A legendás Yak Face érdekességei

Azok a gyűjtők, akik a vintage Star Wars vonallal foglalkoznak hamar megtanulják, hogy melyek azok a figurák, amelyek „unikornisnak” számítanak ebben a szériában. Legendás darabok ezek, amelyeket sokszor igen nehéz beszerezni és az áruk is nagyon magas tud lenni még a többi vintage figurához képest is. Ezek között vannak olyanok, amelyek egy-egy alapfigura ritkább változatai (Vinyl cape Jawa, Tri-logo Boba Fett), olyanok, amelyek csak mondjuk egy ritkább playsetben voltak benne (kék Snaggletooth), de olyan is létezik, amit hiába adtak ki sima single card-os figuraként, a kisebb legyártott darabszám miatt kevesebb létezik belőlük, mint a korábbi figurákból (pl. Amanaman, EV-9D9). Ma egy, az utóbbi kategóriába eső vintage figurával, a legendás Yak Face-el fogok foglalkozni, ami több okból is igen érdekes momentuma a vintage Star Wars érának. Ez az egyik legnehezebben megszerezhető alapfigura (tehát nem változat vagy nemzetközi különlegesség)….ez volt az utolsó kiadott darab a normál Star Wars sorban (és nem Droids-ban vagy Ewoks-ban) és ez az egyetlen vintage figura, ami nem jelent meg hivatalosan Amerikában. Már ezek a tények is érdekessé teszik, de én most megpróbálom a mögöttes okokat is felderíteni. Miért ritka? Miért drága? És főleg...miért nem adták ki Amerikában?

Lássuk a tényeket….Yakface a vintage Star Wars sorozat utolsó, 93. darabjaként látta meg a napvilágot valamikor az 1985-ös év nyarán. Gyakorlatilag pontosan akkor jelent volna meg Amerikában, amikor a Kenner végül beszüntette az eredeti trilógiás karakterek forgalmazását, hogy inkább a Droids és Ewoks sorozatokra koncentráljanak. A Kenner eredetileg ezt nem így tervezte, ők szerették volna a maguk módján folytatni a Star Wars történetét, de miután ezt a Lucasfilms nem engedélyezte, a Jedi Visszatér figurák után, úgy döntöttek, hogy a már megtervezett karaktereket egy általános, konkrétan egyik filmhez se kötődő vonalban, a Power of the Force-ban fogják kiadni. Ez a vonal 1984 végén indult és a külsőségeket tekintve mindössze két újdonságot hozott... egy új hátlapot, illetve egy a figurák mellé csomagolt, a karakterek képével ellátott érmét. A Power of the Force sorozatban rövid idő alatt megjelent egy csomó régebbi figura is az új hátlappal, illetve ebbe zsuppolták be azokat a még kiadatlan figurákat, amelyek már gyártásra kész állapotban voltak. A köznapi nyelvben ezeket a vintage érában utolsónak kiadott darabokat hívják „Last 17-nek”, bár ezek között azért volt kettő, ami még megjelent Return of the Jedi hátlappal is, nem csak Power of the Force-ossal. Az utolsó megtervezett darabok egyike volt Yak Face is, aki ugye Jabba egyik embere volt, a Jedi Visszatérben, bár főként csak a háttérben volt látható.

A Yak Face figurát megtervezték és be is mutatták az 1985-ös Toyfair-en, tehát eredetileg biztosan terveztek az amerikai kiadásával is. Meg volt a hátlap terve és maguknak a figuráknak is megkezdődött a gyártása. Ennek ellenére Amerikában mégse került hivatalos forgalmazásba. A vonalat ugyanis 1985 közepén törölték és a Kenner-nek teljesen a Droids illetve az Ewoks figurák felé kellett fordulnia. A legyártott darabokkal ugyanakkor mégiscsak kezdeni kellett valamit, ezért, ugyan Amerikában nem, de máshol mégiscsak a boltokba kerülhetett (és ahogy majd látni fogjátok, végül valamennyire Amerikába is visszaszivárogtak). Innentől lesz kacifántos a figura története…

A legyártott figurák egy része Kanadába került, ahol a helyi Kenner kirendeltség az Irwin Toys nevű céggel közösen (ami a Kenner játékok helyi disztribúcióját intézte) a beérkezett figurákat becsomagolta, majd egy egyedi, Power of the Force-os, de kanadai (tehát két nyelvű - angol, francia) hátlapon értékesítette. Ha minden igaz csak ez az egy figura jelent meg Kanadában ilyen hátlappal, mert a többi Power of the Force-os kiadás itt is amerikai hátlappal került forgalomba. Bár ezeket hivatalosan csak az országhatáron belül értékesíthették, de azért pár darab nyilván átkerülhetett Amerikába is. Az egyedisége ellenére viszont, ekkor már Kanadában is a végéhez közeledett a Star Wars láz, így a piacra dobott Yak Face figurák egy jó része nem kelt el. A forgalmazó ezért a maradék példányokat Ausztráliába adta el, ahol Yakface így szintén a boltokba kerülhetett. Sokáig vita volt arról, hogy ez a kétnyelvű, kanadai Yakface egyáltalán kikerült-e ténylegesen a kanadai boltokba, hiszen a kiadás után nem sokkal a Kenner megszüntette a kapcsolatot az Irwin Toys-al és Kanadában is befejezték a Star Wars figurák forgalmazását. A bizonyítékok és több kanadai szakértő véleménye alapján, viszont igen… kis számban, de Yak ténylegesen elérhető volt egy rövid ideig a kanadai boltokban, például az ottani Toys R Us-ban és a Toy City hálózatban is.

A legyártott Yakface-ek másik, jelentékenyebb része viszont Európába került. Itt már éppen egy egységesítési folyamat után jártunk, amikor is a korábbi piaci modellt (minden országban más forgalmazó- egyedi, saját nyelvű csomagolásokkal) felváltotta egy többé-kevésbé egységes modell, amit főleg az angol Palitoy intézett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy nagyjából egységesek lettek a hátlapok és a bliszterek (bár a feliratok nyelveiben voltak eltérések) így immáron több ország kiadását is azonos hátlapra csomagolták (nem mindegyikét, de az angol, francia, benelux nagyjából egy eresztés volt). A Return of the Jedi sorozat után itt nem a Power of the Force, hanem ez a „Tri-Logo”-nak nevezett sorozat következett, ami annyit tesz, hogy a hátlapon három, különböző nyelvű „Return of the Jedi” logó volt látható. A Tri logo természetesen nem hivatalos név volt, mondjuk úgy, hogy csak egy ragadványnév a három logó miatt. Európában ez volt az utolsó vintage sorozat a Droids és Ewoks mellett és itt ebben jelentek meg a Last 17 karakterek a számos újracsomagolt figura mellett.

A Tri logo sorozatba bekerült Yak Face is, így Európa nyugati és déli részén viszonylag széles körben hozzáférhető volt. Mivel Ausztriában és Németországban is kapható volt, ezért tudomásom szerint onnan még hazánk trafikjaiba is átszivárgott belőle egy pár darab. Ennél fogva Yak Face-t Európában volt a legkönnyebb megszerezni főleg azért is, mert itt ekkoriban már szintén a végét járta a lelkesedés a Star Wars játékok iránt (legalábbis nyugaton), így a rendelkezésre álló készletek se keltek el teljesen.

Az európai Yak Face a hátlapon kívül egyébként még valamiben eltér a kanadai változattól, mégpedig a kiegészítőjében. A kanadai változat egy Nikto / Barada Staffot kapott, de ez a Tri logós változatnál abszolút kimaradt, így ezek többsége kiegészítő nélkül került a bliszterbe. Állítólag vannak példányok, amelyek mellé palace blastert, gaffi sticket vagy bespin blastert csomagoltak, de ezek lehetnek gyártási hiba vagy utólagos behelyezés következményei is.

Itt vesz a történet egy érdekes fordulatot, hiszen az éra legvégén Európában is bőven maradtak még eladatlan készletek az ilyen Tri logós figurákból, amit viszont meglepő módon egy amerikai cég a Kaybee Toys (KB Toys) vásárolt fel, 1986-ban. Ez mondjuk úgy, hogy egy „százforintos” játékbolt hálózat volt, ami előszeretettel vásárolta fel a gyártók eladatlan, beragadt készleteit fillérekért, amit aztán tényleg nagyon olcsón értékesített, sokszor bőven az adott vonal kifutása után is. Az ilyen Európából átkerült Tri logós figurákért állítólag 80 centet kértek a boltokban, illetve volt 2 figura egy dollárért akció is, ami a korábbi alap 2-3 dolláros ajánlott fogyasztói árhoz képest valóban nagyon olcsó volt. Az éra végén viszont már minden piacon szinte tényleg a vásárlók után dobálták a nem kicsit túlgyártott készleteket. Nos, a rendelkezésre álló információk alapján ezen Amerikába került Tri logós cuccok között voltak Yak Face-k is, bár minimális mennyiség, így, ha csak korlátozottan és „nem hivatalosan”, de végül azért mégiscsak valamennyire hozzáférhető volt a karakter Amerikában is.

A fentiekből már választ kaphattatok arra a kérdésre, hogy miért is ritka figura manapság a vintage Yak face. Az éra legvégén jelent meg, rövidebb ideig gyártották, mint a többi figurát, ennél fogva jóval kevesebbet is gyártottak belőle és a rendelkezésre álló példányok is szétterültek a világban a kacskaringós terjesztés miatt. Ennél fogva sehol nincs belőle túl sok darab. Ezekből, illetve abból a tényből, hogy Amerikában, -ahol ma a legtöbb Star Wars figura gyűjtő van- csak nagyon kevés állt belőle rendelkezésre, következik, hogy a Yak Face figura manapság igen értékes, hiszen a magas árat generáló szentháromságból, itt mind a három tényező megvan. Nagy a kereslet rá – hiszen sok a gyűjtő, aki kompletté akarja tenni a vintage sorát-, kevés a létező darabszám és kicsi a rendelkezésre állás, hiszen, ha egy gyűjtő megszerzett belőle egy példányt, akkor azt ritkán adja tovább. Ennél fogva egy bontott, jó állapotú vintage Yak ma 150 és 500 dollár között cserél gazdát, hitelesítéstől, hátlaptól és a meglévő kiegészítőtől függően. A bontatlan példányokból természetesen még kevesebb létezik. Ezekből a Tri logós az „elterjedtebb”, de állapottól és hitelesítéstől függően ezeknek is nagyjából 1500-5000 dollár között mozog az áruk, tehát mondhatjuk, hogy (a nemzetközi és bootleg különlegességeket nem számolva) az egyik legdrágább vintage Star Wars figuráról beszélünk (de persze azért nem egy vinyl cape Jawa vagy egy dupla teleszkópos kardú Vader).

Azt már tudjuk, hogy miért drága és miért ritka….na de miért nem adták ki hivatalosan Amerikában? Nos, erre a kérdésre többféle válasz is létezik, bár egyik sincs 100%-ig bizonyítva. Az első és legáltalánosabb verzió szerint semmi extra dolog nem történt, egyszerűen a Lucasfilms szólt a Kenner-nek, hogy „holnaptól”, csak az Ewoks és Droids cuccokat forgalmazzák, hogy azokra is elegendő figyelem jusson. A Kenner ennek eleget tett, leállították a gyártást, a legyártott cuccokat pedig kiszórták a másodlagos piacokra. A Lucasfilms volt a jogtulajdonos, a hozzájárulásuk nélkül semmit se lehetett kiadni, úgyhogy azt is meghatározhatták, hogy meddig tartson a cuccok forgalmazása. Logikátlannak tűnhet a dolog, ám mégis ez tűnik a legvalószínűbb válasznak. Egyrészt a Droids és Ewoks szériák kb. ekkor debütáltak, tehát nyilván megfelelő terméktámogatást szerettek volna nekik is biztosítani, ami nehéz lett volna úgy, hogy a boltok polcain még mindig az újabb és újabb alapfigurák foglalják el a helyeket. Másrészt a vonal már nyilvánvalóan a végét járta, nehezen keltek már el a figurák és ha igen, akkor is fillérekre leakciózva. A Lucasfilm pedig nem akarhatta, hogy a Star Wars figurák általános megítélése tovább erodálódjon. Nyilván senkinek se volt érdeke a további beragadó készletek generálása.

Erre az elméletre bizonyíték az is, hogy nem csak a Yak Face figurát törölték ekkoriban, hanem egy csomó Power of the Force hátlapos újrakiadás se jelenhetett már meg. Ezek is csomagolásra készen álltak, de végül csak a csomagolási prototípusokig és néhány legyártott érméig jutottak, így már ezek se kerülhettek az amerikai boltokba. Ezeken a már 93 figurát tartalmazó hátlap prototípusokon világosan látszik Yak Face is a többi, sima single card-os figura között. A következő évben az Ewoks és Droids szériákat is törölték az alacsony kereslet miatt, úgyhogy végül az egész vintage éra véget ért 1985 végén.

A másik elmélet Steve Sansweet nevéhez kötődik, akit szokás az egyik legnagyobb Star Wars gyűjtőként is emlegetni. Ő vezeti a Rancho Obi Wan múzeumot és tényleg elképesztő gyűjteménnyel rendelkezik, mindenféle Star Wars cuccból, természetesen nem csak játékokból. Nos Sansweet egy időben nagyon aktív volt a könyvírásban és rendszeresen publikált a Tomart nevű gyűjtői újságban is. Az 1999-es Star Wars The Action Figure Archive című könyvében megemlítette, hogy információi szerint a Yakface-t azért nem adták ki Amerikában, mert a legyártott készleteket visszatartották egy mail in offer-hez, amit végül sosem hirdettek meg. Ugye ekkorra már millió alkalommal hirdettek ilyen mail in offer-eket, amikoris a gyártótól közvetlenül lehetett figurákat rendelni, vagy mondjuk a kivágott vonalkódokért cserébe ingyen figurákat lehetett szerezni. Az ilyen mail in offereket rendszerint előre meg is hirdették (pl a figurák hátlapjaira ragasztott matricával), így ha a Yakface-el tényleg mail in-ként terveztek volna, akkor ennek már kellett volna, hogy valami nyoma legyen. Sansweet egyébként több írásában is tényként írta ezt le, gyakorlatilag mindennemű bizonyíték nélkül és természetesen tőle több más gyűjtő is átvette. Két fontos tény viszont mindenképpen ellene szól. Egyrészt…Yak face amerikai Power of the Force-os hátlapjának fennmaradt a prototípusa, a tervei, sőt még az érme tervei is. Ha mail in offerként tervezték volna a piacra dobást…. miért terveztek volna neki cardot meg érmét, amit a normál single card-os figurákhoz csináltak?

Ezt a minta cardot kapták meg egyébként a kanadaiak is a saját változatukhoz, de annak a hátoldalán csak 70 figura látható. A másik, hogy a vintage érában nem voltak mail in exklizívok…bár számos mail in offer volt, de minden esetben olyan cuccokat ajánlottak, ami előbb-utóbb normál forgalmazásban is megjelentek. Pont ez a figura lett volna az egyetlen ilyen, az éra legvégén? Egy mail in exkluzív cuccot azért ténylegesen terveztek, de az nem figura, hanem egy érmealbum volt és az se jelenhetett már meg. Ráadásul ez a tervezett offer látszik is ugyanazon az amerikai proof card-on, amin Yakface, ami szerintem kizárja a mail in-es elméletet.

Az egyetlen minimális tény, ami ezt az állítást egy kicsit alátámasztja az, hogy kerültek elő gyárilag bezacskózott Yak Face-ek is, amelyek így hasonlítanak a mail in offerekben küldött figurákhoz. Ezek ugyanakkor minták is lehettek, hiszen azokat is hasonló zacskókban küldték ki.   

Sansweet 1999-es állítása előtt a mail in offer-es információ sehol se bukkant fel és ugyan néhány más kiadványba is átvették, de mások munkáiban tényként soha nem szokott felbukkanni. Sansweet műveiben sajnos gyakran előfordultak apróbb pontatlanságok, így én ezt is azok közé sorolom, bár valószínűleg ezt nem a saját hibájából követte el. Az infó, ha minden igaz egy kanadai Kenner alkalmazottól származott, aki úgy tudta, hogy az amerikai Kenner az után ajánlotta fel nekik a figurát, hogy törölték a saját mail in offer-üket, amibe szánták, majd először a kanadaiak is mail in offer-ben gondolkodtak, de végül mégis card-ra csomagolták. Ez az infó abszolút hallomásosnak tűnik és a hitelességére semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs.   

A vintage Yak Face figura még ennyi év távlatából is misztikus, illetve izgalmas a vintage kedvelők számára. A vonzóságát szerintem elsődlegesen a ritkasága és a nehezebb beszerezhetősége okozza, legalábbis szerintem már maga a karakter se egy matyó hímzés, így nem hiszem, hogy a sármja miatt akarnák gyűjtők ezrei beszerezni. Legendás és komplikált darab, amin nem változtat az a tény sem, hogy sajnos manapság már rengeteg másolatot készítettek belőle.

TB