az új karakter – újrakiadás arány nem annyira szép, mint amit az ember elvárna.

Szerencsére azért mindig talál az ember olyan TVC figurát, amelyet érdemes beszerezni. Fontos is, hogy a TVC sikeres legyen, hiszen az esetleges megszűnésével teljesen eltűnnének a palettáról a 3,75”-es Star Wars figurák, amelyek (némi, 10 éves szünettel) gyakorlatilag 1978 óta vannak jelen a boltokban. Véleményem szerint már csak a tradíció miatt is fontos, hogy legalább ez az egy széria megmaradjon. 

TB