A 80-as 90-es évek…amikor mi gyerekek voltunk,bizony egy merőben más világ volt. Nem állítom, hogy jobb vagy rosszabb, csak éppen azt, hogy teljesen más. Igaz ez a zenére, a filmekre, no és persze a játékfigurák világára is és az utóbbi két kategória egymáshoz viszonyított fejlődéstörténete volt az, ami a cikk megírására késztetett. A két terület ugyanis mindenképpen eltérő pályát futott be, hiszen míg a játékfiguráknál fokozatosan egyre több dolog fért bele az évek során, addig a filmeknél pont az ellenkezője zajlott le. A 70-es 80-as években például, ha egy horror vagy egyéb nem gyerekeknek való film karaktereiből játékokat csináltak, az bizony megütközést keltett, sőt sok esetben balhét, majd játékvisszahívásokat generált. Az ilyen esetekről szólt annó a Balhés játékokról szóló cikkem is, amivel persze ma jelentős átfedések lesznek. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre erősebb témák, keményebb karakterek és egyre durvább filmekhez kapcsolódó játékok is megjelenhettek, míg nem a McFarlane toys jóvoltából létrejött egy teljesen új figura kategória… a felnőtteknek pozícionált, akár horror vagy popkult elemekből táplálkozó gyűjtői figurák termékkategóriája. A filmek (és ezzel együtt a TV műsorok vagy bármilyen tartalmak) ezzel szemben rendkívül sokat puhultak az évtizedek alatt. A 80-as 90-es években, a sima akciófilmekben is záporoztak a brutális gyilkosságok… villantak a mellek és ekkoriban születtek meg a mai napig kultikus horror karakterek is mint Freddy, a Xenomorph, a cenobiták stb. Gyakorlatilag bármilyen filmbe belefért egy kis nyers brutalitás, az abszolút blockbusterektől egészen persze a Zs kategóriáig. Ugyan akkoriban is léteztek különféle korhatáros besorolások, amelyeket a moziban vagy a videotékában is be kellett volna tartani, ám ezekkel valójában nem sokan törődtek, tapasztalataim szerint még a szülők sem igazán, így gyakorlatilag minden korombeli gyerek láthatott egy rakat olyan filmet, amit amúgy nem is szabadott volna. Ezt persze én nem gondolom bajnak, hiszen így egy csomó igazán kultikus filmet láthattam akkoriban. Bár visszatekintve jó néhány esetben azért a filmek üzenete nem nagyon jött át, sőt így felnőtt fejjel sokszor furcsa belegondolni, hogy egy-egy filmet egyáltalán hogy engedhették, hogy megnézzem. Ma már más világ van egy kicsit…az igazán erős filmeket már a moziban se lehet megnézni, a filmeket már a TV-ben is cenzúrázzák és ha annyi cickó villanna manapság a képernyőn, mint annó egy szilveszteri tv műsorban, akkor most felháborodott facebook kommentek ezrei árasztanák el a TV csatorna oldalát. Ilyen szempontból egy kicsit álságosabb és képmutatóbb világot élünk, de ez van. A mai tízes listán ugyanakkor azokat az eseteket igyekeztem összegyűjteni, amikor a két eltérő fejlődéspálya egy-egy pillanatra találkozott…. azaz amikor olyan filmekhez készültek kifejezetten gyerekeknek szóló játékok/akciófigurák, amelyeket normál esetben megnézniük se lett volna szabad (ha betartják a besorolást).
Persze most is felállítottam magamnak egy kritériumrendszert… csak olyan játékok kerülhettek fel, amelynél a kapcsolódó film legalább R, azaz 18 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott besorolást kapott. Ez az a kategória, amit már az alkotók semmiképpen se gyerekeknek szántak, úgyhogy a nagy részükben brutális jelenetek, gyilkosságok, erőszak és hasonló dolgok láthatóak. A másik kritérium az volt, hogy csak gyerekeknek szánt játékok kerülhettek fel….tehát a 90-es évek közepétől megjelenő, felnőtteknek szánt gyűjtői figurák nem szerepelhettek. Egyrészt mert én nem szeretem ezeket, másrészt mert torzították volna a listát, hiszen manapság bármelyik horror szereplőből lehet gyűjtői figurát vásárolni. Tehát 4+ - os játékok…. 18+ - os filmekből. Ez utóbbi paraméter amúgy érdekes rácsodálkozásokat is eredményezett nálam, hiszen alább egy csomó olyan gyerekkori alap klasszikus fog szerepelni, amit én sem akkor sem most nem gondolnék 18+ - os alkotásnak, de hát úgy tűnik a játékgyártók is sokszor így gondolták…. Nincs egyébként túl sok ilyen játékvonal, úgyhogy egy könnyítést azért megengedtem magamnak…a játékgyártók sok esetben úgy játszották ki a rendszert, hogy az R-es besorolású filmhez, a stúdiókkal együttműködésben gyerekeknek szánt rajzfilmeket csináltak, majd a játékokat névleg ehhez adták ki. Ezt a szükség hívta életre és sokszor ki is lógott a lóláb, úgyhogy ezek a próbálkozások felkerültek. Lássunk akkor tíz ilyen R-es besorolású filmhez készült játékvonalat.
Jaws – Ideal Toys / Chemtoy, 1975
A Spielberg féle Cápa a mai napig legendás filmnek számít és a maga korában bizony meglehetősen ijesztő is volt. Korszakalkotó alkotás, ami egyébként relatíve kevés erős jelenetet tartalmazott, de amit igen, az meglehetősen jól sikerült. Leginkább a hangulata volt félelmetes és talán ez az ami miatt manapság is a klasszikusok között emlegetjük. Természetesen abszolút nem ajánlották gyerekeknek a megtekintését, úgyhogy elég vicces, hogy az Ideal Toys egy nagy műanyag cápás társasjátékot hozott ki a filmmel kapcsolatosan 1975-ben. Ezt a játékmenetből kiindulva ráadásul a kisebb gyerekeknek szánták, hiszen a feladat annyi, hogy megpróbálunk minél több cuccot a cápa szájába tömni mindaddig, amíg az össze nem zárja az állkapcsát. Ezen kívül egy kisebb cég, a Chemtoy is gyártott, némiképpen egyszerűbb cápa figurákat, úgyhogy a gyerekek nyugodtan eljátszhatták a film erősebb történéseit. Mondjuk egy fürdőkádban azért poén lehetett velük játszani. Ezek a cégek ezeken kívül még egy csomó roleplay jellegű cuccot is kiadtak a cápából, például egy örök klasszikust a felfújható cápauszonyt.
Alien/Aliens – Kenner, 1979/1992
A Kenner féle Alien játékokról korábban már ejtettem pár szót, de ez a franchise persze erről a listáról se maradhatott le. Az 1979-es Alien a maga idejében nem számított éppen babazsúrnak. Úgy is mondhatnánk, hogy egy olyan sci-fi horror volt, ami teljesen jogosan kapott R-es besorolást… ugyanakkor szinte minden gyerek látta akkoriban, akinek nem szabadott volna. Hallottam már olyanokról, akiknek gyerekként bizony-bizony okozott pár rémálmot ez a film és ez nyilvánvalóan nem csak itt nálunk lehetett így. Ezért mindenképpen meglepő volt a tény, hogy 1979-ben a Star Wars franchise-al nagyot húzó Kenner játékgyártó megszerezte az Alien játékkészítési jogait is. Valamiért úgy gondolták, hogy ez lesz a következő Star Wars és szerintem egyáltalán nem gondoltak bele, hogy ez a film bizony abszolút nem gyerekeknek készült. Ennek ellenére megterveztek egy viszonylag széles játékvonalat 3,75”-es figurákkal, 12”-es óriás Alien figurával és társasjátékokkal, ám ezekből csak az utóbbi kerülhetett a boltokba. A szülők (és az ilyenkor szokásos mindenféle szervezetek) részéről ugyanis közfelháborodás lett a dologból, aminek köszönhetően a 3,75”-es játékvonalat még a kiadás előtt törölték. Akkoriban még nem vette be a szülők gyomra azt, hogy egy nyilvánvalóan horror jellegű filmet játékokkal megerősítve tálaljanak a gyerekek számára. A játékok frontjára aztán csend telepedett…. hiába jött ki közben az Aliens…, a Kenner, annak ellenére, hogy még mindig náluk voltak a jogok, nem próbálkozott újra akciófigurák készítésével a 80-as években. Ez 1992-ben változott meg, amikor is a második Alien filmhez szándékoztak akciófigurákat kiadni, de úgymond trükkös módon. Mivel tudták, hogy a gyerekek pontosan tudják mi az Alien és az ilyen termékek el is adhatóak a köreikben ezért először egy lájtosabb rajzfilmet akartak csinálni, majd hozzá kapcsolódóan játékfigurákat. Így már a szülőknek se lehetett ellenvetése, hiszen a gyereknek nem a sci fi horror film, hanem a rajzfilm karaktereiből készült játékokat akarták eladni. A probléma aztán ott volt, hogy ez az animációs sorozat soha nem készült el, a játékokat viszont anélkül is kiadták, úgyhogy hiába a kissé eltérő, gyerekes kinézet, a karakterek az Aliens-hez kapcsolódnak. Ráadásul a reklámfilmekben is az Aliens film jeleneteit használták fel, úgyhogy a tervezett rajzfilm nélkül, inkább nem játszotta meg magát a Kenner-Hasbro. Egyébként belső infóból tudom, hogy ezeknek a játékoknak a megítélése még a Hasbro-n belül se volt egységes, mert sok európai Hasbro vezető aggódott a sorozat horror jellege miatt ( többek között a magyar Hasbro marketing vezetője is, ahogy annó az interjús sorozatomból kiderült…)
Commando – Diamond Toys, 1985
A Commando-t kicsit nehéz szívvel tettem fel a listára, hiszen gyerekkorom egyik meghatározó akciófilmjéről van szó. Volt olyan nyár, amikor az öcsém minden egyes nap, újra és újra megnézte, így a mai napig kívülről fújom az egészet. Akkoriban nem is tűnt különösebben erőszakos filmnek, de tény és való, hogy ez is egy R besorolású film, bár azért talán nem a legdurvább fajtából. Némi nyaktörés, egy minimális cici és pár durvább gyilkosság látszik a filmben, ami miatt ezt a besorolást kapta, bár ez utóbbiak egy részét csak a rendezői változatban lehetett látni. Az alap viszont az, hogy Schwarzenegger egy egész megyényi katonát mészárol le a filmben, úgyhogy akkoriban sem számított egy könnyed gyerekfilmnek. Épp emiatt furcsa, hogy játékot is csináltak mellé, noha azért ebben az esetben nem beszélhetünk egy túl bő játékvonalról. 1985-ben a kevéssé ismert Diamond Toys (nem összekeverendő a mai Diamond Select-el) adhatott ki pár, főként 6 inch-es méretű akciófigurát a film mellé. A kiadott karakterek többségének ráadásul semmi köze sincs a filmhez, hiszen egy csomó új sablonos karaktert kreáltak -pozitívat és negatívat egyaránt -, amelyek nem is voltak láthatóak a vásznon. John Matrix viszont igen és a játék csomagolása is tele van a filmre való utalásokkal. A figurákon kívül egyébként különféle roleplay játékokat is kiadtak a film logójával, többek közt egy kommandós szettet, műanyag uzi-val és távcsővel. Na a zt el bírtam volna viselni gyerekként
Robocop – Kenner, 1988
A Robotzsaru az a film, amiről így felnőtt fejjel szerintem reggelig tudnék beszélni. Paul Verhoeven nyers, erőszakos disztópiája egy rendkívül egyedi és fontos alkotás, amiben jóval több van annál, mint amit gyerekként megérthettünk belőle. Egyszerre társadalomkritika és kapitalizmuskritika, ami ugyanakkor egy igazán erős scifi akció film is egyben. Elképesztően véres, brutális jelenetekkel operál és olyan valóságosnak ható gonosztevőkkel, ami már gyerekként is megijesztette az embert (Clerence Bodicker szerintem az egyik legvalóságosabb gonosztevő a filmtörténetben). A film már a megjelenésekor is nagyon erős, X besorolást kapott (az extrém erőszak miatt), amit aztán némi vágás után R-re módosítottak, de még ez is azt jelentette, hogy 18 éven aluliak csak felnőtt jelenlétében nézhették meg ergó…gyerekeknek már akkor se szabadott volna megnézni. Nálunk (és a világ többi részén is) persze ez nem tántorította el se a szülőket, se a gyerekeket, így simán néztük a filmet a jó kis másolt VHS-ről… Robotos, rendőrös film….tehát mehet a gyereknek….gondolták a szülők. Olyannyira nem tudták az emberek, hogy hány óra van ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy nálunk még a Három kívánság című gyerekműsorban is levetítettek belőle részletet… A film persze brutalitása ellenére (teljes joggal) nagyon népszerű lett mind a felnőttek, mind a gyerekek körében, így az alkotók, hogy meglovagolják a népszerűséget elkezdtek játékokban is gondolkodni. A Robotzsarut ugyanakkor egy kicsit mindenképpen gyerek kompatibilissé kellett varázsolni, hiszen ha ténylegesen a filmhez hozták volna ki a játékokat, az akár felháborodást is kelthetett volna…ezért gyorsan kihozták a Robocop Ultra Police rajzfilmet illetve a képregényt(előbb a filmes képregényt aztán egy önálló sorozatot), ami visszább vett a brutalitásból, így a Kenner játékvonala végül hivatalosan a rajzfilmsorozathoz kapcsolódott. Ugyanakkor ez már akkor is egy kicsit átlátszó volt, hiszen még a játékvonal TV reklámjában is a film jeleneteit használták fel, a rajzfilmsorozatra gyakorlatilag egy képkocka se utalt. Az igaz, hogy a járgányok futurisztikusabbak lettek és a filmbeli gonoszok helyett a rajzfilm csiricsáré kinézetű szereplőit adták ki figuraként, de azért az igazán ikonikus szereplők… Robocop, Lewis, Reed és az ED-209 (ED-260 néven) megvásárolható volt a 80-as évek végén a játékboltokban. Azt még hozzá kell tenni, hogy nem sokkal később, 1993-ban a Toy Island jóvoltából volt még egy, némiképp realisztikusabb Robocop játékvonal is, de az meg a teljesen jogosan elfeledett Robocop tv sorozathoz kapcsolódott. Abban megállapodhatunk, hogy felnőtt szemmel nézve a Robocop nagyon nem volt gyereknek való…így a hozzá készült játékok kiadása is véleményes…ám mégis örülök, hogy akkoriban láthattam, hiszen az első film minden pillanata ikonikus.
Nightmare on Elm Street – Matchbox, 1989
Ez a vonal szintén ismerős lehet a blogom kedvelőinek, hiszen annó szintén szerepelt a balhés játékokról szóló cikkemben. A Rémálom az Elm utcában… a listán szereplő többi filmmel ellentétben, egy –ténylegesen- horror film volt. Kultikus…jó…de mégiscsak horror, ráadásul különösen alkalmas volt arra, hogy adott esetben hónapokig visszatérő rémálmokat okozzon egy-egy gyereknek. Én semmiképpen sem nézetném meg a gyerekemmel egy bizonyos életkor alatt, de ennek ellenére – hiszen mégiscsak a 80-as évekről van szó – rengetegen megnézték a fiatalabb korosztályokból is. Nyilvánvaló az is, hogy a világon mindenhol 18+ -os besorolást kapott és ebben az esetben fel se merülhetett egy gyerekek számára készülő, visszafogottabb rajzfilm ötlete, hogy ezen a kiskapun keresztül játékokat készítsenek a tinigyilkos álomhuszárból. Ennek tükrében különösen érdekes a lépés, hogy a Matchbox ugyan miért csinált mégis gyerekeknek szánt, beszélő Freddy babát, ami ráadásul gombnyomásra félelmetes sorokat mondott fel a filmből. Noha, csak ezt az egyetlen terméket dobták a piacra (később jelen volna még meg egy másik Freddy az ún. Maxx FX sorozatban is), de ez is épp elég volt ahhoz, hogy balhét generáljon. Közfelháborodás lett a dologból és a tiltakozó szülők illetve a szülői és vallásos csoportok panaszainak hatására a Matchbox visszahívta a terméket a boltokból. Így összesen csak 40000 darab került ki a boltok polcaira, a maradék legyártott 160 000 db-ot már ki sem küldték.
Terminator 2 Judgement Day – Kenner, 1991
Manapság talán furcsa belegondolni, de a maga idejében a Terminator se volt éppen gyerekfilm. Az első rész menő volt, korának talán a legjobb scifi akciófilmje…de azért félelmetes elemeket is tartalmazott, ergó… minden kölök látta, akkor is, ha a világon mindenhol csak 18 éven felülieknek volt ajánlott. A második rész, bár némiképp lájtosabb volt, szintén a 18 év alattiaknak csak szülői felügyelettel ajánlott kategóriába esett, ugyanakkor a gyerekek bizony imádták mindkét részt, így a Kenner nem ment el a lehetőség mellett, hogy játékokat készítsen a filmhez. Ezek a név és a dizájn dolgában is egyértelműen a Terminator 2-höz kapcsolódtak, bár az alkotók egy jó pár esetben erősen elengedték a fantáziájukat és olyan karaktereket is kiadtak, amelyek nem voltak láthatóak a filmben. Az egész egy kicsit gyerekbarátabb lett, némely karakter karikatúraszerű, de azért a legfontosabbak felismerhetőek. Természetesen járgányok és playsetek is készültek, úgyhogy egy egészen épkézláb játékvonalról beszélünk, ami ugyanakkor korántsem ért el hasonló sikereket, mint a filmek. Bár a Terminator 2-t se a gyerekeknek készítették, azért a szülők ezzel elnézőek voltak és a játékok kiadása se okozott felháborodást. Erre azért egyértelműen azt mondom, hogy szegényebb lennék ma, ha nem láttam volna ezt a filmet akkoriban.
Demolition Man – Mattel, 1993
Ma már igazán megmosolyogtató a tudat, hogy a Pusztító szintén egy R-es besorolású film volt, hiszen ezt a jól sikerült Stallone akciófilmet kb. bármelyik gyerek láthatta akkoriban. Szerintem nem is érezte úgy senki, hogy túlzottan brutális lenne, úgyhogy a szülők se nagyon tiltakoztak, ha a srácok éppen ezt tették a lejátszóba. A szemes és a fejlefagyasztós jelenet miatt ugyanakkor mégiscsak a felnőttek számára ajánlott kategóriába sorolták a döntéshozók, úgyhogy ezen logika alapján ennek a vonalnak is itt van a helye. A játékgyártókat viszont ez nem túlságosan érdekelte, úgyhogy a játékfigurákon kívül egy egész csomó más terméket, flippergépet és videójátékokat is piacra dobtak a filmmel összefüggésben. Az akciófigurákat a Mattel gyártotta és bár nem hasonlítottak túlságosan a film szereplőire, azért eladtak belőlük egynéhányat. A nyolc figura és a két járgány ugyan nem tarolta le a játékpiacot, de azért manapság is lehet velük néha találkozni az aukciós portálokon.
Predator- Kenner, 1994
A Predator franchise sorsa játék szempontból nagyon hasonlít az Alien szériához. A szintén Schwarzenegger-hez köthető, tökös, kultikus scifi akciófilmet imádta minden gyerek és jómagam is rengetegszer megnéztem egy másolt VHS-en. A kemény arcok, a nagy fegyverek és persze maga a Predator iszonyatosan meg tudta fogni az embert akkoriban. A dzsungelben bujkáló láthatatlan szörnyeteg megvalósítása és a hőlátás is tök jól meg lett valósítva. Ugyanakkor a film 18+ -os volt… volt benne pár brutálisabb jelenet és maga a Predator is elég félelmetes jelenség volt, így a gyerekeknek célzott játékok első körben nem is jelenhettek meg, noha egy akciófigurát bizonyítottan megterveztek már a film megjelenése után. Az Alien franchise figurái viszont megnyitották az utat a Predator előtt is, úgyhogy a Kenner erre a licenszre is lecsapott 1994-ben. Ezek szerintem elég jól sikerült figurák voltak, egy csomó olyan Predator-t is megcsináltak, amelyek nem látszódtak az ekkorra már két Predator filmben, de lehetséges, hogy ezeket a Dark Horse féle képregényekből szedték. Túl sok féle cuccot azért nem adtak ki, de a vonalra volt kereslet, hiszen 3 évig futott, bár az Aliens figurák talán egy fokkal jobban pörögtek. Érdekes, hogy itt már 93-ban megjelent egy Alien vs Predator figura csomag is, ami a hasonló című képregényen alapult. Hol volt még a számítógépes játék meg a film…
Starship Troopers – Galoob, 1997
Amit Paul Verhoeven megcsinált 1987-ben a Robotzsaruval, azt kis túlzással megcsinálta újra tíz évvel később (Heinlein regénye alapján) a Starship Troopers-el (bár közben azért az Emlékmás is elég jól sikerült). Bár korántsem volt annyira erős alkotás, mint a Robocop, ugyanakkor ennek a filmnek is megvoltak a maga finom árnyalatai. Egyrészt volt egy erős kontrasztja annak, hogy a Beverly Hills 90210 jellegű mosolygós tinik végtagjai szakadoztak le a csillagközi rovarokkal való csatározások közben, másrészt itt tudta igazán Verhoeven megmutatni, hogy hogy mit tanult a korábban tanulmányozott német propagandafilmekből. A film ugyanis nagyon finoman bemutatja egy lényegében totalitárius katonai diktatúra működését, azonbelül is leginkább a propagandáét, hiszen még a nézőben is olyan hatást kelt, hogy szíve szerint együtt masírozna az űrgyalogsággal. A mögöttes tartalmat persze a közönség egy része annyira nem vette észre, de a véres, már-már gusztustalan jelenetek és a direktbe cickómutogatás miatt a film bőven R-es besorolást kapott, tehát a gyerekek elvileg ezt sem nézhették volna meg. Ezt persze itt sem tartotta be senki, olyannyira nem, hogy én konkrétan a szépemlékű, kispesti Hunyadi mozi, vasárnap délelőtti, gyerekeknek szóló matinéján láttam, olyan filmek után, mint a Jumanji vagy az Osztály vigyázz. Ekkor mondjuk már 12 éves voltam szóval engem már annyira nem hatott meg a film erőssége. Ugyanakkor a 90-es évek végén szinte minden film mellé kiadtak már akciófigurákat is, nem kellett eljátszani, hogy igazából azok egy gyerekeknek szóló rajzfilmhez kapcsolódnak, mint mondjuk a Robotzsarunál, ezért a Starship Troopers-ből is rögtön játékokat gyártottak. Ezeket a Galoob készítette és egészen jól is sikerültek, gyakorlatilag minden rovar és járgány hasonlított a filmben látható példányokra, sőt a brain bug hasonlóan gusztustalanra sikerült. A figurákon ugyan egy kicsit alakítottak, így némelyik túlzott neon színekben pompázik, ám ez inkább a kor játékdivatjának volt köszönhető, nem pedig annak, hogy gyerek kompatibilisebbé próbálták tenni a vonalat. Ez a film nem hiszem, hogy sok gyereknek okozott volna rémálmokat, ám a gusztustalan jelenetek és a nyers erőszak miatt nem feltétlen gyerekeknek való. Talán emiatt van az, hogy manapság, ha leadják a TV-ben ezt is cenzúrázzák, ami elég érdekes a filmben látható médiajelenetek tükrében. Szeretne többet látni?
Blade – Toybiz, 1998
Bár a Marvel képregények filmadaptációit már a 70-es években elkezdték csinálni, istenigazából a Blade volt az első ténylegesen színvonalas próbálkozás a témában (meg persze a Nick Fury a zűrös csodaügynök…). A 90-es években a Marvel Univerzum elsősorban még tényleg a gyerekekről szólt, nem az őszülő halántékú képregény fanokról, így akkoriban az erős színekkel operáló képregények (néha hologramos borítóval ugye), az ugrálós videójátékok és az Avi Arad / Shuki Levy féle rajzfilmek jelentették a Marvel Univerzumot. A Toybiz pedig, mint házi játékgyártó kiszolgálta mindezeket a maga szintén rikító színű játékfiguráival. Ebbe az egységes képbe „rontott be” a Blade film, amit az R-es besorolásával egyáltalán nem gyerekeknek szántak. Mai szemmel persze a film semmi extra, de azért csak van benne némi vérfürdő, fejlevágás meg vérszívás, ami nem feltétlenül ajánlott a 4+ - os kisfiúk számára. Ennek ellenére a Toybiz, ami ugye a Marvel tulajdonában állt akkor, simán kihozott hozzá egy figura szériát 5+ os gyerekek számára. Persze… a srácok ismerhették a karaktert a képregényekből, vagy a Pókember rajzfilmből, de a játék csomagolásán is Wesley Snipes volt látható és a figurák is a film karaktereiből készültek, úgyhogy a vonal teljesen egyértelműen a filmhez kapcsolódott. Ugyan rányomtak egy Collectors Edition pecsétet is, így nem szűkítették a célközönséget pusztán a gyerekekre, de azért voltaképpen ebben az esetben is….gyerekjáték készült egy nem gyerekeknek szánt film karaktereiből. Mondjuk a széria nem is terjedt el túlságosan.
Természetesen most is összefoglalom, mik voltak, amiket végül nem tettem fel a listára
Toxic Crusaders – Playmates, 1991
A kissé gusztustalan Troma féle Toxic Avenger-ből, 1991-ben rajzfilmet készítettek, amihez valamilyen oknál fogva a Playmates készített akciófigurákat. Ezek jellegükben eléggé hasonlítottak a TMNT illetve az Addams Family játékokra, de azoknál talán még egy fokkal erősebb, irritáló színekkel operáltak. A listára végül azért nem tettem fel, mert ugyan az eredeti Toxic Avenger nagyon nem való gyerekeknek, de mégis van egyfajta kifacsart paródia jellege, ráadásul a hozzá kapcsolt rajzfilm nem is azonos címmel jelent meg sok évvel később.
Attack of the Killer Tomatoes – Mattel, 1991
Ezt a vonalat teljesen hasonló okból nem tettem fel a listára, mint a Toxic Crusaders-t. A vicces horror komédiából szintén rajzfilmet csináltak 1990-ben, aminek azért túl sok köze nincs az eredeti 1978-as filmhez. Ehhez készített meglehetősen visszataszító „figurákat” a Mattel 91-ben.
Beetlejuice – Kenner, 1989
Amikor elkezdtem dolgozni a cikken a Beetlejuice még fixen szerepelt a felsorolt vonalak között, ám végül levettem róla, hiszen a Kenner figurái egyrészt teljesen a gyerekbaráttá konvertált rajzfilmsorozathoz kapcsolódtak, másrészt Tim Burton agymenése csak PG besorolású volt, tehát jóval enyhébb a listán szereplő R-es daraboknál. Ettől függetlenül a játékok egész érdekesek és egy önálló cikkben is foglalkoztam már velük annak idején.
Köszönöm, hogy végigolvastad, mindenkinek jó hosszú hétvégét!
TB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.