A játékok drágák…főleg a minőségi játékok… Ez az a megállapítás az, ami szinte minden egyes nap szembejön az emberrel, ha valaki annyi fronton foglalkozik a játékokkal, mint mondjuk én. Ráadásul ez a megállapítás teljesen kortalan, hiszen mind a 80-as, 90-es években, mind pedig napjainkban ugyanúgy elhangzik, akár egy bennfentes játékgyűjtőről, akár egy laikus játékvásárló szülőről van szó. Az, hogy egy játék drága-e, érzeti kérdés… nyilván befolyásolja ezt az érzetet a saját pénztárcánk, az általános gazdasági környezet és a saját emlékeink is. Ugyanakkor a saját meglátásom szerint az emlékek nem mindig befolyásolják reálisan ezt az érzetet. Gyakran hallom a szokásos „régen minden jobb volt” mantrát, ami ebben az esetben arra vonatkozik, hogy a játékok régebben olcsóbbak és megfizethetőbbek voltak. „Akkoriban még megengedhettük magunknak”, „a szüleim még meg tudták venni, bezzeg most milyen drága a Lego” és hasonló megállapítások szoktak elhangozni. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy ezek a kijelentések általánosságban nem valósak, inkább a nosztalgia és a „szépre emlékezünk” mentalitás által torzított vélemények. Néhány esetben ezért az évek során már kiszámoltam, hogy az egykoron x forintba kerülő játékok, ma mennyibe kerülnének és általában az is jött ki, hogy ma vagy ugyanannyiba, vagy néhány esetben kevesebbe kerülnének ezek a cuccok, mint mondjuk a 90-es évek elején. Ebben a cikksorozatban ugyanakkor egy kicsit jobban bele fogom ásni magam a témába és több játékkategória esetében is kiszámolom, hogy régen…vagy ma voltak-e megfizethetőbbek.

 (Május 14.-én újra Figurafeszt…részletekért katt ide a linkre)

Beszéljünk egy kicsit a módszertanról, illetve, hogy mit hogyan lehet ebben az esetben kiszámolni. A régi játékok árait sok esetben egészen pontosan vissza lehet követni. Régi újságcikkekből, hirdetésekből, katalógusokból vagy éppen a régi játékaink csomagolásain fennmaradó árcédulákból. Persze ezek az összegek már akkor sem voltak egzaktak, hiszen akkor is volt olyan kereskedő, aki kicsit drágábban adta a cuccot, a másik meg éppen akciósan, de az egyes termékeknél az adatokból azért kirajzolódik egy nagyjából pontos -tól, -ig ár, bizonyos évekre vonatkozóan. Ezeket az árakat át lehet számítani egy jó infláció kalkulátorral a mai pénzre és máris megkaptuk, hogy ma kb. mennyibe kerülne ugyanaz a termék. Persze már most hallom, hogy sokan felszisszentek, hiszen az infláció, az tipikusan egy olyan adat, amit a mindenkori kormányzat igyekezett mindig kozmetikázni, ugyanakkor mégis ez ekkora időtávlatban azért kisimul és egy megközelítőleg pontos képet kaphatunk ez alapján. Ahhoz, hogy még pontosabb képet kapjunk, össze kell vetnünk ezeket az értékeket a korabeli fizetésekkel. Hiszen nem sok minden mutatja meg jobban az adott dolgok valódi értékét annál, minthogy a fizetésünkből mennyit tudnánk venni belőle. Így kiküszöbölhető a „mihez képest drága” kérdés, amúgy jogos feltevése. Ha ugyanis látjuk, hogy X termék mondjuk 1993-ban Y forintba került és az akkori fizetésből 100-at tudtunk belőle venni, akkor, ha ezt átszámoljuk a mai pénzre és kijön, miszerint ma abból 130-at tudnánk venni a jelenlegi fizetésünkből, akkor reálisan megítélhető, hogy az a termékkör ma drágább vagy olcsóbb-e, mint „régen”. Persze csak akkor, ha ma is létezik az a termékkör….Nos, ez nem minden játék esetében van így, de igyekeztem minden cuccnál, a neki ma kb. megfeleltethető termék árával összevetni. A fizetésekkel való összevetéshez a mindenkori NETTÓ átlagkereset adatait használtam. Persze tudom, erre sokan szintén azt mondják, hogy kamu és nem reális, ugyanakkor ez mindig így volt, tehát ha ma ez az adat „felfelé csal” akkor a régi adat is kb. ugyanannyira van felfelé kozmetikázva, tehát az arányok közel azonosak lesznek. Egyébként mivel átlagról van szó, ezért tudjuk, hogy a sok alacsonyabb értéket mennyire képes megdobni átlag szinten pár extrém magas érték…

A cikksorozattal egyébként nincsen semmilyen „politikai” célom. Nem állítom azt, hogy „jobban élünk, mint x éve” vagy éppen azt, hogy „régen minden jobb volt”. Egyszerűen csak megpróbálom reálisan kiszámolni azt, hogy az egyes játékok beszerzése mekkora ráfordítást vagy ha úgy tetszik „áldozatot” igényelt annó és mekkorát most. Néha ugyanis belegondolok, hogy a 90-es évek elején, amikor én voltam gyerek, mekkora ráfordítást igényelt a szüleimtől az, hogy nekem mondjuk meg tudják venni a G.I.Joe-kat...

Nézzük akkor meg, hogy az egyes játékok, játékcsoportok mennyibe kerültek egykoron…mennyibe kerülnének ma…mennyibe kerülnek ma a hasonló cuccok és mennyit tudnánk belőle venni ma, illetve mennyit lehetett belőlük venni egykoron. A cikket óriási terjedelme miatt három részre bontottam, hogy valamelyest azért fogyasztható legyen. A mai első epizódban fog szerepelni a Matchbox, a MOTU / He-Man, a Star Wars figurák, a Videójátékok és a Társasjátékok csoportja. A jövő heti második részben jön majd a Lego, az Action Man, a G.I.Joe, a babák (Barbie, Sindy) iletve a Jurassic Park, a harmadik részben pedig a Transformers, a képregényes figurák és a mindenféle egyéb játékok csoportjai következnek.

Star Wars

Az eredeti Kenner-féle, ma már vintage-nek hívott Star Wars figurák egyáltalán nem voltak gyakoriak a 80-as években. Bár az első hivatalos, puszta véletlenségből elkövetett transzport, már 1979-ben megtörtént, de azt azért nem lehet mondani, hogy a 80-as évek közepéig Magyarországon könnyen lehetett volna ilyen játékokat venni. Bár volt belőlük valamennyi hivatalos és valamivel több nem-hivatalos behozatal, azért ezek nem voltak minden sarkon megvásárolhatóak. Az állami beszerzésekből és árucserékből gazdálkodó nagyobb áruházakban ilyen figurákat általában csak a karácsonyi ünnepek előtt lehetett találni, igaz, ott általában „nyomott”, vásárlóbarát áron. Ez az ár körülbelül 100 Ft volt abban az időben, ami ma körülbelül 5000-6000 Ft-nak felel meg. Ebből az áruból ugyanakkor nem jutott mindenkinek. Egyrészt azért, mert nem érkezett belőlük túl sok, másrészt azért, mert a legjobb karakterek bizony pult alatt, ismerősöknek keltek el. Ezért a többség, ha tudott, inkább a csempészárut vagy a trafikokban fellelhető „szürke” vagy „zsebimportos” figurákat vásárolta meg, de ez valamivel később volt inkább jellemző. Ezeknek az ára változó volt. A sima single card-os figurák nagyjából 150-200 Ft-ba kerültek, de ez az érték inkább már a széria kifutásakor, az 1985 környékén külföldről behozott darabokra érvényes. Mindenesetre ez a pénz ma nagyjából 6000-8300 Ft-nak felel meg. Az akkori átlag fizetésből, ami a hivatalos adatok szerint 1985-ben 5961 Ft volt, összesen 29-38 Star Wars figurát lehetett volna venni, már, ha egyáltalán lehetett volna belőlük olyan sokat kapni.

A 90-es években azán már nem volt ilyen probléma. A Power of the Force széria idején már szabadpiaci viszonyok voltak, így a Kenner-t akkor birtokló Hasbro is immáron jelen volt hazánkban. Ezért a Power of the Force figurák már kezdettől fogva, folyamatosan jelen voltak a boltokban 1995-től egészen 1999-ig. A debütáláskor ezek nagyjából mindenhol 990 Ft-os áron voltak elérhetőek, de néha azért ki lehetett fogni őket akciósan, ennél egy kicsit kevesebbért is. Az 1995-ös 990 Ft ma 8058 Ft-nak felel meg, tehát azért olcsónak semmiképpen sem nevezném az akkori Star Wars figurákat. Később az áruk 1998-ra felkúszott 1290 Ft-ra, de még ekkor is volt, ahol 890-re akciózták őket. Az 1998-as 1290 Ft ma mindössze 5604 Ft-nak felel meg, tehát 95-98 között azért ezeknek a figuráknak a reál ára erősen lecsökkent, főleg a fizetésekhez képest. Az 1995-ös nettó 26637 Ft-os átlagbérből akkor értelemszerűen 26-27 Star Wars figurát lehetett venni, míg ugyanez az érték az 1998-as nettó 45675 Ft-os átlagbérnél már 35 db-ot jelent.

Érdemes még kitekinteni egy kicsit a 90-es évek utánra is. 2002-ben a Klónok Támadása című második Star Wars epizód mellé kiadott figurák annó 2790 Ft-os áron mentek kezdetben, ami azért egy elég erős 100%-os áremelkedés, cirka 4 év leforgása alatt. Ugyanakkor a 2002-es 2790 Ft manapság „csak” 7900 Ft-ot érne, ami nagyjából megegyezik a 95-ös Power of the Force figurák induló árával. Így mindösszesen csak az történt, hogy az új film, új figuráit kezdetben egy kicsit magasra árazták. Ebből a sorozatból egyébként az akkori átlagfizetéssel számolva megint csak 27 db-ot tudott volna venni az ember.

Star Wars figurák ugyebár manapság is vannak, bár ezek most már ugye két méretben és messze kisebb mennyiségben érhetőek el, mint mondjuk a 90-es években. Talán az a sportszerű, ha az akkori 3,75”-es méretű figurákat, a mostani 3,75”-es figurákkal vetjük össze, ami manapság a Vintage Collection sorozatba tartozó figurákat jelenti. Ma egy ilyen figura (az újabb darabok esetében) karaktertől és bolttól függően 8-11 000 Ft körüli összegbe kerül, így kiszámolható, hogy a mai (állítólagos) 339 000 Ft-os átlagfizetésből 30-42 db ilyen figurát tudnánk venni. Ez valamivel több, mint a 90-es években, noha nem túl sokkal. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy némelyik a mai cikkben szereplő többi játékkal ellentétben a Star Wars figurák azért sokat fejlődtek az elmúlt évtizedekben legalábbis ami a mozgathatóságot és a küllemet illeti. Egyedül talán az anyagminőség az, amiben nyilvánvalóan visszább vettek. Összességében tehát kijelenthető, hogy az átlagos fizetésekhez képes a Star Wars figurák arányaiban, nagyjából majdnem mindig ugyanannyiba kerültek.

Masters of the Universe / He Man

A Masters of The Universe figurák először a 80-as évek második felében jelentek meg Magyarországon, de csak minimális mennyiségben. Ezek a cuccok leginkább zsebimport formájában érkeztek hazánkba és hivatalos import nem is volt belőlük a 80-as évek végéig. Ekkoriban állítólag 250 Ft körül volt egy ilyen figura ára, ami ma 8568 Ft-nak felelne meg. Az akkori átlagfizetésből így nagyjából 28 ilyen alapfigurát lehetett volna vásárolni.

A helyzet a rendszerváltás után viszont némiképp megváltozott. Megindult a hivatalos import az új, New Adventures of He Man névre hallgató termékvonalból, amelyek egyébként külföldön egyáltalán nem voltak drágábbak, mint korábban a sima Masters of the Universe figurák. Ennek ellenére Magyarországon 1990-91-ben a New Adventures of He Man figurák igencsak borsos áron jelentek meg. 1990 elején még 4-500 Ft-ot, 1991-ben pedig 550-600 Ft körüli összeget kértek el egy ilyen figuráért. Ez ma 10-12000 Ft-os összeget jelentene. Bár ezek a figurák nagyobbak voltak, mint mondjuk egy G.I.Joe ( 5,5”-es méretűek voltak), de egy He Man figura árából akkoriban kb. 2 G.I.Joe figurát lehetett venni, ami valószínűleg hozzá is járult az utóbbi vonal sikerességéhez és elterjedéséhez. Az akkori átlagfizetésből (10108 Ft) egyébként nagyjából 20-25 He Man figurát lehetett volna venni.

Masters of the Universe figurákat ma is lehet venni ráadásul többféle is létezik belőlük. A régi MOTU figurák újrakiadásait tartalmazó Origins vonal játékait nagyjából 6500-10000 Ft körüli összegekért lehet ma megvásárolni. Akciósan én láttam még ennél is kedvezőbb árakat is. A mai átlagfizetésből így 33-52 ilyen figurát tudnánk venni, ami jóval magasabb érték, mint az 1991-es 20-25.

A Masters of the Universe másik vonalával a Relevation/Masterverse figurákkal összevetve is kb. hasonló eredményt kapnánk, hiszen ezek is jellemzően 6-11 000 Ft közötti összegbe kerülnek hazánkban.

Matchbox

A Matchbox-ok árazása és áremelkedése is egészen jól lekövethető a 90-es években. Az alap Matchbox kisautók a 80-as évek végén (az állami hivatalos importból származó cuccok) általában 50-100 Ft-ba kerültek, míg 1993-ra az áruk 130-190, 1994-re pedig 190- 220 Ft-ra emelkedett. Ez a sima, „kékdobozos” „mainline” Matchbox-okra vonatkozik, nem az extrább darabokra. Az 1989-es 50-100 Ft-os érték ma 1400-2600 Ft-nak felel meg. Az 1993-as, 130-190 Ft, 1500-2251 Ft-nak, az 1994-es 190-220 Ft pedig, a mai 1800-2100 Ft-nak. Az akkori átlagfizetésekre átszámítva ez azt jelenti, hogy 1989-ben, amikor 8165 Ft volt a nettó átlagfizetés, nagyjából 80-160 db Matchbox-ot lehetett venni ebből a pénzből. 1993-ban ez az érték 96 db, míg 94-ben ez 100-120 db-ot jelentett.

Alap Matchbox-ot természetesen ma is lehet kapni, noha a minőségük és anyagfelhasználásuk nem igazán mérhető még a 90-es évekbeli Matchbox-okéhoz sem. Jóval könnyebbek, kevesebb fém alkatrészt tartalmaznak és jóval kevésbé strapabíróak. Ugyanakkor manapság egy ilyen alap kisautóért „csak” nagyjából 890 -1200 Ft-ot kell kifizetni, ami azt jelenti, hogy a mai átlagfizetésből 280-377 db ilyen kisautót tudnánk megvenni. Gyakorlatilag 2-3 szor annyit, mint a 90-es években.

A Convoy kamionok szintén nagyon népszerűek voltak a 90-es évek első felében, annak ellenére, hogy ezek nagyon nem voltak olcsóak. Mondjuk a népszerűségüket teljesen meg is tudom érteni, hiszen ma is mutatósak. 1993-ban egy ilyen kamion nagyjából 800 ft-ba került, ami ma 9477 ft-nak felel meg. Az akkori fizetésből így csupán 23 ilyen kamiont lehetett megvásárolni. Manapság a Matchbox már ritkán gyárt ilyen kamionokat, de ha igen, akkor körülbelül csak 3000 Ft-ba kerül egy ilyen. Mivel a Matchbox manapság már a Mattel tulajdonában van, így összevethetjük az árat a „házon belüli” rivális termékkel, a Hot Wheels kamionjaival is. Ezekből többféle méretű és minőségű is létezik nagyjából 3-8 000 ft-os ársávon belül. A mai átlagfizetésből így körülbelül 42-112 ilyen kamiont tudnánk venni, ami minden szempontból lényegesen több, mint az 1993-as 23-as érték.

A Hot Wheels jóval szebb kidolgozású, több fémet tartalmazó „prémium” modelljeinél viszont azért már nem ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen ezek újonnan olyan kb. 10 000 ft-ba kerülnek, ami nagyjából azonos az 1993-as kamion átszámított értékével. Ugyanakkor a mai átlagfizetésből ezekből is 33 db-ot lehet venni, amivel még mindig jobban állunk, mint az 1993-as 23-as értékkel.

 A kiegészítő termékek frontján szintén elég érdekes képet kapunk. A 90-es évek elején a Matchbox Motor City sorozatba tartozó kiegészítő épületek egészen horribilis összegekbe kerültek, ráadásul kisautók nem is nagyon jártak hozzájuk. Emlékezetes az a Népszabadság cikk, amelyben egy felháborodott nagymama panaszát hozták le, miszerint a 4900 Ft-os Matchbox pálya mellé nem járt kisautó. A Motor city épületek akkoriban (1993 végén) 1950 Ft környékén indultak és a legnagyobb darabok kerültek kb. 4500-4900 Ft-ba. Ez ma 23 -58 000 Ft közötti összegnek felelne meg, ami egészen brutálisnak tűnik. Az akkori átlagfizetésből tehát az árától és nagyságától függően 3-9 ilyen cuccot lehetett volna megvásárolni.

Manapság a Matchbox újra gyárt ilyen kiegészítő pályákat / épületeket. Ezek ugyanakkor nem olyan vészesen drágák, általában olyan 5- 26 000 Ft közötti összegbe kerülnek. A 26 000-es példányok már elég nagy garázsok szoktak lenni, hasonlóak, mint a régi Motor City cuccok. A mai átlagfizetésből még a legdrágább ilyen cuccból is 13-at tudnánk venni, míg ez az érték az 1993-as évben csak 3 volt.

Összességében elég jól látható, hogy a Matchbox termékek masszív ár és értékcsökkenést „szenvedtek el” az elmúlt évtizedekben. Ezt leginkább a gyengébb minőségnek és a márkanév erodálódásának köszönhetjük, de tény, ami tény, ma jóval több ilyen terméket tudnánk venni a fizetésünkből. A 90-es években kifejezetten túlárazottak voltak, ami hozzájárulhatott a márka hányattatott sorsához is.

Társasjátékok

A társasjátékok árának tekintetében több évből, többféle adat is a rendelkezésemre áll. Ezek főleg Hasbro / MB termékek, amelyek a 90-es évek első felében abszolút sláger társasoknak számítottak. Az egyes társasfajtáknál az akkori áremelkedés is szépen fokozatosan tettenérhető volt. Négy példányt fogok megvizsgálni, a 90-es évek egyik csúcs társasjátékát a Hotel-t, a méltán legendás Szellemkastély-t, egy licenszelt, rajzfilmes társast az Aladdin-t és egy kisebbeknek szóló viccesebb társast az Egérfogót.

A Hotel társasjátékra 3 különböző évből, 3 különböző árral is rendelkezem. 1993-ban, amikor a Hotel relatíve új és menő játéknak számított nagyjából 3300 Ft-ot kellett érte kifizetni, ami egy elég erőteljes ár volt, tekintve, hogy a többi társasjáték ennél azért olcsóbb volt. Úgy is mondhatjuk, hogy a Hotel volt a kor egyik legdrágább társasjátéka. Ez a 3300 Ft, ma 39 000 Ft-nak felel meg. A következő, 1994-es évre ez az ár még feljebb is kúszott, nagyjából 4000 Ft környékére, ami ma körülbelül 38 600 Ft-ot jelentene. A Hotel sokáig a boltokban volt és többféle csomagolásban is futott, így 2002-ben még mindig kapható volt. Ekkorra már 7500 Ft-ot kellett érte kifizetni, ám ez az ár csalóka, hiszen a 2002-es 7500 Ft, ma „csak” 21 300 Ft-ot érne. Valószínű, hogy akkoriban már ez egy kifutó ár volt. Ha ezeket az értékeket összevetjük az akkori fizetésekkel, akkor azt kapjuk, hogy 1993-ban a 18397 Ft-os nettó átlagfizetésből 5,5 Hotel társast lehetett venni. Egy icipicit jobb volt a helyzet még 94-ben, amikor az akkori nettó 23424 Ft-os átlagfizetésből már 5,8 Hotel társast vehettünk meg.  

De mi a helyzet manapság? Nos, nehéz itt összevetést csinálni, hiszen ma már nem létezik a Hotel társasjáték. A Hasbro mai legdrágább tárasai (pl. a Rizikó) nagyjából 20 000 Ft-ba kerülnek, így a mai átlagfizetésből nagyjából 16 ilyet lehetne vásárolni, ami lényegesen több, mint az 1993-as év 5,5-ös értéke.

De mi a helyzet a Szellemkastéllyal, amire szinte minden gyerek vágyott a 90-es évek elején? Nos egy Szellemkastély társasjáték 1993-ban kb. 2000 Ft-ba, 1994-ben 3690 Ft-ba került. Ugyanebből az évből van akciós ajánlat is, ahol csak 2100 Ft-ért kínálták. Ezek az értékek szintén elég magasak, a mai 23600 -35600 Ft-os összegeknek felelnek meg. Az akkori átlagfizetésekből, így 6-9 Szellemkastélyt lehetett volna megvásárolni.

Szellemkastély társasjáték ma is (újra) létezik. Bár a Hasbro-nak már nincs hozzá köze és maga a játék is más már egy kicsit, de azért alapvetően összevethető a két játék. De azért mi tudjuk, hogy a régi MB Szellemkastély minősége és részletei minden szempontból köröket vernek a mai „utánzatra”. Ma egy ilyen játék 7 – 11000 Ft-ba kerül, így az átlagfizetésből manapság 30-48 db ilyen játékot tudnánk megvenni. Gyakorlatilag 3-4 szer annyit, mint a 90-es években. Érdekességként hozzátenném, hogy a használt, de szép állapotú „eredeti” MB Szellemkastély társasok ma általában több pénzért cserélnek gazdát, mint amennyiért egy újat tudunk venni (és ez így is van jól). 

A harmadik játékunk az Aladdin, ami ugye szintén MB féle társas volt és egy éppen aktuális Disney rajzfilmhez kapcsolódott, tehát a gyártónak licensz díjat és részesedést kellett fizetnie az eladott példányok után a jogtulajdonosnak. Ebből általában az szokott következni, hogy az ilyen játékok drágábbak és ez ebben az esetben is nagyjából így volt. Az Aladdin ugyanis egy meglehetősen egyszerű játék volt, komplexitásában egyáltalán nem volt összemérhető a fentebb említett Hotel vagy Szellemkastély társasokkal, ám az árcédulája mégis igencsak erős volt. 1993-ban 2200 Ft-ot kellett egy ilyenért leszurkolni, ami manapság 26 000 Ft-nak felel meg. Nos nem is kell ahhoz különösebben számolnunk, hogy érezzük – ma bizony egy egyszerű „kartonos” társasjátékért bizony nem adnánk ennyit, akkor sem, ha éppen egy aktuális mesehőshöz kapcsolódik. Az akkori fizetésekből így 8,3 ilyen társast lehetett megvenni.

Manapság is léteznek ilyen társasjátékok, bár Aladdin-os nyilván éppen nincsen. Mostanában már többféle gyártó is készít Disney karakterekkel ellátott társasokat, amelyek komplexitásuktól és a gyártóktól függően nagyjából 5-16 000 Ft közötti összegekbe kerülnek. A mai átlagfizetésből még a tető árral számolva is 16-ot tudnánk venni, ami bizony kétszer annyi, mint az 1993-as 8,3-as érték.

Az Egérfogó esetében szintén hasonló következtetésekre juthatunk. Ez a társasjáték a 90-es évek elején elég népszerű volt. Ugyan nem volt méretileg nagy vagy túlzottan komplex, ám jócskán rendelkezett műanyag alkatrészekkel, amelyek miatt az árát egy kicsit magasabbra pozícionálták, mint mondjuk egy Szellemkastélyét. A Mouse Trap 1993-ban 2450 Ft-ba került, ami ma 29 000 Ft-nak felel meg. Ez egészen extrém érték, amit nem is lehet kb. semmivel sem indokolni. Az akkori fizetésből így ezekből 7,5-öt lehetett vásárolni. Mouse Trap társasok ma is léteznek, a Hasbro is gyártott nemrég még ilyet, illetve más gyártók is csinálnak hasonló játékokat. Ezek jellemzően 8 – 11000 Ft-ba kerülnek, ha éppen lehet őket kapni. A mai átlagfizetésől így ezekből nagyjából 30-32 db-ot lehetne vásárolni.

Összefoglalva: A minőségi, neves gyártók által gyártott, de gyerekeknek szóló társasjátékok óriási árcsökkenést produkáltak az elmúlt 30 évben. A 90-es években ezek a mai eszünkkel felfoghatatlanul drágák voltak, még a menőségük és a minőségük ellenére is. Az igaz, hogy ma már ezek sokkal kevésbé vágyott dolgok, de a társasjátékozásnak azért még manapság is megvannak a szerelmesei. Igaz, ők általában ma már komplexebb, inkább a felnőtteket célzó társasokkal foglalkoznak, nem mondjuk a Hasbro termékeivel. Ezek a felnőtteknek szóló, jó minőségű társasok ma jellemzően 15-30 000 Ft között mozognak, tehát annyiba kerülnek, mint a gyerekkorunk MB társasjátékai átszámítva a mai értékre…

Videojátékok

1993-ban a videójáték ipar egy kb hasonló generációváltás közepén volt a NES-SNES váltással, mint amit most élünk át a PS4-5 vagy az XBOX esetében. Akkor a nálunk nem is sokkal korábban megjelent „sima” Nintendo-k vagyis a NES gépek ára elkezdett lefelé csúszni, míg az újdonságnak számító Super Nintendo egy meglehetősen magas áron debütált. A NES alapgépek ára 1993-ban nagyjából 13990 Ft volt, ami mai pénzbe átszámítva mintegy 165 736 Ft. A Super Nintendo 20-22000 Ft közötti áron indult, ami ma 235- 261 000 Ft közötti összegnek felel meg. Ez nem is tűnik annyira durván soknak, hiszen ma egy kifutóban lévő, új PS4 típustól, tárhely mérettől és a hozzá adott játékoktól függően, újonnan körülbelül 130 000 Ft-ba, míg az újabb PS5-ök nagyjából 220-270 000 Ft-ba kerülnek. Tehát kijelenthető, hogy a menő játékkonzolok régen és ma is nagyjából ugyanolyan drágák voltak. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a korabeli fizetéseket, már egy kicsit más képet kapunk. 1993-ban az akkori 18397 Ft-os átlagfizetésből 1,31 NES-t és kb. 0,85 SNES-t lehetett vásárolni (tehát egy SNES valamivel több, mint egy havi átlagfizetésbe került). Ma a nettó átlagfizetés (állítólag) 339000 Ft, amiből jelenleg 2,6 PS4-et vagy 1,35 PS5-öt tudnánk venni, így kijelenthető, hogy az átlagos nettó fizetésekhez képest manapság jóval kevésbé megterhelő egy ilyen játékkonzol megvásárlása, mint mondjuk 1993-ban.

Nagyjából ugyanezt a sémát kapjuk, ha a kézikonzolokat vizsgáljuk. 1993-ban egy új Game Boy ára 10790 Ft volt, ami ma 127 836 Ft-nak felel meg. Az akkori fizetésből tehát nagyjából 1,7 Gameboy-t lehetett megvenni. Nehéz a Gameboy-t összevetni a mai cuccokkal, de talán akkor járunk a legközelebb, ha mondjuk egy Nintendo Switch-et vizsgálunk, hiszen mind a kettő aktuálisan éppen egy menő kézikonzolnak számít, ráadásul mindkettő Nintendo termék. Ezek a Switch-ek ma a pontos típustól függően nagyjából 120-150 000 Ft-ba kerülnek, ám a jelenlegi átlagfizetésből, még az erősebbik árral számolva is 2,24-et tudnánk venni. Így a fizetések tükrében vizsgálva itt is kijelenthető, hogy a 90-es években egy ilyen cucc beszerzése jóval megterhelőbb volt, mint manapság.

Az egyes konzolokba való játékoknál a helyzet még ennél is durvább. A kifutóban lévő és sok esetben már elavultnak tűnő NES játékok 1993-ban még mindig 3-6000 Ft-ba kerültek, ami ma 35-70000 Ft-nak felel meg. Az új SNES játékok inkább 6-7000 Ft körül mozogtak, ami ma 70-80 000 Ft-nak felel meg. A Gameboy kazettákat megúszta az ember nagyjából 3000 Ft-ból, ami ma 35 000 Ft-nak felel meg. Így nem is csoda, hogy annak idején, ha volt is valakinek egy SNES vagy Gameboy gépe, általában csak 1-2 játéka volt hozzá és az újak megvásárlása helyett, inkább használtan vették vagy cserélgették őket a srácok. Manapság egy aktuális, menő PS5 játék nagyjából „csak” 20-24 000 Ft-ba kerül (mégis mindenki sokallja). A jelenlegi átlagfizetésből, így kb. 14 játékot tudnánk megvenni. Ugyanez az érték 1993-ban a NES esetében csak 3-6, míg a SNES-nél csak 2,6-3 volt.  

A videójátékoknál tehát az a konklúzió, hogy bár maguk a gépek régen is és most is drágák voltak, ám ma már lényegesen kevésbé megterhelő egy ilyen gépet beszerezni. A belevaló játékok tekintetében ugyanakkor extrém eltérés látszik, régen a játékok messze sokkal drágábbak voltak, mint manapság.

A fentiekből azért látható, hogy az az érzet miszerint ma a játékokat drágának érezzük rettenetesen csalóka. Az esetek többségében a 90-es években a családoknak jóval megterhelőbb volt bármelyik jobb minőségű játék megvásárlása. A jövő héten folytatom az elemzést a G.I.Joe, a Jurassic Park, a Lego, a babák és az Action Man árainak elemzésével

TB