A Kajli cuccok című sorozat következő epizódjában, ígéretemnek megfelelően, az argentín Skiff Guard Lando figurával fogok foglalkozni, ami az egyik legszövevényesebb csalási ügyhöz kapcsolódik, a hamis Star Wars cuccok történetében. Ez tényleg egy nehéz és zavaros történet, aminek a szálait elég nehéz volt kibogozni. Sajnos elég kevés képes bizonyíték állt a rendelkezésre, úgyhogy több száz régi fórumbejegyzés alapján kellett rekonstruálni a történteket. Ugyanakkor talán ez az eddig szereplő cuccok közül a leginkább zavarba ejtő, legkifinomultabb csalási történet. Talán nem is véletlen, hogy éveken keresztül nem is volt teljes az egyetértés a cucc valódiságát illetően. Korábban már beszéltem nektek az FX master féle átverésről és a szintén argentín, Plasticola kamupromóciós cuccról is és ez a mai egy kicsit olyan, mintha ezeket az eseteket ötvöznénk.
Mielőtt jobban bele is mennénk a dolgokba, fontos átfutni az argentín Star Wars kiadások történetét. Erről a múlt héten írtam is egy cikket, amit ITT OLVASHATSZ… A sztori átlátásához szerintem szükség is van a gyors átfutására. Ahogyan ott is leírtam, Argentínában bizonyíthatóan terveztek a Skiff Lando figura kiadásával, hiszen egyrészt a figurák hátlapján szerepel ez a figura is mint újdonság, másrészt előkerült egy eredeti argentín prezentációs anyag is, amelyen a jövőben kiadandó figurák hátlapjai látszódnak. Ezek között ott van a Skiff Guard Lando és a Boba Fett is, de ezek végül, valamilyen okból mégsem kerültek itt gyártásba. Voltak legendák, szóbeszédek arról, hogy néhány prototípus azért készült ezekből a figurákból is, de ezek az idők során csak alig-alig kerültek elő (a Boba egyáltalán nem, a Skiff Lando-ból -elvileg- egy eredeti bontott és egy eredeti card-os mintadarab létezik, de az utóbbi hitelessége nem teljesen bizonyított). Igény viszont lett volna rájuk és talán ezért is volt annyira hihető, amikor valaki mégis azt állította, hogy megtalálta az egyik szent grált.
2005 áprilisában egy Pablo Artesi (nickneve: Weeba weeba) nevű argentín gyűjtő, a mérvadó gyűjtői fórumokban előállt egy csodálatos történettel, miszerint talált egy card-os, eredeti argentín Skiff Lando-t. A csomagoláson egy Pepsi promóciós matrica volt látható és állítása szerint ez a figura nem is került normál kereskedelmi forgalomba, hanem csak egy Pepsi promóció keretein belül terjesztették volna, hasonlóan, mint a Pepsis Star Wars vonalzókat és matricákat. Ő elvileg egy Pepsinél dolgozó embertől szerezte a sajátját és a tudomása szerint létezik még belőle pár további darab is, volt Pepsi dolgozóknál, illetve a helyi Pepsi marketing osztályán, amiket megpróbál majd megszerezni. Természetesen ezeket később „meg is szerezte” és különféle üzletek keretein belül (volt, amit ebayen volt, amit privátban) körülbelül 10 db ilyen Lando-t értékesített összesen több ezer dollár értékben. Persze voltak, akik már kezdetektől fogva kételkedtek a figurák hitelességében, de Pablo renoméja sajnos csak sokkal később, 2008 tájékán omlott össze véglegesen.
Először is nézzük meg mit tudunk erről a bizonyos Pablo Artesi-ről. Az argentín gyűjtő 2003 környékén tűnt fel a mérvadó vintage Star Wars cuccokkal foglalkozó fórumokban, ahol Weeba Weeba néven tevékenykedett. Szívesen posztolt képeket a csodálatos gyűjteményéről és különösen rá volt állva a prototípusokra, kiadatlan cuccokra, öntőformákra, illetve a nemzetközi különlegességekre. Természetesen főleg az argentín figurái voltak figyelemre méltóak, de rendelkezett török Uzay figurákkal és magyar Star Wars bootlegekkel is. Nagyjából kijelenthető, hogy 2003-2005 között elismert és kedvelt gyűjtő volt, aki nagyon sok jó üzletet kötött a gyűjtőtársaival. Gyakran adott el argentín különlegességeket, de más frankó cuccokat is, például pár argentín öntőforma is tőle került a nagy amerikai gyűjtőkhöz. Senki se gondolta, hogy probléma lenne vele, bár pár cuccával kapcsolatosan már ekkoriban is merültek fel aggályok. Ennek ellenére a mesés gyűjteménye és az érdekes cuccai miatt, a legmérvadóbb Star Wars oldalak is eredetinek fogadták el a dolgait, így cikkekben foglalkoztak vele és sok általa felfedezett dolog bekerült a checklistekbe. Ezzel voltaképpen az egész gyűjtői közösség át lett verve, hiszen ki ne hinne egy olyan arcnak, akinek a gyűjteménye a legnagyobb, leghíresebb gyűjtők cuccai között van jelen…
A fickó lebuktatása azért is volt nehéz, mert az évek során nem csak hamisítványok kerültek ki a kezei közül, így amikor kérdések merültek fel vele kapcsolatban mindig volt, aki megvédte őt. Egy idő után viszont a maga által kommunikált dolgokba is belezavarodott és a helyzete tarthatatlanná vált. Nem is biztos, hogy csak egyedül dolgozott, mert egy idő után előkerült egy Marianne nevű „nő” aki állítása szerint szintén otthon volt az argentín Star Wars cuccokban. Pablo cuccainak egy részét Marianne „hitelesítette” azzal, hogy mindig olyan posztokat közölt Pablo után, amivel megerősítette a többi olvasóban azt, hogy egy valódi dolgot lát. A Pepsi promóció részleteit is Marianne adta elő, így sokan úgy gondolták, hogy az ténylegesen létezhetett….hiába nem emlékezett rá más neves argentín szakértő/gyűjtő, például Daniel Segovia sem. Marianne egy idő után már maga is eladott argentín cuccokat…Top Toys figurákat, bootleg-eket és prototípusokat, amelyekkel később szintén problémák merültek fel. A pontos viszonyrendszerük Pablo-val egyébként sohasem lett 100%-osan összerakva, mert amikor Pablo-nál rákérdeztek a vásárlások közben / után, hogy mi is a helyzet, az gyakran egymásnak ellentmondó állításokat közölt. Volt, amikor azt mondta egyáltalán nem ismeri, máskor pedig azt mondta, hogy jóban vannak. A legrosszabbul az a fickó járt, akinek Pablo egy oldalon keresztül mesélte a vélhetően kitalált sztorit arról, hogy Marianne-t onnan ismeri, hogy ő építette a házukat, majd részletesen kifejtette, hogy milyen házban is lakik Marianne illetve, hogy milyen jó kis cuccai vannak. Mindent a sztoriért ugyebár… Itt jött be a képbe még egy Uru Toys nevű ebay eladó is (csak, hogy bonyolítsuk a dolgot), ami vélhetően szintén ehhez az egy-két emberhez kötődik. Ez az eladó ugyanis gyakran ugyanakkor, ugyanolyan cuccokat (köztük ugyanazokat a hamisítványokat), kb ugyanannyiért adott el, mint a két jómadár, bár az állításuk szerint ők egy játék shop voltak és semmi közük se volt Pablo-hoz, vagy Marianne-hoz. Pablo viszont volt, hogy azt állította, az Uru Toys-t Marianne férje működteti…Ezek hárman persze mindig körbe is hitelesítették egymás cuccait. Lényeg a lényeg… Pablo, Marianne és az Uru toys nagy valószínűséggel egy és ugyanaz az ember volt, aki nagyjából három évig simára szivatta a legnagyobb tudású amerikai gyűjtőket is, akikben lassan, néha csak évek alatt realizálódott, hogy át lettek verve. Több tízezer dollárral rövidítették meg a jónépet és voltak olyan hamisítványaik, amelyekről csak évekkel később derültek ki a turpisságok. Sőt léteznek olyan cuccok is, amelyeknél utóbb az derült ki, hogy a gyűjtőknél lévő darabok java része nem is eredeti, hanem a Pabloék-féle kamu és alig-alig létezik belőlük olyan, ami garantáltan eredeti. A lebukáshoz egyébként az is nagyban hozzájárult, hogy Pablo sokszor össze-vissza beszélt, egymásnak ellentmondó dolgokat is. Volt, amikor a reklamáló gyűjtőknek elfelejtette visszautalni a megígért pénzeket és teljesen belezavarodott a három frontos, áttétes ügyletekbe (volt, hogy vele állapodtak meg, de Marianne postázott egy másik címről stb.), így nagyjából 2008 környékén, amikor a balhé kezdett ráomlani, jobbnak látta, ha felszívódik. Azóta sem került elő. A hatása azonban máig tart, mert ő volt az egyik olyan címeres csaló, aki miatt az amerikai gyűjtők ma már sokkal elővigyázatosabbak a csodálatos nemzetközi változatokkal szemben.
Na de térjünk vissza a Lando figurára és amint azt látni fogjátok, tényleg egy eszes hamisítvánnyal állunk szemben, aminél a pontos előállítási menet nem is rekonstruálható teljesen. A figura egy teljesen hétköznapi Lando-nak tűnik, pár apró részlettől eltekintve. A kiegészítők ugyanis feketék és rossz minőségű kopogós műanyagból vannak, ami viszont Argentínában egyáltalán nem meglepő. Az eredeti Logray fejdísze is nagyon hasonló, azt szintén teljesen fekete, merevebb anyagból csinálták. A figurák hátlapképén ugyan ezek a kiegészítők abszolút nem így néztek ki, de a Logray-nél se, úgyhogy ez a része a dolognak védhető. A figura színei is alapvetően rendben vannak, csak pár apró helyen vannak eltérések. Az ezüst részek valamivel erősebb festékkel vannak megfestve, a nadrágon pedig lefestették bézs színnel a barna részeket is, ami amúgy teljesen hihető lenne, mert az argentínok más figuráknál is egyszerűsítettek a festéseken. A csomagolás némiképp érdekesebb, mert ez a rész az erőssége és egyben a gyengesége is a cuccnak. A card ugyanis eredeti… egy ténylegesen eredeti argentín Stormtrooper hátlapját használták fel hozzá, ami viszont a Top Toys figurák közül az egyik legelterjedtebb volt. Felmerülhet a kérdés, hogy mit keres Lando egy Stormtrooper Card-on. Nos, az máshol is előfordult, hogy a card-os mintákat olyan hátlapokra rakták, fel, amelyek éppen kéznél voltak, hiszen ezekben az esetekben általában csak az a cél, hogy lássák, hogyan fog kinézni a végleges figura a csomagolásban. Mekkora bliszter kell neki, hogy lehet elrendezni a kiegészítőket stb. Itt viszont egy félig-meddig forgalomba szánt figurát raktak Stormtrooper kártyára, ami azért nem kicsit gyanússá is teszi. Egyébként rendben volt a bliszter is, törékeny és rossz minőségű volt (túlságosan is), úgyhogy ez a része is hihető volt a történetnek.
Ami még mindenképpen érdekes az a Pepsi-s matrica, ami első látásra abszolút hivatalosnak tűnik. Azt hozzá kell tenni, hogy ebben az időben (elméletileg) ténylegesen ment egy Pepsi promóció Argentínában. Star Wars karakterekkel ellátott vonalzókat és matricákat csomagoltak az üdítők mellé, úgyhogy egy esetleges promó figura ténye se volt totál hihetetlen. Egyébként a matricákat és a vonalzókat is szokták hamisítani… ami azért sokat elmond a dél-amerikai viszonyokról. A promóciós matrica első látásra tényleg rendben van. Stimmel a Pepsi logó (a hamis matricáknál az szokott a gyenge pont lenni), a nyomat és a rajzolt Lando is ugyanaz a kép, mint amit a vonalzón használtak (a színét kivéve). A matricát koptatták, hevenyészve ragasztották fel, hogy minél autentikusabbnak tűnjön, így tehát úgy tűnik rendben van a cucc, de azért számos részlet van, ami kérdőjeleket generálhat a fejünkben.
Lássuk akkor mik azok a dolgok, amik nincsenek rendben. Ezt a cuccot nyilván úgy tervezték meg, hogy bontatlanul hihetőnek tűnjön. Számos olyan apró részlet van ugyanis, ami csak bontás után derült ki, de ugye senki se bont ki szívesen egy 900 dolláros nemzetközi ritkaságot, hogy milliméterről milliméterre ellenőrizze a valódiságát, hiszen akkor azonnal el is szállna az értéke. Erre alapoztak a csalók is, akik ezt a cuccot (is) megalkották. Jó kérdés, hogy ha ez valódi lenne, akkor miként kellene vizsgálni, ugyanis arra vonatkozóan, hogy ez egy prototípus, vagy végleges forgalomba szánt verzió, az eladók néha ellentétes információkat közöltek. Általában azt állították, hogy ez a Lando egy prototípus…egy csomagolt, mintadarab, amiből pár darabot kapott csak a Pepsi ellenőrzésre. Ugyanakkor a cucc jellege ennek egy kicsit ellentmond. Néha azt mondták, pár darab azért mégiscsak forgalomba került ebből, de ennek meg a kivitelezés minősége mond ellent, még argentin mércével nézve is, úgyhogy valószínűleg ezt csak azért mondták, hogy legitimizálják az egyre több csodálatosan előkerülő példány tényét.
„Szerencsére” az egyik amerikai vásárlónak kitört egy darab a bliszteréből, így a figura kiesett és meg lehetett vizsgálni alaposabban. Nos, az egyik legnyilvánvalóbb jel a festés volt. A rikító ezüst részek ugyanis nem csak hogy tömény festékszagot árasztottak magukból, de a tapintásuk is ragacsos volt, sőt a festék fogott is... de csak az ezüst részeknél. A szem festése se stimmelt, mert könnyen lekopott és alatta egy másik festés is látszódott, ami ugye érdekes. Gyári figurán ilyesmi nem igazán szokott előfordulni. Ezen kívül a figura ízületei se voltak teljesen rendben, a karok egyenes csapokon álltak, mint a hardcopy figuráknál szokás, nem „gombaszerű” csatlakozási pontokon, mint a véglegeseknél, de ezt még meg lehetne magyarázni azzal, hogy egy prototípusról van szó. Ezen kívül a lábak ragasztva voltak és az egyik magától le is esett….ami viszont már nehezen magyarázható egy prototípus esetében is. Maguk a figura darabok viszont rendben vannak, de ne feledjük, Pablo-tól korábban kerültek elő eredeti öntőformák is, így az eredetinek tűnő figura darabokat maga is előállíthatta, majd hevenyészve összerakhatta. A figura külsejét egyébként össze tudjuk hasonlítani, egy (elvileg) eredeti hardcopy-val, ami nem a Pablo féle vonalról került elő, hanem az eredeti presentation board forrása adta el, ráadásul (eredetinek tűnő) Top Toys dokumentációval. Látható, hogy a Hardcopy figura számos eltérést mutat a Pablo féle Lando-hoz képest, például a vállpáncélok nincsenek ezüsttel megfestve, nadrág pántjai ugyanakkor barnával igen. Ezen kívül a nadrág ennél inkább fehér, míg a Pablo féle az eredeti amerikai bézses színre hajaz inkább. Nem valószínű, hogy a gyártó az eredeti prototípushoz képest, ekkora festésbeli eltéréseket produkált volna a card-os mintáknál. Az is jó kérdés, hogy ha ez egy card-os minta, akkor egyáltalán miért volt teljesen kifestve. Argentínából ugyanis kerültek elő más, bizonyítottan eredeti card-os minták is, amelyeknél a figurák szinte sosem voltak teljesen kifestve, sőt általában a kiegészítők egy része is hiányzott belőlük.
Jó kérdés, hogy magát a figurát, hogyan állították elő és ezt a részét igazából én se értem. Ha Pablo egy eredeti öntőformából indult ki és maga csinálta az alkotó elemeket, akkor a festés, az ezüst részeket kivéve túlságosan is jól sikerült, hiszen szinte teljesen olyan, mint az amerikai darabokon. Ha viszont feltételezzük, hogy amerikai Lando-kat szedett szét, festett le, majd összerakta őket, akkor meg a csatlakozási pontokat nem értem, hiszen a karoknál egyenes pontok voltak, a lábakat meg ragasztotta, így akkor minden alkotóelemet kézzel kellett módosítania. Ez viszont eléggé felesleges erőfeszítésnek tűnik egy olyan figuránál, amit nem valószínű, hogy bárki is kibont.
A kiegészítők is érdekesek. Az igaz, hogy a gyári Top Toys cuccok között is van fekete… rosszabb anyagból voltak és könnyen törtek, de ez a staff gyakorlatilag azonnal porrátörik az ember kezében, ami még az argentín minőséghez képest is túlzás. Ráadásul a staffoknál nem is volt teljesen konzekvens az előállító, mert volt olyan példány, amihez nem fekete, hanem az eredeti amerikaihoz hasonlatos szürke Staff-ot tett, ami szintén furcsa lenne egy eredeti minta esetében. A sisak a Pablo féle példányoknál fekete… és ez ugye más Top Toys cuccoknál is előfordult. Viszont létezik egy másik card-os mintadarab, ami nem a Pablo féle háromszögből került elő…ennek ugyan az eredetisége 100%-ban szintén nem bizonyítható, de sokkal inkább eredetinek néz ki és nincs rajta Pepsi promóciós matrica. Nos, ennél a darabnál egy teljesen jónak tűnő barna sisak van a bliszterben…a teljesen festetlen figura mellett, úgyhogy a fekete szín lehet, hogy még sincs annyira rendben.
Persze, ha közelebbről megnézzük, a csomagolás is gyanús…először is, ha ez egy akármilyen card-ra csomagolt minta, akkor miért van rajta a véglegesnek szánt Pepsi matrica? Az ilyeneket alapjáraton nem szokták felragasztani a mintákra. Ugyanakkor mindegyik példányra úgy vannak a matricák felragasztva, hogy az egyik egy sarka kicsit felkunkorodjon a kartonról, ezzel is erősítve a viseltes, használt hatást. Egyébként az is furcsa, hogy nem egy, hanem rögtön két matricáról beszélünk, hiszen van egy Pepsi matrica és egy külön Nuevo matrica, ami a másikra rá lett ragasztva. Nem hiszem, hogy gyárilag ezt két külön matricából oldották volna meg, de ez csak közvetett bizonyíték. Egyébként ezek könnyedén le is jönnek a kartonról, nagyon gyengén vannak csak felragasztva. A bliszter első látásra jónak tűnik, de ez még az argentín darabokhoz képest is sokkal jobban törik, ami azért mindenképpen furcsa, főleg annak a tükrében, hogy teljesen újnak tűnik, nincs is besárgulva. A ragasztása is tragédia. Teljesen nyilvánvaló és látványos ragasztási nyomok vannak a bliszteren, de ennek ellenére mégis könnyen elválik a kartontól. Ez persze néha a gyári figuráknál is előfordul, de a ragasztási nyomok itt tényleg feltűnően csúnyák, kézi ragasztásnak tűnnek, nem pedig gépinek. A legérdekesebb része a hátlapnak a hátsó fele, ugyanis ez teljesen gyári, megegyezik az eredeti Stormtrooper hátlap képével. A baj ezzel csak az, hogy Argentínából kerültek elő bizonyíthatóan eredeti card-os minták is, amelyeknél viszont a hátoldal teljesen üres volt…így ha ez tényleg egy eredeti card-os minta lenne, akkor ez a rész üres lenne. A nagy kérdés, egyébként az, hogy ha ez eredeti és a Pepsi-nek szánták, akkor miért nem csináltak egy minta card-ot hozzá, a saját hátlapjából? Ugyanis a grafika tudjuk, hogy megvolt nekik, hiszen az szerepelt a presentation board-on, így semmibe se telt volna egy üres hátoldalú, minta hátlapot nyomtatni hozzá. Leginkább ez volt az a kérdés, ami kezdetektől kezdve ott motoszkált a gyűjtők fejében.
Nos láthatjátok, hogy a bizonyítékok egy része azért közvetett, ugyanakkor az egészben egyszerűen túl sok a kérdőjel és a furcsaság. Az biztos, hogy a figurás Pepsi promócióra senki se emlékszik, se a többi argentin gyűjtő, se a volt Pepsi alkalmazottak. Nincs írásos nyoma és szóróanyagok se maradtak fenn róla. Ezen kívül az egész ügy valahogy nem áll össze… egyes részletek olyanok, mintha egy véglegesnek szánt figurát látnánk, más részletek meg olyanok, mintha egy hevenyészett, összedobált prototípust látnánk. Az utóbbinál csak az a furcsa, hogy olyanból meg nem nagyon szokott tíz majdnem ugyanolyan előkerülni, ráadásul egy forrásból… Mindenesetre maga a cucc elég ügyesen volt megkomponálva ahhoz, hogy a gyűjtők, akik még soha nem láttak előtte ilyet, éveken keresztül elhitték, hogy ez a tárgy valódi.
Az ügy felderítéséhez azért szó mi szó, Pablo-ék kapzsisága is hozzájárult. Az első pár előkerült darabnál ugyanis még nem volt általános a kételkedés, viszont amikor már a tizedik majdnem ugyanolyat tette fel eladásra, sokan felhúzták a szemöldöküket. Ráadásul egy idő után már adott el külön card-okat (tehát eredeti, tiszta Stormtrooper card-ot Pepsi matricával), Vader hátlapra rakott Pepsi matricás Lando-t, más Top Toys-os hátlapot, amire felrakta a Pepsi matricát, sőt külön sisak prototípust is, ami azért már mindenkinek gyanús lett. Külön bontott figurát viszont sosem, hiszen akkor alaposabban is meg lehetett volna vizsgálni a figurát. Így viszont nehezen, fokozatosan, de elkezdték elfogadni az emberek, hogy egy pofátlan, ámbár ügyes csaló áldozatai voltak éveken keresztül.
Végezetül foglaljuk össze, hogy a Pablo / Marianne/ Uru Toys szentháromság milyen bűnöket is követett el nagyjából 2003-2008 között.
Körülbelül 10 ilyen kamu Pepsi Lando-t adtak el, darabját nagyjából 700-1000 dollár közötti összegekért. Eladtak kb. egy tucat külön Pepsi-s Stormtrooper card-ot, Lando „sisak prototípust” és rengeteg bontatlan eredeti Top Toys Star Wars figurát, amelyeknél kiderült, hogy „resealed” állapotúak, vagyis visszaragasztották a bliszterüket. Ez utóbbiak egyébként előszeretettel leváltak, illetve szintén csúnya ragasztásnyomaik voltak, hasonlóan a Skiff Lando-éhoz, ami miatt kezdtek sokan pénzvisszatérítéseket kérni Pablo-éktól. Ezt viszont rendszerint nem kapták meg, ami miatt egy idő után egyértelmű volt a lehúzás ténye.
Ezen kívül bebizonyosodott, hogy Pablo-ék több esetben teljesen kamu, otthon barkácsolt török Uzay figurákat adtak el és legalább egy esetben egy hamisított magyar bootleg-et (véletlenül egy Boba Fett-et) is. Az Uzay csomagolásaik szintén hamisítványok voltak.
Volt olyan eset is, amikor a híres ír hármas pakkba utólag tettek egy Palitoy féle Tri Logo Boba Fett-et, majd a csomagot visszazárták és bontatlannak adták el. Azóta se került elő még egy olyan változat, amiben egyáltalán Boba Fett lett volna….nem, hogy Tri logós.
Eladtak több száz Plasticos Pedro Luca „Hombre Espacial” figurát is, ami ugye egy argentín bootleg és ezek szintén hamisítottak voltak… sőt felmerült, hogy ez a vonal egyáltalán létezett-e valaha, mert a gyűjtőknél lévő figurák nagy része Pablo-ékon keresztül került a piacra. Abban, hogy ezek egyáltalán léteztek-e, vagy csak Pablo-ék találták őket ki máig nincs teljes egyetértés, úgyhogy ezért végül beleírtam ezeket is, a múltkori Nemzetközi változatos cikkbe.
Kereskedtek brazil Model Trem féle bootlegekkel is, amelyek javáról szintén kiderült, hogy hamisították őket. Sőt konkrétan az összes valaha előkerült Model Trem Palpatine-ból alig találtak egy olyan példányt, ami ne a „Made in Pedro” kamu darab lett volna.
Egy szó, mint száz… éveken keresztül, több száz hamis figurát öntöttek a piacra, amiből több tízezer dollár haszonra tettek szert. A teljesség kedvéért ugyanakkor még egyszer megemlítem, hogy mindezt azért tudták megtenni, mert az eladott cuccaik egy része valóban eredeti volt. A bontott argentin figuráik például rendben voltak és adtak el eredeti hátlapokat, illetve öntőformákat is. csak, hát ez úgy tűnik nem volt nekik elég. Ezen kívül kétségtelen, hogy sok munkát, időt, pénzt, tehetséget és szaktudást tettek a hamis cuccok előállításába. A hibáik ellenére, volt bennük kreativitás és custom tudás is. Rendelkeztek anyagismerettel, öntő és nyomtató kapacitással, tervezési érzékkel és azért az egész koordinálásához agyra is szükség volt. Egy teljesen tehetségtelen átlag customos nem tudott volna olyan cuccokat csinálni, amit a legnagyobb gyűjtők is éveken keresztül eredetinek fogadnak el. Ezen kívül volt érzékük a csaláshoz is hiszen a kommunikációt, az üzletelést és a hitegetést is sokáig jól csinálták. Csak aztán egy idő után már túl sok volt a kérdés és túl sok volt a szereplő.Jól megkomponált csalás volt és sokat is kerestek vele, de a végtelenségig egyetlen ilyen ügyet se lehet elhúzni.
A Pablo féle kamu cuccok nagy része sajnos ma is a piacon kering. A tulajdonosok egy része nyilván szégyelli is magát ezért nem nagyon reklámozzák, hogy van egy ilyenjük. Éppen ezért átfogó elemzések se nagyon készültek ezekről. Más tulajdonosok meg egyszerűen ma sem tudják, hogy hamisítvány van a birtokukban, ezért ezeket a cuccokat gyakran próbálják meg eredetiként eladni. Sokan viszont a From Pablo illetve a Pablo Special kifejezésekkel igyekeznek jelezni a meghirdetett termékeknél, hogy miről is van szó, úgyhogy ha egy hirdetésnél ilyen kifejezést láttok, akkor tudnotok kell, hogy annak eredetisége nagyon nem garantált. Sokan ezen eset után, teljesen leszoktak a nemzetközi cuccok vásárlásáról és csak a garantáltan eredeti, papírokkal hitelesített tárgyakat hajlandóak megvásárolni, amit én amúgy teljesen meg is értek. A Pablo féle csalás ma is sokszor szóba szokott kerülni, egyfajta "márkanévvé", fogalommá vált a neve és ez valamilyen szinten egy örök szégyenfolt a Star Wars figurák történetében.
TB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dan da Man 2021.05.05. 04:39:02
Ezzel együtt, hadd legyek seggfej - komolyan érdemel ez a téma ennyit? Én sajnos magát a gyűjtést sem értem (becsomagolt cuccok, amik állnak a polcon - WTF?), de hogy erről még ilyen mélységű historikus elemzés is készüljön az kicsit azt mondja nekem, hogy van azért némi baj a világgal, ahol a bolygó egyik fele éhezik, a másik meg azon vekeng, hogy hamisított-e a játékfigura, amihez komoly erőfeszítések árán hozzájutott. Ez persze nyilvánvalóan színtiszta demagógia részemről, aláírom, de akkor is.
Ja, és még valami - együttérzek az átvertekkel, mert nem érdemli meg senki, hogy visszaéljenek a bizalmával. De közben ez a fajta gyűjtői hajlam (a vágy arra, hogy olyanom legyen, mint SENKI MÁSNAK) sajnos mágnesként vonzza a szélhámosokat. Szóval lehet, hogy a gyűjtőknek inkább egy élet kellene valamilyen formában, mint további darabok a gyűjteményükbe...
Tota12 · http://jatekokapolcrol.blog.hu/ 2021.05.05. 08:07:50
A gyűjtői gondolkodást érintő gondolatod azért több ponton is hibás, de ezért nem hibáztatlak, hiszen ha valaki nem gyűjtő hajlamú, nem lát bele, akkor nem tudja hogy ez hogy működik. Nyilván vannak elborult elmék itt is ahogy mindenhol....de én elég sok játékgyűjtőt ismerek és a többségük bizony 25-45 közötti, normális...élettel rendelkező arc. Általában feleséggel, gyerekkel, állással stb. szóval az hogy valaki akar egy újabb darabot a gyűjteményébe rendszerint nem befolyásolja az életét ahogyan írod. Az enyémet se bár ennyire drága cuccokat azért nem engedhetek meg magamnak (sokan viszont igen...itthon is) de attól még van normális munkám, családom stb. :) Szóval nem vekengek.... hanem valakit ez érdekel :) Téged nem...de ezzel nincs is semmi baj, eléggé réteg műfajjal foglalkozom, ami azért sokakat érdelekhet de nyilván nem annyi embert mint egy gasztro blog vagy egy akármi :) De ez jól is van így