A színváltós C-3PO figurák

A mai vintage érdekesség sajnos egy kicsit rövid lesz, mert nem lelhető fel túl sok információ a szóban forgó prototípusokról, de ennek ellenére úgy gondoltam, hogy azért mégiscsak írni kéne róla. A Kenner 1977-1985 között számos érdekes kísérletet végzett a Star Wars figurákkal, amelyeknek a többsége aztán ilyen-olyan okokból, végül nem kerülhetett gyártásba. A korábbiakban már beszéltem nektek egy pár ilyenről, gondoljunk csak a Kenner figura mozgató mechanizmusára, az elektronikus R2 figurára vagy a fémes festéssel ellátott figurákra. A mai alany szerintem ez utóbbi kísérlethez kapcsolódhat, mert a rendelkezésre álló egyetlen fényképen három meglehetősen hasonló festésű C-3PO látható.

A fenti kép az 1997-es Tomart’s Price Guide to Worldwide Star Wars Collectibles nevű füzet második kiadásában jelent meg, amit az egyik legnagyobb Star Wars gyűjtő Steve Sansweet jegyzett. A kiadatlan Star Wars cuccokat taglaló oldalon láthatóak olyan híres kiadatlan cuccok társaságában, mint a Yarna figura vagy a Holiday Special Wookie figurák. Alattuk egy olyan felirat olvasható miszerint ez egy színváltós festéssel ellátott C-3PO prototípus volt, ami végül nem kerülhetett a boltokba. Ezek teljesen standard, fix végtagokkal ellátott vintage C-3PO figurák voltak, szerkezetileg azonosak a boltokban megvásárolható darabokkal, csak éppen a festésük más. A színváltós festés nem ismeretlen a játéktörténelemben, főleg a kisautó szegmensben alkalmazták ezt a kunsztot széles körben, de a 80-as évek legelején még nem volt igazán elterjedt. A figuráknál pedig később is viszonylag ritka volt a használata. A kép alapján sajnos nem tiszta, hogy itt három külön prototípust látunk, vagy egy figura három színfázisát. Én gyanítom, hogy az előbbi, mert még ha egy több fázisú színváltásról is lenne szó én úgy gondolom, hogy a kiinduló színnek C-3PO hagyományos, arany festését tették volna meg. Egyébként a több fázisú, tehát hideg és meleg hatására másként elszíneződő festés még a Matchbox-oknál is csak a 80-as évek végén jelent meg, úgyhogy a 80-as évek elején ez még tényleg kísérleti technika lett volna. A színek egészen fémes hatásúak, ez az, amiből arra következtetek, hogy ez a kísérlet összefügghetett a metallic festésű Royal Guard illetve Tie Fighter Pilot figurák készítésével is. Egyébként a lila és a kék, teljesen idegen színek voltak a protokoll droid-októl, de a piros, még, ha sötétebb formában is, de látható volt annak idején a Birodalom Visszavágban, ahol R-3PO rendelkezett hasonló színnel. A sokkal későbbi, de sok szempontból hasonló, krómozott R-3PO figuráról korábban már írtam nektek a Modern Star Wars érdekességek sorozatban.

A képaláírásból, még annyit lehet megtudni, hogy a figurát végül vélhetően a Lucasfilms kaszálta el, mert ilyen színű droidok nem voltak láthatóak a filmekben (a szöveg szó szerint azt mondja, azért, mert színváltás nem történik a filmben, de annak így ebben a formában semmi értelme). Ez lehet, hogy megfelel a valóságnak, hiszen minden játéknál a Lucasfilms mondta ki a végső szót a gyártás előtt, ám ugyanakkor több esetben is engedélyeztek olyan játékokat, amiket a filmekben nem látható dolgokról mintáztak. Gondoljunk az azóta már a Mandalorianban és a Rebelsben is feltűnő Imperial Troop Transport járműre vagy akár a Mini Rigs járgányokra. Szóval elméletben akár ezt is engedélyezhették volna, ha látták volna értelmét. Szerintem viszont sokkal valósabb ok lehet a költségemelkedés, hiszen a „fényes” droidok, mint C-3PO vagy a Death Star Droid festése eleve egy kicsit költségesebb volt, mint a sima figuráké, így nem hiszem, hogy az ekkoriban a még nem elterjedt színváltós festés ne drágította volna meg drasztikusan a figurák gyártási költségét. 

A témáról sajnos többet nem tudtam kideríteni, pedig sokáig és kitartóan kerestem. Ez az egyetlen hely vagy kiadvány, ahol bármikor is írtak erről a prototípusról. Elképzelhető, hogy ezek is Sansweet gyűjteményének a részei, de ha igen, akkor se írt sehová róluk bővebb információkat (ez egyébként szokása sajnos..ő kirakja a  cuccot a múzeumába, vagy betesz egy képet a könyvébe, de nem megy utána, hogy az adott cuccot, ki, miért, hogyan csinálta…legalábbis úgy nem ahogy pl. Gus Lopez vagy Ron Salvatore szokta). Maga az ötlet szerintem egyébként nem lett volna életképes és nem is igazán illett bele a vintage Star Wars figurák világába, de érdekes kuriózumként, esetleg mail in offerként akár megvalósulhatott volna. Ennek ellenére, sok-sok évvel később mégiscsak jelentek meg ilyen droidok, mégpedig a Droid Factory sorozatban. 2019-ben összesen nyolc, hasonlóan színváltós droid jelent meg, két négyes pakkba rendezve, amiket a Galaxy Edge élményparkban lehetett megvásárolni, 40 dolláros áron. Ezek is „csak” két fázisú színváltásra voltak képesek, tehát hideg víz hatására megváltoztatták az alapszínüket. Ez egy újabb jó példa arra, hogy egy régen elvetett ötlethez, akár 30-40 évvel később is bátran hozzá lehet nyúlni. Egyúttal az is látható, hogy milyen sok újszerű ötletnek vannak vintage gyökerei... a Kenner sok szempontból úttörő volt, csak sokszor a körülmények miatt nem valósulhattak meg a formabontó ötleteik. 

TB