Az alábbi cikk eredetileg a modern Star Wars figura érdekességeket felvonultató sorozatom része lett volna, de a témában megláttam a lehetőséget, hogy akár egy új, pár részes cikksorozatban is alaposabban áttekintsem. A Power of the Force széria a Star Wars figurák történetének egy nagyon fontos szeletét képezi. Bár a vonal megítélése, manapság nem épp osztatlanul pozitív, de a történelmi jelentősége azért megkérdőjelezhetetlen. A csaknem 10 éves tetszhalott állapot után ugyanis ezzel lendült be újra a Star Wars figurák kiadása és a sikernek köszönhetően gyakorlatilag a kiadás azóta is folyamatos (nyilván ma már eltérő méretben és minőségben). A Power of the Force sikere nélkül nem fertőződhetett volna meg egy újabb generáció a Star Wars iránti rajongással és a 90-es évek elején az újra divatba jött brand, a figurák nélkül lehet, hogy újra elhalt volna még az előzménytrilógia elkészülte előtt. Az biztos, hogy ebben az időszakban épült ki igazán (újra) az az óramű pontossággal működő merchandise rendszer, aminek minden egyes tagja (játékok-képregény-könyv-film-egyéb cuccok) egymást erősíti, és ami a mai napig (ugyan néha kicsit zötyögve) de működik. Az sem elhanyagolható tény, hogy közületek is sokan ezekkel a Star Wars figurákkal találkozhattatok először gyerekkorotokban, így a téma azért erősen érint minket is. A Power of the Force történetét bemutató minisorozat első epizódjában a vonal megjelenésének előzményeivel és a legelső lépésekkel foglalkoztam.

1985-ben a Power of the Force, a Droids és az Ewoks szériák kifutása után a Star Wars figurák kiadása tetszhalott állapotba szenderült. A Lucasfilms nem szándékozott újabb filmeket, vagy sorozatokat kiadni a következő években, így a Kenner is elveszítette a legfontosabb játékipari fegyverét. Maga a licensz a Kenner-nél maradt, de mivel sem akkor, sem most nem lehet a Lucasfilms engedélye nélkül semmilyen Star Wars termékeket kiadni, ezért önmagukban játékgyártóként nem tudtak mit csinálni. Bizonyos marginális piacokon még jelentek meg különféle Star Wars-os cuccok a következő években is, ám a Kenner-nek ehhez nem sok köze volt. A fő fegyver elveszítése után a cég hamar el is veszítette a lába alól a talajt. A bevételek erősen visszaestek, ezért a Kenner-t birtokló General Mills 1987-ben úgy gondolta, ideje túladni az 1967-ben megszerzett cégen. Egy másik játékgyártó a Tonka vette meg őket, de szerencsére nem olvasztotta teljesen magába, aminek köszönhetően a Kenner, mint önálló egység megmaradhatott a Tonka csoporton belül. A Tonka viszont -többek között az akvizíció következtében- kissé megrogyott, így az egész csoportot 1991-ben bekebelezte a Hasbro. Ez már stabil hátteret jelentett, így a Kenner újbóli megerősödése is körülbelül 1991-re tehető. A Star Wars licensszel viszont még mindig nem kezdhettek semmit, ám a Lucasfilms álláspontja hamarosan megváltozott.

A 80-as évek második felében szinte semmilyen Star Wars-os produktum nem jelenhetett meg. A képregénynek vége volt, a könyvek még sehol nem voltak és egyedül csak a West End Games által kiadott Star Wars szerepjáték tartotta a frontot. A 90-es évek elején viszont némiképpen megváltozott a helyzet. A Lucasfilms-nek újra kellett egy kis pénz, ezért egy pár Star Wars-os terméket újra engedélyeztek. Kiadtak egy pár Star Wars témájú számítógépes játékot illetve a Dark Horse kiadó is engedélyt kapott, hogy 1991-ben, 5 év szünet után (előtte a Marvel birtokolta a jogokat) Star Wars képregényt dobjon a piacra. Ekkor jelent meg úttörőként Timothy Zahn első Star Wars témájú regénye is a Heir to the Empire is (ami sosem volt „hivatalos” VII. epizód, hiába nyomták rá a magyar kiadásra). Ezek a kiadványok együttesen elkezdték újra divatba hozni a Star Wars-t és George Lucas is elkezdhetett gondolkodni az előzmény trilógián, illetve az eredeti trilógia felújításán (bár ő ugye állítólag csak a technológia fejlődésére várt).  Az biztos, hogy a 90-es évek elején egy teljesen új gyerek generáció, teljesen új dolgokon keresztül is találkozhatott a Star Wars-al, ami a brand újbóli belendülését eredményezte (bár maga a három eredeti film sosem ment ki a divatból).

A Kenner sem volt butus, úgyhogy az új Star Wars figurák kiadásának lehetősége többször is előkerült 90-es évek elején. Támogatta ezt a tulajdonos Hasbro is, akik a G.I.Joe és a Transformers mellett örültek volna, ha –mégcsak áttételesen is- de egy harmadik erős, fiús brand is nekik dolgozik. A Lucasfilms soha nem volt a pénz ellensége, úgyhogy a megfelelő előkészítés és piacfelmérés után, hajlandóak voltak rábólintani a projektre. A Kenner így az 1993-as Toyfair környékén kezdett puhatolózni a nagy viszonteladóknál, hogy esetlegesen mit szólnának a Star Wars figurák feltámasztásához és az ötlet természetesen pozitív fogadtatásban részesült. Azt hozzá kell tenni, hogy a Star Wars figurák feltámasztásának a piaci környezet is kedvezett. 1985-ben, amikor a brand elment téli álmot aludni a Star Wars figuráknak egy csomó erős vonallal kellett szembenéznie a boltokban. Ott volt a nagyon sikeres G.I.Joe, a mindennél divatosabb Transformers, a Masters of the Universe játékok és persze millió egy egyéb tiszavirág életű játékvonal. 1993-ra viszont ez a helyzet megváltozott. Ugyan ekkoriban is millió játékvonal volt a piacon, ám a jelentős brandek éppen meggyengültek. A Transformers-eknél épp generációváltást hajtottak végre, ami kevésbé volt sikeres, mint a G1. A G.I.Joe-k tartották magukat, de már látszottak a gyengülés jelei, MOTU/ He-Man figura épp nem volt a piacon és a Tini Nindzsa Teknőcök is túl voltak a csúcson. Ezeken kívül csak a Kenner „házon belüli” DC és a Toybiz által futtatott Marvel figurák voltak a jelentősebb brand-ek, úgyhogy minden együtt állt ahhoz, hogy egy új Star Wars vonal megint letarolja a piacot.

Na de milyen legyen a 90-es évek Star Wars figurája? Merülhetett fel a kérdés a Kenner szakembereiben. A vintage vonal figurái már az éra végén, 1984-85-ben sem voltak igazán versenyképesek a riválisok termékeihez képest és azokat csak a film körüli egyre csökkenő intenzitású hype adta el, szintén egyre kisebb mértékben. Ezért 1994-ben, amikor a figurák fejlesztése elkezdődött, világos volt, hogy az új figurák kevéssé fognak hasonlítani a jól megszokott bájos, ámde kissé fapados darabokhoz (hozzátenném, hogy ez a minőség a 70-es évek végén, 80-as évek elején teljesen a csúcsot jelentette). Minden játékgyártó általában a saját tapasztalataiból indul ki, ezért a Kenner is olyan irányban indult el, amit ismert és szeretett. A Kenner figurák általában T csípő megoldással voltak ellátva, ilyen volt a vintage Star Wars figurák, a Szellemirtók figurák és a Batman figurák felépítése is. Ezért már csak praktikussági okokból is megmaradtak ennél a megoldásnál a Power of the Force figurák esetében is. A vintage-hez képest egy plusz mozgatási pontot is betettek deréktájra, amivel a Kenner egy kicsit túl is lépett magán, hiszen a korábbi vonalaik többsége (M.A.S.K., Batman, Ghostbusters) szinte kivétel nélkül csak 5 mozgatási ponttal rendelkezett.  

A Power of the Force figurákat manapság leginkább az a kritika éri, hogy irreálisan izmosak, legalábbis az emberi karakterek. Nos, ez tényleg így van, én is egyetértek ezzel, de a dolog egyáltalán nem véletlenül alakult így. A Kenner sokszor diktálta, néha követte az akciófigura trendeket, de a hatásuk alól soha nem vonhatta ki magát. A 90-es évek elején több fontos változás is végbe ment az akciófigurák megjelenését illetően és ezek közül az egyik a heroisztikus, izmos felépítés felé való elmozdulás volt. A 80-as évek figurái nagyjából realisztikusak voltak (kivéve a MOTU-t), de az évtized végétől kezdve egyre több képregényes figura is megjelent, amelyek illeszkedtek a képregényekben látható egyre izmosabb hősökhöz. A Toybiz Marvel figurái és a Kenner DC figurái is ezért voltak izmosak, de ez az általános trend kisebb mértékben hatott például a G.I.Joe-k megjelenésére is. A jövőbeli figurák felépítésről komoly viták zajlottak a Kenner-en belül is. Tim Hall, aki akkoriban csoportvezetőként dolgozott a Kenner-nél úgy emlékezett vissza, hogy dönteniük kellett, milyen arányban vegyék figyelembe a gyűjtők és milyen arányban a gyerekek kívánalmait. A gyűjtők nyilvánvalóan a régiekhez hasonló, de modernebb figurákat láttak volna szívesen, a gyerekeket viszont nem ugyanazok a dolgok fogják meg, mint egy gyűjtőt. Végül az utóbbi esett (sokkal) jobban a latba, mivel, a széria elsődleges célja az volt, hogy egy új generációval szerettesse meg a Star Wars figurákat, ezáltal új piacokat, új vásárlókat hódítsanak meg. Ez a generáció pedig éppen az izmos figurák korszakát élte, ehhez voltak hozzászokva. Ezért lettek az új Star Wars figurák is izompacsirták. 

Az izmosság tehát adott volt, de a mérték nem volt mindegy. Az első figura, amit próbaképpen elkészítettek a Luke Skywalker volt, mégpedig a „Farmboy” ruhás változat, valamikor 1993 végén, 94 elején. Ez a figura volt a kísérleti nyúl, amin a szakemberek kikísérletezték az új figurák test arányait. Az első, festetlen Luke prototípus meg is maradt az utókornak és ezen látszik is, hogy gyakorlatilag semmi köze sincs a boltokban később megvásárolható Luke-okhoz. Az arca jóval erősebb, karcosabb megjelenést kapott, amin én érzek egy kis MOTU vagy pankrációs figura hatást is, de az mindenesetre biztos, hogy ez az arc egy fokkal jobban megidézi Mark Hamill-t, mint a végleges kiadásé. A test jóval kevésbé volt izmos, mint a végleges változat, inkább erősen szálkásnak mondanám. Ugyanakkor az izmok jóval kontúrosabban látszódtak, és a ruha kivágata is sokkal konkrétabban mutatta meg őket, mint a boltokba kerülő változatnál. A lábak állása se volt akkora nagyterpesz, mint a véglegesnél és nagyon jó kérdés, hogy ezen később miért változtattak. Az első prototípust fotózásra, bemutatóra illetve a csomagolás fejlesztéséhez használták fel, de a Kenner-en belül nem mindenki volt elégedett ezzel a „szolíd” megjelenéssel.

Látható tehát, hogy eredetileg a figurákat nem szánták annyira izmosnak az alkotók, mint amilyenek lettek, legalábbis máshogy lettek volna izmosak. Nagyon valószínű, hogy a marketingesek erőteljes hatására viszont végrehajtottak egy sereg változtatást. Luke arcát lágyabbra, kellemesebbre vették, amivel nyilván szelidíteni szerették volna, hiszen mégiscsak egy álmodozó, pozitív hősről van szó, ugyanakkor az izmokat erősen felnagyították. Az izmok kontúrja elmosódottabb lett, mivel hogy leginkább azért „ruhán” keresztül látszódnak. A csípót szűkebbre, a vállat és a mellkast szélesebbre vették, hogy hangsúlyozzák az izmokat. Igazából ez a változtatás eredményezte később a figurák többségénél a "díjbirkózó" összhatást. A ruhát is kisebb kivágatúra változtatták, ami rendben van, hiszen Luke-nak a filmben sem volt kivágva a ruhája a köldökéig. A változtatások hatására egy jóval puffancsabb megjelenésű figurát kaptak, de végül ez alapján határozták meg az összes többi emberi karakter felépítését is(Han, Vader, Leia stb.). Ez azért egy-két anomáliát is eredményezett. Az világos hogy a marketingesek szemében Luke, Vader és Han voltak a főtermék, amit valószínűsíthetően majd a legnagyobb példányszámban fognak értékesíteni. Emiatt ők lettek a legizmosabbak, de Chewbacca-t például nem hozzájuk viszonyították, ami azt eredményezte, hogy Han gyakorlatilag szélesebb deltával bír a POTF figurán, mint Chewbacca. Az egész viszonyítási procedúrának szegény Leia volt a legnagyobb vesztese, akit csak nagyon aránytalanul (de heroisztikusan…) sikerült megvalósítani.  

Azt hozzá kell tenni, hogy a már akkor is létező gyűjtői közösségnek ez a testfelépítés, már akkoriban sem tetszett, ezért a Kenner végülis az évek során a következő hullámokban fokozatosan finomított a karakterek „heroisztikus” testfelépítésén, míg kb. 98 környékére, már majdnem teljesen normális testalkatú figurák jelenhettek meg. A marketingeseknek csak részben volt igazuk. Ugyan a gyerekeknek elképesztő mennyiségben el lehetett adni az izmos POTF figurákat, de maguk is érezték, hogy túlzásba estek. A vásárlókat nem igazán befolyásolta, hogy Han-nak mekkora a bicepsze, hiszen a Star Wars figurák (más vonalakkal ellentétben) sosem erről szóltak, sőt ez a fajta megjelenés idegennek hatott a Star Wars világától. A gyerekeket persze ez annyira nem hatotta meg és simán új őrület lett az új Star Wars figurákból, de azért fokozatosan egyre inkább figyelembe vették a gyűjtők  és az aránytalanságot kifogásolók véleményét is. Valószínűleg a Lucasfilms is beleszólt ebbe a „lágyítási” folyamatba, de igazság szerint őket akkoriban is leginkább a bevétel érdekelte, ami a Power of the Force széria első éveiben kiváló volt. Az egész világon tonnaszámra adták el a játékokat, ráadásul egy csomó új piacon is megjelentek. Igazából nálunk is ez volt az első eset, hogy hivatalosan, nagy mennyiségben, ráadásul erős marketinggel megtámogatva kaphatóak voltak a Star Wars figurák.   

A kiegészítők tekintetében nagyjából egyetértés volt a Kenner különböző társosztályai között. Világos volt, hogy a 90-es években már több és kidolgozottabb kiegészítőre van szükség, ugyanakkor tudták, hogy a Star Wars figurákhoz, annyira nem illik a tonnányi cucc. Ezért egy kompromisszumos 2-3 darabban állapodtak meg, ami nagyjából a vintage éra jobban ellátott darabjainak felszerelésszámával egyezik meg. Ez ugyanakkor néhány figuránál ez problémát jelentett, hiszen nem minden karakter látszódott a filmben többféle felszereléssel. Így végülis az lett a hivatalos álláspont, hogy akkor is minimum két felszerelés kell a figurák mellé, ha a filmben nem látszódott ilyen. Megpróbáltak a karakterekhez illeszkedő cuccokat kitalálni, ám némely esetben az alap hiánya miatt ez nem sikerült. Hagyományos, műanyagból készült kiegészítőket használtak és azt is gumiszerű műanyagra cserélték, ami a vintage érában még szövet vagy vinyl anyagból készült volna. A kiegészítők töréséből volt némi probléma a vintage érában (bár azért a versenytársakhoz képest akkor is masszívabb kiegészítőket adtak), ezért itt jóval strapabíróbb, sokszor rugalmas anyagokat választottak. Érdekes módon, az általános trenddel ellentétben, rugós kilövőket ekkoriban még nem adtak a figurák mellé, amit manapság akár értékelhetünk pozitívumként is. A standard mennyiségű, csak műanyagból készített kiegészítők csökkentették a gyártási költségeket is, amire egyébként szükség is volt, hiszen a single card-os figurák tervezett végfogyasztói árát körülbelül 3-5 dollárra lőtték be. ( Csak érdekességként….az 1995-ös dollár azért acélosabb volt, mint a mostani és most is 2-3-4 dollár körül vannak az egyes figurák végkiárusításos árai. Mennyit kellett faragni meg ésszerűsíteni a gyártáson 25 év alatt, hogy ezt meg tudják csinálni?).

Az első tizenkét figurát ezek a szellemében tervezték meg. A droid karakterek nem kaptak kiegészítőt, de a többiek mind két darabot kaptak (kardot, köpenyt, pisztolyt vagy puskát). A karakter leosztás nem egyezett meg teljesen a vintage éra  első figuráival, de azért a kép nagy  átfedést mutatott, így az első hullámban Darth Vader, a „Farmboy” Luke Skywalker, Leia, Han Solo, C-3PO, R2-D2, Ben (Obi-Wan) Kenobi, Chewbacca, a Stormtrooper, az X-Wing Pilot Luke, Lando és Boba Fett jelenhetett meg. A mai eszünkkel szinte felfoghatatlanul nagy sikert arattak. A reklámozás is erősen megindult, amihez például a későbbiekben Mark Hamill-t is sikerült megnyerni.

Az első figurák tehát elkészültek és készen álltak rá, hogy a következő Toy Fair-en bemutassák őket a nagyközönségnek. A következő részben a járgányokkal, a széria nevével és a csomagolás kifejlesztésével fogok hasonló terjedelemben foglalkozni. Tartsatok velem akkor is.

TB