A Death Star Space Station prototípusa

Itt a blogon már rengetegszer foglalkoztam olyan esetekkel, amikor 1-1 legendás játék a kezdeti rajzolt vagy prototípus formában még egy kicsit másként festett, mint a végleges, boltokba kerülő darab. A vintage Star Wars érában különösen kedvelem az ilyen érdekességeket és ezen a területen is számtalan esetben előfordult, hogy a kezdeti tervek után, valamilyen okból a tervezők lényeges változtatásokat hajtottak végre. Ilyen történt a Slave I a Dewback és a Jabba trón esetében is. A mai cikk is egy legendás vintage Star Wars játékhoz kapcsolódik, mégpedig az egyik első playsethez, a Death Star Space station-höz.

A Death Star Space Station playset a maga nemében egy legendás darab. Ez volt holtversenyben az első Star Wars playset, amit valaha is kiadtak, de ez volt az első, ami nem volt exkluzív, tehát elviekben bárhol meg lehetett venni. 1978-ban jelent meg, az akkori viszonyok szerint viszonylag borsos, 18 dolláros áron, így az első Star Wars játékok közül csak a Millenium Falcon és a rádió távirányítású Sandcrawler voltak drágábbak ennél. Ugyanakkor ezt voltaképpen egy „flagship” terméknek szánták, hiszen az első Star Wars film egyik leghangsúlyosabb helyszínét ábrázolta, így fontos volt, hogy jól sikerüljön.

A playsetet a legendás Kenner tervező Jim Swearingen alkotta meg 1977-ben. Jim 1972-től kezdve a Kenner-nek dolgozott és olyan játékokon hagyta ott a keze nyomát, mint az Easy Bake Owen, a Million Dollar Man figurák vagy éppen a Strawberry Shortcake babák. Az igazi sikert azonban a Star Wars játékok hozták meg neki, amelyeken az első napoktól kezdve dolgozott. Neki köszönhetjük az első X-Wing-et, a Taun Taun-t, de dolgozott a Dewback-en és egy jópár figurán is. A Death Star Space Station playsetet teljes egészében ő tervezte, sőt az első prototípus modell építésében is aktívan részt vett.

Az biztos, hogy Jim Swearingan-nek nem volt könnyű dolga, ugyanis a playset-el számos kritériumnak meg kellett felelnie. Elvárás volt felé, hogy a bázis legyen nagy, de csak annyira, hogy beleférjenek a költségvetésbe és a méret ne menjen a játszhatóság rovására. Ezen kívül fontos volt, hogy a játék tartalmazzon a Halálcsillag a filmben látható részeiből a lehető legtöbbet. Főként az olyan legendás helyszíneket, amelyeken a gyerekek a figurák segítségével újrajátszhatják majd az ikonikus jeleneteket. Úgyhogy nem volt ez egy egyszerű meló. Jim valamikor 1977 közepén tervezte meg a bázist, majd 77 végén a Kenner modell építő részlegénél elkészítették a mock up prototípust. A mock up mindig kézzel készült, gyakorlatilag mindenféle darabokból…makett alkatrészekből, kartonból, műanyag darabokból vagy bármiből, amit épp találtak a Kenner modellépítői. Ez így természetesen sosem a végleges állapotot jelentette, de ez volt az a prototípus, amit később bemutattak a döntéshozóknak, illetve a Lucasfilm embereinek. Ezután ők ezt véleményezték, illetve, ha kellett változtatásokat eszközöltek a játékon – ahogyan az ebben az esetben is történt.

Ahogyan látható, Jim már kezdettől fogva egy emeletes konstrukcióban gondolkodott. A legfelső szinte egy ágyút tervezett, amivel ugye az X-Wing-ekkel való harcot lehetett eljátszani. A felső szint hátsó taktusában kapott helyet az energiafejlesztő konzolja, ahol ugye Obi-Wan kikapcsolta a vonónyalábot. A középső részen kapott helyet az irányítóterem egy hatalmas kijelzőre hasonlító résszel, illetve a legyező-szerű félkör alakú irányítópulttal, ami ugye látszódott Tarkin mögött is, a yavin-i csata történései alatt. Az alsó terembe egy hasonló, de kisebb pult került, illetve egy moduláris szemétzúzó, aminek a falait egy tekerő segítségével lehetett összenyomni. Az alsó rész tengelyére pedig egy nyitható ajtó került.

A modellt valamikor 1977 legvégén mutatták meg a döntéshozóknak. Az alapfelépítés, a méret és az ötletek nagyon tetszettek nekik, de ugyanakkor több változtatást is eszközöltek. Elsősorban az volt a vélemény, hogy ez alapnak nagyon jó, de valamilyen módon zsúfoljanak bele még több funkciót és ikonikus helyszínt. A szemétzúzó maradt, de a modult jobban kidolgozták és áttervezték előről, nem pedig oldalról kihúzhatónak. Az alsó szint padlója lényegében kikerült, a főtengelyt viszont vastagabbra vették és beleraktak egy liftet, ami szerintem nagyon jó ötlet volt. A középső emeletet magasabbra vették ( így az egész playset magassága immáron átlépte az 50 centit) és két részre osztották. A felső taktusra beraktak egy kinyitható hidat, illetve egy zsinórt, így ezen a részen el lehetett játszani azt a legendás jelenetet, amikor Luke és Leia átlibbennek a túloldalra. Ez mindenképpen egy fontos újítás volt. Az irányítóterem rész maradt, de a legyező-szerű pultok helyett a helytakarékosabb sima pultokat választották.  A legfelső emeletet viszont gyakorlatilag változatlanul hagyták, csak a merevítő részeket sűrítették meg egy kicsit.

 Az áttervezést viszonylag gyorsan lezavarhatták...mert a 78-as Toy Fair katalógusban már a módosított prototípus képét használták, amin immáron látszanak az új elemek is. 

Véleményem szerint a végeredmény minden szempontból jobb lett, mint amit Jim elsőre elképzelt. Minden változtatásnak oka volt és a boltokba kerülő változat valóban több funkcióval és impozánsabb méretekkel rendelkezett. Az egyetlen dolog, amit szerintem egy kicsit túltoltak az a középső rész, mert a híd bepaszírozása miatt ez egy kicsit zsúfoltnak hat. Ugyanakkor értem, hogy ezt a fontos részt is meg kellett jeleníteni. Persze mondhatjuk, hogy a helységek és az egyes elemek egymáshoz való elhelyezkedése abszolút nem filmhű, de ne feledjük, hogy egy 50 centis hasábba kellett mindent belerakni, ami akkor a Halálcsillagot szimbolizálta. A playset aztán óriási siker lett, nem is véletlenül, Jim pedig a későbbiekben is tartalmas karriert épített fel. A Death Star playset manapság is rendkívül keresett, így azért mindenképpen érdekes látni, hogy maga az ötlet honnan indult el.

TB