A mai epizódunkban megint elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk Gyuri Bácsival… egészen sokat értekeztünk a Matchbox-okról, beszéltünk a különféle promóciós rendezvényekről, volt persze megint némi G.I.Joe és a „Triálos” Star Wars kiállításos képről is megkérdeztem őt. Tartsatok velünk ma is.

Mivel előfordulnak visszautalások is, korábbi beszélgetéseinkre, ezért ha valaki még nem tette… feltétlenül olvassa el az előző részeket

0.rész Bevezetés

1.rész Star Wars figurák, G.I.Joe-k

2.rész Rendszerváltás, Hasbro, Gulliver, társasjátékok

3.rész Első Star Wars figurák, G.I.Joe rajzfilm, Aliens, Jurassic Park, Lego

4.rész Katalógusok, Mattel, Sindy, Action Man, Playmobil

Mikor és hogyan találkozott először a Matchbox autókkal?

Emlékszem rá, hogy 1969-ben találkoztam először a Matchbox-al, akkor, amikor dolgozóként kölcsön adtak egy raktárba és megérkezett oda egy Matchbox szállítmány. Egy zöld-sárga BP jelzésű tartálykocsit láttam ekkor, ami emlékeztetett a pár órával előtte átvett kínai szállítmányból egy nagyon hasonló autóra. Arra is emlékszem, hogy 28 forintba került akkor egy ilyen kisautó. Nem véletlenül beszéltünk a múltkor arról, hogy mondjuk 10 forint volt egy favágó persely…mert akkor ez az ár a játék méretéhez képest soknak tűnt. De azért nem volt olyan drága végülis, mert mégiscsak egy modellhű termékről beszélünk….de a hazai termékekhez képest azért magas volt az ára. Akkoriban a kisautó termékcsoportnak a fő szállítója a lemezárugyár volt, ők ilyen lendkerekes kocsikat is csináltak, meg hasonlókat és azokhoz képest a Matchbox autók ugyan kicsik voltak ellenben nagyon szép csomagolásban érkeztek. Kicsit más jelegűek, kidolgozottabbak voltak és ez utóbbi érződött minden egyes darabon. Utána visszakerültem a gyerekkocsi raktárba, mert eredetileg onnan kerültem át és ez a kölcsönadás csak pár hónapig tartott. A többieknek aztán meséltem is a Matchbox-okról és ők már tudtak is ezekről valahonnan. Már biztos találkoztak velük korábban és megütközést is keltett, hogy én ezt eddig nem ismertem. Mi akkoriban dolgozóként nagyjából csak azokkal a termékekkel találkoztunk, amit éppen abban a raktárban tároltak, ahol végeztük a dolgunkat.  Aztán később sokáig csak a márkanevet hallottam, de valamivel később már én is vásároltam ilyeneket a gyerekeimnek. Az Alpári Gyula utcában volt egy Konsumex valutás bolt… és ott vettem 1-2 kisautót később.

Úgy tudom, hogy később azért szorosabb kapcsolatba is került a céggel. Ez hogyan történt?

Szorosabb kapcsolatba 76-77 környékén kerültem a termékkel és magával a céggel is, amikor elkezdtem külföldi vásárokra járni. Azt hiszem 77-ben voltam először lipcsei vásáron és ott az egyik emeleten a Konsumex-nek volt egy standja. Persze nem csak nekik… ott voltak a csehek, a szovjetek a bolgárok és mindenki szeretett volna valamit eladni. De mi nem ezért mentünk, mi akkor éppen azért mentünk ki, hogy az NDK importot véglegesen specifikáljuk és megpróbáljuk a lehető legjobb összetételt elérni.

Igen erről beszéltünk már, hogy több váltó legyen a vasutakhoz és ilyesmi.

Az mindig hiánycikk volt…. Az volt a lényeg, hogy a rendelkezésre álló x millió transzfer rubelből a legjobb összetételt próbáljuk meg elérni. Sose volt elég jelző, hiába adtak többet belőle….azt kellett elérni, hogy legyen azért minden… váltó is, meg tt garnitúra….mert ráadásul a nem modellezők ugye karácsony környékén leginkább garnitúrákat akartak venni, nem csak 1-1 elemet szerettek volna berakni a fa alá. Na de…a Konsumex standtól nem messze, néha szemközt… a Lego-nak és a Matchbox-nak is voltak standjai. Mi pedig mindig elmentünk ezeket megnézni, ami éppen ki volt téve. Kicsit szűkös kirakat volt, de azért mindig volt egy kis bemutató. Egyszer az egyik ismerős üzletkötő valamiért átment ezekhez a srácokhoz és szólt, hogy menjek át vele, nekem meg éppen nem volt más dolgom, úgyhogy átmentem. Itt összeismerkedtünk a Matchbox-osokkal, majd később beszélgettünk a Lego-val is. Beszélgettünk, nézelődtünk és csodálkoztunk. Meg persze ismerkedtünk...a Matchbox-nál például ki volt rakva egy darts tábla… én sosem játszottam addig, de akkor játszottunk egy darts partit és nagyon megszerettem. A játékot is meg azt a munkatársat is, akivel játszottunk. Az egyik ottani kolléga, akivel a kapcsolatot tartottuk még utána nagyon sokáig képviselte a Matchbox-ot. Úgyhogy két emberrel már kezdettől nagyon jó kapcsolatom alakult ki, ami nagyon sokáig tartott. Mindig megmutatták az új fejlesztéseiket, az új irányokat, de konkrét üzleti kapcsolatba csak egy kicsit később kerültem velük. Akkor, amikor először találkoztunk ők egyébként tudták, hogy épp semmi üzlet nem lesz, de ettől függetlenül szimpatikusak voltunk egymásnak és később azért jól is jött ez a kapcsolat.  Innentől kezdve minden valamirevaló vásáron találkoztunk és volt, amikor egy-egy italt is megittunk. Persze nem inni mentünk oda, pláne napközben… de akár ihattunk is volna, viszont azért elsősorban a munka volt a fontos.  Egyik ilyen kiállításon sem úgy volt, hogy csak kimentünk, megbeszéltük a dolgokat és hazamentünk…volt az egésznek egyfajta szertartása. Onnantól, hogy ki mikor tudott fogadni minket, a gyártók standjainak meglátogatásán át egészen a kapcsolatépítésig, minden hozzá tartozott. Persze mindenhová a német külkereskedővel kellett menni és akárhová csak úgy nem is mehetett be az ember, ugyanúgy ahogyan ma sem.

Mi volt a Matchbox-okkal kapcsolatos munkája?

Még a TRIÁL-os időszakban, amikor megkaptuk a kereteket a minisztérium által, akkor a főnökség összehívta a referenseket és megmondták, hogy mire mennyi pénz jut. Ekkor mondjuk megmondták, hogy Gyuri.. ennyi van Matchboxra, légyszives specifikáld ki, hogy az adott összegért pontosan mit vegyünk. Azt beszéltük már, hogy meg volt határozva, mire mekkora keret jut…a  maradéknál pedig meggondolták, hogy az mire menjen… Barbie-ra, vagy bébijátékra satöbbi. Miután összeismerkedtem a srácokkal én mindig kaptam tőlük Matchbox katalógust illetve árjegyzéket is. Ez teljesen publikus árjegyzék volt, de jól jött az elvégzendő feladathoz. A katalógusokat és a termékpalettát is elég jól ismertem ekkor már. Egyébként a katalógusokat mindig elhoztam a Matchbox-tól és a Lego-tól is többek között a fiaimnak és mikor hazavittem, a fiaim mindig tátották a szájukat, hogy micsoda kínálat van, de hát majdnem hiába, mert akkoriban még nem jött be ezekből olyan sok. Ezeket az anyagokat nyilván megkapták mások is, meg a Konsumex is például megkapta hivatalból a devizás boltjaihoz, de én így jutottam hozzájuk. Ezekből tudtuk megtervezni a kínálatot és felkészülni a karácsonyi szezonra. Nürnberg-be azt hiszem csak 1980-tól jártam, de oda például kifejezetten azért mentünk, hogy találkozzunk a szállítóinkkal hivatalos minőségben, például a Matchbox-al is. A hivatalos tennivalóm tehát a specifikálás volt…úgy hogy a meghatározott keretet a lehető legjobban kihasználjuk. Ennek kapcsán felmerültek kérdések….hogy valamiből szabad-e venni, kell-e több vagy éppen kell-e egyáltalán abból venni. Hogy valamiből csak 1-2 karton kell, vagy több….72 ugyanolyan autó volt egy gyűjtőkartonban ugyanis. Az árut egyébként vegyesen csomagoltattuk, hogy minél heterogénebb legyen, de a 72 darab az adott volt.

Milyen kérdések merültek fel konkrétan?

Olyanokat kellett például eldönteni, hogy mekkora legyen a kínálatban az aránya, mondjuk a K szériának…a King Size-nak. Azok nagyon jó minőségű és sokkal modellhűbb darabok voltak, de drágábbak illetve nem voltak méretben kompatibilisek a kisebbekkel. Meg kellett nézni, hogy mennyit érdemes behozni belőle és az mi elől veszi el a keretet. Egyébként nem is nagyon futotta rá. Aztán ott volt az Y széria is a Models of Yesterday…. ott ugyanezek voltak a kérdések. Azt a sorozatot egyébként nagyon szerettem és magam is gyűjtöttem őket egy időben. Valamelyik fiamnál vannak már. A különféle pályáknál és kiegészítőknél is hasonló volt a helyzet el kellett dönteni, hogy mennyit van értelme és mennyit tudunk behozni belőlük. Azokból nem is vettünk túl sokat. Ugyanakkor elsődlegesen arra kellett figyelni, hogy a standard gyufásdoboz méretű Matchbox-okból, amit valamikor Superfast-nak is hívtak, legyen, amennyi csak lehet… tehát azok élveztek prioritást. A King Size-ot azért korlátozottan, de valamennyire forgalmaztuk a TRIÁL-nál és később a dunakeszi cégben is. A Matchbox-tól egyébként még az összeépíthető makettekből is hoztunk be egy időben, de szintén nem túl sokat….repülőket meg talán hajót is.  

Értem. Meddig tartott ez a jó kapcsolat a céggel?

Ameddig el nem jöttem a Triáltól ez végig így ment. Nem mindig én specifikáltam, mert volt, amikor már magasabb beosztásban dolgoztam és volt rá más, aki megcsinálja, de azért én általában beleástam magam, még az apró kis részletekbe is. Végigéltük azt az időszakot is, amikor a Lesney-ből Matchbox Ltd. lett. Nagyon aggódtunk is, hogy mi lesz a dologból és később igazunk is lett, mert kezdtek egyre inkább eltolódni a műanyag felé. Egyre nagyobb arányban használtak fel műanyagot és ez kicsit a minőség rovására is ment. Aztán túlélte ezt a cég is meg a kapcsolatunk is, úgyhogy amikor eljöttem a TRIÁL-tól a dunakeszi cégbe, ott is tartottunk Matchbox választékot. Annyit vettünk amennyit csak bírtunk, mert abból sem ragadt ránk semmi.    

Igen, hát nagyon jól eladható és keresett termék volt a Matchbox a 80-as évek végén is

Nagyon. Arra az árra már nem emlékszem, kicsit összefolynak az emlékek már, de lehetett már akkor normális árrésekkel, normális választékot is tartani. A fogyasztói ár is fontos volt, igyekeztünk csak annyi hasznot rakni a termék árára, hogy a céget fenn tudjuk tartani…meg még egy kicsit…Egyébként a 87-88-as év volt az az időszak, amikor a korábbi irányárrések megborultak. Előtte az volt a szokás, hogy a hivatal megszabta, hogy mekkora hasznot lehet tenni egy-egy termékekre. Tíz százalék volt a nagykereskedelmi haszonkulcs és 14 a kiskereskedelmi….ma már ennek a többszöröse. Sőt korábban létezett olyan fogalom is, hogy tisztességtelen haszon, amin ma már csak mosolygunk. A Matchbox-nál egyébként óvatosan kellett bánni az ár kérdéssel, kicsi volt a mozgástér és törekedni kellett rá, hogy a magas ár ne fojtsa meg a terméket. A Matchbox-osokkal személyes kapcsolatban voltam még azután is, hogy eljöttem a dunakeszi cégtől. A személyes jó viszony megmaradt és továbbra is minden kiállításon beszélgettünk, csak akkor már nem üzleteltünk. Hozzájuk mindig elmentem még akkor is, amikor másokhoz már nem.

Ha jól tudom, akkor azért a TRIÁL-on kívül is voltak olyan üzletek ahol lehetett kapni Matchbox-ot a 80-as években.

Persze ezek is hozzáférhetőek voltak a devizás boltokban illetve a 80-as évek végén „maszek” trafikokban is valamennyire. Ezen kívül a Skála illetve a Centrum nagykerhez is kerültek a végén már devizák és ők is részt vettek áruházi illetve szövetkezeti árucserékben is. Tehát voltak olyan termékeik, amiket el tudtak adni saját felhasználású deviza ellenében, amiért biztosan játékokat is vettek.

A Matchbox  a 80-as években gyártást is helyezett Magyarországra (Metalbox GMK). Tudtommal ezek kifejezetten a Kelet-Európai piacra szánt játékok voltak és itthon is lehetett őket kapni szép számmal.  Volt-e a gyártás idehelyezésben önnek szerepe illetve lehetett-e a gyártás beindulása után érezni a kínálaton némi bővülést?

Emlékszem rá, hogy volt a Metalbox-al kooperáció. Voltak tárgyalások is, de azokban én nem vettem részt. Valószínű, hogy a Matchbox gépeket, meg mintákat is hozhatott ide és ezért gondolom termékkel kellett fizetni, de ezt csak sejtem, nem vagyok benne biztos. Ezek a játékok viszont kereten kívüli Matchbox-ok voltak, tehát nyilván nem számítottak bele a megállapított, Matchbox-ra felhasználható deviza keretbe. De nem gyártottak belőlük túl sok félét és a mennyiség sem volt számottevő. Valamennyit persze javított az elérhető mennyiségen és a választékon is, de nem átütő mértékben. A termékek minősége egyébként jó volt. A Metalbox a Konsumexel közösen kötött megállapodást a Matchbox-al, de ezen kívül nekünk is lett volna egy kooperációs tervünk. A pontos részletekre már nem emlékszem, de az biztos, hogy Gyöngyösön volt egy üzem, ami a Pattinka nevű ropit gyártotta és voltunk ott a Matchbox-osokkal. Megpróbáltunk valamilyen módon árucserézni….kicsit ilyen baltáért sót alapelven. Minden KGST ország megpróbálta ugyanis a többlet termékeit elcserélni valami olyanra, amire szüksége volt. A Matchbox-osok nyitottak is voltak a dologra, de úgy emlékszem üzlet végül nem lett belőle.

De gondolom itt azért közbeiktattak volna egy harmadik céget is nem? Legalábbis gondolom nem sós ropogóssal fizették volna ki a Matchbox-ot.

Már nem emlékszem a pontos részletekre, de a Konsumex-nek export érdekeltségei is voltak szóval megtalálták volna a módját, hogy saját használatú deviza legyen belőle. Nagyon finom ropogós volt a Pattinka egyébként….

Értem. Említette korábban, hogy a gyermekei nagyon kedvelték a Matchbox-okat is. Van is esetleg ezekről valami személyes emléke?

Mi nagyon sokat játszottunk a gyerekeinkkel. Rengeteget Lego-ztunk és Matchbox-oztunk is….közösen…voltak azok a versenypályák, amin így lendületből körbementek az autók, azt például nagyon szerették a gyerekeim. De sokat társasjátékoztunk is, például a Ki az úr a tengeren? nevű játékkal éveken keresztül játszottunk… meg később G.I.Joe-ztunk is, de abból már azért többnyire kizártak.

Hot Wheels kocsikat nem lehetett egyáltalán kapni?

Én nem emlékszem rá, hogy lettek volna. Beszéltünk már a Mattel-ről, hogy az a keret főleg a Barbie-ra ment el. Meg értelme se nagyon lett volna, mert a Matchbox ismert és keresett volt a magyar piacon. Beágyazott volt és nem nagyon lett volna értelme egy másik modellautót is behozni a rendelkezésre álló szűk keretekből. Kisebb mértékben azért más márkák is elérhetőek voltak, de a Hot Wheels-re nem emlékszem.

Értem. A kisautók után, akkor legyen egy másik téma. A napokban ön is belefutott abba a képbe, amin egy Triál-os stand látszik tele Star Wars figurákkal, és amelyet a készítő – filmesPeti – engedélyével közzétettem az oldalamon. Ez egy elég jó kis kapcsolódó lelet a beszélgetéseinkhez….valami esetleg eszébe jutott erről?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a stand Triál-os volt, sőt szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Erre a kiállításra nem emlékszem, pedig szinte minden ilyenen jelen voltam ebben az időben. A képen szereplő hölgyet is ismertem. A háttérben az a szöveg látszik, hogy „Star Wars a Triál-nál” és ez valószínűleg egy olyan tábla, amire olyasmi lehetett kiírva, hogy ezeket meg lehet vásárolni a Triál-nál valahol, valamelyik standon, ugyanis a TRIÁL bolthálózatának az ilyen eseményeken mindig volt kihelyezett standja. De ez a stand szerintem Konsumex-es lehetett. 86-ban én még elég aktív voltam és az időpont az nagyjából stimmel is, ez tényleg kb. 85-86-ban lehetett. Szerintem valamelyik külföldi kiállító állíthatott itt ki vagy a Konsumex és meg is mondom, hogy miért gondolom ezt… Egyrészt a barna függöny a képeken egy hátsó részt takar…ilyet azoknál a kiállítóknál használtak, akiknek volt ilyen tároló helysége, ami általában büféként vagy konyhaként funkcionált. Oda tették általában a kiállított játékok dobozait és a katalógusokat, szóróanyagokat is. A másik a rengeteg kirakott figura. A TRIÁL soha nem adott ki annyi pénzt kiállításra, hogy ennyi szűk keresztmetszetű figurát ki lehetett volna állítani egy helyen, egy időben. Kizárt, hogy mi ennyi Star Wars figurát kibontottunk volna…. De azok az Action Force játékok is érdekesek a képeken, abból is egyértelmű, hogy ez nem TRIÁL stand volt.   

Igen azok a játékok is abba az irányba mutatnak, hogy nem hazai stand lehetett, mert a brit Action Force játékok (még a G.I.Joe „fúzió” előttiek) nem igazán voltak jelen a magyar piacon és csak 1-1 helyen lehetett őket kapni, minimális mennyiségben.

Tutira nem voltak jelen…emlékeim szerint ezt senki sem importálta. A beszerzők a szűkös keretek miatt leginkább arra törekedtek, hogy inkább szűkebb legyen a választék valamiből, de az olyan játékokból álljon, amelyek ismertek és legyen belőlük picit nagyobb mennyiség. Tehát inkább kevesebb fajta játék legyen az áruházakban, de azokból ne csak 1-1 darab legyen a választékban. Persze, így se volt elég sose semmiből. Az Action Force-ról nekem most hirtelen az A-Team vagyis a Szupercsapat játékok ugrottak be, persze tudom az más volt.

Milyen emlékek jutottak eszébe erről?

Autókra emlékszem ebből többnyire. Kínában, amikor 86-87 körül kint jártam vittek minket különféle gyárlátogatásokra. Ekkoriban már bőven mentek náluk a kooperációk a nyugati cégekkel. Aztán akkor voltunk egy shenzen-i gyárban is, ahol modellautókat csináltak, de a márkájukra sajnos már nem emlékszem. Gondolom bedolgoztak egy nagy cégnek és ott büszkélkedtek el, hogy a Szupercsapatos kocsit is ők gyártják. Leginkább azért csak a csomagolást mutatták meg, illetve a tamponnyomó gépeket, de azért láttuk a kisautót is. A gyár félelmetes volt. Egy hatalmas, 150 méter hosszú szalagszerű asztal volt a közepén, aminek az egyik végén volt a kibocsájtó, középen pedig egy tamponnyomó. A munkások sorban ültek és kézről kézre mentek a játékok. Félelmetes volt látni.

Olvasói kérdésként érkezett…hogy esetleg a hazai Transformers képregények kiadásához volt-e a magyar Hasbro-nak valami köze?

Nem volt, de ez nem is a mi hatáskörünk lett volna. A képregények kiadását az itteni kiadónak az eredeti jogtulajdonossal kellett letárgyalnia, akire már nem emlékszem, hogy éppen ki volt. Azt, hogy az pontosan ki volt, le lehet ellenőrizni, ha kinyit egy képregényt, mert valamelyik oldalon benne kell lennie.

Együttműködés, vagy kapcsolat azért mindenképpen kellett, hogy legyen a magyar Transformers képregény és önök között, hiszen volt olyan nyereményjáték, amiben egy nagyobb Transformers-t lehetett nyerni

Igen ilyen jellegű felajánlások voltak a díjazásokhoz. Jó pár ilyen promóciós dologban részt vettünk, általában termékfelajánlással. Voltak rendezvények, programok is az akkori nagyobb áruházakban…Fehérváron, meg talán az Unió áruházban, Debrecenben, ahol Joe pakkokból is volt kihelyezés ilyen aktív programokhoz. Ezek ilyen promóciós jellegű, játszós programok voltak, mondjuk road show szerűek és ezeknél is volt olyan, amikor ez valami nyereményjátékkal volt egybekötve. Nem volt direktbe kiírva, hogy vegyél, mondjuk G.I.Joet…hanem ezt úgy kell elképzelni, hogy volt mondjuk valami Egércsapdával kapcsolatos…”találd meg az egeret” vagy valami hasonló játék és akkor a gyerekek ezen, részt vettek, a nevüket meg bedobták a sorsoló ládába. Aztán meg valaki nyert mondjuk egy Egércsapdát….de ezt csak példának mondtam, nem biztos, hogy konkrétan ilyen volt. Később a Gulliver idejében Ravensburger puzzle-ekkel is csináltunk hasonlókat. A puzzle összerakás az mérhetőbb volt, azt jobban fel lehetett használni aktív játékokhoz. Akkoriban még nem voltak olyan igazán nagy parkolók, úgyhogy az ilyen rendezvényeknek az áruházakban kellett helyet biztosítani. Néhány nagyobb akkori áruház, például az Unio Áruház,-akik nagyon sok mindenben nagyon nyitottak voltak – pedig rendszeresen tartottak ilyeneket. Személyesen ezeknek a szervezésében nem nagyon vettem részt, de azért jó páron jelen voltam.

Még egy kapcsolódó kérdés akkor ezekkel kapcsolatosan. A G.I.Joe termékeken…járműveken és figurákon volt egy kis zászló alakú, kivágható rész, az úgynevezett Flag point. Amerikában és Nyugat-Európában volt egy olyan rendszer hogy, ha a gyerek ezeket kivágta és bevitte, akkor bizonyos mennyiségű pont után kapott egy ingyen figurát vagy valami mást. Korábban hallottam egy olyat, hogy ez az ajánlat bizonyos áruházakban itthon is elérhető volt. Talán Skála vagy Centrum volt és ugyanúgy be lehetett váltani ezeket a pontokat. Ezt elképzelhetőnek tartja?

Igen elképzelhetőnek tartom. Akkoriban még nem volt kialakult rendszere a vásárlói hűség jutalmazásának. Az okos kereskedők, akikről már beszéltünk ma….-mert ezek tényleg mind okos kereskedők voltak az Unio áruházasok is például-, próbálták megtalálni a lehetőségeket. Emlékszem rá, de nem konkrétan, tehát tudom, hogy volt valami ilyesmi, de az saját szervezés lehetett, nem „hivatalos”, bár biztosan valahogy el is számolták… Na, most például a G.I.Joe-kon nem volt használati útmutató, azon kívül esetleg, hogy ki hozta forgalomba. Később aztán lett, de akkoriban még nem igazán kellett ez, noha olyan előírás volt érvényben, hogy minden külföldi termékre rá kellett írni, azt hogy hogyan használható. Ráadásul a rendelet úgy fogalmazott, hogy a leírásnak eltávolíthatatlan módon kell jelen lennie a terméken, ami nem is volt szerencsés. De efölött szemet hunytunk, nem nagyon akartuk ezt betartani. A Flagg Point-oknál is rá kellett volna írni, hogy hogyan működik a dolog…..hogy mondjuk, gyűjts össze tíz pontot és kapsz egy Barracudát… Mindig a Barracuda jut eszembe, mert annak valamiért megmaradt a neve, nem volt pedig egy szép jármű, de a neve az jól sikerült. Beszélgettünk már az olyan áruházakról, ahol olyan jól megjelentek ezek a termékek, az Arrabonáról, a Fehérvár Áruházról, a Konzumról például. Ezekben a srácok sokkal jobban beleásták magukat ezekbe a történetekbe, mint én. Emlékszem talán a fehérváriak mondták is, hogy konkrétan milyen figurákat kellene beszerezni. De mi csak azt tudtuk megvenni, ami akkor éppen Franciaországban volt. A Hasbro vegyes szortimentet kínált, de azért nem nagyon lehetett válogatni. A múltkor beszéltünk is arról, hogy bizonyos figurákból több vagy kevesebb darab volt egy dobozban… mi azt tudtuk kérni, ami éppen beszerezhető volt. Kezdetben nyilván azt kínálták, amiből sok volt nekik is, vagy amiből maradékuk volt….tehát ha mondjuk a „Szortiment 1”-ből volt nekik sok és azt tudtuk megvenni, akkor az abban szereplő figurákból volt itthon is sok és mondjuk a másikból, ami abban nem szerepelt, nem tudtunk kérni. A későbbiekben viszont már egy picit lehetett variálni, változatosabb szállítmányokat összerakni.   

A Használati útmutatókról nekem most az jutott eszembe, hogy 93-ig biztos, hogy nem volt ilyen a figurákon, de utána megjelent egy sima fehér egységes matrica, amin rajta volt, hogy a Hasbro Magyarország forgalmazza a terméket és langyos szappanos vízzel lehet tisztítani satöbbi. De ez is inkább a későbbi Star Wars figuráknál rémlik.

Igen igen….meg hogy ártalmas anyagot nem tartalmaz és a többi. A rendeletek korábban is előírták ezt, de nem hajtottuk végre. Mi a gyártóra mutogattunk, hogy ez legyen az ő költsége…no, nem mintha nem hárították volna tovább, de senki sem akart költeni erre. Önmagában egy címke nem drága, de sok darabnál már sok a költség. A gyártók aztán amennyire tudták rátették és később az importőrök is rátették. De ez a plusz költség persze megjelent a termékek árában is.

Egy gyűjtő barátom ragaszkodott hozzá hogy azt is kérdezzem meg, hogy Tini Nindzsa teknőcök figurákkal volt-e dolga az évek során.

Nem emlékszem rá. A Gullivernél talán voltak Tini Ninjás dolgok, tetoválásra meg hasonlókra emlékszem, de emlékeim szerint a figurákkal sosem találkoztam. Az nagyjából abban az időben ment, amikor én a Hasbro-nál dolgoztam szóval ez nem is csoda. Disney figurákra emlékszem még a Chip & Dale-ből például a Sziporkára, ami hasonló vákuumszívott, kartonos csomagolásban volt, mint a Joe. Meg valamelyik Kacsamesékből voltak még figurák, mikor odakerültem a Gulliverhez. Úgyhogy a Tini Ninják-hoz személyesen nem volt szerencsém, elkerülte azokat a cégeket, ahol én tevékenykedtem. De a Playmates termékek közül valami mást azért forgalmaztunk arra emlékszem.

A legutóbbi beszélgetésünk során beszéltünk egy kicsit a Novo-ról és kaptam egy olyan visszajelzést egy kollégától, hogy nem volt teljesen pontos az, amit írtunk. Ő Kerényi Jánossal a Novoplast művészeti igazgatójával interjúzott egyszer és ő azt mondta, hogy a Police 07 játékot igaz, hogy megnézte a Ravensburger, de nem letiltották, hanem engedélyezték.

Hát, ha ő ott dolgozott, akkor biztosan jobban emlékszik, mint én. Abban az időben már nem is nagyon volt kontaktom a Novo-val szóval, ha egy belsős ember mondja, hogy nem így van, akkor meglehet, hogy én rosszul emlékeztem, elnézést.

Még egy kis könnyedebb téma a végére. A nagybátyám kislánya most karácsonyra kapott egy társast, ami gyakorlatilag a régi MB-s Guess Who társasnak a mai klónja. Egy kicsit rosszabb minőségű, de az elve ugyanaz. A Guess Who-ról vannak emlékei? Szerintem vicces kis játék volt.

Az egy nagyon ötletes kis játék volt, ráadásul nagyon jó volt a reklámja….ma is a fülembe cseng, ahogy mondja, hogy „Ő a híres Jack! A játék neve Találd ki”. Eltelt az óta 20-30 év, de az ilyenek beleivódnak az emberbe. Persze a játék alapelve megjelent azóta máshol is. De az akkor nagyobb figyelmet is kapott tőlünk, mint más társasok – például TV reklámot – mert hordozott valami pluszt magában. Ott volt például a Hangman nevű, akasztófás játék, na az már kevésbé volt ilyen. Abban én nem is bíztam túlságosan, hogy meg fogja állni a helyét a magyar piacon. Mégis az a 4-5000 darab, amit a két évében eladtunk belőle, az jelentékeny része volt az akkori magyar társasjáték piacnak.

A következő epizódban egy kicsit el fogunk távolodni a szokásos témáinktól és a kínálat túlnyomó részét kitevő KGST illetve kínai játékimporttal fogunk foglalkozni, de szóba kerülnek majd a játékokat árusító trafikok is. A későbbiekben aztán Gyuri bácsi mesél majd egy keveset a magyar játékgyártásról is. Tartsatok velünk akkor is.

TB